2021. június 10. /
A Manna Produkció több mint tíz éve segíti a független színházi alkotókat álmaik megvalósításában. A professzionális menedzsmentet biztosító csapat a karantén időszak alatt is támogatta az előadóművészek terveit, alkalmazkodni tanított, rugalmasan és kreatívan. A Manna továbbra
is biztos pont maradt a független területen. Az elmúlt időszak tapasztalatairól Gáspár Annát, a Manna Produkció alapítóját kérdeztük.
Hány előadás került „dobozba” a vírushelyzet miatt? Hogyan kellett átütemezni az évadot?
G. A.: A független terület egy olyan szervezetét vezetem, mely folymatosan támogatja, kíséri az alkotói folyamatokat és gondozza az együttműködéseket, tehát nem egy intézményt, egy házat kell irányítani, hanem kifejezetten emberekkel és tervekkel foglalkozunk a Manna Produkció mindennapjaiban. A tavaly márciusi teljes leállás sokként érte a művészeti életet, az előadókat ugyanúgy, mint a háttérdolgozókat. Lassan dolgozta fel mindenki a veszteséget, de két hónappal később már, az otthonülés kényszeréből újabb és újabb alkotói tervek születtek. Egyre többen jelentkeztek a Mannánál, hogy ismerjük meg a produkciós elképzeléseiket és dolgozzunk együtt. Elképesztően izgalmas időszak volt ez, mert miközben mindenki küzdött a vírushelyzettel kapott nehézségeivel, mégis egy pezsgő szellemi és alkotói közegben magabiztosan terveztük a tervezhetetlen jövőt. A tavalyi nyár hozott egy kis enyhülést, a „beragadt” bemutatókat, a félbehagyott próbafolyamatokat, főleg szabadtéri helyszíneken, nagyon óvatosan újra beindítottuk. Nagyon gazdag volt az őszi időszak, tele fesztiválmeghívásokkal, vidéki vendégjátékokkal, több pótolt bemutatóval, mikor novemberben ismét kihirdették a rendezvénytilalmat. Ekkor már tudtuk, hogy ez számunka nem leállás, csak egy másik síkra tereli az energiáinkat, így folytattuk az alkotói tervek online előkészítését, a bemutatóink kapcsán ekkor már elkezdtünk a megfilmesítéseken dolgozni, és tartottuk a lelket az alkotókban, illetve online képzést indítottunk a háttérdolgozóknak.
Ebben a helyzetben is folyamatosan tudtátok fogadni az újabb alkotókat?
G. A.: Az elmúlt egy év nagyon termékeny volt számunkra, de másképpen, mint eddig. Mi nem léptünk ki azonnal az online térbe, nem vetítettünk előadásokat, hanem elkezdtük megtanulni, hogy az interneten való kapcsolódás a nézőkkel milyen hatással van a művészi működésre, hogyan lehet ennek az új kommunikációs formának megtalálni az előnyeit, kimozogni a hátrányait. Így született az elmúlt egy évben egy zoomtermi előadás a digitális oktatáshoz Gardenö Klaudia és Komán Attila, még diploma előtt álló alkotóművészek ötletéből, így kezdtünk el próbálni egy szóló előadást Szalontay Tündével egy uszodában, és így készült egy bábelőadás Föglein Fruzsina és Kovács Domokos ötletéből integrált közönség számára, azaz olyan fókusszal, hogy hallássérült és ép gyerekek egyszerre nézhessék.
Több Manna előadásnak elkészült az akadálymentesítése az elmúlt időszakban, ezeket is a vírushelyzet hozta előtérbe?
G. A.: Az akadálymentesítést több mint három éve kezdtük, régi vágyunk, hogy szinte minden előadásunkat játszhassuk látás- és hallássérülteknek is. Az internet térnyerésével és a technikai fejlődéssel a színházi akadálymentesítés is egyre harmonikusabb része az előadások készítésének. Már a kezdetektől bevonunk szakembereket, hogy rögtön érvényesíthessük azokat a szempontokat, amelyek az akadálymentesítésnél fontosak lehetnek. A Manna előadások kapcsán Tóth Cecíliát kerestük meg, a Narradívák képviselőjét, hogy segítsen ezekben a folyamatokban. Van már audionarrált, jelölt előadásunk is, de van kifejezetten hallássérült gyerekeknek készülő programunk is. Csodálatos, hogy ma már ezeket a közösségeket is könnyű elérni – szintén az internetnek köszönhetően –, és be tudjuk őket kapcsolni a színházi vérkeringésbe, teljesen kiszolgálva az igényeiket, legyenek látás- vagy hallássérültek, gyerekek vagy felnőttek.
A Manna produkciói rendszeresen bemutatkoztak a határokon túl is, várható, hogy újra beindulnak a külföldi vendégjátékok is?
G. A.: A Manna egyik elsődleges célja, hogy habár a független színházi előadások nagy többsége a fővárosban születik, ezek az előadások ne csak Budapesten legyenek láthatóak, hanem vigyük őket mindenfelé az országban. Az átlag évi 400 előadásunknak majdnem a felét tartottuk eddig is vidéken, így folytatjuk az országjárást, remélhetőleg lassan kialakul, hogy milyen feltételek mellett lehet a következő hónapokban kultúrát vinni a kistelepülésekre. Nagyon boldogok vagyunk, hogy úgy tűnik, ismét megtarthatjuk a ZAlaegerszegi KOrtárs Művészeti Fesztivált a Kvártélyház szabadtéri színpadán június végén. A külföldi előadások még váratnak magukra, de ugyanúgy tervezzük pótolni a stockholmi vendégjátékot, mint az aradit, és bízunk benne, hogy talán a jövő évben ezek már újra valóságos tervekké válhatnak. A pozsonyi egyetem magyar tanszékével évek óta dolgozunk együtt, velük nagyon merészen egy októberi időpontot választottunk… addig pedig, hogy is szokták mondani? Csuriban az ujjunk…
is biztos pont maradt a független területen. Az elmúlt időszak tapasztalatairól Gáspár Annát, a Manna Produkció alapítóját kérdeztük.
Hány előadás került „dobozba” a vírushelyzet miatt? Hogyan kellett átütemezni az évadot?
G. A.: A független terület egy olyan szervezetét vezetem, mely folymatosan támogatja, kíséri az alkotói folyamatokat és gondozza az együttműködéseket, tehát nem egy intézményt, egy házat kell irányítani, hanem kifejezetten emberekkel és tervekkel foglalkozunk a Manna Produkció mindennapjaiban. A tavaly márciusi teljes leállás sokként érte a művészeti életet, az előadókat ugyanúgy, mint a háttérdolgozókat. Lassan dolgozta fel mindenki a veszteséget, de két hónappal később már, az otthonülés kényszeréből újabb és újabb alkotói tervek születtek. Egyre többen jelentkeztek a Mannánál, hogy ismerjük meg a produkciós elképzeléseiket és dolgozzunk együtt. Elképesztően izgalmas időszak volt ez, mert miközben mindenki küzdött a vírushelyzettel kapott nehézségeivel, mégis egy pezsgő szellemi és alkotói közegben magabiztosan terveztük a tervezhetetlen jövőt. A tavalyi nyár hozott egy kis enyhülést, a „beragadt” bemutatókat, a félbehagyott próbafolyamatokat, főleg szabadtéri helyszíneken, nagyon óvatosan újra beindítottuk. Nagyon gazdag volt az őszi időszak, tele fesztiválmeghívásokkal, vidéki vendégjátékokkal, több pótolt bemutatóval, mikor novemberben ismét kihirdették a rendezvénytilalmat. Ekkor már tudtuk, hogy ez számunka nem leállás, csak egy másik síkra tereli az energiáinkat, így folytattuk az alkotói tervek online előkészítését, a bemutatóink kapcsán ekkor már elkezdtünk a megfilmesítéseken dolgozni, és tartottuk a lelket az alkotókban, illetve online képzést indítottunk a háttérdolgozóknak.
Ebben a helyzetben is folyamatosan tudtátok fogadni az újabb alkotókat?
G. A.: Az elmúlt egy év nagyon termékeny volt számunkra, de másképpen, mint eddig. Mi nem léptünk ki azonnal az online térbe, nem vetítettünk előadásokat, hanem elkezdtük megtanulni, hogy az interneten való kapcsolódás a nézőkkel milyen hatással van a művészi működésre, hogyan lehet ennek az új kommunikációs formának megtalálni az előnyeit, kimozogni a hátrányait. Így született az elmúlt egy évben egy zoomtermi előadás a digitális oktatáshoz Gardenö Klaudia és Komán Attila, még diploma előtt álló alkotóművészek ötletéből, így kezdtünk el próbálni egy szóló előadást Szalontay Tündével egy uszodában, és így készült egy bábelőadás Föglein Fruzsina és Kovács Domokos ötletéből integrált közönség számára, azaz olyan fókusszal, hogy hallássérült és ép gyerekek egyszerre nézhessék.
Több Manna előadásnak elkészült az akadálymentesítése az elmúlt időszakban, ezeket is a vírushelyzet hozta előtérbe?
G. A.: Az akadálymentesítést több mint három éve kezdtük, régi vágyunk, hogy szinte minden előadásunkat játszhassuk látás- és hallássérülteknek is. Az internet térnyerésével és a technikai fejlődéssel a színházi akadálymentesítés is egyre harmonikusabb része az előadások készítésének. Már a kezdetektől bevonunk szakembereket, hogy rögtön érvényesíthessük azokat a szempontokat, amelyek az akadálymentesítésnél fontosak lehetnek. A Manna előadások kapcsán Tóth Cecíliát kerestük meg, a Narradívák képviselőjét, hogy segítsen ezekben a folyamatokban. Van már audionarrált, jelölt előadásunk is, de van kifejezetten hallássérült gyerekeknek készülő programunk is. Csodálatos, hogy ma már ezeket a közösségeket is könnyű elérni – szintén az internetnek köszönhetően –, és be tudjuk őket kapcsolni a színházi vérkeringésbe, teljesen kiszolgálva az igényeiket, legyenek látás- vagy hallássérültek, gyerekek vagy felnőttek.
A Manna produkciói rendszeresen bemutatkoztak a határokon túl is, várható, hogy újra beindulnak a külföldi vendégjátékok is?
G. A.: A Manna egyik elsődleges célja, hogy habár a független színházi előadások nagy többsége a fővárosban születik, ezek az előadások ne csak Budapesten legyenek láthatóak, hanem vigyük őket mindenfelé az országban. Az átlag évi 400 előadásunknak majdnem a felét tartottuk eddig is vidéken, így folytatjuk az országjárást, remélhetőleg lassan kialakul, hogy milyen feltételek mellett lehet a következő hónapokban kultúrát vinni a kistelepülésekre. Nagyon boldogok vagyunk, hogy úgy tűnik, ismét megtarthatjuk a ZAlaegerszegi KOrtárs Művészeti Fesztivált a Kvártélyház szabadtéri színpadán június végén. A külföldi előadások még váratnak magukra, de ugyanúgy tervezzük pótolni a stockholmi vendégjátékot, mint az aradit, és bízunk benne, hogy talán a jövő évben ezek már újra valóságos tervekké válhatnak. A pozsonyi egyetem magyar tanszékével évek óta dolgozunk együtt, velük nagyon merészen egy októberi időpontot választottunk… addig pedig, hogy is szokták mondani? Csuriban az ujjunk…