2020. szeptember 09. / Pavlovics Ágota
Fila Balázs, a József Attila Színház „családjának” tagja mögött remek alakítások sora áll, elég, ha csak az előző szezonban bemutatott Macskafogóra, A király beszédének címszerepére vagy az Eldorádóra gondolunk. Az évről évre bátrabb teátrum ismét egy különleges előadás, az
Amadeus bemutatására készül. A csupa pozitív impulzust, szeretetet sugárzó művésznek az új évad első premierjével régi álma válik valóra, végre egy igazi gonoszt, Mozart riválisát, Salierit keltheti életre. A művészvilágban Balunak becézett művésszel nem csak a bemutatóról beszélgettünk.
Tavaly mások mellett A király beszédének VI. György királyával kápráztattad el a közönséget, idén pedig Salierit, Mozart ellenségét fogod játszani. A sok szimpatikus karakter mellett régen vágytál már egy olyan figurára, aki a legkevésbé sem kedves.
F. B.: Eddig úgy alakult, hogy szinte mindig pozitív figurákat bíztak rám, ezért vágytam rá, hogy egy gonoszt is megformálhassak, mert ez talán megment attól, hogy betegyenek az aranyos-kedves fiú dobozba, megmutathatom a másik oldalamat is. Nem vagyok ilyen karakter, de a kihívás éppen ez benne.
A Peter Shaffer jegyezte Amadeus című darabból készült film főszerepére annak idején Mick Jagger is pályázott, ám a rendező, Milos Forman amerikai színészt akart. Miközben a cím is Mozartra utal, az igazi főszereplő mégis Salieri.
F. B.: Salieri a kulcsfigura, ő irányít, ő a porondmester, egy Cipolla. Rengeteg szövegem van. Dupla fenekű a szerep. Salieri nem születik gonosznak, hanem azzá válik. Felesküdött az istennek, hogy őt akarja szolgálni a zenéjével, ám ez nem sikerül. Mozartot támadják, nem fogadják el, mégis pazar zenéket komponál, Salieri viszont minden lehetősége ellenére sem tud olyan magasságokba jutni, ahova vágyott. Örvénybe kerül, egyre irigyebbé válik, ahogy látja, hallja, milyen nagyszerű zenét ír a kortársa. Belehajszolja magát, hogy tönkreteszi Mozartot, de beleőrül, amikor számot vet azzal, hogy egy zsenivel áll szemben. A darab keretes, ahogy haladunk az időben, kibontakozik a történet, és mindenki eldöntheti, hogy mi vezetett idáig.
Az operarajongók szerint a Figaro házassága a világ legszebb operája. Te hogy állsz Mozart zenéjével?
F. B.: Vannak operarészletek például A varázsfuvolából az Éj királynője áriája vagy a Requiem, ami egyszerűen letaglóz, annyira gyönyörű. A Figarót is szeretem, ami egyébként szóba is kerül a darabban. Örülök neki nagyon, hogy az előadásunkban lesz egy négytagú kamarazenekar, és operaénekes vendégművészek is állnak majd velünk a színpadon, ráadásul táncosokkal is kiegészül a csapat. Vigyáznom kell majd, nagy hatással van rám a hegedű csodálatos hangja, de nem érzékenyülhetek el a színpadon.
Néhány éve nem sokan fogadtak volna rá, hogy a József Attila színpadán a Katona József Színház tagját üdvözölhetik, pedig most éppen ez történik, a címszerepet Tasnádi Bence játssza.
F. B.: Nagyon örülök, hogy hívunk vendégeket, az új emberek mindig új energiát hoznak. Ami pedig Bencét illeti, meglepően merész, bátor színész. Tavaly ősszel nemcsak elénekelte Mick Jagger híres dalát a Satisfactiont, de meg is jelenítette a színpadon az énekest. Óriási élmény volt. Édesapját, Tasnádi Csabát Kaposváron ismertem meg, nagybátyja, Tasnádi István pedig 2004-ben Démonológia címmel írt nekünk darabot az egyetemen, amit az Ódry Színpadon mutattunk be. Most annak szurkolok, hogy bemutassuk Tasnádi István Szibériai csárdását, ami a második premier lesz az évadban. A darab azoknak a katonáknak a kalandjait idézi fel, akik az első világháború idején Szibériában hadifoglyok voltak, és a hazatérés reményében szinte a semmiből hangszereket barkácsolva, a női szerepeket is eljátszva bemutatták Kálmán Imre remekművét, a Csárdáskirálynőt. Zseniális mű a túlélésről, az élni akarásról.
Mozart zseniális, Salieri középszerű zeneszerző volt, az általa írt 40 operáról szinte semmit nem tudunk. Nagy pechje volt, hogy kortársak voltak. Mit gondolsz a tehetségről?
F. B.: A tehetség az ember veleszületett adottsága, az alap, de sok mindenre van szükség a kibontakoztatásához. Sok dolgot meg lehet tanulni a szakmánkban, de szükség van valamire, ami felülről jön, lehet elhivatottságnak is nevezni. Szükség van lehetőségekre is, ezek hiányában még a tehetséges ember is bedarálódik, elfásul. Láttam olyan színészeket, akik vidéken nem jutottak megfelelő lehetőséghez, pedig már régen Kossuth-díjat érdemeltek volna. Ahogy szokás mondani, jó időben kell jó helyen lenni. A színészet az életem, ezért is bánt az, hogy annyira felhígult a szakma. Sokan vannak tehetségesnek kikiáltva, de hiányzik belőlük a szakmai alázat. A mi hivatásunkban nehéz mérni a tehetséget, a teljesítményt, de azért lehet. A futóknál egyszerű megmondani, ki a leggyorsabb. Nálunk sok a szubjektív elem, ki kivel érez kémiát, ízlés dolga az is, hogy ki mit tart jónak. Visszatérve Mozart és Salieri történetéhez, egy zsenivel nem lehet felvenni a versenyt, erre döbben rá Salieri is, ő tökéletesen látja a kettőjük zenéje közötti különbséget. Irigy Mozartra és az emberi irigység az egyik legrémesebb, legrombolóbb tulajdonság. Nem lát más megoldást, mint azt, hogy elkövessen mindent annak érdekében, hogy Mozart eltűnjön a süllyesztőben.
Sikeres művész vagy, voltál már olyan helyzetben, hogy azt érezted, a környezetedben felütötte a fejét az irigység?
F. B.: Akik ismernek, tudják, göröngyös út vezetett idáig, de nem voltak ellenlábasaim. Szeretettel vannak az irányomban. Igaz, én is mindig arra törekszem, hogy szeretettel forduljak a környezetem felé.
Színházad évről évre bátrabb. Széles palettán mozog, egyre színesebb és izgalmasabb darabokkal örvendezteti meg a nézőket. Ebbe a sorba illeszkedik az Amadeus rendezője is.
F. B.: Folyamatos megújulásban vagyunk, nem a kitaposott úton haladunk, kiléptünk a komfortzónánkból, de a visszajelzések azt mutatják, hogy helyesen döntöttünk. A már említett A király beszéde például pótszékekkel megy. Az Amadeus is izgalmas előadásnak ígérkezik, a darabot a különleges rendezéseiről ismert Koltai M. Gábor állítja színpadra.
Amadeus bemutatására készül. A csupa pozitív impulzust, szeretetet sugárzó művésznek az új évad első premierjével régi álma válik valóra, végre egy igazi gonoszt, Mozart riválisát, Salierit keltheti életre. A művészvilágban Balunak becézett művésszel nem csak a bemutatóról beszélgettünk.
Tavaly mások mellett A király beszédének VI. György királyával kápráztattad el a közönséget, idén pedig Salierit, Mozart ellenségét fogod játszani. A sok szimpatikus karakter mellett régen vágytál már egy olyan figurára, aki a legkevésbé sem kedves.
F. B.: Eddig úgy alakult, hogy szinte mindig pozitív figurákat bíztak rám, ezért vágytam rá, hogy egy gonoszt is megformálhassak, mert ez talán megment attól, hogy betegyenek az aranyos-kedves fiú dobozba, megmutathatom a másik oldalamat is. Nem vagyok ilyen karakter, de a kihívás éppen ez benne.
A Peter Shaffer jegyezte Amadeus című darabból készült film főszerepére annak idején Mick Jagger is pályázott, ám a rendező, Milos Forman amerikai színészt akart. Miközben a cím is Mozartra utal, az igazi főszereplő mégis Salieri.
F. B.: Salieri a kulcsfigura, ő irányít, ő a porondmester, egy Cipolla. Rengeteg szövegem van. Dupla fenekű a szerep. Salieri nem születik gonosznak, hanem azzá válik. Felesküdött az istennek, hogy őt akarja szolgálni a zenéjével, ám ez nem sikerül. Mozartot támadják, nem fogadják el, mégis pazar zenéket komponál, Salieri viszont minden lehetősége ellenére sem tud olyan magasságokba jutni, ahova vágyott. Örvénybe kerül, egyre irigyebbé válik, ahogy látja, hallja, milyen nagyszerű zenét ír a kortársa. Belehajszolja magát, hogy tönkreteszi Mozartot, de beleőrül, amikor számot vet azzal, hogy egy zsenivel áll szemben. A darab keretes, ahogy haladunk az időben, kibontakozik a történet, és mindenki eldöntheti, hogy mi vezetett idáig.
Az operarajongók szerint a Figaro házassága a világ legszebb operája. Te hogy állsz Mozart zenéjével?
F. B.: Vannak operarészletek például A varázsfuvolából az Éj királynője áriája vagy a Requiem, ami egyszerűen letaglóz, annyira gyönyörű. A Figarót is szeretem, ami egyébként szóba is kerül a darabban. Örülök neki nagyon, hogy az előadásunkban lesz egy négytagú kamarazenekar, és operaénekes vendégművészek is állnak majd velünk a színpadon, ráadásul táncosokkal is kiegészül a csapat. Vigyáznom kell majd, nagy hatással van rám a hegedű csodálatos hangja, de nem érzékenyülhetek el a színpadon.
Néhány éve nem sokan fogadtak volna rá, hogy a József Attila színpadán a Katona József Színház tagját üdvözölhetik, pedig most éppen ez történik, a címszerepet Tasnádi Bence játssza.
F. B.: Nagyon örülök, hogy hívunk vendégeket, az új emberek mindig új energiát hoznak. Ami pedig Bencét illeti, meglepően merész, bátor színész. Tavaly ősszel nemcsak elénekelte Mick Jagger híres dalát a Satisfactiont, de meg is jelenítette a színpadon az énekest. Óriási élmény volt. Édesapját, Tasnádi Csabát Kaposváron ismertem meg, nagybátyja, Tasnádi István pedig 2004-ben Démonológia címmel írt nekünk darabot az egyetemen, amit az Ódry Színpadon mutattunk be. Most annak szurkolok, hogy bemutassuk Tasnádi István Szibériai csárdását, ami a második premier lesz az évadban. A darab azoknak a katonáknak a kalandjait idézi fel, akik az első világháború idején Szibériában hadifoglyok voltak, és a hazatérés reményében szinte a semmiből hangszereket barkácsolva, a női szerepeket is eljátszva bemutatták Kálmán Imre remekművét, a Csárdáskirálynőt. Zseniális mű a túlélésről, az élni akarásról.
Mozart zseniális, Salieri középszerű zeneszerző volt, az általa írt 40 operáról szinte semmit nem tudunk. Nagy pechje volt, hogy kortársak voltak. Mit gondolsz a tehetségről?
F. B.: A tehetség az ember veleszületett adottsága, az alap, de sok mindenre van szükség a kibontakoztatásához. Sok dolgot meg lehet tanulni a szakmánkban, de szükség van valamire, ami felülről jön, lehet elhivatottságnak is nevezni. Szükség van lehetőségekre is, ezek hiányában még a tehetséges ember is bedarálódik, elfásul. Láttam olyan színészeket, akik vidéken nem jutottak megfelelő lehetőséghez, pedig már régen Kossuth-díjat érdemeltek volna. Ahogy szokás mondani, jó időben kell jó helyen lenni. A színészet az életem, ezért is bánt az, hogy annyira felhígult a szakma. Sokan vannak tehetségesnek kikiáltva, de hiányzik belőlük a szakmai alázat. A mi hivatásunkban nehéz mérni a tehetséget, a teljesítményt, de azért lehet. A futóknál egyszerű megmondani, ki a leggyorsabb. Nálunk sok a szubjektív elem, ki kivel érez kémiát, ízlés dolga az is, hogy ki mit tart jónak. Visszatérve Mozart és Salieri történetéhez, egy zsenivel nem lehet felvenni a versenyt, erre döbben rá Salieri is, ő tökéletesen látja a kettőjük zenéje közötti különbséget. Irigy Mozartra és az emberi irigység az egyik legrémesebb, legrombolóbb tulajdonság. Nem lát más megoldást, mint azt, hogy elkövessen mindent annak érdekében, hogy Mozart eltűnjön a süllyesztőben.
Sikeres művész vagy, voltál már olyan helyzetben, hogy azt érezted, a környezetedben felütötte a fejét az irigység?
F. B.: Akik ismernek, tudják, göröngyös út vezetett idáig, de nem voltak ellenlábasaim. Szeretettel vannak az irányomban. Igaz, én is mindig arra törekszem, hogy szeretettel forduljak a környezetem felé.
Színházad évről évre bátrabb. Széles palettán mozog, egyre színesebb és izgalmasabb darabokkal örvendezteti meg a nézőket. Ebbe a sorba illeszkedik az Amadeus rendezője is.
F. B.: Folyamatos megújulásban vagyunk, nem a kitaposott úton haladunk, kiléptünk a komfortzónánkból, de a visszajelzések azt mutatják, hogy helyesen döntöttünk. A már említett A király beszéde például pótszékekkel megy. Az Amadeus is izgalmas előadásnak ígérkezik, a darabot a különleges rendezéseiről ismert Koltai M. Gábor állítja színpadra.