2021. szeptember 05. / Nagy Klaudia
A 30Y zenekar alapítója és frontembere, dalait többezres tömeg énekli a koncertjeiken. Irodalmi munkássága is egyre jobban gyarapszik, írásait megtalálhatjuk irodalmi folyóiratokban és a könyvesboltok polcain. Önálló estjei mellett (Gyereknek bátor, Nemzedék nélküli ember) kisebb
előadások keretében számos alkotóművésszel lép fel, mint például Grecsó Krisztián, Háy János, Vecsei H. Miklós. Az Ahogy teccik című Shakespeare-átiratban zeneszerzőként és szereplőként is részt vesz, amelyet szeptember 19-én mutatnak be a Városmajori Szabadtéri Színpadon. Beck Zoltán dalszerző-énekessel, a Pécsi Tudományegyetem adjunktusával legújabb színházi feladatáról beszélgettünk.
Hogyan indult a közös alkotói munka?
B. Z.: Tavaly novemberben Benkő Nóra, a Városmajori Szabadtéri Színpad vezetője felvetette, hogy szeretne egy előadást a Pesti Magyar Színiakadémia növendékeivel, amelyben a fiatalok saját élethelyzetüket, frusztrációikat, örömeiket, bánataikat, de leginkább az elvágyódásaikat fogalmazzák meg. Miután a harminc akadémista megírta gondolatait, tapasztalatait, osztályfőnökeikkel, Halasi Dániellel és Hargitai Ivánnal, valamint Szabó Attila dramaturggal azon gondolkodtunk, mi lehetne az a színpadi játék, amely ennek rendszerezett, narratív keretet ad. Többhetes megbeszélés után jutottunk el odáig, hogy Shakespeare Ahogy tetszik című vígjátéka legyen az alapszöveg, és erre építsünk fel egy jelen idejű történetet, amely egyben a fiatalok jelenét is elbeszéli.
A darab zenei és szövegvilága ismert szerzők műveit dolgozza fel, vagy teljesen új szerzeményeket, költeményeket hallhatunk?
B. Z.: Pontosan 11 dal készült az előadáshoz, ami egy hanglemeznyi mennyiség. Csupa irodalmi és zenei nyom vagyunk, és ezek a referenciák, allúziók vagy megidézések erősen átjárják az anyagot. A kuplévilág melódiái és nagy színházi slágerek éppúgy megidéződnek, mint a Kex József Attila-dala, a Tiszta szívvel. Adott az Ahogy tetszik, ami a világ drámairodalmának egyik alaptoposza, a saját, jelenvaló életünk és a sok-sok zenei és irodalmi nyom, ami formált bennünket, mindezt megpróbáltuk felrakni a színpadra úgy, hogy a fiatalok teljes mértékben saját magukénak érezzék.
Melyik volt előbb: a szöveg vagy a zene?
B. Z.: Szerencsére a szöveg. Szinte egy indulatból írtam meg az első felvonás dalait, nem aludtam három napig, annyira egy levegővel kellett mennem a szöveggel. Szabó Attila szövegei annyira evidensen szólaltak meg a fejemben, mintha kész zenét is találtam volna a papíron. Remélem, ez az energia az előadáson is érződni fog.
Kik voltak a segítőtársaid a zenei világ megteremtésében?
B. Z.: A zenei árnyaltság tekintetében fontos, hogy Sárközy Zoltán Papával, a 30Y zongoristájával tudtam együtt dolgozni, a szólamépítkezésben sokat segített zenei intelligenciája és empátiája. A producerrel, Herold János Yankkal sokat beszélgettünk arról a hangzókészletről, ami a fejemben megszólalt a dalok kapcsán, és amikor elkezdtük felvenni a zenei alapot, Yank egyből megteremtett egy zenei univerzumot. A korrepetitor, Rozs Tamás a fiatalokhoz igazította a szólamokat, kiválasztotta számukra a legjobb hangnemeket. A közönség látni fogja, hogy azok a fiatalok, akiknek nagy része életében először játszik végig egy nagyelőadást, milyen elképesztő tehetséggel, bátorsággal és energiával árasztják el a színpadot. Amikor a hip-hop betéteket megálmodtam, rájöttem, hogy nem vagyok egy nagy rapper, ezért megkértem Horváth Kristóf Színész Bobot, hogy tartson egynapos workshopot, amelynek során megismerkedhetnek a hip-hoppal, a rappel, így hitelesen meg tudják majd szólaltatni a szövegeket. Ezek az emberek mind kellettek ahhoz, hogy az előadás zenei anyaga erős legyen.
Ha jól tudom, szerepelsz is a darabban.
B. Z.: Nagyon megható módon ragaszkodtak a színpadi jelenlétemhez, amit eleinte próbáltam hárítani, egyrészt azért, mert nem vagyok színész, másrészt mert a darab valódi ereje abban rejlik, hogy huszonévesek a saját kortársaiknak mesélnek a saját életélményeikről. Egyfajta narrátor szerepet töltök be az előadásban, de azt hiszem, a legfőbb feladatom az, hogy ott vagyok végig a színfalak mögött, és bátorítom őket. Hálás vagyok nekik, hogy eltölthetek velük a színpadon egy kis időt, és együtt lehetünk a backstage-ben.
Nemrég a Bóbita Bábszínház Csongor és Tündéjéhez szereztél zenét, aztán következett az Ahogy teccik, valamint a Pécsi Nemzeti Színház Ö.K.Ö.R. című ifjúsági előadásában is közreműködsz. Rockzenészként mi vonz a színházhoz?
B. Z.: Amikor a színház világával találkozom, van bennem egy alkotói izgalom, hogy a színház eszköztárával tudunk-e valami érvényeset állítani a színpadon. Az írókkal, költőkkel való együttműködés, a kisebb, intimebb előadások mind kalandoznak az irodalom, a színház világába, de alapvetően az identitásom alapja, kiteljesülése a 30Y.
A 30Y tavaly ünnepelte 20 éves fennállását, idén pedig 15 éves a Bogozd ki című nagy sikerű dalotok. Hogy látod, lesz őszi turné?
B. Z.: A vírushelyzet miatt komoly a bizonytalanság az őszi fellépések körül. Ha lehet játszani, akkor a 30Y nagyszerű őszi turnéval készül, amelyet Budapesten zárunk az Akváriumban december 27-én. Remélem, hogy azt a másfél éves periódust, amit végigéltünk, nem kell újra végigcsinálnunk, szeretném, ha az emberek járhatnának színházakba, kiállításokra, moziba és koncertekre. Az életünkhöz hozzátartozik a kultúrához való viszonyunk, hogy a különböző művészeti alkotásokon keresztül láthatjuk emberi létezésünket, rákérdezhetünk arra, hogy kik vagyunk valójában. Ha ez a kérdés hiányzik, nem vagyunk többek, mint ostoba fogyasztók. Lehet így is élni, de akkor elveszítjük emberi létezésünk lényegét.
előadások keretében számos alkotóművésszel lép fel, mint például Grecsó Krisztián, Háy János, Vecsei H. Miklós. Az Ahogy teccik című Shakespeare-átiratban zeneszerzőként és szereplőként is részt vesz, amelyet szeptember 19-én mutatnak be a Városmajori Szabadtéri Színpadon. Beck Zoltán dalszerző-énekessel, a Pécsi Tudományegyetem adjunktusával legújabb színházi feladatáról beszélgettünk.
Hogyan indult a közös alkotói munka?
B. Z.: Tavaly novemberben Benkő Nóra, a Városmajori Szabadtéri Színpad vezetője felvetette, hogy szeretne egy előadást a Pesti Magyar Színiakadémia növendékeivel, amelyben a fiatalok saját élethelyzetüket, frusztrációikat, örömeiket, bánataikat, de leginkább az elvágyódásaikat fogalmazzák meg. Miután a harminc akadémista megírta gondolatait, tapasztalatait, osztályfőnökeikkel, Halasi Dániellel és Hargitai Ivánnal, valamint Szabó Attila dramaturggal azon gondolkodtunk, mi lehetne az a színpadi játék, amely ennek rendszerezett, narratív keretet ad. Többhetes megbeszélés után jutottunk el odáig, hogy Shakespeare Ahogy tetszik című vígjátéka legyen az alapszöveg, és erre építsünk fel egy jelen idejű történetet, amely egyben a fiatalok jelenét is elbeszéli.
A darab zenei és szövegvilága ismert szerzők műveit dolgozza fel, vagy teljesen új szerzeményeket, költeményeket hallhatunk?
B. Z.: Pontosan 11 dal készült az előadáshoz, ami egy hanglemeznyi mennyiség. Csupa irodalmi és zenei nyom vagyunk, és ezek a referenciák, allúziók vagy megidézések erősen átjárják az anyagot. A kuplévilág melódiái és nagy színházi slágerek éppúgy megidéződnek, mint a Kex József Attila-dala, a Tiszta szívvel. Adott az Ahogy tetszik, ami a világ drámairodalmának egyik alaptoposza, a saját, jelenvaló életünk és a sok-sok zenei és irodalmi nyom, ami formált bennünket, mindezt megpróbáltuk felrakni a színpadra úgy, hogy a fiatalok teljes mértékben saját magukénak érezzék.
Melyik volt előbb: a szöveg vagy a zene?
B. Z.: Szerencsére a szöveg. Szinte egy indulatból írtam meg az első felvonás dalait, nem aludtam három napig, annyira egy levegővel kellett mennem a szöveggel. Szabó Attila szövegei annyira evidensen szólaltak meg a fejemben, mintha kész zenét is találtam volna a papíron. Remélem, ez az energia az előadáson is érződni fog.
Kik voltak a segítőtársaid a zenei világ megteremtésében?
B. Z.: A zenei árnyaltság tekintetében fontos, hogy Sárközy Zoltán Papával, a 30Y zongoristájával tudtam együtt dolgozni, a szólamépítkezésben sokat segített zenei intelligenciája és empátiája. A producerrel, Herold János Yankkal sokat beszélgettünk arról a hangzókészletről, ami a fejemben megszólalt a dalok kapcsán, és amikor elkezdtük felvenni a zenei alapot, Yank egyből megteremtett egy zenei univerzumot. A korrepetitor, Rozs Tamás a fiatalokhoz igazította a szólamokat, kiválasztotta számukra a legjobb hangnemeket. A közönség látni fogja, hogy azok a fiatalok, akiknek nagy része életében először játszik végig egy nagyelőadást, milyen elképesztő tehetséggel, bátorsággal és energiával árasztják el a színpadot. Amikor a hip-hop betéteket megálmodtam, rájöttem, hogy nem vagyok egy nagy rapper, ezért megkértem Horváth Kristóf Színész Bobot, hogy tartson egynapos workshopot, amelynek során megismerkedhetnek a hip-hoppal, a rappel, így hitelesen meg tudják majd szólaltatni a szövegeket. Ezek az emberek mind kellettek ahhoz, hogy az előadás zenei anyaga erős legyen.
Ha jól tudom, szerepelsz is a darabban.
B. Z.: Nagyon megható módon ragaszkodtak a színpadi jelenlétemhez, amit eleinte próbáltam hárítani, egyrészt azért, mert nem vagyok színész, másrészt mert a darab valódi ereje abban rejlik, hogy huszonévesek a saját kortársaiknak mesélnek a saját életélményeikről. Egyfajta narrátor szerepet töltök be az előadásban, de azt hiszem, a legfőbb feladatom az, hogy ott vagyok végig a színfalak mögött, és bátorítom őket. Hálás vagyok nekik, hogy eltölthetek velük a színpadon egy kis időt, és együtt lehetünk a backstage-ben.
Nemrég a Bóbita Bábszínház Csongor és Tündéjéhez szereztél zenét, aztán következett az Ahogy teccik, valamint a Pécsi Nemzeti Színház Ö.K.Ö.R. című ifjúsági előadásában is közreműködsz. Rockzenészként mi vonz a színházhoz?
B. Z.: Amikor a színház világával találkozom, van bennem egy alkotói izgalom, hogy a színház eszköztárával tudunk-e valami érvényeset állítani a színpadon. Az írókkal, költőkkel való együttműködés, a kisebb, intimebb előadások mind kalandoznak az irodalom, a színház világába, de alapvetően az identitásom alapja, kiteljesülése a 30Y.
A 30Y tavaly ünnepelte 20 éves fennállását, idén pedig 15 éves a Bogozd ki című nagy sikerű dalotok. Hogy látod, lesz őszi turné?
B. Z.: A vírushelyzet miatt komoly a bizonytalanság az őszi fellépések körül. Ha lehet játszani, akkor a 30Y nagyszerű őszi turnéval készül, amelyet Budapesten zárunk az Akváriumban december 27-én. Remélem, hogy azt a másfél éves periódust, amit végigéltünk, nem kell újra végigcsinálnunk, szeretném, ha az emberek járhatnának színházakba, kiállításokra, moziba és koncertekre. Az életünkhöz hozzátartozik a kultúrához való viszonyunk, hogy a különböző művészeti alkotásokon keresztül láthatjuk emberi létezésünket, rákérdezhetünk arra, hogy kik vagyunk valójában. Ha ez a kérdés hiányzik, nem vagyunk többek, mint ostoba fogyasztók. Lehet így is élni, de akkor elveszítjük emberi létezésünk lényegét.