2021. január 02. / Szász Emese / BMC
Először pályázott az Új Magyar Zenei Fórum (UMZF) Zeneszerzőversenyen és a nagyzenekari döntőből első díjjal távozott Láposi Dániel. A fiatal alkotó ütőhangszeres művészként is tevékenykedik, a zeneszerzést autodidakta módon tanulja.
Ha jól tudom, intézményes keretek között eddig nem tanultál zeneszerzést. Hogyan és milyen módszerekkel igyekszel zeneszerzői fogásokat elsajátítani?
L. D.: Sok zenét hallgatok. Ennél jobb módszer, azt hiszem, kevés létezik,
de biztosan mestert is kell találnom. Elsősorban az egyéni tanulásban hiszek, de a mester-tanítvány viszonyt is megkerülhetetlennek tartom.
Hogy érzed: ütőhangszeres művészként a zeneszerzői munkáid is ritmikus fókuszúak?
L. D.: Azt hiszem, hogy igen. Sokszor a ritmikus összefüggések, a különböző időbeli távolságok arányai, a távolságok különböző anyagokkal való kitöltése elsődleges a konstrukcióban.
2016-ban alapítottad az Ensemble Z kamaraegyüttest. Milyen repertoárral és koncepcióval dolgoztok?
L. D.: Siklósi Kristóffal álmodtuk meg zeneakadémista gólyákként, hogy együttest fogunk alapítani. Ez lett az Ensemble Z. Koncepciónk, hogy klasszikus és jazzmuzsikusokat egyaránt bevonva egy, a műfajok széles skáláján otthonosan mozgó, kreatív, a fiatal generációt friss hangon megszólító csapatot hozzunk létre, melynek van egy magja, akik mindig más-más zenészekkel egészülnek ki. Habár igazán nagy repertoárunk még nincs, folyamatosan építjük, és szeretnénk a lehető legátfogóbban gondolkodni róla. A csapatban játszó fiatalok közül többen zeneszerzők is, akik műveikkel gazdagítják az együttes repertoárját. Igyekszünk minél több fiatal szerzővel együtt dolgozni, ezzel is elősegítve a kapcsolatteremtést és az előadások hitelességét.
Az UMZF pályázati kiírása Bartók Bélához kapcsolódott. Miként inspirálódtál az ő művészetéből a pályaműved megalkotása közben?
L. D.: Bartók Béla zenéje nagyon közel áll hozzám. Mikor megláttam az UMZF 2020 kiírását, azonnal felkaptam a fejem Bartók Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára címe darabjának említésére, és örömmel töltött el, hogy az első tétel fúgatémájára kell komponálni. A Zene az a mű, amely közel egy évtizede igazán megvilágította számomra Bartók Béla géniuszát, és amely azóta is nagymértékben meghatározza a zenei gondolkodásom. Ez a korai élmény vezetett el ahhoz a tisztelethez, amellyel ma Bartókra tekintek. Éreztem, ha ezzel a pályázattal nem kezdek valamit, az hiba. Elkezdtem a Metamorphommage komponálást, de őszintén bevallom, hogy csak a kezdeti inspiráció volt bartóki, a komponálás során többet merítettem például Stockhausen és Messiaen technikáiból, mint Bartókból, akitől viszont az alapanyag érkezett – a téma. Egy másik inspirációs forrás egy Bartók-levél volt, amelynek egy félmondata megmutatja, hogy a világ népeinek tradicionális zenéje mennyire fontos volt Bartóknak: „ha csak azt a pénzt fordítanák népdalkutatásra, amit az egész világon egy esztendőben háborús készülődésekre fordítanak, akkor ezen a pénzen az egész világ népzenéjét nagyjából föl lehetne gyűjteni”. A műben fellelhető tradicionális népzenékből merített elemekkel (japán odaiko dobok, indiai zenéből kölcsönzött additív ritmikus építkezés és afrikai zenéből átvett játék- és zeneszerzés technika) Bartók Béla népzene iránti érdeklődése, a népzenegyűjtésben tanúsított végtelen kitartása előtt hajtok fejet.
Ha jól tudom, intézményes keretek között eddig nem tanultál zeneszerzést. Hogyan és milyen módszerekkel igyekszel zeneszerzői fogásokat elsajátítani?
L. D.: Sok zenét hallgatok. Ennél jobb módszer, azt hiszem, kevés létezik,
de biztosan mestert is kell találnom. Elsősorban az egyéni tanulásban hiszek, de a mester-tanítvány viszonyt is megkerülhetetlennek tartom.Hogy érzed: ütőhangszeres művészként a zeneszerzői munkáid is ritmikus fókuszúak?
L. D.: Azt hiszem, hogy igen. Sokszor a ritmikus összefüggések, a különböző időbeli távolságok arányai, a távolságok különböző anyagokkal való kitöltése elsődleges a konstrukcióban.
2016-ban alapítottad az Ensemble Z kamaraegyüttest. Milyen repertoárral és koncepcióval dolgoztok?
L. D.: Siklósi Kristóffal álmodtuk meg zeneakadémista gólyákként, hogy együttest fogunk alapítani. Ez lett az Ensemble Z. Koncepciónk, hogy klasszikus és jazzmuzsikusokat egyaránt bevonva egy, a műfajok széles skáláján otthonosan mozgó, kreatív, a fiatal generációt friss hangon megszólító csapatot hozzunk létre, melynek van egy magja, akik mindig más-más zenészekkel egészülnek ki. Habár igazán nagy repertoárunk még nincs, folyamatosan építjük, és szeretnénk a lehető legátfogóbban gondolkodni róla. A csapatban játszó fiatalok közül többen zeneszerzők is, akik műveikkel gazdagítják az együttes repertoárját. Igyekszünk minél több fiatal szerzővel együtt dolgozni, ezzel is elősegítve a kapcsolatteremtést és az előadások hitelességét.
Az UMZF pályázati kiírása Bartók Bélához kapcsolódott. Miként inspirálódtál az ő művészetéből a pályaműved megalkotása közben?
L. D.: Bartók Béla zenéje nagyon közel áll hozzám. Mikor megláttam az UMZF 2020 kiírását, azonnal felkaptam a fejem Bartók Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára címe darabjának említésére, és örömmel töltött el, hogy az első tétel fúgatémájára kell komponálni. A Zene az a mű, amely közel egy évtizede igazán megvilágította számomra Bartók Béla géniuszát, és amely azóta is nagymértékben meghatározza a zenei gondolkodásom. Ez a korai élmény vezetett el ahhoz a tisztelethez, amellyel ma Bartókra tekintek. Éreztem, ha ezzel a pályázattal nem kezdek valamit, az hiba. Elkezdtem a Metamorphommage komponálást, de őszintén bevallom, hogy csak a kezdeti inspiráció volt bartóki, a komponálás során többet merítettem például Stockhausen és Messiaen technikáiból, mint Bartókból, akitől viszont az alapanyag érkezett – a téma. Egy másik inspirációs forrás egy Bartók-levél volt, amelynek egy félmondata megmutatja, hogy a világ népeinek tradicionális zenéje mennyire fontos volt Bartóknak: „ha csak azt a pénzt fordítanák népdalkutatásra, amit az egész világon egy esztendőben háborús készülődésekre fordítanak, akkor ezen a pénzen az egész világ népzenéjét nagyjából föl lehetne gyűjteni”. A műben fellelhető tradicionális népzenékből merített elemekkel (japán odaiko dobok, indiai zenéből kölcsönzött additív ritmikus építkezés és afrikai zenéből átvett játék- és zeneszerzés technika) Bartók Béla népzene iránti érdeklődése, a népzenegyűjtésben tanúsított végtelen kitartása előtt hajtok fejet.