2020. szeptember 09. / Pavlovics Ágota
Játszott az Arany János Színházban, a Játékszínben, a Thália Színházban, Debrecenben, Miskolcon, Tatabányán, a Szkénében, a Merlinben. A Bolygó Kultusz Motel társulat tagja volt. 2000 óta a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház művésze. Több színiiskolában tanított, rendezéssel és
amatőr színjátszókkal foglalkozik. Mégis úgy döntött, hogy a 2020/21-es évadban elbúcsúzik a pályától, nem vállal több szerepet. A búcsúhoz Neil Simon A Napsugár fiúk című darabját választotta, az előadásban pályatársa, Horváth László Attila mellett a fia, Puskás Peti, valamint Dallos Bogi is színpadra lép. Őszinte örömünkre Puskás Tivadarral beszélgethettünk.
A hosszú bezártság után jó volt hallani, hogy próbál. Hol és mit?
P. T.: Az István, a király rockopera keresztmetszetét rendezem. A bemutatót áprilisra terveztük, de akkor elmaradt a járvány miatt. A Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza produkciójának szereplői a kisvárdai DoktoRock Színtársulat tagjai.
Szerepel, rendez, és premierje is lesz december 5-én, ám hozott egy döntést, aminek értelmében az idei évadban elbúcsúzik a pályától. Mikor fogalmazódott meg önben és mi indokolta a döntést?
P. T.: 4-5 éve gondoltam először arra, hogy abbahagyom, de nincs szakmai oka. Amit beleraktam a pályámba, azt vissza is kaptam. Boldog voltam, sokat dolgoztam, de ennek az volt az ára, hogy sokat voltam távol a családomtól, és most már velük akarok lenni. A feleségem, Besztercei Zsuzsa balettintézetet, színművészetit végzett, de abbahagyta a pályát a második gyerekünk születése után, mert nem akarta feláldozni a gyerekek életét egy bizonytalan pályáért. A fiaim vagányak, nagyon okos mind a kettő, és van egy nagyon képzett és csodálatos lányom is. Büszke vagyok rájuk, önzetlenek, nem csak magukra gondolnak. Szerencsére még jól fog az agyam, az más kérdés, hogy a testem már nem a régi, de nem akkor kell abbahagyni, amikor már leépült az ember. 40 évig tartott a színház adta boldogság, most pedig elkezdődik egy másféle boldogság, szeretnék 40 évig a családommal nyaralni, utazni.
Színháza megbecsült, szeretett színésze, igazgatója jutalomjátékot ajánlott, ön pedig A Napsugár fiúkkal búcsúzik. Miért éppen ezt a darabot választotta?
P. T.: Lackóval (Horváth László Attilával) rengeteget játszottunk együtt – Furcsa pár, A miniszter félrelép, Őrült nők ketrece, hogy csak néhányat említsek –, remek kolléga, többször szóba került köztünk, hogy el kellene játszani egyszer a két komikus, Willie Clark és Al Lewis történetét. A másik ok, amiért szerettem volna eljátszani, hogy minden korábbi szereposztásban – Balázs Samu és Feleki Kamill, Bárány Frigyes és Simor Ottó, Benedek Miklós és Gálvölgyi János – láttam. Érdekesség, hogy a nyíregyházi előadásban Lackó játszotta az unokaöcs szerepét.
A történet közismert, kíváncsi vagyok, mi a legfontosabb mondanivalója Neil Simon örökzöldjének az ön olvasatában?
P. T.: Üzenet a mának. Arról szól, hogy a színház eltávolodott attól, ami régen volt. Arról szól, hogy a régi dolgokat nem eltiporni kell, hanem le kell porolni, meg kell becsülni. A klasszikusok örök érvényűek, nem kell átírni őket. Nagyon szeretem Ungvári Tamás fordításait, ennek a darabnak is kiváló a szövege. A színészi bölcsesség, tapasztalat megmutatása mellett arról is szól a darab, hogy az ember nem, csak az őt körülvevő világ változik.
Az ilyenre szokás azt mondani, parádés szereposztás, a már említett Horváth László Attila mellett a fia, a népszerű Puskás Peti, valamint a nem kevésbé népszerű Dallos Bogi is játszótársai lesznek.
P. T.: Petit már többször meg akarta hívni a színház, de az elfoglaltságai miatt nem sikerült időpontot egyeztetni. Most a vírus mindenkinek átrendezte kicsit az életét, és sikerült megállapodni velük, bár kettős szereposztásban játszanak, Peti szerepe Rák Zolival, Bogié Dézsi Darinkával van kettőzve. Nagyon örülünk mindannyian a lehetőségnek. Peti képességes színész és énekes, Bogi kiváló előadóművész, a darabot pedig a kaposvári Csiky Gergely Színház művésze, Mészáros Tibor rendezi, sikeres előadás lesz, remélem.
Elfogadó személyiség, kiegyensúlyozott ember, hogy választotta a színészi hivatást, ami ritkán írható le a kiegyensúlyozott szóval?
P. T.: Nem színésznek készültem, hanem kardvívónak. Egy súlyos baleset miatt hagytam abba a sportot, de sportolóként fegyelmet, alázatosságot, szorgalmat, odaadást tanultam, ami nélkül nincs siker. Gyerekkoromtól sokat olvastam, rendkívül inspiráló környezetben, a Szent István parkban laktam, ahol rengeteg művész és színész élt. Úgy éreztem, a színészpályában van annyi izgalom és szépség, hogy képes lennék hűséges maradni hozzá. A sportnak köszönhetően szerencsés az alkatom, jó a fizikumom, gumiembernek is hívtak. Az volt az elvem, hogy ahová hívnak, megyek, huszonnégy éve vagyok szabadúszó, és nincs okom panaszra, mindig sok feladatot kaptam. Pedig nem kedvelem a gatyaletolós viccet, a színpadi meztelenséget, és számomra a káromkodás is elfogadhatatlan a színházban. Nagyon szeretem, ha mondjuk egy háromórás, Márai Sándor morfondírozós szövegéből készült előadást a közönség a székébe süppedve végignéz. A színész számára is komoly munka egy ilyen előadás, de csak így lehet sikeres. Én a mai napig alaposan felkészülök a próbákra is, nem szeretem, ha hibát találnak bennem. Ami pedig a kiegyensúlyozottságot illeti, ha a szerepem azt kívánja, simán eszemet vesztem a színpadon.
Hogy összegezne, mit jelent a színház az emberek számára?
P. T.: A gyerekkorom jut eszembe. Példaképek, ideálok mindig kellenek, amit a színház tud adni. A szülők is példaképek a gyerekek számára, de fontosak a szellemes, művelt, sármos színészek, a színészideálok. Felnőtt korban is fontos, ha színház után hazamegy a néző, és elgondolkodik azon, amit hazavitt. Nyíregyházán iszonyatosan szeretik a színházat az emberek, majdnem mindig telt ház van. Ritka ajándék, hogy egy városnak ilyen színháza és közönsége legyen.
amatőr színjátszókkal foglalkozik. Mégis úgy döntött, hogy a 2020/21-es évadban elbúcsúzik a pályától, nem vállal több szerepet. A búcsúhoz Neil Simon A Napsugár fiúk című darabját választotta, az előadásban pályatársa, Horváth László Attila mellett a fia, Puskás Peti, valamint Dallos Bogi is színpadra lép. Őszinte örömünkre Puskás Tivadarral beszélgethettünk.
A hosszú bezártság után jó volt hallani, hogy próbál. Hol és mit?
P. T.: Az István, a király rockopera keresztmetszetét rendezem. A bemutatót áprilisra terveztük, de akkor elmaradt a járvány miatt. A Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza produkciójának szereplői a kisvárdai DoktoRock Színtársulat tagjai.
Szerepel, rendez, és premierje is lesz december 5-én, ám hozott egy döntést, aminek értelmében az idei évadban elbúcsúzik a pályától. Mikor fogalmazódott meg önben és mi indokolta a döntést?
P. T.: 4-5 éve gondoltam először arra, hogy abbahagyom, de nincs szakmai oka. Amit beleraktam a pályámba, azt vissza is kaptam. Boldog voltam, sokat dolgoztam, de ennek az volt az ára, hogy sokat voltam távol a családomtól, és most már velük akarok lenni. A feleségem, Besztercei Zsuzsa balettintézetet, színművészetit végzett, de abbahagyta a pályát a második gyerekünk születése után, mert nem akarta feláldozni a gyerekek életét egy bizonytalan pályáért. A fiaim vagányak, nagyon okos mind a kettő, és van egy nagyon képzett és csodálatos lányom is. Büszke vagyok rájuk, önzetlenek, nem csak magukra gondolnak. Szerencsére még jól fog az agyam, az más kérdés, hogy a testem már nem a régi, de nem akkor kell abbahagyni, amikor már leépült az ember. 40 évig tartott a színház adta boldogság, most pedig elkezdődik egy másféle boldogság, szeretnék 40 évig a családommal nyaralni, utazni.
Színháza megbecsült, szeretett színésze, igazgatója jutalomjátékot ajánlott, ön pedig A Napsugár fiúkkal búcsúzik. Miért éppen ezt a darabot választotta?
P. T.: Lackóval (Horváth László Attilával) rengeteget játszottunk együtt – Furcsa pár, A miniszter félrelép, Őrült nők ketrece, hogy csak néhányat említsek –, remek kolléga, többször szóba került köztünk, hogy el kellene játszani egyszer a két komikus, Willie Clark és Al Lewis történetét. A másik ok, amiért szerettem volna eljátszani, hogy minden korábbi szereposztásban – Balázs Samu és Feleki Kamill, Bárány Frigyes és Simor Ottó, Benedek Miklós és Gálvölgyi János – láttam. Érdekesség, hogy a nyíregyházi előadásban Lackó játszotta az unokaöcs szerepét.
A történet közismert, kíváncsi vagyok, mi a legfontosabb mondanivalója Neil Simon örökzöldjének az ön olvasatában?
P. T.: Üzenet a mának. Arról szól, hogy a színház eltávolodott attól, ami régen volt. Arról szól, hogy a régi dolgokat nem eltiporni kell, hanem le kell porolni, meg kell becsülni. A klasszikusok örök érvényűek, nem kell átírni őket. Nagyon szeretem Ungvári Tamás fordításait, ennek a darabnak is kiváló a szövege. A színészi bölcsesség, tapasztalat megmutatása mellett arról is szól a darab, hogy az ember nem, csak az őt körülvevő világ változik.
Az ilyenre szokás azt mondani, parádés szereposztás, a már említett Horváth László Attila mellett a fia, a népszerű Puskás Peti, valamint a nem kevésbé népszerű Dallos Bogi is játszótársai lesznek.
P. T.: Petit már többször meg akarta hívni a színház, de az elfoglaltságai miatt nem sikerült időpontot egyeztetni. Most a vírus mindenkinek átrendezte kicsit az életét, és sikerült megállapodni velük, bár kettős szereposztásban játszanak, Peti szerepe Rák Zolival, Bogié Dézsi Darinkával van kettőzve. Nagyon örülünk mindannyian a lehetőségnek. Peti képességes színész és énekes, Bogi kiváló előadóművész, a darabot pedig a kaposvári Csiky Gergely Színház művésze, Mészáros Tibor rendezi, sikeres előadás lesz, remélem.
Elfogadó személyiség, kiegyensúlyozott ember, hogy választotta a színészi hivatást, ami ritkán írható le a kiegyensúlyozott szóval?
P. T.: Nem színésznek készültem, hanem kardvívónak. Egy súlyos baleset miatt hagytam abba a sportot, de sportolóként fegyelmet, alázatosságot, szorgalmat, odaadást tanultam, ami nélkül nincs siker. Gyerekkoromtól sokat olvastam, rendkívül inspiráló környezetben, a Szent István parkban laktam, ahol rengeteg művész és színész élt. Úgy éreztem, a színészpályában van annyi izgalom és szépség, hogy képes lennék hűséges maradni hozzá. A sportnak köszönhetően szerencsés az alkatom, jó a fizikumom, gumiembernek is hívtak. Az volt az elvem, hogy ahová hívnak, megyek, huszonnégy éve vagyok szabadúszó, és nincs okom panaszra, mindig sok feladatot kaptam. Pedig nem kedvelem a gatyaletolós viccet, a színpadi meztelenséget, és számomra a káromkodás is elfogadhatatlan a színházban. Nagyon szeretem, ha mondjuk egy háromórás, Márai Sándor morfondírozós szövegéből készült előadást a közönség a székébe süppedve végignéz. A színész számára is komoly munka egy ilyen előadás, de csak így lehet sikeres. Én a mai napig alaposan felkészülök a próbákra is, nem szeretem, ha hibát találnak bennem. Ami pedig a kiegyensúlyozottságot illeti, ha a szerepem azt kívánja, simán eszemet vesztem a színpadon.
Hogy összegezne, mit jelent a színház az emberek számára?
P. T.: A gyerekkorom jut eszembe. Példaképek, ideálok mindig kellenek, amit a színház tud adni. A szülők is példaképek a gyerekek számára, de fontosak a szellemes, művelt, sármos színészek, a színészideálok. Felnőtt korban is fontos, ha színház után hazamegy a néző, és elgondolkodik azon, amit hazavitt. Nyíregyházán iszonyatosan szeretik a színházat az emberek, majdnem mindig telt ház van. Ritka ajándék, hogy egy városnak ilyen színháza és közönsége legyen.