2021. május 05. / Pavlovics Ágota
2013-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem zenés színész szakán, Selmeczi György és Novák Eszter osztályában. 2012-2013 között gyakornok volt az Örkény István Színházban és a Miskolci Nemzeti Színházban. 2013 óta tagja a Móricz Zsigmond Színház társulatának. A színház
vezető színészeinek egyikeként, remek főszerepekkel a háta mögött új kihívás előtt áll; hamarosan Fanny Brice bőrébe fog bújni. A kirobbanóan tehetséges, az embert szélvészként magával ragadó Kosik Anitával, a nyíregyházi teátrum Funny Girl című új musical-bemutatójának címszereplőjével beszélgettünk.
Gratulálok, hogy első lett a Móricz-(F)Actor című online vetélkedőben, és persze ahhoz az énekesi teljesítményhez is, aminek köszönheti a győzelmét.
K. A.: Szerettem a színház ötletét, mert nyomás alatt bátrabban választok dalt, mint a saját koncertjeimre, és azért is, mert a verseny miatt rengeteg emberhez értünk el. A Beteg vagyok (Je suis malade) című francia dalt egy sanzonversenyre tanultam meg, és minél több embernek énekelem el, annál jobb hatással van rám. Ella Fitzgerald It Don’t Mean a Thing című dalát sokszor hallgattam, kis fordulatait figyelgettem; számomra a szakmai non plus ultra, kiapadhatatlan inspirációs forrás. Gothár Péter és Selmeczi György szerzeménye, az Idő van című film címadó dala számomra az egyetemhez való kötődésemen túl is kiemelt fontosságú, mert kardinális gondolatokat közvetít. Udvaros Dorottya egykori nagy slágere, a Botladozva című Dés-dal már régóta kerülgetett. Pregitzer Fruzsina tanácsolta, hogy vegyek elő egy lírai számot, lepjem meg az embereket. Hálás vagyok a sugallatért, ideje teret adni a lágyság erejének. Hálás vagyok Tamás Attilának, Horányi Tamásnak és Csernák Tibornak is, akik zongorán kísértek. Az is boldog izgalommal töltött el, hogy ki kellett rittyentenem magam végre valamiért.
A járvány alaposan átírta az Önök terveit is, március 27-re tűzték ki a Jule Styne – Bob Merrill – Isobel Lennart szerzőtrió világhírű musicalje, a Funny Girl bemutatóját, amelynek címszerepét Ön játssza. Hogy készül rá?
K. A.: Fanny Brice szerepe mérföldkő a pályámon. Akkor még nem tudtam, micsoda mérhetetlen öröm lesz egy év kihagyás után belekezdeni egy ilyen meghatározó próbafolyamatba. Kimondani is jó volt: bemegyek próbálni a színházba! Tekintettel a temérdek rendelkezésemre álló időre, van időm alaposan felkészülni. Sokat számít, hogyan értelmezték az elődeim Fanny karakterét. Minél többféle felfogással találkozom, annál rétegzettebben tudok gondolkodni az adott szerepről. Egyszer megnéztem egy Broadway-előadást Sheridan Smith-szel, és egyszer a filmet, amiben Barbra Streisand volt a főszereplő. Többször nem szükséges, mert benyomásokat gyűjtök csak, nem a komplett szerepformálást elemzem ilyenkor. Angolul olvasom Herbert Goldman könyvét Fanny Brice életéről, aki létező személyiség, és akinek az édesanyja magyar származású volt! Az olvasópróbára csak addig olvastam el, amíg a mi darabbeli történetünk tart, hiszen Fanny sem tudja, mi vár rá.
Énektechnikailag milyen feladat elé állította a szerepe?
K. A.: Kazár Irén énektanárnővel rengeteget készültünk; tudtam, hogy az éneklési szokásaimon változtatnom kell, a finomság, gyengédség ereje foglalkoztatott az énektechnika szempontjából is. Elkezdtünk építeni a tanárnővel egy klasszikus repertoárt, aztán fordultunk rá a Funny Girl dalaira. Általában nincs idő ilyen aprólékosan kimunkálni a szerepet, de én az ideális felkészülést így képzelem el. Minden információt be kell építeni, így lehet elsajátítani mindent, amit a szerep megkövetel.
Kettős szereposztásban játsszák Fannyt Sári Évivel. Milyen volt vele dolgozni?
K. A.: Egyszer voltam lekettőzve korábban, ami nem volt jó élmény, tartottam is a helyzettől. Ezzel szemben Sári Évi nagyszerű, kívánni sem lehet jobbat, olyan szuper kapcsolatunk lett, hogy a sebem, ami a korábbi kettőzésből fakadt, begyógyult. Megszerettem Évit!
Tudott görkorcsolyázni korábban?
K. A.: Nem tudtam és reméltem, hogy megúszom, de nem így történt. Tanulás közben volt bőven esés-kelés, nevetés és némi pánik. Gyakoroltam balett-teremben, színpadon, folyosón, lépcsőn, parkban, otthon, bevásárlás közben… Belejöttem.
A Funny Girl keserédes története arról szól, hogy van két ember, akiket az isten is egymásnak teremtett, mégsem fordul a történetük felhőtlen boldogságba.
K. A.: Nagy, szövevényes szerelmi történet Fanny és Nick története, amelyben komoly nehézségek is vannak. Szente Vajk, a rendező elképzelése a filmhez képest sötétebb, súlyosabb; koncepciójában Nick Arnstein, a színpadi szerelmem szenvedélybetegsége hangsúlyosabb. Gulácsi Tominál, a férjemnél alkalmasabb partnert nem tudok elképzelni. Ha együtt vagyunk színpadon, nincs az a mélység vagy magasság, amitől tartanom kellene játék közben. Délelőtt próbáljuk a rossz részt a színházban, ordítunk, bőgünk, eláruljuk egymást, aztán hazamegyünk, és nagyon örülünk annak, hogy a valóságban mennyire szeretjük és támogatjuk a másikat. Egymásba vetett bizalmunk rendíthetetlen.
Nem először dolgozik Szente Vajkkal, milyen vele a munka?
K. A.: Vajk markáns rendező, jellemző rá, hogy már az olvasópróbán tud mindent, döbbenetes a memóriája, és menedzselni is tudja mindazt, amit elképzelt. Amikor ő rendez, tudom, hogy át fogok érni hátul, és ahol kibukkanok végül, ott fog várni a nézők figyelme. Túri Lajos koreográfussal dolgozni ünnep. Atombiztos alapot hoz, vevő az ötleteimre, és akkor is táncosként kezel, ha időnként falábú törpeharcsának érzem magam. Szeretném kiemelni Tamás Attila karmester úr és Turcsán András munkáját is – ő készítette a hangszerelést, élő zenekar játszik majd. Az egész apparátusunkért odavagyok! Óriási Broadway-musicalre készülünk. Látványban és hangzásban is mindent odateszünk a színpadra.
Mindezt a csillagok jelenlegi állása szerint mikor fogjuk látni?
K. A.: Több forgatókönyv van: ha május közepén kinyithatunk, akkor a színházban várjuk a nézőket. Ha nem, akkor nyárra kiköltözünk a szabadtéri színpadra, és ott várjuk Önöket. Nagyon várjuk Önöket!
vezető színészeinek egyikeként, remek főszerepekkel a háta mögött új kihívás előtt áll; hamarosan Fanny Brice bőrébe fog bújni. A kirobbanóan tehetséges, az embert szélvészként magával ragadó Kosik Anitával, a nyíregyházi teátrum Funny Girl című új musical-bemutatójának címszereplőjével beszélgettünk.
Gratulálok, hogy első lett a Móricz-(F)Actor című online vetélkedőben, és persze ahhoz az énekesi teljesítményhez is, aminek köszönheti a győzelmét.
K. A.: Szerettem a színház ötletét, mert nyomás alatt bátrabban választok dalt, mint a saját koncertjeimre, és azért is, mert a verseny miatt rengeteg emberhez értünk el. A Beteg vagyok (Je suis malade) című francia dalt egy sanzonversenyre tanultam meg, és minél több embernek énekelem el, annál jobb hatással van rám. Ella Fitzgerald It Don’t Mean a Thing című dalát sokszor hallgattam, kis fordulatait figyelgettem; számomra a szakmai non plus ultra, kiapadhatatlan inspirációs forrás. Gothár Péter és Selmeczi György szerzeménye, az Idő van című film címadó dala számomra az egyetemhez való kötődésemen túl is kiemelt fontosságú, mert kardinális gondolatokat közvetít. Udvaros Dorottya egykori nagy slágere, a Botladozva című Dés-dal már régóta kerülgetett. Pregitzer Fruzsina tanácsolta, hogy vegyek elő egy lírai számot, lepjem meg az embereket. Hálás vagyok a sugallatért, ideje teret adni a lágyság erejének. Hálás vagyok Tamás Attilának, Horányi Tamásnak és Csernák Tibornak is, akik zongorán kísértek. Az is boldog izgalommal töltött el, hogy ki kellett rittyentenem magam végre valamiért.
A járvány alaposan átírta az Önök terveit is, március 27-re tűzték ki a Jule Styne – Bob Merrill – Isobel Lennart szerzőtrió világhírű musicalje, a Funny Girl bemutatóját, amelynek címszerepét Ön játssza. Hogy készül rá?
K. A.: Fanny Brice szerepe mérföldkő a pályámon. Akkor még nem tudtam, micsoda mérhetetlen öröm lesz egy év kihagyás után belekezdeni egy ilyen meghatározó próbafolyamatba. Kimondani is jó volt: bemegyek próbálni a színházba! Tekintettel a temérdek rendelkezésemre álló időre, van időm alaposan felkészülni. Sokat számít, hogyan értelmezték az elődeim Fanny karakterét. Minél többféle felfogással találkozom, annál rétegzettebben tudok gondolkodni az adott szerepről. Egyszer megnéztem egy Broadway-előadást Sheridan Smith-szel, és egyszer a filmet, amiben Barbra Streisand volt a főszereplő. Többször nem szükséges, mert benyomásokat gyűjtök csak, nem a komplett szerepformálást elemzem ilyenkor. Angolul olvasom Herbert Goldman könyvét Fanny Brice életéről, aki létező személyiség, és akinek az édesanyja magyar származású volt! Az olvasópróbára csak addig olvastam el, amíg a mi darabbeli történetünk tart, hiszen Fanny sem tudja, mi vár rá.
Énektechnikailag milyen feladat elé állította a szerepe?
K. A.: Kazár Irén énektanárnővel rengeteget készültünk; tudtam, hogy az éneklési szokásaimon változtatnom kell, a finomság, gyengédség ereje foglalkoztatott az énektechnika szempontjából is. Elkezdtünk építeni a tanárnővel egy klasszikus repertoárt, aztán fordultunk rá a Funny Girl dalaira. Általában nincs idő ilyen aprólékosan kimunkálni a szerepet, de én az ideális felkészülést így képzelem el. Minden információt be kell építeni, így lehet elsajátítani mindent, amit a szerep megkövetel.
Kettős szereposztásban játsszák Fannyt Sári Évivel. Milyen volt vele dolgozni?
K. A.: Egyszer voltam lekettőzve korábban, ami nem volt jó élmény, tartottam is a helyzettől. Ezzel szemben Sári Évi nagyszerű, kívánni sem lehet jobbat, olyan szuper kapcsolatunk lett, hogy a sebem, ami a korábbi kettőzésből fakadt, begyógyult. Megszerettem Évit!
Tudott görkorcsolyázni korábban?
K. A.: Nem tudtam és reméltem, hogy megúszom, de nem így történt. Tanulás közben volt bőven esés-kelés, nevetés és némi pánik. Gyakoroltam balett-teremben, színpadon, folyosón, lépcsőn, parkban, otthon, bevásárlás közben… Belejöttem.
A Funny Girl keserédes története arról szól, hogy van két ember, akiket az isten is egymásnak teremtett, mégsem fordul a történetük felhőtlen boldogságba.
K. A.: Nagy, szövevényes szerelmi történet Fanny és Nick története, amelyben komoly nehézségek is vannak. Szente Vajk, a rendező elképzelése a filmhez képest sötétebb, súlyosabb; koncepciójában Nick Arnstein, a színpadi szerelmem szenvedélybetegsége hangsúlyosabb. Gulácsi Tominál, a férjemnél alkalmasabb partnert nem tudok elképzelni. Ha együtt vagyunk színpadon, nincs az a mélység vagy magasság, amitől tartanom kellene játék közben. Délelőtt próbáljuk a rossz részt a színházban, ordítunk, bőgünk, eláruljuk egymást, aztán hazamegyünk, és nagyon örülünk annak, hogy a valóságban mennyire szeretjük és támogatjuk a másikat. Egymásba vetett bizalmunk rendíthetetlen.
Nem először dolgozik Szente Vajkkal, milyen vele a munka?
K. A.: Vajk markáns rendező, jellemző rá, hogy már az olvasópróbán tud mindent, döbbenetes a memóriája, és menedzselni is tudja mindazt, amit elképzelt. Amikor ő rendez, tudom, hogy át fogok érni hátul, és ahol kibukkanok végül, ott fog várni a nézők figyelme. Túri Lajos koreográfussal dolgozni ünnep. Atombiztos alapot hoz, vevő az ötleteimre, és akkor is táncosként kezel, ha időnként falábú törpeharcsának érzem magam. Szeretném kiemelni Tamás Attila karmester úr és Turcsán András munkáját is – ő készítette a hangszerelést, élő zenekar játszik majd. Az egész apparátusunkért odavagyok! Óriási Broadway-musicalre készülünk. Látványban és hangzásban is mindent odateszünk a színpadra.
Mindezt a csillagok jelenlegi állása szerint mikor fogjuk látni?
K. A.: Több forgatókönyv van: ha május közepén kinyithatunk, akkor a színházban várjuk a nézőket. Ha nem, akkor nyárra kiköltözünk a szabadtéri színpadra, és ott várjuk Önöket. Nagyon várjuk Önöket!