2021. szeptember 02. / Pavlovics Ágota
Pápai Erika pályára lépése óta ugyanolyan gyönyörű nő, az évek nemigen hagytak rajta nyomot. Varázslatos színésznő, aki prózai és zenés darabokban egyformán remek. Bátor művész, aki megalkuvás nélkül, következetesen járja az útját. A Jászai Mari-díjas művész alakításait hely
hiányában nem sorolhatjuk fel, csak annyit említhetünk meg, hogy a Vígszínházban kezdett, 2000 óta pedig szabadúszó, és azóta számos fővárosi és vidéki színházban játszott. Beszélgetésünk apropóját az adta, hogy a Turay Színház soron következő évadában két különleges darabban lép színpadra.
Komoly szakmai sikerek kötik a Turay Ida Színházhoz, hogy találtak egymásra?
P. E.: A fiam megszületése után lazítottam a vígszínházi kapcsolatomon. Éppen akkor keresett meg Kovács István, aki a Turay Ida Színházban rendezte a Vadnai – Márkus – Harmath szerzőtrió zenés vígjátékát, A csúnya lányt. Arra gondoltak, hogy én játszhatnám a főszerepet. Darvasi Ilonával, a színház igazgatójával 2001. szeptember 11-én délután a Béke Szálló cukrászdájában beszélgettünk a darabról, amikor megtudtuk, mi történt New Yorkban. Megdöbbentő volt, nem lehetett tudni, milyen hatással lesz a világra a terrortámadás. Ha jól emlékszem, a Lili bárónőt már bemutatta a színház, de A csúnya lány volt az első saját finanszírozású, vadonatúj darabjuk. Szacsvay László, Nemcsák Karcsi, Sajgál Erika, Kovács István játszottak a darabban, végtelenül jó próbaidőszak volt. Így Ilonához kötődik a pályám egyik fontos periódusa. Akkor tudtam meg, hogy milyen nap mint nap vidéki városokba utazni, egyszerre játszottam Budapesten és vidéken, délután elmentünk, éjjel érkeztünk haza. Nagyon jó iskola volt mindez az önállóság felé. Vagyis 20 éve kezdtem a Turay Ida Színházban, most jubilálok, szép, hogy húsz évvel az indulás után újra együtt vagyunk. Még egy kedves emlék, ami a színházhoz köt, amikor eldőlt, hogy Turay Ida nevét veszi fel a színház, vagyis az alapítás ünnepélyes eseményén én is részt vettem.
Apropó Turay Ida, a művésznő legendás szerepét is játszotta itt.
P. E.: A Békeffi István – Stella Adorján szerzőpáros Janika című népszerű darabját 2002-ben mutattuk be. A csúnya lányt és a Janikát több százszor játszottuk, nagyon szép emlékeim vannak ezekről az előadásokról, sok kedvességet és elismerést kaptam a társulattól is.
Most visszatér a Turay Színházba, ráadásul két darabbal, és mindkettőben főszerepet játszik. Az elsőt, a Segítség, én vagyok a feleségem! című darabot a színház háziszerzője, Topolcsányi Laura írta. A darab a férfi-női szerepek felcserélésének humoros, ugyanakkor tanulságos helyzetéről szól.
P. E.: Láttunk már sok filmet, darabot, aminek a szerepcsere a témája, és ha jól van megírva, és jól játsszák, nagyon sikeres lehet. Megkönnyebbülést, útmutatót, pozitív üzenetet ad a nézőknek, azt, hogy a nehézségek ellenére is érdemes megmenteni egy házasságot.
Az előadást Nagy Viktor rendezi, találkoztak már színházban?
P. E.: Viktorral egy évfolyamra jártunk a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Vizsgaelőadása a La Mancha lovagja volt, amiben én voltam Aldonza. Annyira jól sikerült az előadás, hogy bekerült a Pesti Színház repertoárjába. Mindkettőnk számára emlékezetes előadás volt. Amikor Viktor meghívott Cecília szerepére a Csárdáskirálynőben, láttam, hogy az irodájában ott lóg a falon a darab plakátja.
Másik bemutatója G. B. Shaw elsőre betiltott színpadi műve, a Warrenné mestersége lesz. A szerző műve kapcsán azt mondta: „Az én darabjaim egyetlen tárgya az élet, egyetlen tulajdonságuk az élet iránt való érdeklődés." Ön mit gondol a történetről?
P. E.: Mrs. Kitty Warren tehetős asszony, aki megpróbálja mindazt megadni a lányának, ami neki nem adatott meg: tökéletes nevelést, kiváló iskolát. Lánya, Vivie, Cambridge-ben végez, ám egy nyaralás során megtudja, hogy anyja prostitúcióból szerezte a vagyonát. A történet erősen támadható volt a 19. században, de a női egyenjogúság, kiszolgáltatottság kérdései ma is érdekesek. Ráadásul az anya-lány kapcsolat is végtelenül bonyolult. Érdekes találkozás, hogy Mezei Mária emblematikus szerepét játszhatom, akiről éveken keresztül Szigethy Gábor rendezésében Pikáns zsoltár címmel játszhattam egy önéletrajzi darabot.
A darabot Funtek Frigyes állítja színpadra, dolgoztak már együtt?
P. E.: Funtek Frigyes fölöttem járt a főiskolán, régóta ismerjük egymást. Győrben találkoztunk utoljára, ahol Peter Shaffer Equusát rendezte. Nagyon jó volt vele dolgozni, örülök, hogy ismét találkozunk.
Hivatásával kapcsolatban így fogalmazott egyszer: „A színház szakrális hely, akár egy templom. Egy színész pontosan ugyanazt a munkát végzi, amit egy pap. Abban az esetben persze, ha hiszünk a színész valódi feladatában.” Ilyen a színház ma is?
P. E.: Amikor üzemszerűen játszik az ember, akkor áldás, ha megszülethetnek az ilyen pillanatok. Persze ez nem mindig sikerül, időről időre kompromisszumokat kell kötni.
hiányában nem sorolhatjuk fel, csak annyit említhetünk meg, hogy a Vígszínházban kezdett, 2000 óta pedig szabadúszó, és azóta számos fővárosi és vidéki színházban játszott. Beszélgetésünk apropóját az adta, hogy a Turay Színház soron következő évadában két különleges darabban lép színpadra.
Komoly szakmai sikerek kötik a Turay Ida Színházhoz, hogy találtak egymásra?
P. E.: A fiam megszületése után lazítottam a vígszínházi kapcsolatomon. Éppen akkor keresett meg Kovács István, aki a Turay Ida Színházban rendezte a Vadnai – Márkus – Harmath szerzőtrió zenés vígjátékát, A csúnya lányt. Arra gondoltak, hogy én játszhatnám a főszerepet. Darvasi Ilonával, a színház igazgatójával 2001. szeptember 11-én délután a Béke Szálló cukrászdájában beszélgettünk a darabról, amikor megtudtuk, mi történt New Yorkban. Megdöbbentő volt, nem lehetett tudni, milyen hatással lesz a világra a terrortámadás. Ha jól emlékszem, a Lili bárónőt már bemutatta a színház, de A csúnya lány volt az első saját finanszírozású, vadonatúj darabjuk. Szacsvay László, Nemcsák Karcsi, Sajgál Erika, Kovács István játszottak a darabban, végtelenül jó próbaidőszak volt. Így Ilonához kötődik a pályám egyik fontos periódusa. Akkor tudtam meg, hogy milyen nap mint nap vidéki városokba utazni, egyszerre játszottam Budapesten és vidéken, délután elmentünk, éjjel érkeztünk haza. Nagyon jó iskola volt mindez az önállóság felé. Vagyis 20 éve kezdtem a Turay Ida Színházban, most jubilálok, szép, hogy húsz évvel az indulás után újra együtt vagyunk. Még egy kedves emlék, ami a színházhoz köt, amikor eldőlt, hogy Turay Ida nevét veszi fel a színház, vagyis az alapítás ünnepélyes eseményén én is részt vettem. Apropó Turay Ida, a művésznő legendás szerepét is játszotta itt.
P. E.: A Békeffi István – Stella Adorján szerzőpáros Janika című népszerű darabját 2002-ben mutattuk be. A csúnya lányt és a Janikát több százszor játszottuk, nagyon szép emlékeim vannak ezekről az előadásokról, sok kedvességet és elismerést kaptam a társulattól is.
Most visszatér a Turay Színházba, ráadásul két darabbal, és mindkettőben főszerepet játszik. Az elsőt, a Segítség, én vagyok a feleségem! című darabot a színház háziszerzője, Topolcsányi Laura írta. A darab a férfi-női szerepek felcserélésének humoros, ugyanakkor tanulságos helyzetéről szól.
P. E.: Láttunk már sok filmet, darabot, aminek a szerepcsere a témája, és ha jól van megírva, és jól játsszák, nagyon sikeres lehet. Megkönnyebbülést, útmutatót, pozitív üzenetet ad a nézőknek, azt, hogy a nehézségek ellenére is érdemes megmenteni egy házasságot.
Az előadást Nagy Viktor rendezi, találkoztak már színházban?
P. E.: Viktorral egy évfolyamra jártunk a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Vizsgaelőadása a La Mancha lovagja volt, amiben én voltam Aldonza. Annyira jól sikerült az előadás, hogy bekerült a Pesti Színház repertoárjába. Mindkettőnk számára emlékezetes előadás volt. Amikor Viktor meghívott Cecília szerepére a Csárdáskirálynőben, láttam, hogy az irodájában ott lóg a falon a darab plakátja.
Másik bemutatója G. B. Shaw elsőre betiltott színpadi műve, a Warrenné mestersége lesz. A szerző műve kapcsán azt mondta: „Az én darabjaim egyetlen tárgya az élet, egyetlen tulajdonságuk az élet iránt való érdeklődés." Ön mit gondol a történetről?
P. E.: Mrs. Kitty Warren tehetős asszony, aki megpróbálja mindazt megadni a lányának, ami neki nem adatott meg: tökéletes nevelést, kiváló iskolát. Lánya, Vivie, Cambridge-ben végez, ám egy nyaralás során megtudja, hogy anyja prostitúcióból szerezte a vagyonát. A történet erősen támadható volt a 19. században, de a női egyenjogúság, kiszolgáltatottság kérdései ma is érdekesek. Ráadásul az anya-lány kapcsolat is végtelenül bonyolult. Érdekes találkozás, hogy Mezei Mária emblematikus szerepét játszhatom, akiről éveken keresztül Szigethy Gábor rendezésében Pikáns zsoltár címmel játszhattam egy önéletrajzi darabot.
A darabot Funtek Frigyes állítja színpadra, dolgoztak már együtt?
P. E.: Funtek Frigyes fölöttem járt a főiskolán, régóta ismerjük egymást. Győrben találkoztunk utoljára, ahol Peter Shaffer Equusát rendezte. Nagyon jó volt vele dolgozni, örülök, hogy ismét találkozunk.
Hivatásával kapcsolatban így fogalmazott egyszer: „A színház szakrális hely, akár egy templom. Egy színész pontosan ugyanazt a munkát végzi, amit egy pap. Abban az esetben persze, ha hiszünk a színész valódi feladatában.” Ilyen a színház ma is?
P. E.: Amikor üzemszerűen játszik az ember, akkor áldás, ha megszülethetnek az ilyen pillanatok. Persze ez nem mindig sikerül, időről időre kompromisszumokat kell kötni.