Könnyűzenét tanítani Erdélyben 2021. október 18. / Hamarosan három rocksuli működhet Erdélyben – derült ki a Hangőr Egyesület és a Marosvásárhelyi Rocksuli immár hagyományos könnyűzene-oktatási konferenciáján, amit Neked is könnyű legyen! címmel szeptember 3-án rendeztek a Maros-parti városban. Neked is könnyű legyen! címmel rendezett könnyűzene- oktatási konferenciát az NKA Hangfoglaló Program Magyar Könnyűzenei Oktatást Támogató Alprogramját megvalósító budapesti Hangőr Egyesület és a Marosvásárhelyi Rocksuli 2021. szeptember 3-án, az erdélyi város főterén lévő Apolló-palotában. Az idei konferencia előzménye a 2019-es Közös hangok című tanácskozás, amely az akkor indult Marosvásárhelyi Rocksuli és ez erdélyi könnyűzenei oktatás lehetőségeit járta körbe, illetve a tavaly márciusi Neked könnyű lehet? című esemény, ahol már az első eredményekről és a rocksulin kívüli képzésekről is szó esett. A mostani tanácskozás fókuszába az erdélyi rocksuli hálózat lehetséges fejlesztése került, és úgy tűnik, Marosvásárhely után Sepsiszentgyörgyön és Szentegyházán is hamarosan megkezdheti működését egy-egy ilyen intézmény. Az idei konferencián Gáj Nándor, a leendő Sepsiszentgyörgyi Rocksuli képviselője, az ottani művészeti és népiskola vezetője előadásában ez utóbbi intézményrendszer múltját és mai lehetőségeit vázolta fel. Mint mondta: ezeket az iskolákat 1968-ban hívták életre Romániában, és a rendszerváltás után nem megszűntek, hanem megerősödve színterei lettek nemcsak a fiatalok művészeti nevelésének, de a hagyományok őrzésének is. Gáj Nándor fontosnak tartotta kiemelni, hogy ezek amolyan délutáni iskolaként („rendetlen iskolaként”) a felhasználók, például a fiatalok igényeit elégítik ki. Ennek köszönhető a Sepsiszentgyörgyi Rocksuli várható elindítása, hiszen jelenleg is vannak könnyűzenei foglalkozásaik. A formálódó szentegyházi intézményt Dr. Demeter Csanád képviselte, aki helytörténészként érdekes képet vázolt Hargita megye, illetve Erdély könnyűzenei múltjáról. Előadásából kiderült például, hogy 1968 és 1975 között sokan hittek abban, hogy a rendszer megreformálható. Ekkor jöttek létre a művészeti és népiskolák, élte fénykorát az állami televízió magyar adása, és követték egymást azok a fesztiválok (pl. Siculus, Ezüstfenyő), ahol már a könnyűzene is megjelenhetett. Sok helyi, magyar zenekart éppen ezek a fesztiválok indítottak el. Aztán következtek a diktatúra évei, majd a rendszerváltás, amikor néhány zenekar „bombaként” robbanhatott, ám az ezredfordulóra megcsappant a bandák száma. Most azonban ismét érezhető, hogy sok fiatal zenél, meglepően sokan közülük tanulnak is hangszereken, így Szentegyházán is lehet létjogosultsága egy rocksulinak. Nyilvánvaló, hogy az újonnan induló intézmények nemcsak a Debreceni Rocksulitól vehetnek át sok mindent, de a néhány éve már működő marosvásárhelyitől is. Az ottani iskola képviseletében Cioaba Henrietta tartott előadást Zeneterápia a rocksuliban címmel. A konferencia oktatással foglalkozó szekciójának végén Andrásik Remo, a HANOSZ főtitkárának videós előadása hangzott el, amelyen a szakember a Gitármánia tábor, az Öröm a Zene tehetségkutatók és a Hangszert a kézbe kiállítások történetét, küldetését és egymásra épülését osztotta meg az érdeklődőkkel. |