2021. július 10. / Kékesi Raymund
„Urak, urak! Ti, akik a világ dolgait igazgatjátok, adjátok vissza a hegyeimet!” – kéri vissza a hegyeit, az emberhez méltó életet és persze az országát a Trianont követő években egy erdélyi
magyar Wass Albert közismert szavaival.
A kisebbségi sors mindennapos megaláztatásai, a magyar nyelv üldözése, a vesztes háború következtében elvesztett otthon és család, valamint a folyamatos hontalan bujdosás indokolja ezt a kérést. Az Andrási Attila rendező által Wass Albert Jönnek! és Adjátok vissza a hegyeimet! című művei alapján írt színdarab az eredeti művekhez hasonló sűrítéssel, ám kellően abszurd módon adja vissza az 1919 és ’40 közötti erdélyi magyar lét román megszállásnak köszönhető minden nyomorát és nehézségét a hasonló helyzetben szocializálódott délvidéki magyar színészek hiteles tolmácsolásában.
Várakozás a csodára, majd harc a hegyeinkért
Az erdélyi magyarok a Trianon utáni két évtized bénultságában mindig csak vártak valamire, ám legtöbbször hiába. Hol egy fegyvertartási engedélyre, hol egy szanatóriumi beutalóra, hol egy útlevélre... de a megvesztegetett, balkáni módon korrupt oláh hivatalnok mindig átverte őket. Végül ráébredtek: igazából folyamatosan a csodára vártak. A csoda pedig elérkezett, a II. bécsi döntés formájában, amikor is Észak-Erdély visszatérhetett Magyarországhoz.
Hogy hőseink miképp élik meg a csodát, és az meddig tart, és mit jelent a címben jelzett világvége, és miért és milyen eredménnyel kell majd a mű elején visszakért, később vissza is kapott hegyeket fegyverrel védve harcolni a magyar jelenért és jövőért, azt Ön is megtudhatja a Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház ősztől ismét műsorra tűzött előadásából.
„Ne a nevet nézze, hanem az embert” – válaszolja a magyar katonáknak Durdukás Jeremiás, az identitását a mindenkori politikai széljárásnak megfelelően váltogató román az 1940-es magyar bevonuláskor, kezében a visszacsatolt erdélyi részek talán legnagyobb magyar lobogójával (a színpadon Kákonyi Tibor és Kálló Béla)
magyar Wass Albert közismert szavaival.
A kisebbségi sors mindennapos megaláztatásai, a magyar nyelv üldözése, a vesztes háború következtében elvesztett otthon és család, valamint a folyamatos hontalan bujdosás indokolja ezt a kérést. Az Andrási Attila rendező által Wass Albert Jönnek! és Adjátok vissza a hegyeimet! című művei alapján írt színdarab az eredeti művekhez hasonló sűrítéssel, ám kellően abszurd módon adja vissza az 1919 és ’40 közötti erdélyi magyar lét román megszállásnak köszönhető minden nyomorát és nehézségét a hasonló helyzetben szocializálódott délvidéki magyar színészek hiteles tolmácsolásában.
Várakozás a csodára, majd harc a hegyeinkért
Az erdélyi magyarok a Trianon utáni két évtized bénultságában mindig csak vártak valamire, ám legtöbbször hiába. Hol egy fegyvertartási engedélyre, hol egy szanatóriumi beutalóra, hol egy útlevélre... de a megvesztegetett, balkáni módon korrupt oláh hivatalnok mindig átverte őket. Végül ráébredtek: igazából folyamatosan a csodára vártak. A csoda pedig elérkezett, a II. bécsi döntés formájában, amikor is Észak-Erdély visszatérhetett Magyarországhoz.
Hogy hőseink miképp élik meg a csodát, és az meddig tart, és mit jelent a címben jelzett világvége, és miért és milyen eredménnyel kell majd a mű elején visszakért, később vissza is kapott hegyeket fegyverrel védve harcolni a magyar jelenért és jövőért, azt Ön is megtudhatja a Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház ősztől ismét műsorra tűzött előadásából.
„Ne a nevet nézze, hanem az embert” – válaszolja a magyar katonáknak Durdukás Jeremiás, az identitását a mindenkori politikai széljárásnak megfelelően váltogató román az 1940-es magyar bevonuláskor, kezében a visszacsatolt erdélyi részek talán legnagyobb magyar lobogójával (a színpadon Kákonyi Tibor és Kálló Béla)