Megérinteni az elszakított nemzetrészek közönségét
2021. május 05. / Nagy Klaudia

2021. június 18-26. között kerül megrendezésre a Magyar Színházak 33. Kisvárdai Fesztiválja. A nagy hagyományokkal bíró határon túli seregszemlén 3 helyszínen 15 versenyelőadást és 5 versenyen kívüli produkciót láthatunk a határon túli magyar színházakból. Nem maradhatnak el a
szórakoztató kísérő előadások, a szakmai beszélgetések és a workshopok sem. A versenyprogram összeállítójával, a fesztivál művészeti tanácsadójával, Balogh Tibor dramaturggal és színikritikussal be­szél­gettünk.

Hogyan alakította át a pandémia a programválogatást?
B. T.: Teljesen másként zajlott. Máskor ragaszkodom ahhoz, hogy az előadásokat személyesen, saját közönségük előtt nézzem meg, és annak alapján válogassak. Erre most ritkán nyílott lehetőség, az előadások zömét felvételről tudtam megnézni, vagy sehogy, mert nem jutottak el a bemutatóig. Szerencsére nem vagyok versenyszabályhoz kötve, meghívhatok akár három évvel ezelőtt bemutatott előadást is, nem muszáj egy-egy adott évad terméséből válogatnom. Idén a krisztusi életkorát éli a Kisvárdai Fesztivál. A jövő évit, a 34.-et a „Feltámadás Fesztiváljának” szeretném nevezni, azzal a reménnyel, hogy együtt láthatja majd a közönség két-három évad legizgalmasabb színpadi alkotásait.

Milyen szempontok alapján áll össze a végleges versenyprogram?
B. T.: Függetlenül a színházak lábadozó állapotától, a minőségválasztás terén az eredeti céljaink vál­tozat­la­nok. Törekvéseink lényege, hogy a versenyprogramba olyan előadások kerüljenek, amelyek úgy fejlesz­tik az alkotás formanyelvét, hogy megszólalásukkal az elszakított nemzetrészek közönségét érzelmileg megé­rintik, a magyarságtudatot ébren tartják, a helyben maradásra ösztönöznek. Ne kelljen a színház világá­ban alkotóknak Magyarországra költözködniük azért, hogy felismerjék a tehetségüket, hogy kie­melkedjenek. A kisvárdai fesztiválon való fellépés egyre inkább észrevehető, rangot jelentő eseménynek számít. A vonzerő nem mellékes tényezője, hogy a város immár biztosítani tudja azokat a szállás­kö­rülményeket, amelyeket a határon túli társulatok más országok fesztiváljain megkapnak. A meghívottak közül versenyre kész állapotban láttam a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház Boldogtalanok című előadását. Játéktechnikájával, egészen különleges élményt nyújt az Aradi Kamaraszínház és a Szegedi Pinceszínház közös produkciója, Az özvegy Karnyóné s két szeleburdiak. Musicalélményként a Zentai Magyar Kamaraszínház és a Soproni Petőfi Színház közös produkciója, a Zenta, 1967, valamint a Tanyaszínház Y-elágazása kínálkozik. Nagy Botond rendezésében megérkezik végre Kisvárdára a Nóra a Kolozsvári Állami Magyar Színháztól, s külön öröm, hogy a beregszászi Megyei Magyar Drámai Színház is részt tud venni a díjakért folyó versengésben Ez a gyerek című előadásukkal.

Milyen versenyen kívüli előadásokat ajánlana?
B. T.: A megnyitó ünnepségen a Herczeg Ferenc: Déryné ifjasszony című darabjából készült előadás látható Vidnyánszky Attila rendezésében. A Maladype Színház és a Kisvárdai Színház egy izgalmas kopro­duk­ció­ra készül Merlin címmel, amit a Maladype Színház játszani fog tovább a saját helyén, és remé­nyeink szerint külföldre is meghívást kap az előadás.
A versenyprogram mellett a Bagolyvárban inkább a felszabadultabb, vidámabb előadásoké a főszerep.
B. T.: Nem szabad megfeledkeznünk azokról az emberekről, akik a felüdülésük, a szellemi ellazulásuk, a gondűző pillanataik alkalmaitól lettek megfosztva a járványvédelmi korlátozások által. Az ő felfokozott érdeklődésüknek, elvárásaiknak is ugyanolyan körültekintéssel kell megfelelnünk, mint ahogyan a szín­ház­mű­vészet ínyenceinek a kedvét keressük.

A szakmai beszélgetések mellett izgalmas workshopokat is tartanak. Mit lehet tudni róluk?
B. T.: Szabó Attila, a PIM – OSZMI igazgatóhelyettese, Szorcsik Kriszta és Eszenyi Enikő színművészek közreműködésével kihelyezett foglalkozásokat tart a Szakírói kurzus. A PIÜ (Petőfi Irodalmi Ügynökség) által meghirdetett kurzus célja, hogy a tollforgató hajlamú jelentkezők belülről szemlélve ismerkedjenek meg azzal a közeggel, amelyről majd tudósítanak és véleményt formálnak a médiában; bepillantást nyer­je­nek a színház és cirkusz munkájába, az előkészületi és a próbafolyamatokba. A meghirdetők törekvése szerint a színházlátogatások, az elméleti órák és a tollforgatói gyakorlatszerzés alkalmai egymásra épülve alkotják a programot, aminek eredményeként a résztvevők már a kurzus folyamán publikálási lehetőséget kapnak. Megkülönböztetett figyelem fordul a határainkon kívül dolgozó magyar társulatok alkotásaira, az előadásnéző turnékra, fesztiválokra. A VW (Villám-Workshop) egy szakmai ráhangoló. Valójában 8 napos kritikusi mesterkurzus, amelyen Kovács Dezső, az ART7 internetes folyóirat szerkesztője, Gyürky Katalin PhD irodalomtörténész és Szabó Réka teatrológus beszél az elkövetkező előadások alapját képező szín­pa­di szövegekről, dióhéjban az előadás történetéről, valamint a fellépő társulatokról és a rendezőkről.

Törekszenek arra, hogy egyre több fiatal számára tegyék vonzóvá a fesztivált?
B. T.: A közönségváltás nem hangzatos művészi propagandafogás, „nézőcsere” dolga nálunk, hanem az élet természetes rendjének a felismerése: a megüresedő zsöllyék új népét ki kell neveljük, a fiatalság bevonása elsőrendű szempontunk. Azt gondoljuk, egy szellemi-kulturális intézmény örökét csak azokra hagyományozhatjuk, akiknek az ifjúsága részévé, a sikerei forrásává tudjuk tenni az itt töltött napokat: a fiatalokban képződhet meg a kisvárdai fesztivál pozitív emléke. Az egyetemi hallgatói és az idősebb középiskolás korosztály állandó jelenlétére törekszünk, de egyben együttműködést is remélünk részükről a médiatevékenységünk változatosabbá tétele terén.