„Szerencsés csillagzat alatt születettem”
2020. december 29. / Pavlovics Ágota

Baki Dániellel és Georgita Máté Dezsővel kevesebb, mint másfél órában színre vitték a magyar drá­mai­­rodalom egyik veretes alkotását, hogy megmutassák, Az ember tragédiája közelebb áll hoz­zánk, mint gondolnánk. Csehov A Platonov című darabjában Grekova volt a Kamrában.
Forgatott A játszma című új magyar filmben. És ez csupán néhány kiragadott példa munkái közül. Otthonra viszont a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban talált, ahol pazar szerepeket játszik és re­me­kül érzi magát. A szikrázóan tehetséges Staub Viktóriával a járvány második hulláma miatti szín­ház­be­zárás kellős közepén beszélgettünk.

Alig követhetően sok produkcióban jelent meg a neved, miközben végzed az egyetemet. Hány órából áll egy napod?
S. V.: 48-ra tippelnék, ám ez csak a látszat, hiszen az ember va­ló­já­ban a 24-et akarja kimaxolni. Van, amikor rengeteg minden belefér, csak jól kell szervezni. Most kell mindent kipróbálnom, hiszen a pá­lyám elején vagyok, sokat kell még tanulnom, és csak a ta­pasz­ta­lataim által jöhetek rá, mit szeretnék csinálni. Nagyon szerencsés vagyok, mert sok embert ismertem meg az egyetem alatt, akikkel sok jó munkám volt. Szerencsés csillagzat alatt születettem.

A Móricz Zsigmond Színházban pompás szerepeket kaptál, közülük is a legnagyobb kihívás az Édes Charity énekes-táncos főszerepe. Mi fogott meg leginkább a darabban?
S. V.: Már tavaly október-novemberben tudtam, hogy Horváth Illés velem szeretné megcsinálni az előadást. Azonnal elkezdtem a készülést, sokat foglalkoztam a dalokkal, megnéztem a Fellini-filmet és minden más elérhető feldolgozást. Érdekelt, ki ez a lány, mi az ő történte. Amikor márciusban kiderült, hogy otthon kell maradnunk, az olyan volt, mintha az ember ülne egy színházi előadáson, nincs szünet, mégis azt mondják, hogy menjen haza. Nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, csak mentek a napok feleslegesen. Akkor rengeteg időnek tűnt 24 óra, aztán végre jött a hír, hogy hamarosan elkezdünk dolgozni. Imádom a történetet, szerelmes vagyok Charitybe, igazi tündérmese, egy szép álom. Objektíven is tudok jó dolgokat mondani az előadásról, kívülállóként is tudom, hogy remek a darab, ahogy Illés rendezése és a koreográfia is az, minden klappol. Mindenkinek csak azt tudom mondani: ezt meg kell nézni. Áldás volt rajta. Csoda született. Szeretik a nézők és mi is, akik játszunk benne.

Nagyon más világ Jókai Mór Szaffija, azon belül is Arzéna, vele hogy vagy?
S. V.: Amikor megkerestek a szereppel, eszembe jutott, mennyire nem szerettem a Szaffit gye­rek­ko­romban, mert valamiért ijesztő volt számomra. Aztán újra megnéztem, és már az olvasópróbán másként éltem meg, láttam, hogy egy csodálatos történet. Arzéna Charity szöges ellentéte, vicces, de negatív karakter, nevetséges, de erről fogalma sincs. Olyan luxusban él és annyira nagy az egója, hogy semmi önkritikája nincs. Találkozunk néha ilyen karakterekkel a hétköznapokban is, az ember szívesen meg­kér­dez­né, nem látod magad? Nem tudod, hogy hamisan énekelsz? Neki sem mondja az apja, mert ez is az úri élet része. Urbán Szabó Fannival játsszuk Arzénát, Fanni Kaposváron negyedéves hallgató, vele remekül szórakoztunk a próbafolyamat alatt. Én A játszmát forgattam, de Fanni nagyon sokat segített, ha volt változás, azonnal küldte az üzenetet. Ketten hoztuk létre ezt a fura lényt.

Hogy találtatok egymásra a nyíregyházi színházzal?
S. V.: Horváth Illésnek köszönhetem, aki megnézte harmadéves koromban az egyik vizsgámat, Nyina voltam a Sirályban, aztán Kocsis Gergellyel csináltunk a saját történeteinkből egy előadást, a jeleneteket Horváth Jenő-dalok kötötték össze. Ezt követően Budapesten találkoztam Kirják Róbert igazgató úrral, aki azt kérdezte: énekelni tudunk? Jól énekelni is tudunk? Mert lenne itt egy előadás. A 9-től 5-ighez kerestek szereplőket, mondtam, hogy tudok jól énekelni. Készült próbafelvétel velem, amit a rendező, Szente Vajk is megnézett. Jól sikerült, így kerültem először Nyíregyházára. A 9-től 5-ig remek darab, szeretem a zenés előadásokat.

Milyennek találod a várost? Hogy fogadtak a színházban?
S. V.: Rettenetesen jól érzem magam. Olyan érzésem van, ahogy jövök ki az egyetemről, ahol volt egy otthonom, kezd valami más feltűnni, ez pedig a város, a nyíregyházi közeg. Itt mindenki barátságos, a néni is, akitől megkérdezem: mennyibe kerül egy kiló krumpli? A társulat befogadó, nagy szeretettel fogadtak.

Következő szereped a groteszk, ugyanakkor realista írásairól ismert Viktor Pelevin hősei közé visz. A rovarok élete című regényből Závada Péter írt színdarabot.
S. V.: Pelevin érdekes dolgot vet fel, amikor az emberek és a rovarok viselkedését hasonlítja össze. Olvasva a történetet, könnyen el tudom képzelni, az viszont nagyon izgalmas lesz, hogy fog megjelenni mindez a színpadon. A darabot Kovács D. Dániel rendezi.

Most indult el a Móricz Online programcsalád első része, a Móricz-(F)Actor. A produkció háziasszonya te vagy. Mi tudhatunk róla?
S. V.: A Móricz Online ötlete Kirják Róbert igazgató úrtól származik, az első részben, a Móricz-(F)Actorban, minden héten péntektől vasárnapig 3-3 színész mutatja be zenés produkcióját. A programokat a nézők a színház Facebook oldalán követhetik. Sok jó hangú színész van a színházban, akiknek nagy lehetőség, hogy annak ellenére játszhatnak, hogy előadások most nincsenek. A nézők pedig még jobban megismerik a társulat tagjait, a Kaposvári Egyetem gyakorlósait is. A produkciókra lehet szavazni, győztest is fogunk hirdetni. Két Móricz Online műsor lesz még, az egyik a Móricz Anno, amelyben korábbi előadásokból mutatunk részleteket, és a nézőknek kell kitalálniuk, melyik sikerdarabból vannak. A nézők felidézhetik magukban az előadásokat, ami a COVID-19 helyett egészen másfelé viszi a gondolataikat. A harmadik, a Móricz Impro már készül, de erről most nem mondhatok többet. A műsorvezető társam Rák Zoltán lesz, aminek nagyon örülök, biztos támasz volt számomra a Charityben is. A műsorvezetés új helyzet, más kell hozzá, mint a színészethez. Bele kell tanulnom.
­