2020. július 28. /
Egyszer volt, hol nem volt, volt a világ egyik leghíresebb balettje. Nem: egy híres balett. Nem: egyszerűen egy balett. Ebben a balettben egy herceg és egy elvarázsolt lány voltak a főszereplők, Nem: egy férfi és egy nő. Nem, mégsem. Ebben a balettben volt két ember. Vagy csak egy.
A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház Hattyúk tava – újratöltve című előadását szeptember 4-én mutatja be a városmajori színpadon.
Talán nincs is olyan ember, aki nem ismeri Csajkovszkij híres művét, A hattyúk tava című balettet. A gyönyörű szerelmi történet, a fehér hattyúalakok tánca örök nyomot hagy abban, akinek van szerencséje végignézni az előadást, bármelyik társulat is eleveníti meg. A balett létrehoz egy olyan mesebeli teret, amelyet egyre kevesebben tapasztalunk, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház a Hattyúk tava – újratöltve című előadásában megfogalmazott kérdések viszont a valósággal is kapcsolatban állnak. Miért léptünk ki a meséből? Miért nem hiszünk már a hattyúkban, a hercegekben, a varázslókban? Mi történik a mesével most, hogy magunk mögött hagytuk, ahogy próbáljuk utolérni a valóságot?
A mese egy varázslatos dolog. A mese megtanít a jóra és a rosszra, viszont a gyerekkor értékrendszere egy idő után kénytelen változni. Az ember szembekerül a ténnyel, hogy van olyan „jó”, ami valójában „rossz”, hogy a világ könnyen sértődik – mégis, valahol a függöny mögött az elfogadás és a feltétel nélküli szeretet működik. Tudunk úgy mesélni most, mint ahogy elődeink tették? Mennyire szab korlátot a valóság a képzeletnek? A hattyúk tava kiszárad, ha eltűnik a mese. Mi meg csak nézzük a megmaradt homokot.
[kep3]
Az előadást Kokan Mladenovic rendezésében láthatják az érdeklődők. A sikeres szerbiai rendező immár harmadik alkalommal dolgozik együtt a színház társulatával. A színpadi teret valódi balettjelenetek (köszönet érte Andreja Kulesevic koreográfusnak) és csillogó fehér hattyúalakok töltik ki (a pontos balett- és más feltűnő jelmezek Tatjana Radisic művei). A szereplők sok esetben humoros, de mindig igazság alapú párbeszédet folytatnak, mely rengeteg olyan problémát körüljár, amiről ritkán esik szó a mindennapokban. Az irónia derűs hangulatot hoz, a hozzá társuló, elgondolkodtató és szívet érintő jelenetek különleges élménnyé teszik az előadást. Ez az élmény minden bizonnyal új fényben tünteti fel a mese és a valóság kettősségét.
A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház Hattyúk tava – újratöltve című előadását szeptember 4-én mutatja be a városmajori színpadon.
Talán nincs is olyan ember, aki nem ismeri Csajkovszkij híres művét, A hattyúk tava című balettet. A gyönyörű szerelmi történet, a fehér hattyúalakok tánca örök nyomot hagy abban, akinek van szerencséje végignézni az előadást, bármelyik társulat is eleveníti meg. A balett létrehoz egy olyan mesebeli teret, amelyet egyre kevesebben tapasztalunk, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház a Hattyúk tava – újratöltve című előadásában megfogalmazott kérdések viszont a valósággal is kapcsolatban állnak. Miért léptünk ki a meséből? Miért nem hiszünk már a hattyúkban, a hercegekben, a varázslókban? Mi történik a mesével most, hogy magunk mögött hagytuk, ahogy próbáljuk utolérni a valóságot?A mese egy varázslatos dolog. A mese megtanít a jóra és a rosszra, viszont a gyerekkor értékrendszere egy idő után kénytelen változni. Az ember szembekerül a ténnyel, hogy van olyan „jó”, ami valójában „rossz”, hogy a világ könnyen sértődik – mégis, valahol a függöny mögött az elfogadás és a feltétel nélküli szeretet működik. Tudunk úgy mesélni most, mint ahogy elődeink tették? Mennyire szab korlátot a valóság a képzeletnek? A hattyúk tava kiszárad, ha eltűnik a mese. Mi meg csak nézzük a megmaradt homokot.
[kep3]
Az előadást Kokan Mladenovic rendezésében láthatják az érdeklődők. A sikeres szerbiai rendező immár harmadik alkalommal dolgozik együtt a színház társulatával. A színpadi teret valódi balettjelenetek (köszönet érte Andreja Kulesevic koreográfusnak) és csillogó fehér hattyúalakok töltik ki (a pontos balett- és más feltűnő jelmezek Tatjana Radisic művei). A szereplők sok esetben humoros, de mindig igazság alapú párbeszédet folytatnak, mely rengeteg olyan problémát körüljár, amiről ritkán esik szó a mindennapokban. Az irónia derűs hangulatot hoz, a hozzá társuló, elgondolkodtató és szívet érintő jelenetek különleges élménnyé teszik az előadást. Ez az élmény minden bizonnyal új fényben tünteti fel a mese és a valóság kettősségét.