2021. szeptember 02. / Pavlovics Ágota
Fehér Balázs Benő 2014-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem színész szakán, Zsámbéki Gábor és Zsótér Sándor osztályában. Érdeklődése hamar a rendezés felé fordult, már az egyetemen adaptálta Fekete Ádám dramaturggal közösen a Bűn és bűnhődést. Mások mellett
megrendezte Csehov Sirályát az Átriumban, Lessing Emilia Galotti című darabját a Katona József Színházban. Az alapos elemzéseiről és káprázatos fantáziájáról ismert alkotóval következő bemutatója apropóján beszélgettünk: szeptember 11-én a tatabányai Jászai Mari Színházban állítja színpadra Gogol A revizor című komédiáját.
Mindenkinek mást jelent az orosz klasszikus irodalom szinte kimeríthetetlen kincsestára, Ön már a Színművészeti Egyetemen F. M. Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regényéből írta a szakdolgozatát. Mi fogta meg leginkább az orosz irodalom óriásának műveiben?
F. B. B.: Bonyolult, szenvedéllyel teli emberekről ír, akiket ismer és szeret. Szélsőséges helyzetekbe hozza a karaktereit, és pontosan ábrázolja őket. Egyszerre romantikus és realista.
Szeptember 11-én lesz a bemutatója Nyikolaj Vasziljevics Gogol A revizor című művének, amit Ön rendezett. Gogol műveiről mit gondol?
F. B. B.: Dosztojevszkijjel ellentétben nem szereti a karaktereit. Különös pontossággal átlátja gyarlóságaikat és kegyetlen humorral leleplezi azokat. Kiábrándult, cinikus és éleslátó. Nagyon sokoldalú író, sok műfajban alkotott érvényesen. A korai elbeszélései éppanyira izgalmasak, mint a drámái vagy a Holt lelkek.
Ön választotta A revizort vagy a színház kérte fel?
F. B. B.: Nem választottam volna magamtól. Felszínesen olvastam el, és unalmasnak tűnt, aztán ahogy elkezdtem foglalkozni vele, egyre több rétegét értettem meg, és elkezdtem lelkesedni. Elkezdtek érdekelni a figurák, megszerettem a humorát, és nagyon örülök, hogy megrendeztem.
Számos feldolgozását ismerjük a darabnak, de nagy tétekben mernék fogadni, hogy Ön a már ismert értelmezésektől távol tartotta magát.
F. B. B.: Ez a darab csábítja az embert, hogy politikai komédiát csináljon belőle, hiszen a korrupcióról is szól. Miközben dolgoztunk rajta, nekünk is sok aktuálpolitikai analógia jutott eszünkbe, de azt éreztem, hogy az eltakarhatja a darab mélyebb rétegeit. Jobban érdekelt a szereplők hiúsága. A hatalom, a pénz és a hírnév Bermuda-háromszögében élik az életüket, mert nem rendelkeznek valós értékrenddel. Kizárólag az érdekeik határozzák meg a viszonyaikat, és nagyon kisstílüek. A nyomasztó az, hogy hatalmon vannak, és minden és mindenki tőlük függ. Most olyan helyzetbe kerülnek, amikor ők függnek mástól, és minden ravaszságuk ellenére, pont mert görcsösen ragaszkodnak a megszerzett javakhoz és mert félnek, hogy elveszthetik azokat, kiszolgáltatottak és hülyék lesznek.
Milyen díszletbe helyezték a történetet?
F. B. B.: Egy felnagyított légypapír a díszlet. Ragad. Devich Botond díszlettervezővel érzékileg akartuk megfogni a darab lényegét, és közben egy olyan közeget létrehozni, ami fizikailag is segíti a bohózati helyzeteket. A mocsáron, a lápon, valami posványon keresztül jutottunk el a légypapírhoz. Rászáll egy rovar, mert vonzza a színe és az illata, aztán nem tud lekerülni róla, talán fel sem ismeri, hogy haldoklik, aztán szörnyű kínok között elpusztul.
A darab szövegének születése is szót érdemel, Szilágyi Ákos fordítását használták, amit Ön átírt, miért volt rá szükség?
F. B. B.: Szilágyi Ákos lefordította a darabot negyven éve, a fellelhető fordítások közül ez tűnt a legpontosabbnak. A többi fordítás vagy konkrét rendezői koncepcióra készült, vagy nagyon régies nyelven íródott. Ákos a felkérésünkre újrafordította a darabot. Azt kértük, hogy a lehető legpontosabban adja át Gogol nyelvét. Közben összeraktuk a koncepciót, és elkezdtem pár jelenetet átírni már a koncepció szellemében. Nagyon élveztem ezt a munkát, és Gábor Sári, a dramaturg is bátorított, kritizálta, ha valami félrement. Végül átírtam az egészet, de főleg nyelvileg változott, dramaturgiailag keveset.
Milyen befejezéssel bocsátják útjukra a nézőket?
F. B. B.: Az kiderül szeptember 11-én, Tatabányán a Jászai Mari Színházban.
Vendégként rendezett Tatabányán, milyen volt a munka a társulattal?
F. B. B.: Mindenkinek kihívást jelentett a díszlet, mert ragad, és nincsen vízszintes pontja. Nem minden társulat tekintette volna ezt a körülményt izgalmas kihívásnak. Szerencsére a társulat nyitott volt erre az ötletre, habár a főpróbahétre minden izületük fájt. Külön-külön is izgalmas színészek, és remekül dolgoznak együtt. Jó volt velük.
Szabadúszóként rengeteget dolgozik, de megfogalmazta már néhányszor, hogy szívesen lenne valahol társulati tag. Így van ez még, vagy elmúlt ez a vágya?
F. B. B.: Ősztől leszerződtetett a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, ahol a következő évadban egyet játszani és egyet rendezni fogok. A Fészek Művészklubban lesz még egy Tonio Kröger-rendezésem, aminek szeptember végén lesz a premierje, Marosvásárhelyen Boris Vian Piros fű című regényét adaptáltuk, amit augusztusban mutatunk be, decemberben pedig Budaörsön fogok dolgozni a Szentivánéji álmon.
megrendezte Csehov Sirályát az Átriumban, Lessing Emilia Galotti című darabját a Katona József Színházban. Az alapos elemzéseiről és káprázatos fantáziájáról ismert alkotóval következő bemutatója apropóján beszélgettünk: szeptember 11-én a tatabányai Jászai Mari Színházban állítja színpadra Gogol A revizor című komédiáját.
Mindenkinek mást jelent az orosz klasszikus irodalom szinte kimeríthetetlen kincsestára, Ön már a Színművészeti Egyetemen F. M. Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regényéből írta a szakdolgozatát. Mi fogta meg leginkább az orosz irodalom óriásának műveiben?
F. B. B.: Bonyolult, szenvedéllyel teli emberekről ír, akiket ismer és szeret. Szélsőséges helyzetekbe hozza a karaktereit, és pontosan ábrázolja őket. Egyszerre romantikus és realista.
Szeptember 11-én lesz a bemutatója Nyikolaj Vasziljevics Gogol A revizor című művének, amit Ön rendezett. Gogol műveiről mit gondol?
F. B. B.: Dosztojevszkijjel ellentétben nem szereti a karaktereit. Különös pontossággal átlátja gyarlóságaikat és kegyetlen humorral leleplezi azokat. Kiábrándult, cinikus és éleslátó. Nagyon sokoldalú író, sok műfajban alkotott érvényesen. A korai elbeszélései éppanyira izgalmasak, mint a drámái vagy a Holt lelkek.
Ön választotta A revizort vagy a színház kérte fel?
F. B. B.: Nem választottam volna magamtól. Felszínesen olvastam el, és unalmasnak tűnt, aztán ahogy elkezdtem foglalkozni vele, egyre több rétegét értettem meg, és elkezdtem lelkesedni. Elkezdtek érdekelni a figurák, megszerettem a humorát, és nagyon örülök, hogy megrendeztem.
Számos feldolgozását ismerjük a darabnak, de nagy tétekben mernék fogadni, hogy Ön a már ismert értelmezésektől távol tartotta magát.
F. B. B.: Ez a darab csábítja az embert, hogy politikai komédiát csináljon belőle, hiszen a korrupcióról is szól. Miközben dolgoztunk rajta, nekünk is sok aktuálpolitikai analógia jutott eszünkbe, de azt éreztem, hogy az eltakarhatja a darab mélyebb rétegeit. Jobban érdekelt a szereplők hiúsága. A hatalom, a pénz és a hírnév Bermuda-háromszögében élik az életüket, mert nem rendelkeznek valós értékrenddel. Kizárólag az érdekeik határozzák meg a viszonyaikat, és nagyon kisstílüek. A nyomasztó az, hogy hatalmon vannak, és minden és mindenki tőlük függ. Most olyan helyzetbe kerülnek, amikor ők függnek mástól, és minden ravaszságuk ellenére, pont mert görcsösen ragaszkodnak a megszerzett javakhoz és mert félnek, hogy elveszthetik azokat, kiszolgáltatottak és hülyék lesznek.
Milyen díszletbe helyezték a történetet?
F. B. B.: Egy felnagyított légypapír a díszlet. Ragad. Devich Botond díszlettervezővel érzékileg akartuk megfogni a darab lényegét, és közben egy olyan közeget létrehozni, ami fizikailag is segíti a bohózati helyzeteket. A mocsáron, a lápon, valami posványon keresztül jutottunk el a légypapírhoz. Rászáll egy rovar, mert vonzza a színe és az illata, aztán nem tud lekerülni róla, talán fel sem ismeri, hogy haldoklik, aztán szörnyű kínok között elpusztul.
A darab szövegének születése is szót érdemel, Szilágyi Ákos fordítását használták, amit Ön átírt, miért volt rá szükség?
F. B. B.: Szilágyi Ákos lefordította a darabot negyven éve, a fellelhető fordítások közül ez tűnt a legpontosabbnak. A többi fordítás vagy konkrét rendezői koncepcióra készült, vagy nagyon régies nyelven íródott. Ákos a felkérésünkre újrafordította a darabot. Azt kértük, hogy a lehető legpontosabban adja át Gogol nyelvét. Közben összeraktuk a koncepciót, és elkezdtem pár jelenetet átírni már a koncepció szellemében. Nagyon élveztem ezt a munkát, és Gábor Sári, a dramaturg is bátorított, kritizálta, ha valami félrement. Végül átírtam az egészet, de főleg nyelvileg változott, dramaturgiailag keveset.
Milyen befejezéssel bocsátják útjukra a nézőket?
F. B. B.: Az kiderül szeptember 11-én, Tatabányán a Jászai Mari Színházban.
Vendégként rendezett Tatabányán, milyen volt a munka a társulattal?
F. B. B.: Mindenkinek kihívást jelentett a díszlet, mert ragad, és nincsen vízszintes pontja. Nem minden társulat tekintette volna ezt a körülményt izgalmas kihívásnak. Szerencsére a társulat nyitott volt erre az ötletre, habár a főpróbahétre minden izületük fájt. Külön-külön is izgalmas színészek, és remekül dolgoznak együtt. Jó volt velük.
Szabadúszóként rengeteget dolgozik, de megfogalmazta már néhányszor, hogy szívesen lenne valahol társulati tag. Így van ez még, vagy elmúlt ez a vágya?
F. B. B.: Ősztől leszerződtetett a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, ahol a következő évadban egyet játszani és egyet rendezni fogok. A Fészek Művészklubban lesz még egy Tonio Kröger-rendezésem, aminek szeptember végén lesz a premierje, Marosvásárhelyen Boris Vian Piros fű című regényét adaptáltuk, amit augusztusban mutatunk be, decemberben pedig Budaörsön fogok dolgozni a Szentivánéji álmon.