Egy magyar-indiai festőzseni lebilincselő élete
2020. november 09. /

1913-ban, Budapest egyik szépséges bérpalotájában, a Szilágyi Dezső tér 4.-ben született Amrita Sher-Gil, akinek édesanyja, a zongoraművész Gottesmann Marie-Antoinette zsidó értelmiségi csa­lád lánya, a híres orientalista, Baktay Ervin unokatestvére volt, édesapja pedig Umrao Singh

Sher-Gil szikh arisztokrata, amatőr fotográfus, polihisztor tudós. Am­ri­ta családja nyolc évet töltött Budapesten, otthonukban rendszeres látogatók voltak a magyar művészvilág és értelmiség legismertebb tagjai. Karinthy Frigyes és Kosztolányi Dezső éppúgy megfordultak szalonjukban, mint Jászai Mari.
Amrita különleges, korlátokat nehezen tűrő személyisége, elképesztő tehetsége hamar megmutatkozott, boldog volt, amikor rátalált a festészetre, amivel a legjobban ki tudta fejezni magát. Élt Európa leg­szebb városaiban, majd visszatért Indiába. Termékeny festő volt, már húszévesen elnyerte a Párizsi Szalon aranyérmét, műveit kincsként őrzik az Új-Delhi Nemzeti Galériában. A mindössze 28 évet élt Amritát India legnagyobb festőjeként tisztelik, nevét Modiglianival, Chagall-lal, Frida Kahlóval együtt emlegetik. Élettörténete csupa szenvedély, izgalom, szín, éppen olyan, mint a képei. Káprázatos élmény róla olvasni.
Szunyogh Szabolcs: Amrita Sher-Gil
Egy magyar festőzseni szenvedélyes élete
Kossuth Kiadó, 2020
400 oldal / 3990 Ft