2021. szeptember 04. / Nagy Klaudia
Alföldi Róbert 1992-ben kezdte pályafutását, mindenféle műfajban otthonosan mozog mind színészként, mind rendezőként. Rendezései, alakításai a színházi szakma és a közönség körében is folyamatos sikert aratnak. Elképesztően sokat dolgozik, a nyár folyamán bemutatták a Mefisztót
az Átriumban, amelyben Hendrik Höfgent alakítja, a Szegedi Szabadtéri Játékokra is visszatért az Apáca Show-ban, valamint a West Side Story című világhírű musical rendezőjeként. Az utóbbi időszakban az Átrium vált állandó alkotói bázisává, ahol évadkezdéskor két rendezése is bemutatásra kerül: szeptember 4-én A jegyzőkönyv, szeptember 14-én a Frivol című kortárs néptáncelőadás. A Jászai Mari-díjas Alföldi Róbert színész-rendezővel, az Átrium Galéria művészeti vezetőjével legújabb előadásairól beszélgettünk.
A jegyzőkönyv című darab egy kisváros önkormányzati közgyűlésén játszódik. Mi jellemzi a szereplőket?
A. R.: Nem hajlandóak szembenézni a valós történelmi tényekkel, megpróbálnak egy legendát felhúzni valamire, ami a múlttal való szembenézést nem követeli meg, mert ez az érdekük. Kitalálnak egy másik történelmet, legendát gyártanak a valóság helyett.
Mi az oka, hogy nem szeretünk szembesülni a múltbéli tetteinkkel?
A. R.: Holott mi is tehetünk arról, ami velünk történik. Iszonyú nehéz a felelősségvállalás és a múlt tisztázása.
De ellenpéldát is lehet mondani.
A. R.: Németországban szembe tudtak nézni azzal, és fel tudták dolgozni, mi történt a második világháborúban. Láthatjuk, mekkora fejlődésen mentek keresztül. Mi pedig inkább azt a mítoszt erősítjük, hogy hősök és áldozatok vagyunk, mert nem akarunk szembesülni a valósággal, hogy Magyarország milyen szerepet játszott például magyar honfitársaink deportálásában a második világháború alatt. De mondhatjuk a Don-kanyarban történt szörnyűséges tragédiát is vagy – tudom, most méhkasba nyúlok – Trianont is.
A darab szerzője, Tracy Letts szerint a történelmet szabadon alakíthatjuk.
A. R.: Pontosan úgy, ahogy az érdekeink kívánják. A történelem alakítása mindig attól függ, éppen ki használja a hatalom megtartására.
Tud hatni az emberekre a színház, hogy a szemléletük megváltozzon bizonyos ügyekkel kapcsolatban?
A. R.: A színháznak ez a dolga. Ha nem hinnék benne, hogy legalább pár ember felülvizsgálja, vajon helyesen gondolkodik-e, akkor nem csinálnám. A művészet feladata – mint tudjuk –, hogy tükröt tartson, és ebbe a tükörbe egyszer talán bele is néz valaki. Lehet, hogy nem sokan néznek bele, de ha ebben nem hinnék, akkor nem rendeznék előadást, vagy nem ilyen előadásokat rendeznék. Nem akarom átverni magamat, nem akarok idealista lenni, azt gondolom, hogy azok járnak az Átriumba, akik eleve hajlandóak foglalkozni ezekkel a problémákkal. Pedig ezeket az előadásokat azoknak is látni kellene, akik nagyon másként gondolkodnak. Hiszen attól tudunk előre haladni, ha véleményeket ütköztetünk, csak az a baj, hogy nálunk a vitakultúra eléggé eldurvult. Nem tudom, hogy tudunk-e normálisan vitatkozni vagy beszélgetni egymással.
Pályafutása során még nem rendezett néptáncelőadást. Honnan jött a Frivol ötlete és hogyan épül fel az előadás?
A. R.: A fő gondolat Vári Bertalan koreográfusé, akivel nagyon sokat dolgozunk együtt. És aki nagyszerű alkotó. Laza etűdökből áll az előadás, amik felismerhetően reagálnak a jelenünkre, és mindenféle szempontból a népi tánckultúrát, a folklórt használja arra, hogy nagyon mai dolgokról beszéljen sok humorral. Társadalmi jelenségekre, közügyekre reflektál, amik az elmúlt időszakban eléggé foglalkoztatták a közvéleményt. Némi görbe tükröt tart, hogy maradjak ennél a megfogalmazásnál.
Mitől lesz más a megszokott kortárs néptáncelőadásoknál?
A. R.: Nem ismerem eléggé a magyar kortárs néptáncot, hogy véleményt tudjak alkotni, másrészről nem úgy szoktam dolgozni, hogy valamihez képest más legyen. Eszközöket használ, valamint azt a mérhetetlen technikai és művészi tudást, amit Vári Bertalan és csapata, a Varidance meg tud mutatni ebből az egész kultúrából és a folklórból. A néptánc nem halott, nem múzeum, tud konkrét ügyekről beszélni. Annyiban biztos más lesz, hogy általában a kortárs néptáncelőadásokat koreográfusok állítják színpadra, itt pedig összeállt egy koreográfus és egy rendező.
A Mefisztó című kortárs kabaré bemutatóját június 27-én tartották. Hogyan fogadta a közönség, mik a visszajelzések?
A. R.: Egy alkotó nehezen beszél arról, hogy mik a visszhangok, mindenkit nagyon fejbe kólintó előadás, de Urbán András rendezőnek pontosan ez volt a szándéka.
Nagyon kemény előadás lett.
A. R.: Nem gondolom, hogy kemény, azt gondolom, hogy nyíltan fogalmaz. Vállalja azt, amit gondol a világról. Ez egy nagyon fontos összetevője az előadásnak.
az Átriumban, amelyben Hendrik Höfgent alakítja, a Szegedi Szabadtéri Játékokra is visszatért az Apáca Show-ban, valamint a West Side Story című világhírű musical rendezőjeként. Az utóbbi időszakban az Átrium vált állandó alkotói bázisává, ahol évadkezdéskor két rendezése is bemutatásra kerül: szeptember 4-én A jegyzőkönyv, szeptember 14-én a Frivol című kortárs néptáncelőadás. A Jászai Mari-díjas Alföldi Róbert színész-rendezővel, az Átrium Galéria művészeti vezetőjével legújabb előadásairól beszélgettünk.
A jegyzőkönyv című darab egy kisváros önkormányzati közgyűlésén játszódik. Mi jellemzi a szereplőket?
A. R.: Nem hajlandóak szembenézni a valós történelmi tényekkel, megpróbálnak egy legendát felhúzni valamire, ami a múlttal való szembenézést nem követeli meg, mert ez az érdekük. Kitalálnak egy másik történelmet, legendát gyártanak a valóság helyett.
Mi az oka, hogy nem szeretünk szembesülni a múltbéli tetteinkkel?
A. R.: Holott mi is tehetünk arról, ami velünk történik. Iszonyú nehéz a felelősségvállalás és a múlt tisztázása.
De ellenpéldát is lehet mondani.
A. R.: Németországban szembe tudtak nézni azzal, és fel tudták dolgozni, mi történt a második világháborúban. Láthatjuk, mekkora fejlődésen mentek keresztül. Mi pedig inkább azt a mítoszt erősítjük, hogy hősök és áldozatok vagyunk, mert nem akarunk szembesülni a valósággal, hogy Magyarország milyen szerepet játszott például magyar honfitársaink deportálásában a második világháború alatt. De mondhatjuk a Don-kanyarban történt szörnyűséges tragédiát is vagy – tudom, most méhkasba nyúlok – Trianont is.
A darab szerzője, Tracy Letts szerint a történelmet szabadon alakíthatjuk.
A. R.: Pontosan úgy, ahogy az érdekeink kívánják. A történelem alakítása mindig attól függ, éppen ki használja a hatalom megtartására.
Tud hatni az emberekre a színház, hogy a szemléletük megváltozzon bizonyos ügyekkel kapcsolatban?
A. R.: A színháznak ez a dolga. Ha nem hinnék benne, hogy legalább pár ember felülvizsgálja, vajon helyesen gondolkodik-e, akkor nem csinálnám. A művészet feladata – mint tudjuk –, hogy tükröt tartson, és ebbe a tükörbe egyszer talán bele is néz valaki. Lehet, hogy nem sokan néznek bele, de ha ebben nem hinnék, akkor nem rendeznék előadást, vagy nem ilyen előadásokat rendeznék. Nem akarom átverni magamat, nem akarok idealista lenni, azt gondolom, hogy azok járnak az Átriumba, akik eleve hajlandóak foglalkozni ezekkel a problémákkal. Pedig ezeket az előadásokat azoknak is látni kellene, akik nagyon másként gondolkodnak. Hiszen attól tudunk előre haladni, ha véleményeket ütköztetünk, csak az a baj, hogy nálunk a vitakultúra eléggé eldurvult. Nem tudom, hogy tudunk-e normálisan vitatkozni vagy beszélgetni egymással.
Pályafutása során még nem rendezett néptáncelőadást. Honnan jött a Frivol ötlete és hogyan épül fel az előadás?
A. R.: A fő gondolat Vári Bertalan koreográfusé, akivel nagyon sokat dolgozunk együtt. És aki nagyszerű alkotó. Laza etűdökből áll az előadás, amik felismerhetően reagálnak a jelenünkre, és mindenféle szempontból a népi tánckultúrát, a folklórt használja arra, hogy nagyon mai dolgokról beszéljen sok humorral. Társadalmi jelenségekre, közügyekre reflektál, amik az elmúlt időszakban eléggé foglalkoztatták a közvéleményt. Némi görbe tükröt tart, hogy maradjak ennél a megfogalmazásnál.
Mitől lesz más a megszokott kortárs néptáncelőadásoknál?
A. R.: Nem ismerem eléggé a magyar kortárs néptáncot, hogy véleményt tudjak alkotni, másrészről nem úgy szoktam dolgozni, hogy valamihez képest más legyen. Eszközöket használ, valamint azt a mérhetetlen technikai és művészi tudást, amit Vári Bertalan és csapata, a Varidance meg tud mutatni ebből az egész kultúrából és a folklórból. A néptánc nem halott, nem múzeum, tud konkrét ügyekről beszélni. Annyiban biztos más lesz, hogy általában a kortárs néptáncelőadásokat koreográfusok állítják színpadra, itt pedig összeállt egy koreográfus és egy rendező.
A Mefisztó című kortárs kabaré bemutatóját június 27-én tartották. Hogyan fogadta a közönség, mik a visszajelzések?
A. R.: Egy alkotó nehezen beszél arról, hogy mik a visszhangok, mindenkit nagyon fejbe kólintó előadás, de Urbán András rendezőnek pontosan ez volt a szándéka.
Nagyon kemény előadás lett.
A. R.: Nem gondolom, hogy kemény, azt gondolom, hogy nyíltan fogalmaz. Vállalja azt, amit gondol a világról. Ez egy nagyon fontos összetevője az előadásnak.