2021. március 25. / Szász Emese / BMC
A tenorszaxofonművész a hazai jazz középnemzedékének egyik legkiemelkedőbb alkotója, a Modern Art Orchestra (MAO) oszlopos tagja és zeneszerzője, aki emellett nemcsak saját formációt vezet Bacsó Kristó Triad néven, de immár a List Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékének ideiglenes vezetője is.
Hogy férnek meg egymás mellett ezek a szerepek, feladatkörök?
B. K.: Azt gondolom, hogy nem vagyok egyedi eset, hiszen a zenészeknek a világon mindenhol több lábon kell állniuk, hogy meg tudjanak élni. És mivel mindegyik a zenéről szól, segítik egymást. A pandémia persze teljesen átrajzolta az emberek életét, nyilván az enyémet is. Most az egyetlen biztos dolog számomra a tanítás, de az sem egyszerű online formában. Olyan, mintha az embernek levágnák a fél lábát, és úgy kellene táncolnia. Tehát nem könnyű helyzet, viszont sok olyan dologra kényszerít rá, amiből hosszú távon akár profitálhatok is. Több időm van például tananyagokat összeállítani, és így sokkal konkrétabb dolgokat tudok kidolgozni. Végső soron pedig a tanítás is egyfajta gyakorlás vagy kutatás, rengeteg olyan felvételre, hangszeres példára bukkanok az órákra való készülés folyamán, amelyek hatalmas felfedezést jelentenek. Amikor pedig „normális élet” van, olyankor együtt játszom a növendékekkel, tehát szerencsés vagyok, hogy miközben tanítok, aközben azt csinálom, amit igazán szeretek.
Nemrég a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékének ideiglenes tanszékvezetője lett Binder Károly javaslatára. Hogyan fogadta a felkérés hírét?
B. K.: Binder Károly és Vigh Andrea, a Zeneakadémia rektorasszonya kért fel erre a pozícióra. Károly már régebben említette nekem, hogy lenne egy ilyen megkeresés, de amikor ez ősszel történt, meglepett, mert azt hittem, hogy később valósul meg. Amióta én a tanszéken tanítok, elég sok olyan dolgot próbáltam elkezdeni, bevezetni, ami újdonságként hatott. Abból a szempontból örülök ennek a pozíciónak, hogy rengeteg ötletem van, ahogy sok kollégámnak is, és mindezeket megpróbálom majd összegyűjteni és képviselni, hiszen amellett, hogy sok dolog jól működik a tanszéken, bizonyos dolgok megértek a reformra. A kinevezés egy évre szól, utána pedig lesz egy pályázat, amit ha megpályázok, meghosszabbíthatják a kinevezésem.
Melyek a konkrét elképzelései, tervei a tanszék megújítását illetően?
B. K.: A zenélés elsősorban egy gyakorlati dolog, ezért fontos lenne, hogy szinkronizáljuk az elméleti és gyakorlati órák témaköreit. Nagyon lényegesnek tartom azt, hogy ritmikailag sokkal magabiztosabbak legyenek a növendékek, ezért tervben van egy mindenkire vonatkozó ritmusóra bevezetése. Szeretnék minél több mesterkurzust, vendégelőadót meghívni, és jó volna, ha az infrastruktúra is fejlődne – bár ez nyilván a Zeneakadémia anyagi lehetőségein múlik. Az én feladatom tehát elsősorban az, hogy a szándékokat és a lehetőségeket összekapcsoljam, majd kommunikáljam az egyetem vezetősége felé.
Eddig négy lemeze jelent meg a BMC Records kiadásában: köztük egy szerzői album a MAO előadásában. Tervez a közeljövőben újabb lemezanyagot felvenni?
B. K.: Abszolút tervben van, hogy az év második felében elkészítünk egy új lemezt. Most már született jó pár új kompozíció, beszéltem a zenészekkel is erről. Persze már megtanultuk a pandémiában, hogy rugalmasan kell kezelni a dolgokat, mert lehet, hogy nem úgy lesz minden, mint ahogyan elterveztük. És elképzelhető, hogy nem fizikai formátumban fogjuk kiadni a lemezt, hiszen azokat általában koncerteken szoktuk árulni, azok pedig most nincsenek, és én sem hallgatok már ebben a formában zenét, jelképes dolog lett a kézzel fogható CD-lemez.
Hogyan kezeli a vírushelyzet okozta koncerthiányos időszakot?
B. K.: Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy van egy gyönyörű családom, és ez sokat segít. Tehát nem esek kétségbe, hogy most nincsenek fellépések. Nyilván abból a szempontból könnyebb helyzetben vagyok, hogy a tanításból van valamiféle egzisztenciám, nem kell azon izgulnom, hogy mit eszik a család holnap, de az biztos, hogy a család átsegít a mindennapokon és ad egyfajta jövőképet.
Zeneszerzői gondolkodásán változtatott ez a kényszeres lelassulás?
B. K.: Az első karantén alatt nagyon sokat gyakoroltam szaxofonon, most próbálom fejleszteni a zongoratudásomat, és rengeteg zenét hallgatok – mindez nyilván befolyásolja, hogy hogyan írok zenét. Az egészet úgy fogom fel, hogy van időm elmélyülni a zenében, és olyan dolgokra is tudok időt szakítani a gyakorlás vagy az olvasás terén, amikre eddig nem voltam képes, és mindezek valamiképpen visszaköszönnek majd egy koncerten vagy lemezen.
Hogy férnek meg egymás mellett ezek a szerepek, feladatkörök?
B. K.: Azt gondolom, hogy nem vagyok egyedi eset, hiszen a zenészeknek a világon mindenhol több lábon kell állniuk, hogy meg tudjanak élni. És mivel mindegyik a zenéről szól, segítik egymást. A pandémia persze teljesen átrajzolta az emberek életét, nyilván az enyémet is. Most az egyetlen biztos dolog számomra a tanítás, de az sem egyszerű online formában. Olyan, mintha az embernek levágnák a fél lábát, és úgy kellene táncolnia. Tehát nem könnyű helyzet, viszont sok olyan dologra kényszerít rá, amiből hosszú távon akár profitálhatok is. Több időm van például tananyagokat összeállítani, és így sokkal konkrétabb dolgokat tudok kidolgozni. Végső soron pedig a tanítás is egyfajta gyakorlás vagy kutatás, rengeteg olyan felvételre, hangszeres példára bukkanok az órákra való készülés folyamán, amelyek hatalmas felfedezést jelentenek. Amikor pedig „normális élet” van, olyankor együtt játszom a növendékekkel, tehát szerencsés vagyok, hogy miközben tanítok, aközben azt csinálom, amit igazán szeretek.
Nemrég a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékének ideiglenes tanszékvezetője lett Binder Károly javaslatára. Hogyan fogadta a felkérés hírét?
B. K.: Binder Károly és Vigh Andrea, a Zeneakadémia rektorasszonya kért fel erre a pozícióra. Károly már régebben említette nekem, hogy lenne egy ilyen megkeresés, de amikor ez ősszel történt, meglepett, mert azt hittem, hogy később valósul meg. Amióta én a tanszéken tanítok, elég sok olyan dolgot próbáltam elkezdeni, bevezetni, ami újdonságként hatott. Abból a szempontból örülök ennek a pozíciónak, hogy rengeteg ötletem van, ahogy sok kollégámnak is, és mindezeket megpróbálom majd összegyűjteni és képviselni, hiszen amellett, hogy sok dolog jól működik a tanszéken, bizonyos dolgok megértek a reformra. A kinevezés egy évre szól, utána pedig lesz egy pályázat, amit ha megpályázok, meghosszabbíthatják a kinevezésem.
Melyek a konkrét elképzelései, tervei a tanszék megújítását illetően?
B. K.: A zenélés elsősorban egy gyakorlati dolog, ezért fontos lenne, hogy szinkronizáljuk az elméleti és gyakorlati órák témaköreit. Nagyon lényegesnek tartom azt, hogy ritmikailag sokkal magabiztosabbak legyenek a növendékek, ezért tervben van egy mindenkire vonatkozó ritmusóra bevezetése. Szeretnék minél több mesterkurzust, vendégelőadót meghívni, és jó volna, ha az infrastruktúra is fejlődne – bár ez nyilván a Zeneakadémia anyagi lehetőségein múlik. Az én feladatom tehát elsősorban az, hogy a szándékokat és a lehetőségeket összekapcsoljam, majd kommunikáljam az egyetem vezetősége felé.
Eddig négy lemeze jelent meg a BMC Records kiadásában: köztük egy szerzői album a MAO előadásában. Tervez a közeljövőben újabb lemezanyagot felvenni?
B. K.: Abszolút tervben van, hogy az év második felében elkészítünk egy új lemezt. Most már született jó pár új kompozíció, beszéltem a zenészekkel is erről. Persze már megtanultuk a pandémiában, hogy rugalmasan kell kezelni a dolgokat, mert lehet, hogy nem úgy lesz minden, mint ahogyan elterveztük. És elképzelhető, hogy nem fizikai formátumban fogjuk kiadni a lemezt, hiszen azokat általában koncerteken szoktuk árulni, azok pedig most nincsenek, és én sem hallgatok már ebben a formában zenét, jelképes dolog lett a kézzel fogható CD-lemez.
Hogyan kezeli a vírushelyzet okozta koncerthiányos időszakot?
B. K.: Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy van egy gyönyörű családom, és ez sokat segít. Tehát nem esek kétségbe, hogy most nincsenek fellépések. Nyilván abból a szempontból könnyebb helyzetben vagyok, hogy a tanításból van valamiféle egzisztenciám, nem kell azon izgulnom, hogy mit eszik a család holnap, de az biztos, hogy a család átsegít a mindennapokon és ad egyfajta jövőképet.
Zeneszerzői gondolkodásán változtatott ez a kényszeres lelassulás?
B. K.: Az első karantén alatt nagyon sokat gyakoroltam szaxofonon, most próbálom fejleszteni a zongoratudásomat, és rengeteg zenét hallgatok – mindez nyilván befolyásolja, hogy hogyan írok zenét. Az egészet úgy fogom fel, hogy van időm elmélyülni a zenében, és olyan dolgokra is tudok időt szakítani a gyakorlás vagy az olvasás terén, amikre eddig nem voltam képes, és mindezek valamiképpen visszaköszönnek majd egy koncerten vagy lemezen.