2020. október 05. / Nagy Klaudia
2012 óta erősíti a József Attila Színház társulatát, ahol a 2019/2020-as évad legjobb színésznő díját tudhatja magáénak. Sokat jelent számára, és úgy gondolja, komoly elismerés a színházvezetés részéről. Nem meglepő, hiszen a Feketeszárú cseresznyében és az Eldorádóban is
kiemelkedő teljesítményt nyújt. Mindemellett folyamatosan forgat a Jóban Rosszban című sorozatban, és a mozirajongók körében népszerű szinkronhang. Október 17-én mutatják be Neil Simontól a Furcsa pár női változatát Bozsó Péter rendezésében, amelyben ő a vagány, de nem túl rendszerető Olive, akihez beköltözik a pedáns, házassági válságban lévő barátnője, Florence. Az együttélés azonban kihívások elé állítja barátságukat. Pikali Gerda színművésszel legújabb bemutatójáról beszélgettünk.
Az Üvegfigurákban láttalak először, közel húsz éve a Madách Kamarában, örök élmény marad.
P. G.: Nagyon fiatal voltam még, az egyik kedvenc szerepem volt. Odavagyok Tennessee Williamsért, és sajnos azóta sem játszottam, de Huszti tanár úr rendezése Piros Ildikóval, Viczián Ottóval és Crespo Rodrigóval a mai napig egy erős szövetség. Ha találkozunk valahol, mindig szóba kerül az előadás. Ott valami nagyon különleges dolog született. Ildikó rengeteget tanított, hogy kell nőnek lenni, egy színésznőnek hogy kell viselkedni. Mindenre megtanított. Nem véletlen hívtuk manyának, mert ő volt az anyukánk, sokat köszönhetek neki is. De nem csak te vagy az egyetlen, aki megemlíti. Volt olyan, aki a gyerekét is rólam nevezte el, és ez annyira jó érzés, hogy látnak valamit, például egy alakítást, ami megérinti őket, és úgy döntenek, Gerda legyen a gyerekük a neve.
A pályádon végigkísér Neil Simon, számos darabjában játszottál már.
P. G.: Neil Simon egy zseni. Főiskolás korom óta játszom, jelenleg a Mezítláb a parkban és a Különterem című darabjaiban szerepelek, úgy érzem, különleges kapcsolat fűz a műveihez. Megengedték, hogy intelligens humorát, egy-egy kis poénját még a sorozatba is belecsempészhessem. Ahhoz képest, hogy a Furcsa pár női változatát 1986-ban írta, ugyanúgy van létjogosultsága most is, elegáns a humora, és kedves történet. Nincs benne semmi durvaság vagy erőszak. Egyszerűen telitalálat, és nekünk egy igazi jutalomjáték. Ezzel a lehetőséggel és bizalommal élni kell, ha már ránk bízták ezt a feladatot. Ez is fajsúlyos szerep. Végre nem drámát próbál az ember, nem a lelkét kell mocorogtatnia. A vígjátéknak is van lelki része, a mélységeit is ugyanúgy el kell játszani, mint a humort, vagy vígjátéki elemekkel fel kell turbóznunk, hogy minél viccesebb legyen egy jelenet. De más a lelke a próbaidőszaknak, nem kell sírni, toporzékolni, összeomlani és belehalni. Másabb lélekkel próbáljuk. Kértem, hogy kerüljön bele egy mondat, ami a Mezítláb a parkban című darabban szerepelt, mert a stílusa hasonlít. Húsz éve játszom, elég jól ismerem, a világa, a nyelvezete a részemmé vált, lenyűgöz, hogy így tud valaki írni.
A Furcsa párnál nagyon fontos, hogy a két főszereplő, Olive és Florence között meglegyen a megfelelő összhang. Az előadásban Fehér Anna a partnered, ő alakítja a pedáns, hipochonder Florence-ot. Milyen a közös munka?
P. G.: Mi egy régi, összeszokott páros vagyunk, és Annával eleve jó a kapcsolatunk, nem véletlenül osztották kettőnkre, mert értjük, ismerjük egymást, és nagyon tudunk együtt nevetni is.
Te játszod az életvidám, ámde kissé rendetlen Olive-ot. Könnyen tudsz azonosulni vele?
P. G.: Fura lesz majd mindent eldobálni, mert pont a másik véglet vagyok, rend- és tisztaságmániás, és ezt most teljesen le kell vetkőznöm. Közben pedig szeretek bolondozni is. Fura kettőség. De a színpadon az a feladatom, hogy kitaláljam, hogy tudok kupit csinálni. A rendező, Bozsó Peti ebben nagyon jó játékmesterünk lesz.
Petivel a Jóban Rosszban című sorozatban régóta szerepeltek együtt, rendezőként milyen vele együtt dolgozni?
P. G.: Jó humorú ember, gyorsan pörög az agya, nyolc gondolattal mindig előrébb jár, mint bárki. Varázslatos személyiség, egy dologról eszébe jut százhúsz másik, nagyon kreatív és innovatív. A főiskola óta, huszonnégy éve ismerjük egymást, hál’ istennek kiválóan tudunk együttműködni a sorozatban és ebben is. Egy komplett hölgykoszorú veszi most körül, de állja a sarat. Remek ötletei vannak, jól instruál minket.
Hogy telik a próbaidőszak?
P. G.: A próbák jó hangulatban telnek, hiszen a cél, hogy színvonalas előadás szülessen. Az alkotói rész a legjobb, amikor mindenki ötletel. Csodálatos, hogy van egy papír, rá van írva rengeteg betű, 80 oldal, és abból létre kell hoznunk valamit. Szeretem ezt az időszakot. Nagyszerű partnerekkel játszom, nagyon jóban vagyunk, ráadásul most mindenki egy öltözőben öltözik, ezért a próbák után, amikor bemegyünk az öltözőbe, ugyanaz folytatódik, mint a színpadon. Az olvasópróbán is folyamatosan nevettünk, rádőltem Annára, és összeakadt a hajunk, a két csatunk, úgy néztünk ki, mint a sziámi ikrek. Mondtuk is, hogy ez benne marad, majd egy bizonyos ponton beletesszük az előadásba, például amikor a legnagyobb veszekedés lesz, összeakad a hajunk, a csatjaink. Tehát az élet is szül olyan helyzeteket, szituációkat, amikkel majd tudunk kezdeni valamit a színpadon. Örülök, hogy ezzel indítjuk az évadot, bízunk benne, hogy semmi nem bénítja meg, és sokat fogjuk játszani.
kiemelkedő teljesítményt nyújt. Mindemellett folyamatosan forgat a Jóban Rosszban című sorozatban, és a mozirajongók körében népszerű szinkronhang. Október 17-én mutatják be Neil Simontól a Furcsa pár női változatát Bozsó Péter rendezésében, amelyben ő a vagány, de nem túl rendszerető Olive, akihez beköltözik a pedáns, házassági válságban lévő barátnője, Florence. Az együttélés azonban kihívások elé állítja barátságukat. Pikali Gerda színművésszel legújabb bemutatójáról beszélgettünk.
Az Üvegfigurákban láttalak először, közel húsz éve a Madách Kamarában, örök élmény marad.
P. G.: Nagyon fiatal voltam még, az egyik kedvenc szerepem volt. Odavagyok Tennessee Williamsért, és sajnos azóta sem játszottam, de Huszti tanár úr rendezése Piros Ildikóval, Viczián Ottóval és Crespo Rodrigóval a mai napig egy erős szövetség. Ha találkozunk valahol, mindig szóba kerül az előadás. Ott valami nagyon különleges dolog született. Ildikó rengeteget tanított, hogy kell nőnek lenni, egy színésznőnek hogy kell viselkedni. Mindenre megtanított. Nem véletlen hívtuk manyának, mert ő volt az anyukánk, sokat köszönhetek neki is. De nem csak te vagy az egyetlen, aki megemlíti. Volt olyan, aki a gyerekét is rólam nevezte el, és ez annyira jó érzés, hogy látnak valamit, például egy alakítást, ami megérinti őket, és úgy döntenek, Gerda legyen a gyerekük a neve.
A pályádon végigkísér Neil Simon, számos darabjában játszottál már.
P. G.: Neil Simon egy zseni. Főiskolás korom óta játszom, jelenleg a Mezítláb a parkban és a Különterem című darabjaiban szerepelek, úgy érzem, különleges kapcsolat fűz a műveihez. Megengedték, hogy intelligens humorát, egy-egy kis poénját még a sorozatba is belecsempészhessem. Ahhoz képest, hogy a Furcsa pár női változatát 1986-ban írta, ugyanúgy van létjogosultsága most is, elegáns a humora, és kedves történet. Nincs benne semmi durvaság vagy erőszak. Egyszerűen telitalálat, és nekünk egy igazi jutalomjáték. Ezzel a lehetőséggel és bizalommal élni kell, ha már ránk bízták ezt a feladatot. Ez is fajsúlyos szerep. Végre nem drámát próbál az ember, nem a lelkét kell mocorogtatnia. A vígjátéknak is van lelki része, a mélységeit is ugyanúgy el kell játszani, mint a humort, vagy vígjátéki elemekkel fel kell turbóznunk, hogy minél viccesebb legyen egy jelenet. De más a lelke a próbaidőszaknak, nem kell sírni, toporzékolni, összeomlani és belehalni. Másabb lélekkel próbáljuk. Kértem, hogy kerüljön bele egy mondat, ami a Mezítláb a parkban című darabban szerepelt, mert a stílusa hasonlít. Húsz éve játszom, elég jól ismerem, a világa, a nyelvezete a részemmé vált, lenyűgöz, hogy így tud valaki írni.
A Furcsa párnál nagyon fontos, hogy a két főszereplő, Olive és Florence között meglegyen a megfelelő összhang. Az előadásban Fehér Anna a partnered, ő alakítja a pedáns, hipochonder Florence-ot. Milyen a közös munka?
P. G.: Mi egy régi, összeszokott páros vagyunk, és Annával eleve jó a kapcsolatunk, nem véletlenül osztották kettőnkre, mert értjük, ismerjük egymást, és nagyon tudunk együtt nevetni is.
Te játszod az életvidám, ámde kissé rendetlen Olive-ot. Könnyen tudsz azonosulni vele?
P. G.: Fura lesz majd mindent eldobálni, mert pont a másik véglet vagyok, rend- és tisztaságmániás, és ezt most teljesen le kell vetkőznöm. Közben pedig szeretek bolondozni is. Fura kettőség. De a színpadon az a feladatom, hogy kitaláljam, hogy tudok kupit csinálni. A rendező, Bozsó Peti ebben nagyon jó játékmesterünk lesz.
Petivel a Jóban Rosszban című sorozatban régóta szerepeltek együtt, rendezőként milyen vele együtt dolgozni?
P. G.: Jó humorú ember, gyorsan pörög az agya, nyolc gondolattal mindig előrébb jár, mint bárki. Varázslatos személyiség, egy dologról eszébe jut százhúsz másik, nagyon kreatív és innovatív. A főiskola óta, huszonnégy éve ismerjük egymást, hál’ istennek kiválóan tudunk együttműködni a sorozatban és ebben is. Egy komplett hölgykoszorú veszi most körül, de állja a sarat. Remek ötletei vannak, jól instruál minket.
Hogy telik a próbaidőszak?
P. G.: A próbák jó hangulatban telnek, hiszen a cél, hogy színvonalas előadás szülessen. Az alkotói rész a legjobb, amikor mindenki ötletel. Csodálatos, hogy van egy papír, rá van írva rengeteg betű, 80 oldal, és abból létre kell hoznunk valamit. Szeretem ezt az időszakot. Nagyszerű partnerekkel játszom, nagyon jóban vagyunk, ráadásul most mindenki egy öltözőben öltözik, ezért a próbák után, amikor bemegyünk az öltözőbe, ugyanaz folytatódik, mint a színpadon. Az olvasópróbán is folyamatosan nevettünk, rádőltem Annára, és összeakadt a hajunk, a két csatunk, úgy néztünk ki, mint a sziámi ikrek. Mondtuk is, hogy ez benne marad, majd egy bizonyos ponton beletesszük az előadásba, például amikor a legnagyobb veszekedés lesz, összeakad a hajunk, a csatjaink. Tehát az élet is szül olyan helyzeteket, szituációkat, amikkel majd tudunk kezdeni valamit a színpadon. Örülök, hogy ezzel indítjuk az évadot, bízunk benne, hogy semmi nem bénítja meg, és sokat fogjuk játszani.