2020. november 09. / Nagy Klaudia
Szeptember 19-én a Leánder és Lenszirom című gyerekdarabbal indul a Nemzeti Színház 2020/2021-es évada. Két nappal később debütál A kassai polgárok, majd október 3-án a tavasszal elmaradt Forró mezők előadás következik. A hagyományosan évad elején megrendezésre kerülő
Nyílt nap viszont egyelőre későbbre tolódik. A MITEM-et áprilisra tervezik, a külföldről érkező előadások kétharmadát sikerült újra leegyeztetniük. Az első nagyszínpadi bemutató pedig Shakespeare örök érvényű drámája, a Rómeó és Júlia lesz december elején, Szász Júliával és Herczegh Péterrel a főszerepben. A darab rendezőjével, a Nemzeti Színház vezérigazgatójával, Vidnyánszky Attilával a készülő előadásról beszélgettünk.
Rendezői pályafutása alatt összesen háromszor rendezett csak Shakespeare-t. Miért alakult így?
V. A.: Ugyanúgy vagyok vele, mint Csehovval, megrendeztem a Három nővért, és az összes többi darabját tolom magam előtt. Nagy rajongója vagyok Shakespeare-nek, majd eljön a pillanat, amikor egymás után előveszem a Shakespeare-műveket. Eredetileg Rimas Tuminast, a nagy litván rendezőt kértem fel, hogy rendezze meg a Rómeó és Júliát. Úgy gondolom, hogy ez a színmű megfelel az ő érzelmes, gyönyörű, széles, nagy színházi látásmódjának. Az egészségi állapota viszont nem engedte meg, hogy eljöjjön, és végül nálam landolt ez a dráma. Évek óta dédelgetem, egészséges rendezői izgalommal várom a szerelmetes találkozást az anyaggal. Jó a szereposztásunk, rendkívül bájos a két főszereplő, Szász Júlia és Herczegh Péter.
Miért pont őket választotta?
V. A.: Azért, mert naivak és tiszták. Az én Rómeó és Júliám ilyen. Kilógnak ebből a világból, és szerelmük által e világ fölé emelkednek. Nagyon szeretem ezt a művet, zseniális Mészöly Miklós fordítása, most még keményen dolgozunk a tér kialakításán Cziegler Balázzsal, Berzsenyi Kriszta tervezi a jelmezeket, szóval folynak az előkészítő munkálatok.
A jelmezek és a díszlet az időtlenséget, kortalanságot fogják kifejezni?
V. A.: Igen, és ezzel jelzem, hogy nem indulok el a lehetséges és oly sokszor megoldásként szolgáló szereplőaktualizálás felé. Capuletéket és Montague-ékat nem akarom besorolni sehova. Mert ez így gyönyörű és esszenciális, ahogy Shakespeare megírta, hogy minden korra és minden helyzetre érvényes. Szeretnék egy olyan teret, ami patinával bír, klasszikus hatású, érződik egy korhoz kötöttség is, de mindemellett szimbolikus. A jelmezek szintén klasszikus nagyjelmezek hatását keltik, ugyanakkor mindegyik egy külön műalkotás, és a jelenkor vonalai is felismerhetők bennük. Színes, nagy, pazar előadást képzelek el, amely vizuális élményként is szép. Azt hiszem, ebben a szorongásos járványidőszakban a lelkünket széppel kell bombáznunk, meg kell melengetnünk. Földön túli előadás lesz, tele szenvedéllyel, nagyon jó zenékkel, fiatalokkal. Uray Péter a koreográfus, az ő osztálya érkezik a Kaposvári Egyetemről, akik majd a fiatalokat játsszák a történetben. Érdekes egybeesés, hogy a fiam (ifjabb Vidnyánszky Attila – a szerk.) párhuzamosan Kolozsváron rendezi szintén a Rómeó és Júliát. Nagy titok, nem láttam még a képi megoldásokat, nem hallottam a zenéket sem, ami szintén nagyon fontos számára, hiszen nála is meghatározó a zenei szövet.
A Rocco és fivéreiben bokszleckéket kellett venniük a színészeknek, most milyen kihívások várnak rájuk?
V. A.: Vívni fognak, illetve látványos táncjeleneteket is szeretnék, mert nem naturalista vagy realista hangulatú akciókat tervezek. Annyira gyönyörű a szöveg, hogy szépen szeretném megszólaltatni. A szakmánk nagy bűne az elmúlt évtizedekben, hogy a hiteles megszólalás kedvéért verstelenítjük a verset. Mindenütt jellemző, hogy az a stílus, ahogy Laurence Olivier és Innokentyij Szmoktunovszkij beszélt annak idején, eltűnik. Ezért a szöveg zenéjét, a diadalmas, hódító voltát fogom kidomborítani. Totális színház lesz, szeretem, ahogy a világ szimultán zsong, és a néző szelektálhat, és kiválaszthatja, ami érdekli. Nyilván a történet lényegi pontján mindig összehúzom, és egy helyre összpontosítom a nézői figyelmet, de úgy az igazi, ha belezuhannak a történetbe. A Rocco és fivérei erre nagyon fontos példa.
Az előadás ajánlójában arról beszél, hogy a két fiatal igaz szerelme túllép a világ acsarkodásain, minden félelmen, még a halálon is. Hogyan tudja legyőzni a halált a szerelem?
V. A.: A szerelem mindenütt jelen van, elönti a világot, és ha fogékonyak vagyunk rá, átengedjük magunkat neki, akkor hordozója és haszonélvezői leszünk, föl tudunk általa repülni, és átjárja a testünket-lelkünket, átalakítja az életünket. Itt van, és elpusztíthatatlan, mint egy külön entitás. És amikor van két ilyen alkalmas hordozó alany, mint Rómeó és Júlia, akkor a maga kiteljesedett formájában nyilvánul meg, és átmenti őket az örökkévalóságba. A halálban is legyőzhetetlen, hiszen ők átléptek egy másik dimenzióba, ahol örökké szerelmesek.
Nyílt nap viszont egyelőre későbbre tolódik. A MITEM-et áprilisra tervezik, a külföldről érkező előadások kétharmadát sikerült újra leegyeztetniük. Az első nagyszínpadi bemutató pedig Shakespeare örök érvényű drámája, a Rómeó és Júlia lesz december elején, Szász Júliával és Herczegh Péterrel a főszerepben. A darab rendezőjével, a Nemzeti Színház vezérigazgatójával, Vidnyánszky Attilával a készülő előadásról beszélgettünk.
Rendezői pályafutása alatt összesen háromszor rendezett csak Shakespeare-t. Miért alakult így?
V. A.: Ugyanúgy vagyok vele, mint Csehovval, megrendeztem a Három nővért, és az összes többi darabját tolom magam előtt. Nagy rajongója vagyok Shakespeare-nek, majd eljön a pillanat, amikor egymás után előveszem a Shakespeare-műveket. Eredetileg Rimas Tuminast, a nagy litván rendezőt kértem fel, hogy rendezze meg a Rómeó és Júliát. Úgy gondolom, hogy ez a színmű megfelel az ő érzelmes, gyönyörű, széles, nagy színházi látásmódjának. Az egészségi állapota viszont nem engedte meg, hogy eljöjjön, és végül nálam landolt ez a dráma. Évek óta dédelgetem, egészséges rendezői izgalommal várom a szerelmetes találkozást az anyaggal. Jó a szereposztásunk, rendkívül bájos a két főszereplő, Szász Júlia és Herczegh Péter.
Miért pont őket választotta?
V. A.: Azért, mert naivak és tiszták. Az én Rómeó és Júliám ilyen. Kilógnak ebből a világból, és szerelmük által e világ fölé emelkednek. Nagyon szeretem ezt a művet, zseniális Mészöly Miklós fordítása, most még keményen dolgozunk a tér kialakításán Cziegler Balázzsal, Berzsenyi Kriszta tervezi a jelmezeket, szóval folynak az előkészítő munkálatok.
A jelmezek és a díszlet az időtlenséget, kortalanságot fogják kifejezni?
V. A.: Igen, és ezzel jelzem, hogy nem indulok el a lehetséges és oly sokszor megoldásként szolgáló szereplőaktualizálás felé. Capuletéket és Montague-ékat nem akarom besorolni sehova. Mert ez így gyönyörű és esszenciális, ahogy Shakespeare megírta, hogy minden korra és minden helyzetre érvényes. Szeretnék egy olyan teret, ami patinával bír, klasszikus hatású, érződik egy korhoz kötöttség is, de mindemellett szimbolikus. A jelmezek szintén klasszikus nagyjelmezek hatását keltik, ugyanakkor mindegyik egy külön műalkotás, és a jelenkor vonalai is felismerhetők bennük. Színes, nagy, pazar előadást képzelek el, amely vizuális élményként is szép. Azt hiszem, ebben a szorongásos járványidőszakban a lelkünket széppel kell bombáznunk, meg kell melengetnünk. Földön túli előadás lesz, tele szenvedéllyel, nagyon jó zenékkel, fiatalokkal. Uray Péter a koreográfus, az ő osztálya érkezik a Kaposvári Egyetemről, akik majd a fiatalokat játsszák a történetben. Érdekes egybeesés, hogy a fiam (ifjabb Vidnyánszky Attila – a szerk.) párhuzamosan Kolozsváron rendezi szintén a Rómeó és Júliát. Nagy titok, nem láttam még a képi megoldásokat, nem hallottam a zenéket sem, ami szintén nagyon fontos számára, hiszen nála is meghatározó a zenei szövet.
A Rocco és fivéreiben bokszleckéket kellett venniük a színészeknek, most milyen kihívások várnak rájuk?
V. A.: Vívni fognak, illetve látványos táncjeleneteket is szeretnék, mert nem naturalista vagy realista hangulatú akciókat tervezek. Annyira gyönyörű a szöveg, hogy szépen szeretném megszólaltatni. A szakmánk nagy bűne az elmúlt évtizedekben, hogy a hiteles megszólalás kedvéért verstelenítjük a verset. Mindenütt jellemző, hogy az a stílus, ahogy Laurence Olivier és Innokentyij Szmoktunovszkij beszélt annak idején, eltűnik. Ezért a szöveg zenéjét, a diadalmas, hódító voltát fogom kidomborítani. Totális színház lesz, szeretem, ahogy a világ szimultán zsong, és a néző szelektálhat, és kiválaszthatja, ami érdekli. Nyilván a történet lényegi pontján mindig összehúzom, és egy helyre összpontosítom a nézői figyelmet, de úgy az igazi, ha belezuhannak a történetbe. A Rocco és fivérei erre nagyon fontos példa.
Az előadás ajánlójában arról beszél, hogy a két fiatal igaz szerelme túllép a világ acsarkodásain, minden félelmen, még a halálon is. Hogyan tudja legyőzni a halált a szerelem?
V. A.: A szerelem mindenütt jelen van, elönti a világot, és ha fogékonyak vagyunk rá, átengedjük magunkat neki, akkor hordozója és haszonélvezői leszünk, föl tudunk általa repülni, és átjárja a testünket-lelkünket, átalakítja az életünket. Itt van, és elpusztíthatatlan, mint egy külön entitás. És amikor van két ilyen alkalmas hordozó alany, mint Rómeó és Júlia, akkor a maga kiteljesedett formájában nyilvánul meg, és átmenti őket az örökkévalóságba. A halálban is legyőzhetetlen, hiszen ők átléptek egy másik dimenzióba, ahol örökké szerelmesek.