2020. október 05. / Pavlovics Ágota
Az elsősorban regényíróként ismert Tamási Áron az irodalmi formák közül a színpadi drámát tartotta a legizgalmasabb műfajnak, és ahogy híres prózai műveiben, úgy drámáiban is a székelység követe kívánt lenni. A Turay Ida Színház november 14-én mutatja be a sziporkázó szellemű
szerző Vitéz lélek című színdarabját. A meséből és realizmusból szőtt darabot Mikó István állítja színpadra, aki kedvenc szerzője drámájában Nikita szerepét is eljátssza. Az évtizedek óta széles körben népszerű, rendkívül sokoldalú Mikó Istvánnal mi másról, mint a formálódó darabról beszélgettünk.
Sokan megfogalmazták már, mi nyűgözte le őket Tamási Áron írásaiban, Sütő András szerint művei színesek, könnyedén, egyre növekvő sebességgel röpítenek a messzi horizontok felé. Az ön számára mit jelentenek a szerző művei?
M. I.: Kedvencem az egyszerű, ugyanakkor gyönyörűséges magyar nyelven megírt történetfolyamat, az Ábel-trilógia. Sopronban 2000-ben a Petőfi Színház igazgatójaként színpadi változatot írattam a trilógiából, a darabot Szőke István rendezte. Tamási Áron Énekes madár című ismert drámáját pedig rendeztem, és szerepeltem is benne. Tamási Áron művei folyamatosan aktuálisak, hiszen miről szólnak? Keresi a helyét az ember a világban, tisztességgel és becsülettel kutatja a boldogulás lehetséges útját.
Az 1940-ben született Vitéz lélek előzménye az 1928-ban keletkezett Himnusz egy szamárral című elbeszélés, mindkettőben fontos szerepe van magának a szamárnak.
M. I.: Hazatérve a darab főszereplője nem kétlovas szekeret, hanem szamarat vásárol, vele kezd bele új élete felépítésébe, ráadásul ezen a szamáron ott van a kereszt jele, és tudjuk, hogy Jézus is szamárháton vonult be virágvasárnap Jeruzsálembe.
A dráma abban a történelmi pillanatban született, amikor Észak-Erdély ismét az anyaország részévé vált. A főszereplő, Balla Péter története pedig a visszatérés és az újrakezdés drámájaként is összefoglalható. Milyennek látja a főszereplő alakját, környezetére gyakorolt hatását?
M. I.: Balla Péter nagyon racionálisan gondolkodó, tiszta lelkű ember, akit már fiatalon megtiport az élet. Hazatér az I. világháború után, az otthona romokban hever, vágyik a korábbi életére, de szülei, kapcsolatai elvesztek, szeretné megtalálni mindazt, ami fontos volt számára, megpróbálja újrateremteni a környezetét.
A darab a szerző meghatározása szerint példázat, hogy fordíthatjuk le ezt a mai világra?
M. I.: Nem szeretnék vallásos passiójátékot színpadra állítani, darabunk egyrészt tisztelgés az író előtt, másrészt az élet nagy keresztútjairól szóló, hús-vér emberek dialógusaiból álló történet. Ez a színdarab élő gondolatokról, konfliktushelyzetekről beszél. Annyiban példaértékű, amit látnak majd a nézők, hogy a főszereplő személye példaértékű, nagyon szeretném, ha minél több Balla Péterhez hasonló ember lenne köztünk.
Tamási Áron műveinek meghatározó eleme székely származása, szülőhelye, Farkaslaka, a székely nyelvjárás. Utóbbi megjelenik majd a darabban?
M. I.: A szerző fantasztikus nyelvi szépséggel írja le gondolatait, élvezet hallgatni reagálásait az élet dolgaival kapcsolatban. De ez nem jelenti azt, hogy a színészek székely nyelvjárásban fognak beszélni. Felismerhető lesz a székelyek nyelvezete, a rövid, tömör mondatok, a jellemző szófordulatok, csendek, de nem akarom erőltetni a tájszólást.
Ön nemcsak rendezi a darabot, hanem Nikita szerepében is láthatja majd a közönség. Mondana néhány szót a szereplőkről és a saját szerepéről?
M. I.: A Balla Pétert alakító Kurkó J. Kristóf a Csíkszeredához közeli Csíkszentdomonkoson nőtt fel, pontosan ismeri a székely nyelvhasználatot, a hangsúlyokat, az érzelmi megnyilvánulásokat. A főszereplő életét meghatározó két embert, Ambrust és Lázárt Nagy Gábor és Frech Zoltán fogja alakítani. Én a szókimondó magyar-román vagy inkább Kárpát-medencei Nikitát fogom játszani, akivel kapcsolatban mindegy is, milyenek a gyökerei, a lelke a lényeg. Sárit, a feleségemet, Szabó Anikó játssza, a hagyományt ismerő, a közösséget vezető bíró bőrébe pedig Benkő Péter bújik majd. A díszletet és a jelmezt Darvasi Ilona tervezi.
Önt színészként, rendezőként és muzsikusként is ismerjük, nem illene a képbe, ha a darabban nem jelenne meg a zene. Így lesz?
M. I.: Számomra valóban rendkívül fontos a zene, de ez nem zenés darab. Azt szeretném, ha Tamási Áron gondolatai prózában hangzanának el, a zenét csak az átkötéseknél szeretném használni, mondjuk szép régi csíki dalokat egy egyszerű furulyán. A legfontosabb, hogy a nézők a színházi előadásokat látva katarzist éljenek át, szeretem, ha a látottak hatására emelkedett, megtisztult lelkiállapotba kerülnek.
szerző Vitéz lélek című színdarabját. A meséből és realizmusból szőtt darabot Mikó István állítja színpadra, aki kedvenc szerzője drámájában Nikita szerepét is eljátssza. Az évtizedek óta széles körben népszerű, rendkívül sokoldalú Mikó Istvánnal mi másról, mint a formálódó darabról beszélgettünk.
Sokan megfogalmazták már, mi nyűgözte le őket Tamási Áron írásaiban, Sütő András szerint művei színesek, könnyedén, egyre növekvő sebességgel röpítenek a messzi horizontok felé. Az ön számára mit jelentenek a szerző művei?
M. I.: Kedvencem az egyszerű, ugyanakkor gyönyörűséges magyar nyelven megírt történetfolyamat, az Ábel-trilógia. Sopronban 2000-ben a Petőfi Színház igazgatójaként színpadi változatot írattam a trilógiából, a darabot Szőke István rendezte. Tamási Áron Énekes madár című ismert drámáját pedig rendeztem, és szerepeltem is benne. Tamási Áron művei folyamatosan aktuálisak, hiszen miről szólnak? Keresi a helyét az ember a világban, tisztességgel és becsülettel kutatja a boldogulás lehetséges útját.
Az 1940-ben született Vitéz lélek előzménye az 1928-ban keletkezett Himnusz egy szamárral című elbeszélés, mindkettőben fontos szerepe van magának a szamárnak.
M. I.: Hazatérve a darab főszereplője nem kétlovas szekeret, hanem szamarat vásárol, vele kezd bele új élete felépítésébe, ráadásul ezen a szamáron ott van a kereszt jele, és tudjuk, hogy Jézus is szamárháton vonult be virágvasárnap Jeruzsálembe.
A dráma abban a történelmi pillanatban született, amikor Észak-Erdély ismét az anyaország részévé vált. A főszereplő, Balla Péter története pedig a visszatérés és az újrakezdés drámájaként is összefoglalható. Milyennek látja a főszereplő alakját, környezetére gyakorolt hatását?
M. I.: Balla Péter nagyon racionálisan gondolkodó, tiszta lelkű ember, akit már fiatalon megtiport az élet. Hazatér az I. világháború után, az otthona romokban hever, vágyik a korábbi életére, de szülei, kapcsolatai elvesztek, szeretné megtalálni mindazt, ami fontos volt számára, megpróbálja újrateremteni a környezetét.
A darab a szerző meghatározása szerint példázat, hogy fordíthatjuk le ezt a mai világra?
M. I.: Nem szeretnék vallásos passiójátékot színpadra állítani, darabunk egyrészt tisztelgés az író előtt, másrészt az élet nagy keresztútjairól szóló, hús-vér emberek dialógusaiból álló történet. Ez a színdarab élő gondolatokról, konfliktushelyzetekről beszél. Annyiban példaértékű, amit látnak majd a nézők, hogy a főszereplő személye példaértékű, nagyon szeretném, ha minél több Balla Péterhez hasonló ember lenne köztünk.
Tamási Áron műveinek meghatározó eleme székely származása, szülőhelye, Farkaslaka, a székely nyelvjárás. Utóbbi megjelenik majd a darabban?
M. I.: A szerző fantasztikus nyelvi szépséggel írja le gondolatait, élvezet hallgatni reagálásait az élet dolgaival kapcsolatban. De ez nem jelenti azt, hogy a színészek székely nyelvjárásban fognak beszélni. Felismerhető lesz a székelyek nyelvezete, a rövid, tömör mondatok, a jellemző szófordulatok, csendek, de nem akarom erőltetni a tájszólást.
Ön nemcsak rendezi a darabot, hanem Nikita szerepében is láthatja majd a közönség. Mondana néhány szót a szereplőkről és a saját szerepéről?
M. I.: A Balla Pétert alakító Kurkó J. Kristóf a Csíkszeredához közeli Csíkszentdomonkoson nőtt fel, pontosan ismeri a székely nyelvhasználatot, a hangsúlyokat, az érzelmi megnyilvánulásokat. A főszereplő életét meghatározó két embert, Ambrust és Lázárt Nagy Gábor és Frech Zoltán fogja alakítani. Én a szókimondó magyar-román vagy inkább Kárpát-medencei Nikitát fogom játszani, akivel kapcsolatban mindegy is, milyenek a gyökerei, a lelke a lényeg. Sárit, a feleségemet, Szabó Anikó játssza, a hagyományt ismerő, a közösséget vezető bíró bőrébe pedig Benkő Péter bújik majd. A díszletet és a jelmezt Darvasi Ilona tervezi.
Önt színészként, rendezőként és muzsikusként is ismerjük, nem illene a képbe, ha a darabban nem jelenne meg a zene. Így lesz?
M. I.: Számomra valóban rendkívül fontos a zene, de ez nem zenés darab. Azt szeretném, ha Tamási Áron gondolatai prózában hangzanának el, a zenét csak az átkötéseknél szeretném használni, mondjuk szép régi csíki dalokat egy egyszerű furulyán. A legfontosabb, hogy a nézők a színházi előadásokat látva katarzist éljenek át, szeretem, ha a látottak hatására emelkedett, megtisztult lelkiállapotba kerülnek.