2021. szeptember 01. / Pavlovics Ágota
A Millenáris Parkban otthonra lelt Nemzeti Táncszínház pazar környezetben áll. A különleges építészeti megoldásokkal megálmodott színház kívülről káprázatos, belül pedig a legmodernebb
színháztechnikát rejti a táncosok és a nézők tökéletes kiszolgálása érdekében. A magyar táncművészet központja befogadó színházként működik, és közel negyven professzionális társulattal dolgozik. A 21. századi tánccentrumban pezseg az élet, évente közel 300 előadást tartanak, a folklórtól a klasszikus baletten át a kortárs táncig. Ahogy a többi művészeti ágat, a táncosokat is alaposan próbára tette a Covid-járvány, július óta azonban ismét szélesre tárták a színház kapuját, és várják a táncra éhes közönséget. Hogy mi mindennel, arról Ertl Pétert, a Nemzeti Táncszínház ügyvezető igazgatóját kérdeztük.
2019 februárjában nyitott a Nemzeti Táncszínház, az eltelt másfél év milyen tapasztalatokat hozott, hogy fogadta a szépséges épületet, a parkot és a programokat a közönség?
E. P.: A fővárosiak folyamatosan követték az építkezést, az átmeneti időszakot, és persze nagy örömmel fogadták, amikor végre megnyitottunk. A közönség nagyon szereti a Millenárist és a Nemzeti Táncszínházat, így a két jól csengő brand erősíti egymást.
Lakva ismerszik meg az ember, tartja a mondás, milyen az élet a hétköznapokban, munka közben a Táncszínházban?
E. P.: Napi szinten 2-3 társulat próbál nálunk, nagy szükség volt a jól szellőztethető, világos próbatermekre, öltözőkre, a büfére, mert jelentősen megkönnyítik a munkafolyamatokat. A táncosok nagyon szeretik a házat. Fontos az is, hogy minden a tánc igényeihez van kialakítva nálunk, például az acélszerkezetű Nagytermünknek sok fix bekötési pontja van, ezek tették lehetővé, hogy a Frenák Pál Társulat Spid_er című művéhez szükséges díszletet, ami egy hatalmas pókháló volt, speciális rögzítőkkel megépítsük.
A Covid-járvány erősen felértékelte a szabadtéri programokat, ezek közé illeszkedik a Táncpark című rendezvénysorozatuk. Hogy sikerült az idei?
E. P.: A Millenárisra költözésünk óta, minden évben – így most már hagyományosan – júliusban kivisszük a parkba az évad népszerű előadásait. Estéről estére, kilenc napon át váltják egymást a táncosok, együttesek, akik a tangótól a néptáncon és kortárs táncon át a flamencóig mutatják be produkcióikat. A csillagos ég alatt különleges hangulatuk van ezeknek az előadásoknak. Így volt ez idén is, a táncosok és a közönség alig várta, hogy megnyissuk a kapukat. A rendezvény alatt az átlagosnál jóval több eső esett, ami nem okozott gondot számunkra, mert ezeken a napokon bevittük a programot a Nagyterembe. Mi szerencsére a pandémia alatt is dolgoztunk, lehetőséget kaptunk, hogy streameljük az előadásainkat. Úgyhogy a társulatok próbáltak, színpadra állították előadásaikat, aztán felvettük, persze közönség nélkül. Zökkenőmentesen folyt tehát a munka, nem szakadt meg a kapcsolatunk a közönséggel.
Indulásuktól céljuk volt, hogy a Színház közösségi hely is legyen, hogy napközben is legyen miért betérniük az arra járóknak.
E. P.: Annak érdekében, hogy a Táncszínház műsorai mellett színvonalas programokat tudjunk kínálni, Dankó Virággal, a Millenáris ügyvezető igazgatójával sok mindent közösen szervezünk. Így volt ez a tokiói olimpia megnyitójának napján is, amikor elindult a Millenáris Bajnokok Parkja rendezvénysorozat. A Nemzeti Táncszínház épületébe költözött a Magyarock Lounge, ahol minden nap érdekes beszélgetésekkel várták a sportbarátokat.
Szeptember 18-án kezdődik és október 9-ig tart az egyik legnagyobb táncünnep, a Budapest Táncfesztivál, kiket láthatunk majd a külföldi együttesek közül?
E. P.: A nyitónapon a Genfi Balett (Ballet du Grand Théâtre de Genève) lép fel a Nemzeti Táncszínház Nagytermében. A Glory (Dicsőség) és a Paron című darabbal érkeznek, a két darab jól mutatja, milyen hangsúlyos szerepe van a virtuozitásnak Andonis Foniadakis művészetében. Minden gesztust, minden lépést elképesztő precizitással tervez meg, úgy, hogy a tánc tökéletes összhangban van Händel és Philip Glass zenéjével. A Paron erőteljes mű, amelyben minden mozdulatot érzelmek hatnak át. A Scapino Ballet Rotterdamból érkezik és szintén a Nagyteremben láthatja majd a közönség szeptember 25-én Risonanza című előadásukat, amely két világ találkozása: Michiel Borstlap zongorajátéka és Ed Wubbe szenvedélyes koreográfiája találkozik és alkot művészi egységet. A társulat egyik táncosát, Jozefien Debaillie-t holland táncművészeti díjra, a Zwaanra (Aranyhattyú) jelölték a Risonanzában nyújtott alakításáért. Wubbe másik darabja, a 20-as évek Amerikájában játszódó Az óriásbab (The Great Bean) színpadi táncot, cirkuszi akrobatákat, bűvésztrükköket és bohócot is felvonultat. A zene fontos szerepet tölt be ebben a darabban is, a gipsy jazztől a Peer Gynt-szviten át Billie Holiday érzelmes vokáljáig terjed a skála. A fesztivál záró estjén, október 9-én a tanzmainz és Sharon Eyal koreográfus Soul Chain – Léleklánc a szerelemről és a vágyakozásról című előadása lesz látható, amelyben a társulat kortárs tánccá ötvözi a balettet és az electrót.
Említsünk meg néhányat a hazai fellépők közül is.
E. P.: Elsőként Ladányi Andrea, tavaly Kossuth-díjjal kitüntetett táncművész ősbemutatóját, a Divided Time című előadást említeném, amit október 1-én láthat a közönség. A Győri Balett Fodor Zoltán darabjával érkezik, a mű címe Chaos, az est második részében pedig egy, Virginia Woolf írónő betegségéről, küzdelméről, majd annak feladásáról szóló produkció lesz látható, amelyet Lukács András mesél el The Waves című darabjával. 60 éves a Pécsi Balett, az együttes egy jubileumi esttel lép színpadra október 6-án a Nemzeti Táncszínházban. Július eleji nyitásunkig 20 premierrel készültünk, volt, amit csak online, és volt, amit közönség előtt mutattunk be, úgyhogy minden előadást, ami a Táncfesztiválon lesz látható, premiernek élünk meg. A szeptember amúgy is fesztiválhónap, hiszen minden korábbról elcsúsztatott fesztivál most kerül megrendezésre. Szakmai partnerei vagyunk a Veszprémben augusztus 31. és szeptember 5. között megrendezésre kerülő A Tánc Fesztiválja – 23. Országos és Nemzetközi Kortárs Összművészeti Találkozónak, a szeptember 17-21. között megrendezésre kerülő XV. Pécsi Nemzetközi Tánctalálkozónak és a X. Egri Stúdiószínházi Táncfesztiválnak, hogy csak néhányat említsek.
Ősszel indul a Nemzeti Táncszínház 20. évada, mivel ünnepelnek?
E. P.: 2001. december 1-én nyitott a színház, ebből az alkalomból könyvet és filmet készítünk a mögöttünk lévő évekről. A társulatok 6 előadásból álló táncestsorozattal köszöntik a Táncszínházat, december elején pedig megrendezzük a táncművészek bálját, de az egész évad a kerek évforduló jegyében telik majd.
Ejtsünk néhány szót a kicsiknek szervezett programjaikról is.
E. P.: Minden vasárnap gyermektáncház és kézműves foglalkozás van a színház Előterében, a program vezetője Sándor Ildikó. Legközelebb szeptember 19-én délelőtt várjuk az érdeklődőket, a programban moldvai és gyimesi népzene, néptáncok, énekes népi játékok, népmesék szerepelnek. Szeretettel várjuk a táncos lábú, dalos kedvű gyerekekkel szüleiket, nagyszüleiket is. Sándor Ildikó mellett Kiss Blanka és Mályi Bori táncos-játékos foglalkozásvezetők, Kerényi Róbert (furulya), Horváth Gyula (koboz), Nyíri László (hegedű) alkotja a programban részt vevő csapatot.
Úgy tudom, indítottak az egészen kicsik számára is programot.
E. P.: Az egészen kicsiknek szóló Ringató foglalkozásokat a színház Kamaratermében rendezzük meg, vezetőjük Gáll Viktória Emese. A foglalkozásokkal az a célunk, hogy a szülők és a gyerekek átéljék a közös éneklés és játék élményét. Énekszóval, ölbéli játékokkal, hangszerjátékkal vesszük körül a gyerekeket. A határainkon túl is ismert, népszerű módszer kidolgozója Gróh Ilona zenepedagógus.
A Müpa, a Nemzeti Táncszínház rezidens intézménye idén is otthont ad a Táncszínház előadásainak, ilyen például a Szegedi Kortárs Balett Carmina Buranája, amelynek koreográfusa Juronics Tamás.
E. P.: Október 27-én is a Müpa Fesztiválszínháza ad majd otthont a Zsuráfszky Zoltán – Vincze Zsuzsanna táncos-koreográfus házaspár SZRLM című estjének. A közös alkotói est első részében az emberi élet örök témáját, a szerelem érzésének bonyolult világát járják körül az alkotók a néptánc nyelvén. A művészházaspár felidézi azokat a tematikus műveket, amelyek régóta nem voltak láthatók színpadon, a második részben pedig részleteket mutatnak be azokból a táncjátékokból, mesedarabokból, amelyek több évtizedes közös munkájuk legszeretettebb darabjai. Ebben az évadban kifutnak a Nemzeti Táncszínház előadásai a Müpában, ami azt jelenti, hogy a továbbiakban az előadásainkat csak a Millenárison lehet majd látni, a Müpa pedig saját szervezésben fogja tovább vinni a táncelőadásokat és az újcirkusz produkciókat.
Milyen további tervei vannak a közeli jövőre?
E. P.: Célunk, hogy minél több emberhez jussanak el színvonalas táncelőadások. Azt tervezzük, és ennek a tervnek a megvalósításán dolgozunk, hogy a Nemzeti Táncszínház és a vidéki nemzeti színházak között együttműködési megállapodást hozzunk létre. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy előadásainkat minél több vidéki színházba is elvigyünk.
színháztechnikát rejti a táncosok és a nézők tökéletes kiszolgálása érdekében. A magyar táncművészet központja befogadó színházként működik, és közel negyven professzionális társulattal dolgozik. A 21. századi tánccentrumban pezseg az élet, évente közel 300 előadást tartanak, a folklórtól a klasszikus baletten át a kortárs táncig. Ahogy a többi művészeti ágat, a táncosokat is alaposan próbára tette a Covid-járvány, július óta azonban ismét szélesre tárták a színház kapuját, és várják a táncra éhes közönséget. Hogy mi mindennel, arról Ertl Pétert, a Nemzeti Táncszínház ügyvezető igazgatóját kérdeztük.
2019 februárjában nyitott a Nemzeti Táncszínház, az eltelt másfél év milyen tapasztalatokat hozott, hogy fogadta a szépséges épületet, a parkot és a programokat a közönség?
E. P.: A fővárosiak folyamatosan követték az építkezést, az átmeneti időszakot, és persze nagy örömmel fogadták, amikor végre megnyitottunk. A közönség nagyon szereti a Millenárist és a Nemzeti Táncszínházat, így a két jól csengő brand erősíti egymást.
Lakva ismerszik meg az ember, tartja a mondás, milyen az élet a hétköznapokban, munka közben a Táncszínházban?
E. P.: Napi szinten 2-3 társulat próbál nálunk, nagy szükség volt a jól szellőztethető, világos próbatermekre, öltözőkre, a büfére, mert jelentősen megkönnyítik a munkafolyamatokat. A táncosok nagyon szeretik a házat. Fontos az is, hogy minden a tánc igényeihez van kialakítva nálunk, például az acélszerkezetű Nagytermünknek sok fix bekötési pontja van, ezek tették lehetővé, hogy a Frenák Pál Társulat Spid_er című művéhez szükséges díszletet, ami egy hatalmas pókháló volt, speciális rögzítőkkel megépítsük.
A Covid-járvány erősen felértékelte a szabadtéri programokat, ezek közé illeszkedik a Táncpark című rendezvénysorozatuk. Hogy sikerült az idei?
E. P.: A Millenárisra költözésünk óta, minden évben – így most már hagyományosan – júliusban kivisszük a parkba az évad népszerű előadásait. Estéről estére, kilenc napon át váltják egymást a táncosok, együttesek, akik a tangótól a néptáncon és kortárs táncon át a flamencóig mutatják be produkcióikat. A csillagos ég alatt különleges hangulatuk van ezeknek az előadásoknak. Így volt ez idén is, a táncosok és a közönség alig várta, hogy megnyissuk a kapukat. A rendezvény alatt az átlagosnál jóval több eső esett, ami nem okozott gondot számunkra, mert ezeken a napokon bevittük a programot a Nagyterembe. Mi szerencsére a pandémia alatt is dolgoztunk, lehetőséget kaptunk, hogy streameljük az előadásainkat. Úgyhogy a társulatok próbáltak, színpadra állították előadásaikat, aztán felvettük, persze közönség nélkül. Zökkenőmentesen folyt tehát a munka, nem szakadt meg a kapcsolatunk a közönséggel.
Indulásuktól céljuk volt, hogy a Színház közösségi hely is legyen, hogy napközben is legyen miért betérniük az arra járóknak.
E. P.: Annak érdekében, hogy a Táncszínház műsorai mellett színvonalas programokat tudjunk kínálni, Dankó Virággal, a Millenáris ügyvezető igazgatójával sok mindent közösen szervezünk. Így volt ez a tokiói olimpia megnyitójának napján is, amikor elindult a Millenáris Bajnokok Parkja rendezvénysorozat. A Nemzeti Táncszínház épületébe költözött a Magyarock Lounge, ahol minden nap érdekes beszélgetésekkel várták a sportbarátokat.
Szeptember 18-án kezdődik és október 9-ig tart az egyik legnagyobb táncünnep, a Budapest Táncfesztivál, kiket láthatunk majd a külföldi együttesek közül?
E. P.: A nyitónapon a Genfi Balett (Ballet du Grand Théâtre de Genève) lép fel a Nemzeti Táncszínház Nagytermében. A Glory (Dicsőség) és a Paron című darabbal érkeznek, a két darab jól mutatja, milyen hangsúlyos szerepe van a virtuozitásnak Andonis Foniadakis művészetében. Minden gesztust, minden lépést elképesztő precizitással tervez meg, úgy, hogy a tánc tökéletes összhangban van Händel és Philip Glass zenéjével. A Paron erőteljes mű, amelyben minden mozdulatot érzelmek hatnak át. A Scapino Ballet Rotterdamból érkezik és szintén a Nagyteremben láthatja majd a közönség szeptember 25-én Risonanza című előadásukat, amely két világ találkozása: Michiel Borstlap zongorajátéka és Ed Wubbe szenvedélyes koreográfiája találkozik és alkot művészi egységet. A társulat egyik táncosát, Jozefien Debaillie-t holland táncművészeti díjra, a Zwaanra (Aranyhattyú) jelölték a Risonanzában nyújtott alakításáért. Wubbe másik darabja, a 20-as évek Amerikájában játszódó Az óriásbab (The Great Bean) színpadi táncot, cirkuszi akrobatákat, bűvésztrükköket és bohócot is felvonultat. A zene fontos szerepet tölt be ebben a darabban is, a gipsy jazztől a Peer Gynt-szviten át Billie Holiday érzelmes vokáljáig terjed a skála. A fesztivál záró estjén, október 9-én a tanzmainz és Sharon Eyal koreográfus Soul Chain – Léleklánc a szerelemről és a vágyakozásról című előadása lesz látható, amelyben a társulat kortárs tánccá ötvözi a balettet és az electrót.
Említsünk meg néhányat a hazai fellépők közül is.
E. P.: Elsőként Ladányi Andrea, tavaly Kossuth-díjjal kitüntetett táncművész ősbemutatóját, a Divided Time című előadást említeném, amit október 1-én láthat a közönség. A Győri Balett Fodor Zoltán darabjával érkezik, a mű címe Chaos, az est második részében pedig egy, Virginia Woolf írónő betegségéről, küzdelméről, majd annak feladásáról szóló produkció lesz látható, amelyet Lukács András mesél el The Waves című darabjával. 60 éves a Pécsi Balett, az együttes egy jubileumi esttel lép színpadra október 6-án a Nemzeti Táncszínházban. Július eleji nyitásunkig 20 premierrel készültünk, volt, amit csak online, és volt, amit közönség előtt mutattunk be, úgyhogy minden előadást, ami a Táncfesztiválon lesz látható, premiernek élünk meg. A szeptember amúgy is fesztiválhónap, hiszen minden korábbról elcsúsztatott fesztivál most kerül megrendezésre. Szakmai partnerei vagyunk a Veszprémben augusztus 31. és szeptember 5. között megrendezésre kerülő A Tánc Fesztiválja – 23. Országos és Nemzetközi Kortárs Összművészeti Találkozónak, a szeptember 17-21. között megrendezésre kerülő XV. Pécsi Nemzetközi Tánctalálkozónak és a X. Egri Stúdiószínházi Táncfesztiválnak, hogy csak néhányat említsek.
Ősszel indul a Nemzeti Táncszínház 20. évada, mivel ünnepelnek?
E. P.: 2001. december 1-én nyitott a színház, ebből az alkalomból könyvet és filmet készítünk a mögöttünk lévő évekről. A társulatok 6 előadásból álló táncestsorozattal köszöntik a Táncszínházat, december elején pedig megrendezzük a táncművészek bálját, de az egész évad a kerek évforduló jegyében telik majd.
Ejtsünk néhány szót a kicsiknek szervezett programjaikról is.
E. P.: Minden vasárnap gyermektáncház és kézműves foglalkozás van a színház Előterében, a program vezetője Sándor Ildikó. Legközelebb szeptember 19-én délelőtt várjuk az érdeklődőket, a programban moldvai és gyimesi népzene, néptáncok, énekes népi játékok, népmesék szerepelnek. Szeretettel várjuk a táncos lábú, dalos kedvű gyerekekkel szüleiket, nagyszüleiket is. Sándor Ildikó mellett Kiss Blanka és Mályi Bori táncos-játékos foglalkozásvezetők, Kerényi Róbert (furulya), Horváth Gyula (koboz), Nyíri László (hegedű) alkotja a programban részt vevő csapatot.
Úgy tudom, indítottak az egészen kicsik számára is programot.
E. P.: Az egészen kicsiknek szóló Ringató foglalkozásokat a színház Kamaratermében rendezzük meg, vezetőjük Gáll Viktória Emese. A foglalkozásokkal az a célunk, hogy a szülők és a gyerekek átéljék a közös éneklés és játék élményét. Énekszóval, ölbéli játékokkal, hangszerjátékkal vesszük körül a gyerekeket. A határainkon túl is ismert, népszerű módszer kidolgozója Gróh Ilona zenepedagógus.
A Müpa, a Nemzeti Táncszínház rezidens intézménye idén is otthont ad a Táncszínház előadásainak, ilyen például a Szegedi Kortárs Balett Carmina Buranája, amelynek koreográfusa Juronics Tamás.
E. P.: Október 27-én is a Müpa Fesztiválszínháza ad majd otthont a Zsuráfszky Zoltán – Vincze Zsuzsanna táncos-koreográfus házaspár SZRLM című estjének. A közös alkotói est első részében az emberi élet örök témáját, a szerelem érzésének bonyolult világát járják körül az alkotók a néptánc nyelvén. A művészházaspár felidézi azokat a tematikus műveket, amelyek régóta nem voltak láthatók színpadon, a második részben pedig részleteket mutatnak be azokból a táncjátékokból, mesedarabokból, amelyek több évtizedes közös munkájuk legszeretettebb darabjai. Ebben az évadban kifutnak a Nemzeti Táncszínház előadásai a Müpában, ami azt jelenti, hogy a továbbiakban az előadásainkat csak a Millenárison lehet majd látni, a Müpa pedig saját szervezésben fogja tovább vinni a táncelőadásokat és az újcirkusz produkciókat.
Milyen további tervei vannak a közeli jövőre?
E. P.: Célunk, hogy minél több emberhez jussanak el színvonalas táncelőadások. Azt tervezzük, és ennek a tervnek a megvalósításán dolgozunk, hogy a Nemzeti Táncszínház és a vidéki nemzeti színházak között együttműködési megállapodást hozzunk létre. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy előadásainkat minél több vidéki színházba is elvigyünk.