A BMC Records új lemezei 2020. július 29. / Modern Art Orchestra: Foundations; J. S. Bach: Das wohltemperierte Klavier II; A feledésbe merült idő rejtélyes képfoszlányai Fekete-Kovács Kornél – Modern Art Orchestra: Foundations A jóga filozófiája inspirálta Fekete-Kovács Kornél szárnykürt- és trombitaművész nagyzenekari szvitjét, a Foundations című művet, ami most a BMC Records gondozásában öltött lemezformát. A szerző nem egy távoli ország ősrégi kultúráját igyekezett nyugati gondolkodásmódra lefordítani, sokkal inkább arra szándékozott rámutatni, „hogy mennyire eltávolodtunk a valóban értékes és élhető életmódhoz szükséges gondolkodástól”. A Modern Art Orchestra vezetője tíz plusz egy tételben dolgozta fel a jóga etikai kívánalmairól szóló Jámákban és a Nijámákban foglaltakat, amelyek olyan tanításokat tartalmaznak, amik az európai ember számára is ismerős fogalmak. A zenében sem a Keletre utaló elemek dominálnak – sokkal inkább a nyugati kortárs zene jegyeit viseli magán. A megírt kompozíciók közé ékelődő, vezetett improvizációk során a MAO tagjai mellett Harcsa Veronika énekest, Dés András ütőhangszerest, Fenyvesi Márton gitárost és a Kossuth-díjas zongoristát, Szakcsi Lakatos Bélát hallhatjuk. [kep3] Dobozy Borbála – J. S. Bach: Das wohltemperierte Klavier II Dobozy Borbálának tavaly jelent meg a BMC Records gondozásában a Wohltemperiertes Klavier I. című lemeze, amin Bach sorozatának első részét (BWV 846–869) adja elő – ezt folytatja most a 24 prelúdiumot és fúgát tartalmazó felvétellel. A mű tolmácsolásához ezúttal egy különleges hangszert választott: egy Grossbreitenbachban 1706 körül készült Johann Heinrich Harrass csembaló hű kópiáját, amin egy 16 lábas húrsor is található. Mivel ez a húrsor egy oktávval mélyebben szól, a többi regiszterhez kapcsolva lenyűgöző, grandiózus hangzást eredményez, a hangszeren így az átlagnál több hangszínkombinációra is lehetőség nyílik, amely a szokásosnál gazdagabbá teszi a hangzást. A lemezen szereplő mű, Bach monumentális alkotása ma is megkerülhetetlen, kimeríthetetlen forrás, nemcsak a billentyűs- és zeneszerző-növendékek, illetve hivatásos muzsikusok, de minden zenekedvelő számára. Trio Kontraszt: A feledésbe merült idő rejtélyes képfoszlányai Kovács Tickmayer István zongorista-zeneszerző pozíciója jelen lemezen azé az (ön)elbeszélőé, aki távolságtartással ír múltjáról. Aki, amikor éppen elmerülne a nosztalgiában, előveszi humorát, amivel idézőjelet biggyeszt az érzelmes-patetikus zenei szentenciák elé. Régóta dédelgetett zenei ötletek és éveken át érlelt kompozíciók kerülnek új megvilágításba a mesélő madárperspektívájából: a klasszikus zongorista Tickmayer első fontos koncertjei, a szabadzenei iskola inspiráló közege, a színházi zeneszerzői közreműködések, a holland zeneszerzői tanulmányok és a Kurtág házaspár tanításai szokatlan egymásmellettiségükben is egységes képet alkotnak ebből a nézőpontból. A trió nevében foglalt kontraszt ugyanakkor nagyon is jellemzi a lemezt. A tudat árnyékosabb tereiben Tickmayer és társai – Grencsó István szaxofonos és Miklós Szilveszter dobos – erős fényű zseblámpával járkálnak, karakteres zenei motívumok villannak fel, hogy aztán feloldódjanak az improvizáló zenészek egymást keresztező fénysugarában.