„Bármilyen nehézség is jön: játszani kell!” 2021. június 17. / Nagy Klaudia Mint a legtöbb teátrumnak, a Vígszínháznak is újra kellett terveznie programját, miután novemberben a járványhelyzet rosszabbodása miatt be kellett zárniuk. Számos előadást közvetítettek a VígSTREAMház keretében, négy új darabot is – A kő, Csáth és démonai, Bella Figura, A rendes lányok csendben sírnak – rendhagyó módon online mutattak be. Rudolf Péter Kossuth-díjas színművészt, színház- és filmrendezőt, a Vígszínház igazgatóját a 2021/2022-es évadról kérdeztük, melyre már kaphatóak a bérletek. Miért döntött úgy, hogy online térben tartják a bemutatóik egy részét? R. P.: Az online tér sokféle lehetőséget rejt, amit ez a kényszerhelyzet megmutatott. Jelenlétet biztosított és lehetőséget a nézőkkel való kapcsolattartásra. Egy stream természetesen nem pótolja az alapvető színházi élményt, amelynek lényege a jelenidejűség – egy térben. Közösségi élmény. De bízom benne, hogy a közvetítések néhány órára visszazökkentették a nézőket a normális világba, amikor a színházi este része az ember mindennapjainak. A padlás 999. és A dzsungel könyve 25 éves jubileumi előadását például több mint 50 országból követték világszerte. Ezek valódi ünnepek. Amikor a járványhelyzet és a szabályozás engedte, a szakmai munka folyamatos volt a színházban: próbáltunk, előadásokat rögzítettünk. Ősszel még kőszínházi premiereket – Az apa és Az öreg hölgy látogatása – is tudtunk tartani. Maszkban próbálva, folyamatos beugrásokkal. Nagy kihívás volt ez az alkotóknak, ezúton is köszönöm nekik. Fontos volt számunkra, hogy a közönség előtt még be nem mutatott előadásoknál is eljussunk egy „végpontig”, legyen kifutása a munkafolyamatnak. Ha a megszokottól eltérően is, de átélhessék az alkotók a bemutató érzését. Ezért döntöttünk az online premierek mellett. Így Marius von Mayenburg A kő című drámájának és Yasmina Reza Bella Figura című előadásának magyarországi ősbemutatója a virtuális térben valósult meg. Sokszori újrakezdés után – a járvány miatt ugyanis többször le kellett állítani a próbákat – így valósulhatott meg a Csáth és démonai premierje is. A rendes lányok csendben sírnak című darabunk próbafolyamatát pedig már eleve úgy kezdtük el, hogy tudtuk: streamelni fogunk. A közönség nagyon pozitívan fogadta ezeket a közvetítéseket. Egy-egy ilyen siker egyben promóciója is a későbbi, immár együtt megélt hagyományos előadásnak. Szeptemberben ugyanis a színházban is bemutatjuk ezeket az előadásokat, ezekkel indul az új évadunk. Az elmaradt premiereket fogják tudni pótolni? R. P.: Igen. Azok a bemutatók, amelyekkel a pandémia miatt nem találkozhatott a közönség átkerülnek a következő évadra. A fentebb említett előadások mellett a Vígszínházban a népszerű musical, a Kabaré Béres Attila, a Szerelmek városa pedig ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében lesz látható. Emellett természetesen a tavalyi két bemutatót, Az öreg hölgy látogatását és Az apát is játszani fogjuk. Ezeket ugyanis csak néhányszor láthatta a közönség színpadon. Mikor nyit a Vígszínház és mit gondol az új szabályozásról? R. P.: Nagy öröm volt, hogy egyáltalán elkezdhettünk gondolkodni az újranyitásról. Sok mindent mérlegeltünk, és végül úgy döntöttünk szeptemberben térünk vissza a klasszikus színházi működéshez. A pandémia alatt mindvégig a biztonságot, a nézők és a munkatársak egészségének védelmét kiemelten fontosnak tartottuk. Ez a továbbiakban is így kell, hogy legyen. Benne vagyunk a Kabaré próbafolyamatában, délelőtt és este is dolgozunk a nagyszínpadon. Ez most a legfontosabb. Szerencsére most már lehetőségünk lesz a közönséggel való élő találkozásra is. A Kabaré című musicalt júliusban a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon fogjuk bemutatni, a Lóvátett lovagok pedig a Gyulai Várszínpadon lesz látható. Mit tudhatunk a 2021/2022-es évad új bemutatóiról? R. P.: A bemutatókat az őszi-téli időszakra hirdettük meg. Két új címet jelentettünk be: Csehov Sirályát és a Party című kortárs vígjátékot. Magyarországon a Vígszínházban találkozhatott először a közönség Csehov több művével, például a Három nővérrel és a Cseresznyéskerttel is, számos emblematikus Csehov-előadás kapcsolódik a Víghez. Ezt a hagyományt követve választottuk a Sirályt, az író egyik legszemélyesebb művét, amit David Doiasvili, az Állami Vaso Abashidze Zenés és Drámai Színház (Tbiliszi) igazgatója fog színpadra állítani. Másik fontos törekvése a színházunknak, hogy aktuális, kortárs történeteket mutassunk be. Sally Potter angol forgatókönyvíró és rendező vígjátékát Magyarországon A vendégek címen láthattuk a mozikban. Szinte kultfilmmé vált, hetekig telt házzal mentek a vetítések. A Pesti Színházban Paczolay Béla rendezésében, az eredeti Party címmel mutatjuk be ezt a fordulatokkal teli vígjátékot. Emellett fontos megemlíteni, hogy az egész év a Vígszínház 125 éves jubileumának jegyében telik. Május 1-jén, a napján még nem tudtunk élőben együtt ünnepelni a közönséggel. Bízom benne, ezt pótolni tudjuk majd. Az év során többféle programmal, videóval, kiadvánnyal emlékezünk az elmúlt 125 évre. Történtek változások a társulaton belül? Érkeznek új tagok? R. P.: A Vígszínház hagyományainak megfelelően a társulatban történő változásokat, az új tagokat nyár elején fogjuk bejelenteni. Ön szerint mit tanított a színházak számára a veszélyhelyzet? R. P.: Megtanultuk, hogy mekkora értéke van a nézővel való személyes találkozásnak. Ezt eddig természetesnek vettük. Ez a helyzet felgyorsította a digitális átállást is. Az online térben hatékonyan lehet tájékoztatni és személyesebben lehet megszólítania közönséget. Megszületett a színházi stream mint műfaj. A közvetítéseknek köszönhetően eljutottunk a világ olyan részeire is, ahol talán soha nem nézhettek volna magyar színházi előadást. Olyanok is átélhették a színház élményét, akik a távolság vagy gazdasági okok miatt ezt korábban nem tehették meg. Ez biztos, hogy hozadéka lehet ennek a borzasztó helyzetnek. Úgy gondolom, hogy az élő színház mellett ezért az online közvetítéseknek a jövőben is lesz létjogosultsága. Kor- és színháztörténeti jelentősége is van ezeknek a felvételeknek, hiszen professzionális módon rögzítve „dobozban van” a mostani év lenyomata. Minden színháznak lesz egy komoly anyaga a saját életéből, ami később akár még hasznosításra kerülhet. S még egy tanulsága van ennek az időszaknak. Átéltük, hogy bármilyen nehézség is jön: játszani kell! A színháznak, a kultúrának megtartó ereje van. |