2020. december 31. / Nagy Klaudia
1997 és 2020 között a Vígszínház társulatának tagja volt, színházi szerepeivel, mint Lámpás A padlásban, Maugli A dzsungel könyvében, belopta magát a publikum szívébe. Körülvesz minket a hangja, több mint ezer szinkronszerepet tudhat magáénak, Joaquin Phoenix, Jake Gyllenhaal és
Adam Sandler rendszeres magyar hangja. Mindemellett szerepelt A mi kis falunk és a Bátrak földje országos sikerű sorozatokban. 2020 őszétől a Thália Színházhoz szerződött, ahol izgalmas szerepekben láthatjuk majd. A Jászai Mari-díjas Csőre Gáborral arról beszélgettünk, hogyan érzi magát ebben az új közegben.
Miért döntöttél úgy, hogy 23 év vígszínházi tagság után a Thália Színházhoz szerződsz?
Cs. G.: Schell Judit felhívott, hogy eljátszanám-e a Legszebb férfikor című darab egyik főszerepét. Valló Péter rendezte, nagy sikerrel játszottuk az évad végéig, tulajdonképpen a pandémia akadályozza meg, hogy felújítsuk. A próbafolyamat során pozitív benyomást gyakoroltunk egymásra, utána pedig leültünk beszélni, hogy mi lenne, ha hozzájuk szerződnék. Jól éreztem ott magam, azt szokták mondani, ahova hívnak, oda menni kell, mert oda kellesz.
A Legszebb férfikorban kit alakítasz?
Cs. G.: Egy oktatási államtitkárt játszom. Arról az oldaláról próbáltam megfogni, hogy ők is ugyanolyan emberek, mint mi, nekik is vannak problémáik. Egy biztos: egyetlen államtitkárnak sem tenne jót az a botrány, ami a darab közepétől kezd kibontakozni.
Markáns férfiszínészekből áll a csapat, mint például Pindroch Csaba, Szabó Győző és Vida Péter. Milyen a közös munka?
Cs. G.: Pindroch Csabán kívül egyikükkel sem játszottam korábban, de dolgoztam velük szinkronban, filmben, rádiójátékban, kabaréban. Vida Peti a felettünk lévő osztályba járt a főiskolán, de igazából nem is emlékszem, hogy a köszönésen kívül többet beszéltünk volna, nagyon tisztelem, jóban vagyunk. Mindenkivel ismerjük egymás munkáit, Valló Péter is csiszolt rajtunk, jó erőpróba volt. Schell Judittal pedig csdálatos volt játszani, nagyszerű színésznő, a Patália online pszichotréningben is szerepeltünk együtt.
Milyenek az első benyomásaid a színházról?
Cs. G.: Kálomista Gábor és Schell Judit erős irányvonal mentén vezeti a színházat. Egy szórakoztató jellegű színház, de a Télikertben olyan darabokat tűznek műsorra, amelyek nemcsak szórakoztatni, hanem elgondolkodtatni is szeretnének. Remek a társulat, megpróbálnak a közönséggel napi kapcsolatban lenni. A Thália számomra olyan, mint egy kis ékszerdoboz, kiválóan működik, nincsenek balhék körülötte, hozzáértő a csapat, jó a hangulat, mindenki segítőkész és empatikus. A Legszebb férfikor tökéletesen beleillik a repertoárba, a közönség is nagyon élvezte, folyamatosan telt házzal ment, egyre nagyobb szükség van ilyen előadásokra.
A járványhelyzet ellenére szeptemberben, októberben is jöttek és nézték az előadásokat, amíg csak lehetett.
Cs. G.: Magyarországon nagyon szeretik a színházat, évi 6 millió jegyet adnak el a kőszínházak. Ha visszaáll a normális kerékvágásba az élet, ugyanúgy fogják szeretni, ahogy előtte. Folyamatosan jöttek a nézők, mert nem akarták elveszíteni ezt az élményt, annak ellenére, hogy tudták, megvannak a maga veszélyei. Ez a színház melletti szavazás is. Iszonyatosan nagy bizalom a részükről, és nemcsak a színészeknek, hanem a színház vezetésének is nagyon jó érzés, hogy még ilyen helyzetben is van igény a kultúrára.
A stream előadások is nagyon népszerűek.
Cs. G.: Valló Péter mondta egyszer, talán amikor a Legszebb férfikort próbáltuk, hogy a színház egy ősi művészet: egy ember felmegy a deszkára és a körülötte állók pedig elkezdik nézni, amit csinál. Nem lehet megismételni. A stream elveszi azt az érzést, hogy ez csak itt, csak most történik. Tulajdonképpen egy másik platform, egy történet elmesélése színházi eszközökkel. Nem tudja pótolni a színház által létrejött közösségi élményt. Színészként érezni lehet a közönség lüktetését, energiáját, ahogyan feláramlik a színpadra. Felturbóz, mint amikor egy benzines autóba betolják a nitrót. De még egy kevésbé érdeklődő közönség is jobb, mintha nem ül ott senki. A közönség ugyanúgy a színház játszótársa, mint maga a színész, mert ez egy interaktív kapcsolat. A nézők az előadás részei, és ha ők nincsenek jelen, az nem színházi előadás. A stream most egy lehetőség, hogy átvészeljük ezt a helyzetet.
Van, aki azért nem néz szinkronos filmeket, mert a szinkronizáló színész teljesítménye az eredeti művész része lesz, ő pedig az eredetit szeretné hallani. Mennyire értesz ezzel egyet?
Cs. G.: Ha anyanyelvi szinten beszél angolul, akkor teljesen igaza van. De ha valakinek nincs elegendő nyelvtudása, nem kapja meg a teljes művészi teljesítményt. Például a Woody Allen- filmekben annyit beszélnek folyamatosan, hogy felfogni is nehéz. A kollégáimmal a lehető legnagyobb alázattal nyúlunk az adott színész művészi teljesítményéhez. Az Aljas nyolcas a legjobb példa, hogyan lehet egy szinkront művészi módon megcsinálni. Ott régi amerikai-angolt használnak a színészek, és a magyar verziót is archaizálták, kitűnő szöveget írtak hozzá. Az eredeti vadnyugati angol még egy felsőfokú angoltudással rendelkező embernek is kihívás.
Az M5 kulturális csatornán két műsort is vezetsz, a Magyar Krónikát és az Édes anyanyelvünket. Milyen élményeket nyújt a tévézés?
Cs. G.: Készítettünk egy adást a járvány és az emberiség történetéről, az 1300-as pestisjárványról, a koleráról, a spanyolnátháról, hogy az emberhez kapcsolódó tevékenységek hogyan reflektálnak a járványra, és a járvány hogyan reflektál az emberi tevékenységekre. Olyan érdekes lett, hogy végül három adás lett belőle. Nagyon szeretem az irodalmat és a történelmet, új felfedezésem Pázmány Péter vitairatai és a nőkről való elmélkedései. De újraolvasom Zrínyitől a Szigeti veszedelmet, gondolkodtam rajta, hogy megtanulom, mint a Toldit. Sokat kapok a műsoroktól és a forgatásoktól.
Adam Sandler rendszeres magyar hangja. Mindemellett szerepelt A mi kis falunk és a Bátrak földje országos sikerű sorozatokban. 2020 őszétől a Thália Színházhoz szerződött, ahol izgalmas szerepekben láthatjuk majd. A Jászai Mari-díjas Csőre Gáborral arról beszélgettünk, hogyan érzi magát ebben az új közegben.
Miért döntöttél úgy, hogy 23 év vígszínházi tagság után a Thália Színházhoz szerződsz?
Cs. G.: Schell Judit felhívott, hogy eljátszanám-e a Legszebb férfikor című darab egyik főszerepét. Valló Péter rendezte, nagy sikerrel játszottuk az évad végéig, tulajdonképpen a pandémia akadályozza meg, hogy felújítsuk. A próbafolyamat során pozitív benyomást gyakoroltunk egymásra, utána pedig leültünk beszélni, hogy mi lenne, ha hozzájuk szerződnék. Jól éreztem ott magam, azt szokták mondani, ahova hívnak, oda menni kell, mert oda kellesz.
A Legszebb férfikorban kit alakítasz?
Cs. G.: Egy oktatási államtitkárt játszom. Arról az oldaláról próbáltam megfogni, hogy ők is ugyanolyan emberek, mint mi, nekik is vannak problémáik. Egy biztos: egyetlen államtitkárnak sem tenne jót az a botrány, ami a darab közepétől kezd kibontakozni.
Markáns férfiszínészekből áll a csapat, mint például Pindroch Csaba, Szabó Győző és Vida Péter. Milyen a közös munka?
Cs. G.: Pindroch Csabán kívül egyikükkel sem játszottam korábban, de dolgoztam velük szinkronban, filmben, rádiójátékban, kabaréban. Vida Peti a felettünk lévő osztályba járt a főiskolán, de igazából nem is emlékszem, hogy a köszönésen kívül többet beszéltünk volna, nagyon tisztelem, jóban vagyunk. Mindenkivel ismerjük egymás munkáit, Valló Péter is csiszolt rajtunk, jó erőpróba volt. Schell Judittal pedig csdálatos volt játszani, nagyszerű színésznő, a Patália online pszichotréningben is szerepeltünk együtt.
Milyenek az első benyomásaid a színházról?
Cs. G.: Kálomista Gábor és Schell Judit erős irányvonal mentén vezeti a színházat. Egy szórakoztató jellegű színház, de a Télikertben olyan darabokat tűznek műsorra, amelyek nemcsak szórakoztatni, hanem elgondolkodtatni is szeretnének. Remek a társulat, megpróbálnak a közönséggel napi kapcsolatban lenni. A Thália számomra olyan, mint egy kis ékszerdoboz, kiválóan működik, nincsenek balhék körülötte, hozzáértő a csapat, jó a hangulat, mindenki segítőkész és empatikus. A Legszebb férfikor tökéletesen beleillik a repertoárba, a közönség is nagyon élvezte, folyamatosan telt házzal ment, egyre nagyobb szükség van ilyen előadásokra.
A járványhelyzet ellenére szeptemberben, októberben is jöttek és nézték az előadásokat, amíg csak lehetett.
Cs. G.: Magyarországon nagyon szeretik a színházat, évi 6 millió jegyet adnak el a kőszínházak. Ha visszaáll a normális kerékvágásba az élet, ugyanúgy fogják szeretni, ahogy előtte. Folyamatosan jöttek a nézők, mert nem akarták elveszíteni ezt az élményt, annak ellenére, hogy tudták, megvannak a maga veszélyei. Ez a színház melletti szavazás is. Iszonyatosan nagy bizalom a részükről, és nemcsak a színészeknek, hanem a színház vezetésének is nagyon jó érzés, hogy még ilyen helyzetben is van igény a kultúrára.
A stream előadások is nagyon népszerűek.
Cs. G.: Valló Péter mondta egyszer, talán amikor a Legszebb férfikort próbáltuk, hogy a színház egy ősi művészet: egy ember felmegy a deszkára és a körülötte állók pedig elkezdik nézni, amit csinál. Nem lehet megismételni. A stream elveszi azt az érzést, hogy ez csak itt, csak most történik. Tulajdonképpen egy másik platform, egy történet elmesélése színházi eszközökkel. Nem tudja pótolni a színház által létrejött közösségi élményt. Színészként érezni lehet a közönség lüktetését, energiáját, ahogyan feláramlik a színpadra. Felturbóz, mint amikor egy benzines autóba betolják a nitrót. De még egy kevésbé érdeklődő közönség is jobb, mintha nem ül ott senki. A közönség ugyanúgy a színház játszótársa, mint maga a színész, mert ez egy interaktív kapcsolat. A nézők az előadás részei, és ha ők nincsenek jelen, az nem színházi előadás. A stream most egy lehetőség, hogy átvészeljük ezt a helyzetet.
Van, aki azért nem néz szinkronos filmeket, mert a szinkronizáló színész teljesítménye az eredeti művész része lesz, ő pedig az eredetit szeretné hallani. Mennyire értesz ezzel egyet?
Cs. G.: Ha anyanyelvi szinten beszél angolul, akkor teljesen igaza van. De ha valakinek nincs elegendő nyelvtudása, nem kapja meg a teljes művészi teljesítményt. Például a Woody Allen- filmekben annyit beszélnek folyamatosan, hogy felfogni is nehéz. A kollégáimmal a lehető legnagyobb alázattal nyúlunk az adott színész művészi teljesítményéhez. Az Aljas nyolcas a legjobb példa, hogyan lehet egy szinkront művészi módon megcsinálni. Ott régi amerikai-angolt használnak a színészek, és a magyar verziót is archaizálták, kitűnő szöveget írtak hozzá. Az eredeti vadnyugati angol még egy felsőfokú angoltudással rendelkező embernek is kihívás.
Az M5 kulturális csatornán két műsort is vezetsz, a Magyar Krónikát és az Édes anyanyelvünket. Milyen élményeket nyújt a tévézés?
Cs. G.: Készítettünk egy adást a járvány és az emberiség történetéről, az 1300-as pestisjárványról, a koleráról, a spanyolnátháról, hogy az emberhez kapcsolódó tevékenységek hogyan reflektálnak a járványra, és a járvány hogyan reflektál az emberi tevékenységekre. Olyan érdekes lett, hogy végül három adás lett belőle. Nagyon szeretem az irodalmat és a történelmet, új felfedezésem Pázmány Péter vitairatai és a nőkről való elmélkedései. De újraolvasom Zrínyitől a Szigeti veszedelmet, gondolkodtam rajta, hogy megtanulom, mint a Toldit. Sokat kapok a műsoroktól és a forgatásoktól.