2021. május 12. / Nagy Klaudia
Hagyományteremtő szándékkal május 30-án, a néhai Kocsis Zoltán zongoraművész, karmester születésnapján indítja útjára A Magyar Klasszikus Zene Napja elnevezésű programsorozatát a
Zeneakadémia és a Nemzeti Filharmonikusok. Kiemelt céljuk, hogy országszerte minél több helyen: koncerttermekben, iskolákban, közösségi terekben szólaljon meg magyar klasszikus zene, és gyarapodjon a magyar zene értékeinek ismerete. Herboly Domonkost, a Nemzeti Filharmonikusok főigazgatóját a nagyszabású rendezvény apropóján kérdeztük.
Hogyan jött létre a hazai klasszikus zenei élet szereplőit összefogó programsorozat?
H. D.: Dr. Vigh Andrea, a Zeneakadémia rektora kezdeményezte, hogy legyen egy nap, amikor csak a magyar klasszikus zenét ünnepeljük. Az ötlet az egész szakma fejében ott motoszkálhatott, mert rengeteg kollégának tetszett, és csatlakoztak is hozzá. Kocsis Zoltán személye összekötő kapocs a Zeneakadémia és a Nemzeti Filharmonikusok között, hiszen diákként a Zeneakadémia zongora szakán tanult, majd tanított is az intézményben, a Nemzeti Filharmonikusokat pedig 20 éven keresztül vezette. Így született meg az ötlet, hogy Kocsis Zoltán születésnapján ünnepeljük meg a magyar klasszikus zenét. Nagyon komoly büszkeség számunkra, hogy ahhoz képest, milyen kis ország vagyunk, e területen mennyire meghatározó a jelenlétünk a nagyvilágban. Minden jelentős szimfonikus zenekarban találunk magyar vagy magyar származású zenészt, szólistáink is sokfelé feltűnnek világszerte.
Milyen élmények, emlékek fűzik Kocsis Zoltánhoz?
H. D.: Amikor zenész voltam, engem is vezényelt, ami egy egész életre szóló szakmai élmény. Egyik legfontosabb emlékem tőle, hogy mindent meghallott, olyan jó füle volt. Egy óriási szimfonikus zenekarban is egyenként kihallotta a szólamokat, és pontosan rá tudott mutatni arra, hogy ki, mikor, hol volt hamis, ami számomra döbbenetes volt. Nem találkoztam sem azelőtt, sem azután olyan karmesterrel, zenésszel, aki annyira pontosan tudta volna minden egyes hangról, hogy azt a szerző miért írta oda. Határozott elképzelése volt arról, a műnek hogyan kell megszólalnia, sőt, arról is, milyennek kell lennie a csöndnek. Ritkán születik ilyen típusú zseni.
Kik csatlakoztak a programhoz, és mi a fénypontja az egész napon át tartó eseménysorozatnak?
H. D.: Nagyon sokan jelentkeztek, hogy szívesen csatlakoznának, és nemcsak a professzionális szimfonikus zenekarok, hanem a kamarazenekarok közül is, például a Liszt Ferenc Kamarazenekar, aminek nagyon örülünk. A zeneiskolákat is megszólítottuk, jelezték, hogy érdekli őket a program. Ezért most már több mint 20 zeneiskola tervezi, hogy előrukkol valamilyen rendezvénnyel. Egyetlen fontos kérésünk volt a csatlakozókhoz, hogy mindenképpen magyar zenét játsszanak. A program csúcspontja a Nemzeti Filharmonikus Zenekar fellépése Kocsis Zoltán születésnapján, május 30-án a Zeneakadémia Nagytermében. Óriási jelkép ez az ünnepi koncert, egyrészt Kocsis Zoltán a Zeneakadémiához való kötődése miatt, másrészt a legtöbb tehetségünk, valamint világhírű magyar komolyzenészeink pályafutása mind innen indult. Szimbolikus az is, hogy egy világhírű, fiatal magyar karmester, Madaras Gergely fogja vezényelni a Nemzeti Filharmonikus Zenekart. A szólistánk is egy fiatal magyar tehetség, Devich Gergely csellóművész, akire érdemes odafigyelni, mert 23 évesen már nagyon sok mindent ért el. Csak magyar szerzőktől játszunk, Erkel, Bartók, Kodály, Dohnányi mellett pedig Fekete Gyula kortárs zeneszerzőnek, a Zeneakadémia rektorhelyettesének és tanszékvezetőjének új kompozíciója is szerepel a műsorban.
Mi a hosszú távú céljuk?
H. D.: Terveink szerint A Magyar Klasszikus Zene Napja minden évben megrendezhető. Jövőre ki fogunk írni egy pályázatot, amelynek részeként a csatlakozó együttesek felkérnek kortárs magyar zeneszerzőket, hogy új műveket írjanak. E rövid, pár perces művek is felcsendülnek majd ezen a napon, ezzel is szeretnénk segíteni a magyar kortárs zene gyarapodását.
Hogyan próbálják bevonni a zeneiskolákat a pandémia idején?
H. D.: Méltatlanul kevés szó esik a zeneiskolákról, nem igazán foglalkozik velük a közbeszéd, miközben komoly szerepet töltenek be az oktatásban. Nemcsak profi és világhíres zenészeket indítanak az iskolákból, hanem olyan felnőtteket is képeznek, akik nem zenészek. Tudjuk, hogy számtalan orvos, jogász és más foglalkozásúak tanultak zenét, és arról számolnak be, hogy tanulmányaikban, személyiségük fejlődésében sokat segített a komolyzene tanulása. Stratégiailag fontos a zeneiskolák szerepe az oktatási rendszerben, ezért nagyon örülünk, hogy csatlakoznak. A járvány miatt még nem tudjuk, lehet-e koncerteket tartani, ha minden rendben megy, akkor kisebb élő koncertek is lesznek, ha nem, mindenképpen szeretnénk online tartalmat készíteni, ezt kértük a zeneiskoláktól is. Eljátszanak rövidebb hangvételű koncerteket, vizsgaanyagokat, felveszik és elküldik nekünk, mi pedig feltesszük a Magyar Klasszikus Zene honlapjára. A magyarklasszikuszenenapja.hu című honlapon a teljes programtól kezdve minden hasznos információt megtalálhatnak az érdeklődők.
Zeneakadémia és a Nemzeti Filharmonikusok. Kiemelt céljuk, hogy országszerte minél több helyen: koncerttermekben, iskolákban, közösségi terekben szólaljon meg magyar klasszikus zene, és gyarapodjon a magyar zene értékeinek ismerete. Herboly Domonkost, a Nemzeti Filharmonikusok főigazgatóját a nagyszabású rendezvény apropóján kérdeztük.
Hogyan jött létre a hazai klasszikus zenei élet szereplőit összefogó programsorozat?
H. D.: Dr. Vigh Andrea, a Zeneakadémia rektora kezdeményezte, hogy legyen egy nap, amikor csak a magyar klasszikus zenét ünnepeljük. Az ötlet az egész szakma fejében ott motoszkálhatott, mert rengeteg kollégának tetszett, és csatlakoztak is hozzá. Kocsis Zoltán személye összekötő kapocs a Zeneakadémia és a Nemzeti Filharmonikusok között, hiszen diákként a Zeneakadémia zongora szakán tanult, majd tanított is az intézményben, a Nemzeti Filharmonikusokat pedig 20 éven keresztül vezette. Így született meg az ötlet, hogy Kocsis Zoltán születésnapján ünnepeljük meg a magyar klasszikus zenét. Nagyon komoly büszkeség számunkra, hogy ahhoz képest, milyen kis ország vagyunk, e területen mennyire meghatározó a jelenlétünk a nagyvilágban. Minden jelentős szimfonikus zenekarban találunk magyar vagy magyar származású zenészt, szólistáink is sokfelé feltűnnek világszerte.
Milyen élmények, emlékek fűzik Kocsis Zoltánhoz?
H. D.: Amikor zenész voltam, engem is vezényelt, ami egy egész életre szóló szakmai élmény. Egyik legfontosabb emlékem tőle, hogy mindent meghallott, olyan jó füle volt. Egy óriási szimfonikus zenekarban is egyenként kihallotta a szólamokat, és pontosan rá tudott mutatni arra, hogy ki, mikor, hol volt hamis, ami számomra döbbenetes volt. Nem találkoztam sem azelőtt, sem azután olyan karmesterrel, zenésszel, aki annyira pontosan tudta volna minden egyes hangról, hogy azt a szerző miért írta oda. Határozott elképzelése volt arról, a műnek hogyan kell megszólalnia, sőt, arról is, milyennek kell lennie a csöndnek. Ritkán születik ilyen típusú zseni.
Kik csatlakoztak a programhoz, és mi a fénypontja az egész napon át tartó eseménysorozatnak?
H. D.: Nagyon sokan jelentkeztek, hogy szívesen csatlakoznának, és nemcsak a professzionális szimfonikus zenekarok, hanem a kamarazenekarok közül is, például a Liszt Ferenc Kamarazenekar, aminek nagyon örülünk. A zeneiskolákat is megszólítottuk, jelezték, hogy érdekli őket a program. Ezért most már több mint 20 zeneiskola tervezi, hogy előrukkol valamilyen rendezvénnyel. Egyetlen fontos kérésünk volt a csatlakozókhoz, hogy mindenképpen magyar zenét játsszanak. A program csúcspontja a Nemzeti Filharmonikus Zenekar fellépése Kocsis Zoltán születésnapján, május 30-án a Zeneakadémia Nagytermében. Óriási jelkép ez az ünnepi koncert, egyrészt Kocsis Zoltán a Zeneakadémiához való kötődése miatt, másrészt a legtöbb tehetségünk, valamint világhírű magyar komolyzenészeink pályafutása mind innen indult. Szimbolikus az is, hogy egy világhírű, fiatal magyar karmester, Madaras Gergely fogja vezényelni a Nemzeti Filharmonikus Zenekart. A szólistánk is egy fiatal magyar tehetség, Devich Gergely csellóművész, akire érdemes odafigyelni, mert 23 évesen már nagyon sok mindent ért el. Csak magyar szerzőktől játszunk, Erkel, Bartók, Kodály, Dohnányi mellett pedig Fekete Gyula kortárs zeneszerzőnek, a Zeneakadémia rektorhelyettesének és tanszékvezetőjének új kompozíciója is szerepel a műsorban.
Mi a hosszú távú céljuk?
H. D.: Terveink szerint A Magyar Klasszikus Zene Napja minden évben megrendezhető. Jövőre ki fogunk írni egy pályázatot, amelynek részeként a csatlakozó együttesek felkérnek kortárs magyar zeneszerzőket, hogy új műveket írjanak. E rövid, pár perces művek is felcsendülnek majd ezen a napon, ezzel is szeretnénk segíteni a magyar kortárs zene gyarapodását.
Hogyan próbálják bevonni a zeneiskolákat a pandémia idején?
H. D.: Méltatlanul kevés szó esik a zeneiskolákról, nem igazán foglalkozik velük a közbeszéd, miközben komoly szerepet töltenek be az oktatásban. Nemcsak profi és világhíres zenészeket indítanak az iskolákból, hanem olyan felnőtteket is képeznek, akik nem zenészek. Tudjuk, hogy számtalan orvos, jogász és más foglalkozásúak tanultak zenét, és arról számolnak be, hogy tanulmányaikban, személyiségük fejlődésében sokat segített a komolyzene tanulása. Stratégiailag fontos a zeneiskolák szerepe az oktatási rendszerben, ezért nagyon örülünk, hogy csatlakoznak. A járvány miatt még nem tudjuk, lehet-e koncerteket tartani, ha minden rendben megy, akkor kisebb élő koncertek is lesznek, ha nem, mindenképpen szeretnénk online tartalmat készíteni, ezt kértük a zeneiskoláktól is. Eljátszanak rövidebb hangvételű koncerteket, vizsgaanyagokat, felveszik és elküldik nekünk, mi pedig feltesszük a Magyar Klasszikus Zene honlapjára. A magyarklasszikuszenenapja.hu című honlapon a teljes programtól kezdve minden hasznos információt megtalálhatnak az érdeklődők.