2021. március 25. /
Több mint egy éve mutatta be a székesfehérvári Vörösmarty Színház Hadar Galron világsikerű művét, a Mikvét. A megtisztulás fürdőjében játszódó történet a Királyok Városának Pelikán Fészkében indult el tabudöntögető útjára, de sajnos a világjárvány csakhamar eltérítette útjáról.
A kérdések, amikre választ keres, a női jogok, a családon belüli erőszak, a társadalmi szerepek és megannyi ma is aktuális probléma azonban továbbra is jelen van, és a várva várt nyitás után újra elindulhat a diskurzus.
Az előadást Telihay Péter rendezte olyan érzékenyen, finoman ráhangolódva a női rezgésekre, ami miatt valóban kuriózum lett: „A Mikve szigorúan véve a bulvár határán van, imbolygó anyag. De a téma, amit fölvet, itt van közöttünk és körülöttünk, és nyilván velünk. Nevezetesen az, hogy milyen elhallgatások vezetnek különböző tragédiákhoz, és milyen tabuk. Amiket nem tudunk, nem akarunk, nem hagynak minket ledönteni. Ide tartozik a vallási fanatizmus, amelynek nevében rengetegszer igazolnak olyan kegyetlenségeket, amik igazolhatatlanok. Ebben a darabban az a kulcs, hogy van egy hagyomány, amely szerint a társadalom úgy épül föl, hogy a férfiak uralják, és a nők kiszolgálói a férfiak uralmának. Az előadásunk azt vizsgálja, hogy ez jól van-e így, és hogy ennek nevében milyen tragédiák születnek családokon belül. Elmenve akár az erőszakig, hogy egy másik aktuális fonalat vegyek föl. Hogy a férfiuralom milyen lelki, pszichikai és néha fizikai erőszakot igazol. Az az érdekes ebben a darabban, hogy a nők, akik áldozatai ennek a szisztémának, amit évezredeken keresztül alakított ki az egyházi hatalom, a hivatkozott társadalmi érdek, hogyan kezdik megkérdőjelezni és fölfedezni, hogy nekik is van életük, történetük, vannak vágyaik. És hogy egy ponton ez ellentmond a tradíciónak, amely mentén a társadalom működik, és ebből forradalom születik. Ez egy forradalmi gondolat, ami egyébként most itt van velünk, nagyon ’up to date’, benne van a mindennapjainkban. Mi arra próbáltunk figyelni ebben az előadásban, hogy ez hogyan szólal meg, hogyan hat az érzelmeinkre, vagy hogyan hat a gondolkodásunkra, és hogyan válik egyéni sorstörténetekké.”
Az előadás egyik szereplője, Eszti szépen belesimul ebbe a tradícióba, az őt játszó Kerkay Rita a Vörösmarty Színház Mindig Veled! podcastjában arról a hatásmechanizmusról beszélt, ami az előadást is mozgatja, de jelen van a mindennapjainkban is.
„A Mikvében az a jó, hogy hatására elkezdődhet egy diskurzus, el lehet kezdeni ezen keresztül beszélgetni. Valaki ráismer a saját élete problémáira, és esetleg elkezdi a saját jogait más szemszögből látni. Ehhez szerintem egy ilyen előadás hozzá tud segíteni. A Mikve azért érdekes, mert egy nagyon zárt közösség életét mutatja be, olyan, mint hogyha benéznénk egy kulcslyukon, és csak titkokat és elfojtásokat látunk, és hogy hogy lehet ebben létezni… Nyilván itt a szerzőnek a célja az, hogy kiragad egy olyan szituációt, ami arról szól, hogy egy nagyon erősen szabályozott vallási közösség életét mutatja be. De valójában nem erről a közösségről beszél, nem egy ortodox zsidó közösség élete a darab tárgya. Hanem alapvetően az, hogy az életünkre hogyan nehezülnek rá a szabályozások, hogy próbálunk nőként, családanyaként, párkapcsolatban, feleségként, különböző funkciókban létezni. Az csak egy színházi eszköz, hogy egy mikvébe, egy tradicionális fürdőbe lesünk be. És nagyon erősen szól a Stockholm-szindrómáról és a társadalmi rétegzettségről. A testhez való jogról, hogy egy nő mennyiben dönthet a saját testéről, vagy milyen értelemben határozhatja meg azt, hogy neki min kell keresztülmenni. Ezek mind benne vannak ebben a darabban, és közben az a zseniális ebben az egészben, hogy mindezt humorba ágyazva teszi. Nem egy olyan darabot látunk, ami két órán keresztül nyomaszt, ennek ugyanúgy vannak derűs és szép pillanatai.”
Az előadás egyik központi figuráját, Hedvát Varga Gabriella játssza, akivel a Vörösmarty Színház Mindig Veled! podcastjának legújabb, március végétől hallható epizódjában alaposan körbejárjuk a témát.
A kérdések, amikre választ keres, a női jogok, a családon belüli erőszak, a társadalmi szerepek és megannyi ma is aktuális probléma azonban továbbra is jelen van, és a várva várt nyitás után újra elindulhat a diskurzus.
Az előadást Telihay Péter rendezte olyan érzékenyen, finoman ráhangolódva a női rezgésekre, ami miatt valóban kuriózum lett: „A Mikve szigorúan véve a bulvár határán van, imbolygó anyag. De a téma, amit fölvet, itt van közöttünk és körülöttünk, és nyilván velünk. Nevezetesen az, hogy milyen elhallgatások vezetnek különböző tragédiákhoz, és milyen tabuk. Amiket nem tudunk, nem akarunk, nem hagynak minket ledönteni. Ide tartozik a vallási fanatizmus, amelynek nevében rengetegszer igazolnak olyan kegyetlenségeket, amik igazolhatatlanok. Ebben a darabban az a kulcs, hogy van egy hagyomány, amely szerint a társadalom úgy épül föl, hogy a férfiak uralják, és a nők kiszolgálói a férfiak uralmának. Az előadásunk azt vizsgálja, hogy ez jól van-e így, és hogy ennek nevében milyen tragédiák születnek családokon belül. Elmenve akár az erőszakig, hogy egy másik aktuális fonalat vegyek föl. Hogy a férfiuralom milyen lelki, pszichikai és néha fizikai erőszakot igazol. Az az érdekes ebben a darabban, hogy a nők, akik áldozatai ennek a szisztémának, amit évezredeken keresztül alakított ki az egyházi hatalom, a hivatkozott társadalmi érdek, hogyan kezdik megkérdőjelezni és fölfedezni, hogy nekik is van életük, történetük, vannak vágyaik. És hogy egy ponton ez ellentmond a tradíciónak, amely mentén a társadalom működik, és ebből forradalom születik. Ez egy forradalmi gondolat, ami egyébként most itt van velünk, nagyon ’up to date’, benne van a mindennapjainkban. Mi arra próbáltunk figyelni ebben az előadásban, hogy ez hogyan szólal meg, hogyan hat az érzelmeinkre, vagy hogyan hat a gondolkodásunkra, és hogyan válik egyéni sorstörténetekké.”
Az előadás egyik szereplője, Eszti szépen belesimul ebbe a tradícióba, az őt játszó Kerkay Rita a Vörösmarty Színház Mindig Veled! podcastjában arról a hatásmechanizmusról beszélt, ami az előadást is mozgatja, de jelen van a mindennapjainkban is.
„A Mikvében az a jó, hogy hatására elkezdődhet egy diskurzus, el lehet kezdeni ezen keresztül beszélgetni. Valaki ráismer a saját élete problémáira, és esetleg elkezdi a saját jogait más szemszögből látni. Ehhez szerintem egy ilyen előadás hozzá tud segíteni. A Mikve azért érdekes, mert egy nagyon zárt közösség életét mutatja be, olyan, mint hogyha benéznénk egy kulcslyukon, és csak titkokat és elfojtásokat látunk, és hogy hogy lehet ebben létezni… Nyilván itt a szerzőnek a célja az, hogy kiragad egy olyan szituációt, ami arról szól, hogy egy nagyon erősen szabályozott vallási közösség életét mutatja be. De valójában nem erről a közösségről beszél, nem egy ortodox zsidó közösség élete a darab tárgya. Hanem alapvetően az, hogy az életünkre hogyan nehezülnek rá a szabályozások, hogy próbálunk nőként, családanyaként, párkapcsolatban, feleségként, különböző funkciókban létezni. Az csak egy színházi eszköz, hogy egy mikvébe, egy tradicionális fürdőbe lesünk be. És nagyon erősen szól a Stockholm-szindrómáról és a társadalmi rétegzettségről. A testhez való jogról, hogy egy nő mennyiben dönthet a saját testéről, vagy milyen értelemben határozhatja meg azt, hogy neki min kell keresztülmenni. Ezek mind benne vannak ebben a darabban, és közben az a zseniális ebben az egészben, hogy mindezt humorba ágyazva teszi. Nem egy olyan darabot látunk, ami két órán keresztül nyomaszt, ennek ugyanúgy vannak derűs és szép pillanatai.”
Az előadás egyik központi figuráját, Hedvát Varga Gabriella játssza, akivel a Vörösmarty Színház Mindig Veled! podcastjának legújabb, március végétől hallható epizódjában alaposan körbejárjuk a témát.