2020. október 07. /
A sors egészen különös játéka, mikor egy testvérpár mindkét tagja festőművész. Verebics Kati 2005-ben, Verebics Ági 2006-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán.
A szakmai elismerések, a hazai és nemzetközi művésztelepmeghívások egymást követték mindkét művész életében, jelenleg mindketten meghatározó alakjai a hazai kortárs képzőművészeti szcénának. Mindkettőjük munkásságában központi kérdés az emberi test, ám művészetük nagyon különböző.
Verebics Kati alkotásaiban a női test ábrázolásán keresztül a lélek rejtőzködő és fájdalmas mélységeinek kitárulkozását tapasztalhatjuk meg. A képen megjelenő szemek, testrészletek, gesztusok és mozdulatok minden kiszolgáltatottságukkal, sérüléseik lenyomataival egyenesen a befogadó szemébe néznek. Nincs védőháló, se ejtőernyő, szabadon esünk a lecsupaszított
önmagunkkal. Realista ábrázolásmódja mellett előszeretettel kísérletezik anyagokkal és technikákkal. Kollázsolt festményeinél gyakran a transzfer fotóátviteli eljárást alkalmazza, de használ merítettpapírt, csipkét vagy akár sarat is kompozíciói megalkotásánál. Képi megfogalmazása líraian érzékeny.
Verebics Ági testábrázolásaitól nem áll távol a durvaság, a démoni megjelenés, de az irónia sem. Nincs tabu téma, kegyetlen tükrökként néznek vissza ránk a sokszemű, vészjósló tekintetű állatok vagy a latex és szőr maszkok mögül kivillanó szempárok. Képeinél nem szempont az esztétizálás, előszeretettel komponál ellentétes, hagyományos értelemben nem összeillő dolgokat, disszonáns érzetet keltve ezzel a befogadóban. Olajképeit vászonra és alumíniumlemezre festi, installációiban szeret szokatlan anyagokkal és tárgyakkal kísérletezni, mint a szőr, a csont, az agancs vagy a paróka és az állati preparátum.
ÚjMűhely Galéria
Szentendre, Fő tér 20.
10. 04-ig
A szakmai elismerések, a hazai és nemzetközi művésztelepmeghívások egymást követték mindkét művész életében, jelenleg mindketten meghatározó alakjai a hazai kortárs képzőművészeti szcénának. Mindkettőjük munkásságában központi kérdés az emberi test, ám művészetük nagyon különböző.
Verebics Kati alkotásaiban a női test ábrázolásán keresztül a lélek rejtőzködő és fájdalmas mélységeinek kitárulkozását tapasztalhatjuk meg. A képen megjelenő szemek, testrészletek, gesztusok és mozdulatok minden kiszolgáltatottságukkal, sérüléseik lenyomataival egyenesen a befogadó szemébe néznek. Nincs védőháló, se ejtőernyő, szabadon esünk a lecsupaszított
önmagunkkal. Realista ábrázolásmódja mellett előszeretettel kísérletezik anyagokkal és technikákkal. Kollázsolt festményeinél gyakran a transzfer fotóátviteli eljárást alkalmazza, de használ merítettpapírt, csipkét vagy akár sarat is kompozíciói megalkotásánál. Képi megfogalmazása líraian érzékeny.Verebics Ági testábrázolásaitól nem áll távol a durvaság, a démoni megjelenés, de az irónia sem. Nincs tabu téma, kegyetlen tükrökként néznek vissza ránk a sokszemű, vészjósló tekintetű állatok vagy a latex és szőr maszkok mögül kivillanó szempárok. Képeinél nem szempont az esztétizálás, előszeretettel komponál ellentétes, hagyományos értelemben nem összeillő dolgokat, disszonáns érzetet keltve ezzel a befogadóban. Olajképeit vászonra és alumíniumlemezre festi, installációiban szeret szokatlan anyagokkal és tárgyakkal kísérletezni, mint a szőr, a csont, az agancs vagy a paróka és az állati preparátum.
ÚjMűhely Galéria
Szentendre, Fő tér 20.
10. 04-ig