2021. május 07. / Nagy Klaudia
Horváth Károly, művésznevén Charlie, Liszt Ferenc-díjas magyar énekes, a rock, a jazz, a blues, a soul és a funk jellegzetes hangú előadóművésze. Korábban a Decca, az Olympia és a Generál zenekarokat erősítette, majd a Pannonia Express-szel bejárta a világot. Hazatérése után a Tátrai
Band énekese lett, 1994-ben pedig elindult a szólókarrierje. Elmondása szerint 3000 dalt énekelt el élete során, számos díj és kitüntetés, arany-, platina- és gyémántlemez birtokosa. A 2006-os Másképp ugyanúgy szólólemeze után tavaly nyáron új albummal jelentkezett Mindenen túl címmel. Az élő legendával, Horváth Charlie-val legújabb lemezéről beszélgettünk.
A Mindenen túl 14 év turnézás után jelent meg. Mi inspirálta az új lemez elkészítésére?
H. Ch.: Ez a 14 év úgy elrepült, hogy szinte fel sem tűnt, mert rengeteget dolgoztunk a zenekarommal. 90-100 koncertet adtunk országszerte, jártunk Erdélyben, Romániában azokon a részeken, ahol már nem sok magyar él, sokat voltunk Szlovákiában és a Délvidéken is. Boldogsággal tölt el, hogy ennyire szeretnek bennünket. Egy idő után észrevettem, hogy a közönség vágyik egy új lemezre. Mindig ott maradok koncert után, egy kis asztalnál ülök, és szeretetteljesen szelfizgetek az emberekkel, mert tudom, hogy szükségük van a személyes találkozásra is. Állandóan kérdezgették, készítek-e új albumot. Akkor döntöttem el, hogy csinálnunk kell egy új lemezt.
Elégedett a végeredménnyel?
H. Ch.: Nagyon szerencsés ember vagyok, mert ugyanolyan hangnemben tudok énekelni, mint 18 évesen. Életem legjobb lemeze a Mindenen túl, erre esküszöm. Január 15-én mentünk be a stúdióba, és március 15-ére el is készültünk, úgy, hogy ott láttam először a szöveget, ott hallottam először a zenét. Akik ezen a lemezen szerepelnek, tisztelem, becsülöm őket az életem végéig. Nem az anyagi dolgok vezéreltek az elkészítésekor, szeretjük a zenét, erre születtünk, zseniális kollégáim vannak, akikkel öröm játszani.
Dalszerzők szempontjából kivételes album, sok új szerző írt rá szövegeket, mint például Karafiáth Orsolya, Grecsó Krisztián, Valla Attila, Toldi Tamás. Miért alakult így?
H. Ch.: Állandó dalszövegírómmal, Horváth Attilával gyerekkorunk óta ismerjük egymást, azóta vagyunk barátok. A Mindenen túl esetében az az érdekes dolog történt, hogy erre a lemezre csak egy dalt írt, mivel olyan periódusban volt, hogy azt mondta, halasszuk el a lemezt. Nem tudtam elhalasztani, mert már mindent kidolgoztunk. De a zene elsősorban nem a szövegről szól. Ha a zene csodálatos, a szöveg csak hab a tortán. Attilát Petőfi Sándornak szoktam hívni, mert a szövegei zene nélkül, önmagukban is megállják a helyüket, amiket könyvben is ki lehetne adni.
Az Az nyer, aki nevet című számban Tóth Verával, Veres Mónika „Nikával” és Szolnoki Péterrel énekelnek együtt. Elképesztően ütős lett!
H. Ch.: Barátságban vagyok velük nagyon régóta, sokat léptünk fel együtt. Nikát az egyik legnagyobb énekesnek tartom, Tóth Verát szintén, bármelyikük leénekli Lady Gagát. Szolnoki Peti pedig egy csodálatos ember, az összes lemezemen ő vokálozott. Megígértem neki, hogy egyszer együtt éneklünk majd egy dalban.
Ha végre újra lehet koncertezni, mikor hallhatjuk az új számokat élőben is?
H. Ch.: Még az utolsó alkalommal négy számot a MOMkultban el tudtunk játszani, aztán a járványhelyzet miatt megállt az egész szakma. Lesz egy Charlie Band és Tátrai Band koncert november 6-án a Sportarénában. Mivel két zenekar lép fel, én csak 1 óra 10 percet játszhatok, Tátrai is ugyanennyit, ezért erről a lemezről csak 1-2 számot fogok tudni bemutatni. Jövőre szeretném megtartani a Mindenen túl lemezbemutatóját, ahová szeretném meghívni az összes vendéget, énekest, trombitásokat, barátot, mindenkit, aki szerepelt ezen a lemezen: összesen 50 embert a zenekarommal együtt. Számomra ők a csúcs. Miattuk szólal meg a zene, én azért tudok így énekelni, mert ők rettenetesen jók. 1982 óta zenélünk együtt Halász Janival, Csiszár Petivel. Lattmann Béla és László Attila a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz tanszakán tanítják a gyerekeket. Lerch Pistit nem szeretném kihagyni, mert vele indult az egész történet, csodás zenéket írt. Szokták mondani, hogy van egy-két ember Magyarországon, aki ha külföldre születik, világsztár lenne. Ő is ilyen. Időnként meglátogatom, találkozunk a kertben, imád, mosolyog, mindig eléneklek neki egy-egy dalt.
Hogyan gondol vissza a régi időkre, pályafutása kezdetére?
H. Ch.: Rengeteget dolgoztam 1964-től. Iskolazenekarokban énekeltem és trombitáltam, 12 évet töltöttem külföldön, a Pannonia Express-szel végigjártuk az egész világot Svájctól Spanyolországon át az Amerikai Egyesült Államokig. Hazajöttünk, mert gyerekeink születtek, meg kellett állapodni. Sosem gondoltam volna, hogy a Generál felbomlása után Magyarországon fogok zenélni. Amikor itthon elkezdtem muzsikálni, akkor már volt pénzem, soha nem a pénz motivált. A 60-70-es években minden kerületben volt két klub, két művelődési ház, ahol élőben játszottak a zenekarok, és dugig volt mindegyik. Ezek voltak a szép évek, nemcsak azért, mert fiatalok voltunk, hanem mert ott tanultunk meg zenélni. Sorban állt értünk a közönség, és mi világsztárnak éreztük magunkat, meg akartuk váltani a világot. Történtek rossz dolgok is, de visszanézve minden rossz megszépül.
2020-ban megkapta a Petőfi Zenei Díj Életműdíját. Mit jelentenek önnek az elismerések?
H. Ch.: Váratlanul ért, és nagyon örültem neki. A díjak fontosak az ember életében, de nem ezért zenélek. Ki gondolta volna, hogy egyszer Művész úrnak fognak szólítani? Én csak egy ember vagyok, de közben jólesik, feltölt, hogy így szólítanak. Szeretnék még élni, zenélni, az unokámmal lenni, és egészséges maradni, mert ez a legfontosabb.
Band énekese lett, 1994-ben pedig elindult a szólókarrierje. Elmondása szerint 3000 dalt énekelt el élete során, számos díj és kitüntetés, arany-, platina- és gyémántlemez birtokosa. A 2006-os Másképp ugyanúgy szólólemeze után tavaly nyáron új albummal jelentkezett Mindenen túl címmel. Az élő legendával, Horváth Charlie-val legújabb lemezéről beszélgettünk.
A Mindenen túl 14 év turnézás után jelent meg. Mi inspirálta az új lemez elkészítésére?
H. Ch.: Ez a 14 év úgy elrepült, hogy szinte fel sem tűnt, mert rengeteget dolgoztunk a zenekarommal. 90-100 koncertet adtunk országszerte, jártunk Erdélyben, Romániában azokon a részeken, ahol már nem sok magyar él, sokat voltunk Szlovákiában és a Délvidéken is. Boldogsággal tölt el, hogy ennyire szeretnek bennünket. Egy idő után észrevettem, hogy a közönség vágyik egy új lemezre. Mindig ott maradok koncert után, egy kis asztalnál ülök, és szeretetteljesen szelfizgetek az emberekkel, mert tudom, hogy szükségük van a személyes találkozásra is. Állandóan kérdezgették, készítek-e új albumot. Akkor döntöttem el, hogy csinálnunk kell egy új lemezt.
Elégedett a végeredménnyel?
H. Ch.: Nagyon szerencsés ember vagyok, mert ugyanolyan hangnemben tudok énekelni, mint 18 évesen. Életem legjobb lemeze a Mindenen túl, erre esküszöm. Január 15-én mentünk be a stúdióba, és március 15-ére el is készültünk, úgy, hogy ott láttam először a szöveget, ott hallottam először a zenét. Akik ezen a lemezen szerepelnek, tisztelem, becsülöm őket az életem végéig. Nem az anyagi dolgok vezéreltek az elkészítésekor, szeretjük a zenét, erre születtünk, zseniális kollégáim vannak, akikkel öröm játszani.
Dalszerzők szempontjából kivételes album, sok új szerző írt rá szövegeket, mint például Karafiáth Orsolya, Grecsó Krisztián, Valla Attila, Toldi Tamás. Miért alakult így?
H. Ch.: Állandó dalszövegírómmal, Horváth Attilával gyerekkorunk óta ismerjük egymást, azóta vagyunk barátok. A Mindenen túl esetében az az érdekes dolog történt, hogy erre a lemezre csak egy dalt írt, mivel olyan periódusban volt, hogy azt mondta, halasszuk el a lemezt. Nem tudtam elhalasztani, mert már mindent kidolgoztunk. De a zene elsősorban nem a szövegről szól. Ha a zene csodálatos, a szöveg csak hab a tortán. Attilát Petőfi Sándornak szoktam hívni, mert a szövegei zene nélkül, önmagukban is megállják a helyüket, amiket könyvben is ki lehetne adni.
Az Az nyer, aki nevet című számban Tóth Verával, Veres Mónika „Nikával” és Szolnoki Péterrel énekelnek együtt. Elképesztően ütős lett!
H. Ch.: Barátságban vagyok velük nagyon régóta, sokat léptünk fel együtt. Nikát az egyik legnagyobb énekesnek tartom, Tóth Verát szintén, bármelyikük leénekli Lady Gagát. Szolnoki Peti pedig egy csodálatos ember, az összes lemezemen ő vokálozott. Megígértem neki, hogy egyszer együtt éneklünk majd egy dalban.
Ha végre újra lehet koncertezni, mikor hallhatjuk az új számokat élőben is?
H. Ch.: Még az utolsó alkalommal négy számot a MOMkultban el tudtunk játszani, aztán a járványhelyzet miatt megállt az egész szakma. Lesz egy Charlie Band és Tátrai Band koncert november 6-án a Sportarénában. Mivel két zenekar lép fel, én csak 1 óra 10 percet játszhatok, Tátrai is ugyanennyit, ezért erről a lemezről csak 1-2 számot fogok tudni bemutatni. Jövőre szeretném megtartani a Mindenen túl lemezbemutatóját, ahová szeretném meghívni az összes vendéget, énekest, trombitásokat, barátot, mindenkit, aki szerepelt ezen a lemezen: összesen 50 embert a zenekarommal együtt. Számomra ők a csúcs. Miattuk szólal meg a zene, én azért tudok így énekelni, mert ők rettenetesen jók. 1982 óta zenélünk együtt Halász Janival, Csiszár Petivel. Lattmann Béla és László Attila a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz tanszakán tanítják a gyerekeket. Lerch Pistit nem szeretném kihagyni, mert vele indult az egész történet, csodás zenéket írt. Szokták mondani, hogy van egy-két ember Magyarországon, aki ha külföldre születik, világsztár lenne. Ő is ilyen. Időnként meglátogatom, találkozunk a kertben, imád, mosolyog, mindig eléneklek neki egy-egy dalt.
Hogyan gondol vissza a régi időkre, pályafutása kezdetére?
H. Ch.: Rengeteget dolgoztam 1964-től. Iskolazenekarokban énekeltem és trombitáltam, 12 évet töltöttem külföldön, a Pannonia Express-szel végigjártuk az egész világot Svájctól Spanyolországon át az Amerikai Egyesült Államokig. Hazajöttünk, mert gyerekeink születtek, meg kellett állapodni. Sosem gondoltam volna, hogy a Generál felbomlása után Magyarországon fogok zenélni. Amikor itthon elkezdtem muzsikálni, akkor már volt pénzem, soha nem a pénz motivált. A 60-70-es években minden kerületben volt két klub, két művelődési ház, ahol élőben játszottak a zenekarok, és dugig volt mindegyik. Ezek voltak a szép évek, nemcsak azért, mert fiatalok voltunk, hanem mert ott tanultunk meg zenélni. Sorban állt értünk a közönség, és mi világsztárnak éreztük magunkat, meg akartuk váltani a világot. Történtek rossz dolgok is, de visszanézve minden rossz megszépül.
2020-ban megkapta a Petőfi Zenei Díj Életműdíját. Mit jelentenek önnek az elismerések?
H. Ch.: Váratlanul ért, és nagyon örültem neki. A díjak fontosak az ember életében, de nem ezért zenélek. Ki gondolta volna, hogy egyszer Művész úrnak fognak szólítani? Én csak egy ember vagyok, de közben jólesik, feltölt, hogy így szólítanak. Szeretnék még élni, zenélni, az unokámmal lenni, és egészséges maradni, mert ez a legfontosabb.