2020. július 28. /
Mindenki azt teszi, amit az őrült mond. Hol kezdődik és meddig tart az őrület? Mikor mosódik össze a valósággal? Vajon az őrült tudja magáról, hogy őrült? Vajon valóban az, vagy csak az őt
körülvevők tartják annak? Igazuk van? Mi van, ha ők maguk az őrültek? Létezik olyan, hogy őrültség? Pontosan mi tesz valakit őrültté? A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház IV. Henrik című előadása szeptember 3-án szerepel a Városmajori Színházi Szemle programjában.
A fentiekhez hasonló kérdésekre keresi a választ Luigi Pirandello darabja, a IV. Henrik. Nem történelmi előadásról van szó, sőt. A díszes színpad múlt-illúzióját rögtön megtöri a sportosan öltözött huszonegyedik század. A történet már az előadás előtt elkezdődött, a színpadon a bonyodalom kibontakozását, a következményeket láthatjuk. „Henrik” valójában egy arisztokrata színész, aki egy karneváli felvonuláson balesetet szenvedett, és felébredésétől kezdődően azt hiszi magáról, hogy ő IV. Henrik, középkori német-római császár, akinek nevéhez fűződik a híres Canossa-járás. Megtörténhet olyasmi, hogy valaki teljesen másnak higgye magát? Vagy csak abszurd színjáték az egész? A többiek miért mennek bele ebbe a valóságromboló játékba? Csak szórakoznak, vagy már ők sem tudják, mi valós és mi fiktív?
A múlt és a jelen összeütközik Cári Tibor zenéjében: a hagyományos zenekar gyönyörű muzsikája egyszerre emlékeztet a barokkra és a kortárs szerzeményekre, és fontos szerepet játszik a hangulat megteremtésében.
[kep3]
A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház különleges előadását az elismert Victor Ioan Frunza rendezte, akivel együtt a temesvári színház társulata több sikeres közös produkciót is színre vitt. A díszlet és a jelmezek Adriana Grand kézjegyét viselik.
Az őrült – őrült, vagy nem? A dilemma bizonytalansága tovább fokozódik, ahogy a gyerekes szerepjáték ijesztő agresszivitássá fajul. Az ember földbe gyökerezett lábbal, lélegzetvisszafojtva várja, mi fog történni. Közben Henrik halk, de indulattal teli hangja mellett már csak saját szívverését hallja…
körülvevők tartják annak? Igazuk van? Mi van, ha ők maguk az őrültek? Létezik olyan, hogy őrültség? Pontosan mi tesz valakit őrültté? A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház IV. Henrik című előadása szeptember 3-án szerepel a Városmajori Színházi Szemle programjában.
A fentiekhez hasonló kérdésekre keresi a választ Luigi Pirandello darabja, a IV. Henrik. Nem történelmi előadásról van szó, sőt. A díszes színpad múlt-illúzióját rögtön megtöri a sportosan öltözött huszonegyedik század. A történet már az előadás előtt elkezdődött, a színpadon a bonyodalom kibontakozását, a következményeket láthatjuk. „Henrik” valójában egy arisztokrata színész, aki egy karneváli felvonuláson balesetet szenvedett, és felébredésétől kezdődően azt hiszi magáról, hogy ő IV. Henrik, középkori német-római császár, akinek nevéhez fűződik a híres Canossa-járás. Megtörténhet olyasmi, hogy valaki teljesen másnak higgye magát? Vagy csak abszurd színjáték az egész? A többiek miért mennek bele ebbe a valóságromboló játékba? Csak szórakoznak, vagy már ők sem tudják, mi valós és mi fiktív?A múlt és a jelen összeütközik Cári Tibor zenéjében: a hagyományos zenekar gyönyörű muzsikája egyszerre emlékeztet a barokkra és a kortárs szerzeményekre, és fontos szerepet játszik a hangulat megteremtésében.
[kep3]
A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház különleges előadását az elismert Victor Ioan Frunza rendezte, akivel együtt a temesvári színház társulata több sikeres közös produkciót is színre vitt. A díszlet és a jelmezek Adriana Grand kézjegyét viselik.
Az őrült – őrült, vagy nem? A dilemma bizonytalansága tovább fokozódik, ahogy a gyerekes szerepjáték ijesztő agresszivitássá fajul. Az ember földbe gyökerezett lábbal, lélegzetvisszafojtva várja, mi fog történni. Közben Henrik halk, de indulattal teli hangja mellett már csak saját szívverését hallja…