2020. november 10. / Pavlovics Ágota
A mámorítóan szépen felújított Szépművészeti Múzeum évek óta számos kellemes meglepetéssel szolgál a művészetkedvelők számára, kiállításaira sokan kíváncsiak, nemritkán kanyarognak hosszú sorok bebocsátásra várva az épület előtt. Az intézmény idén hatodik alkalommal rendezi
meg nagy sikerű és nagyon szerethető összművészeti előadássorozatát, a Textúrát. A rendezvény lényege: a Szépművészeti Múzeum állandó gyűjteményeiből kiválasztott egy-egy képzőművészeti alkotáshoz kapcsolódóan írók/költők egy általuk írt alkotással mondják el gondolataikat színművészek tolmácsolásában. A november 3-án induló és december 9-én záruló sorozatról a projektvezetővel, Pénzes Borókával beszélgettünk.
Kiben fogalmazódott meg az összművészeti rendezvény, a Textúra ötlete, és kinek az érdeme a leleményes név?
P. B.: A Szépművészeti Múzeum – az épület felújítása miatt egy kisebb szünettel – hatodik éve ad otthont ennek a programnak. Az ötlet pedig még régebbi, a múzeum története során mindig is teret adott a társművészeteknek, a színház, az irodalom, a zene mindig otthonra talált a Szépművészeti falai közt. Innen csak egy lépés volt, hogy azt térben és időben összehozzuk. A koncepció, a szervezés és a rendezvény neve is közös munka eredménye.
Mi az, ami változott az elmúlt hat év gyakorlatához képest, és mi az, ami változatlan maradt?
P. B.: Az első pillanattól jól működő koncepción nem változtattunk, mégis, köszönhetően a változó rendezői szemléletnek és színészi gárdának, évről évre más hangulatú, más jellegű előadások születnek. Idén, a járványügyi előírások miatt, a nézőknek néhány plusz szabályt be kell majd tartaniuk. Kevesebben lehetnek egy térben, és vezetőt kapnak majd a múzeumban az előadások színhelyei között vándorló csoportok, továbbá kezdés előtt hamarabb nyitja meg a kaput majd a ház, hogy elkerülhetőek legyenek a sorbaállások.
Hogy választják ki a rendezvényre a műveket, és hozzájuk az írókat, költőket, színházi embereket?
P. B.: Múzeumi kiállítótereket választunk először, hiszen nem minden terem alkalmas 50-70 ember befogadására, és színházi előadás sem tartható mindben. A kiválasztott termekből a múzeum által felkért magyar kortárs szerzők választhatnak alkotásokat. Azt, hogy melyik szerző melyik teremből választhat művet, sorsolással döntjük el. A művek időben és térben is végigvezetnek a múzeum állandó gyűjteményein. A múzeum minden gyűjteménye – Egyiptomi, Antik, Régi Képtár, Régi magyar gyűjtemény – egyenlő súllyal szerepel az előadáson, négy szinten zajlik a program. Az írók kiválasztásánál ügyelünk arra, hogy hogy egymást követő évben ne ugyanazok legyenek a szerzők, ügyelünk a férfiak és nők arányára is, és persze arra, hogy lehetőleg minden korosztály képviseltesse magát. A művészek az adott mű előtt lévő térben adják elő a produkciókat, majd rövid szünet után újra és újra elmondják az este folyamán. Az idei Textúra jeleneteit Székely Kriszta, a Katona József Színház munkatársa rendezi, aki egész estén átívelő koncepcióval tágítja a már megszokott kereteket.
Melyik rendezvényük melyik műve, produkciója aratta eddig a legnagyobb sikert?
P. B.: Próbáltuk elemezni, hogy az írók hogyan nyúltak az alkotásokhoz. Azt láttuk, hogy nem mindig az ismert szerzők művei fogták meg őket, gyakran az ismeretlen alkotók, illetve a kevésbé ismert művek ragadták meg a fantáziájukat. Sokszor nem ismerik a mű történetét, és azt kérik, ne is mondjunk róla semmit, így az asszociációk legmélyéről kapunk információkat. Vannak, akik a művek patetikusságát, ünnepélyességét humorral oldják, mások ráerősítenek, mélyítik a tartalmát, filozofikusan nyúlnak hozzá. Van, aki a mű korának megfelelő nyelven alkot, van, aki egészen más korba helyezi a művet, ami izgalmas, egyben szürreális. A színdarabok legtöbbször egyszemélyes darabok, monodrámák, hiszen a nagy színházi előadások jelmez- és díszletigénye meghaladja a múzeum lehetőségeit.
A Magyar Nemzeti Galériában rendezik meg néhány éve a gyerekeknek szóló Mini-Textúra sorozatot, idén március 8-án volt egy, március 14-től sajnos elmaradtak a további programok. Tervezik a pótlást?
P. B.: A Magyar Nemzeti Galéria 2017-ben adott otthont először a 7-12 éves gyerekeknek szóló előadásoknak, ahol a képzőművészet, a kortárs szépirodalom mellett a bábjáték került előtérbe. A nagy sikerű sorozat elmaradt estjeinek pótlását tervezzük már, de helyszínt és időpontot még korai lenne mondani.
A Textúra, illetve a Mini-Textúra igazi ajándék mind a felnőttek, mind a gyerekek számára, gondolkodnak abban, hogy bővítsék?
P. B.: Alkalmazkodva a koronavírusjárvány miatt kialakult helyzethez, a színházakhoz hasonlóan, idén először streamelni is fogjuk a rendezvényt. Térben és időben is kitágítjuk azzal, hogy online felületen is látható lesz, remélhetőleg így még több nézőhöz juthat el a különleges színházi esemény.
A Textúra 2020-ra kiválasztott művek és a múzeum által felkért alkotók, akiket a művek megihlettek: Szakállas férfi mellszobra – Balla Zsófia, Michele Pannonio: Thalia múzsa – Berta Ádám, Ízisz siratószobra – Harag Anita, Erósz torzója – Háy János, Id. Jan Brueghel: Paradicsomi táj bűnbeeséssel – Lövétei Lázár László, Szepességi festő: Spillenberger Sámuel lőcsei orvos arcképe – Száraz Miklós György, Girolamo Macchietti: Mária gyermekével és Szent Annával – Szécsi Noémi, A freibergi dóm Aranykapuja – Terék Anna.
meg nagy sikerű és nagyon szerethető összművészeti előadássorozatát, a Textúrát. A rendezvény lényege: a Szépművészeti Múzeum állandó gyűjteményeiből kiválasztott egy-egy képzőművészeti alkotáshoz kapcsolódóan írók/költők egy általuk írt alkotással mondják el gondolataikat színművészek tolmácsolásában. A november 3-án induló és december 9-én záruló sorozatról a projektvezetővel, Pénzes Borókával beszélgettünk.
Kiben fogalmazódott meg az összművészeti rendezvény, a Textúra ötlete, és kinek az érdeme a leleményes név?
P. B.: A Szépművészeti Múzeum – az épület felújítása miatt egy kisebb szünettel – hatodik éve ad otthont ennek a programnak. Az ötlet pedig még régebbi, a múzeum története során mindig is teret adott a társművészeteknek, a színház, az irodalom, a zene mindig otthonra talált a Szépművészeti falai közt. Innen csak egy lépés volt, hogy azt térben és időben összehozzuk. A koncepció, a szervezés és a rendezvény neve is közös munka eredménye.
Mi az, ami változott az elmúlt hat év gyakorlatához képest, és mi az, ami változatlan maradt?
P. B.: Az első pillanattól jól működő koncepción nem változtattunk, mégis, köszönhetően a változó rendezői szemléletnek és színészi gárdának, évről évre más hangulatú, más jellegű előadások születnek. Idén, a járványügyi előírások miatt, a nézőknek néhány plusz szabályt be kell majd tartaniuk. Kevesebben lehetnek egy térben, és vezetőt kapnak majd a múzeumban az előadások színhelyei között vándorló csoportok, továbbá kezdés előtt hamarabb nyitja meg a kaput majd a ház, hogy elkerülhetőek legyenek a sorbaállások.
Hogy választják ki a rendezvényre a műveket, és hozzájuk az írókat, költőket, színházi embereket?
P. B.: Múzeumi kiállítótereket választunk először, hiszen nem minden terem alkalmas 50-70 ember befogadására, és színházi előadás sem tartható mindben. A kiválasztott termekből a múzeum által felkért magyar kortárs szerzők választhatnak alkotásokat. Azt, hogy melyik szerző melyik teremből választhat művet, sorsolással döntjük el. A művek időben és térben is végigvezetnek a múzeum állandó gyűjteményein. A múzeum minden gyűjteménye – Egyiptomi, Antik, Régi Képtár, Régi magyar gyűjtemény – egyenlő súllyal szerepel az előadáson, négy szinten zajlik a program. Az írók kiválasztásánál ügyelünk arra, hogy hogy egymást követő évben ne ugyanazok legyenek a szerzők, ügyelünk a férfiak és nők arányára is, és persze arra, hogy lehetőleg minden korosztály képviseltesse magát. A művészek az adott mű előtt lévő térben adják elő a produkciókat, majd rövid szünet után újra és újra elmondják az este folyamán. Az idei Textúra jeleneteit Székely Kriszta, a Katona József Színház munkatársa rendezi, aki egész estén átívelő koncepcióval tágítja a már megszokott kereteket.
Melyik rendezvényük melyik műve, produkciója aratta eddig a legnagyobb sikert?
P. B.: Próbáltuk elemezni, hogy az írók hogyan nyúltak az alkotásokhoz. Azt láttuk, hogy nem mindig az ismert szerzők művei fogták meg őket, gyakran az ismeretlen alkotók, illetve a kevésbé ismert művek ragadták meg a fantáziájukat. Sokszor nem ismerik a mű történetét, és azt kérik, ne is mondjunk róla semmit, így az asszociációk legmélyéről kapunk információkat. Vannak, akik a művek patetikusságát, ünnepélyességét humorral oldják, mások ráerősítenek, mélyítik a tartalmát, filozofikusan nyúlnak hozzá. Van, aki a mű korának megfelelő nyelven alkot, van, aki egészen más korba helyezi a művet, ami izgalmas, egyben szürreális. A színdarabok legtöbbször egyszemélyes darabok, monodrámák, hiszen a nagy színházi előadások jelmez- és díszletigénye meghaladja a múzeum lehetőségeit.
A Magyar Nemzeti Galériában rendezik meg néhány éve a gyerekeknek szóló Mini-Textúra sorozatot, idén március 8-án volt egy, március 14-től sajnos elmaradtak a további programok. Tervezik a pótlást?
P. B.: A Magyar Nemzeti Galéria 2017-ben adott otthont először a 7-12 éves gyerekeknek szóló előadásoknak, ahol a képzőművészet, a kortárs szépirodalom mellett a bábjáték került előtérbe. A nagy sikerű sorozat elmaradt estjeinek pótlását tervezzük már, de helyszínt és időpontot még korai lenne mondani.
A Textúra, illetve a Mini-Textúra igazi ajándék mind a felnőttek, mind a gyerekek számára, gondolkodnak abban, hogy bővítsék?
P. B.: Alkalmazkodva a koronavírusjárvány miatt kialakult helyzethez, a színházakhoz hasonlóan, idén először streamelni is fogjuk a rendezvényt. Térben és időben is kitágítjuk azzal, hogy online felületen is látható lesz, remélhetőleg így még több nézőhöz juthat el a különleges színházi esemény.
A Textúra 2020-ra kiválasztott művek és a múzeum által felkért alkotók, akiket a művek megihlettek: Szakállas férfi mellszobra – Balla Zsófia, Michele Pannonio: Thalia múzsa – Berta Ádám, Ízisz siratószobra – Harag Anita, Erósz torzója – Háy János, Id. Jan Brueghel: Paradicsomi táj bűnbeeséssel – Lövétei Lázár László, Szepességi festő: Spillenberger Sámuel lőcsei orvos arcképe – Száraz Miklós György, Girolamo Macchietti: Mária gyermekével és Szent Annával – Szécsi Noémi, A freibergi dóm Aranykapuja – Terék Anna.