2021. november 03. / Nagy Klaudia
Grecsó Krisztián a hazai kulturális élet meghatározó alkotója. Könyvei, mint például a Mellettem elférsz, a Megyek utánad és a Vera hatalmas népszerűségnek örvendenek az olvasók körében.
Jelenleg az Élet és Irodalom munkatársa, emellett dalszövegeket ír, filmforgatókönyveket, színházi szövegkönyvet is készít. Számos zenés és irodalmi esten lép fel, énekel és gitározik többek közt Hrutka Róberttel és Kollár-Klemencz Lászlóval. Tavaly ősszel jelent meg a Belefér egy pici szívbe című gyerekverskötete, amelyet kislánya ihletett. A Tom-Tom Records gondozásában a kötetből zenei album készült a Csík Zenekar tagjainak közreműködésével. A József Attila-díjas író-költővel az új gyereklemezről beszélgettünk.
A Csík Zenekar tagjaival régóta jóban vagytok, gondolom, adta magát, hogy ők legyenek a versek megzenésítői.
G. K.: Ismeretségünk sok-sok évvel ezelőttre nyúlik vissza, amikor a csongrádi Alföld Néptáncegyüttesben táncoltam, a táncházban pedig a kecskeméti Csík Zenekar húzta a talpalávalót. Amikor pedig 30 éves lett a zenekar, Szabó Attilával írtunk egy közös dalt, ami nagyon jól sikerült, turnéztam is velük.
Honnan jött az ötlet, hogy megzenésítsétek a verseket?
G. K.: Sokszor a jó ötletek vicces véletlenekkel kezdődnek. Van a kötetben egy játékos betét, ami félig a szülőknek is szól, mert az a tapasztalatom, hogy szerencsés, ha egy gyermekversnek többfedelű a szövege. Fontos, hogy egyrészt szórakoztassa a gyereket, legyen tele humorral, édes szeretettel és a gyerek problémáival. Másrészt bele lehet csempészni szórakoztató motívumokat a szülőknek, hiszen szegény szülő fáradt, rengetegszer olvassa ugyanazt, nem baj, ha egyszer-kétszer jut neki is egy kis kikacsintás. Így aztán készítettem egy ciklust, ahol ismert slágerekre írtam gyerekverseket, amelynek címe Variációk ismert témákra. Teljesen pontosan, minden szótagra figyelve megírtam őket, rá lehet énekelni az adott dalokra. Így például a Csík Zenekar és a Quimby nagy slágerére, a Most múlik pontosan című dalra is írtam egy gyerekverset, amelyet elküldtem Szabó Attilának is, a Csík Zenekar hegedűsének. Mindez a karantén ideje alatt történt, amikor Attila finom szólva nem volt leterhelve, és válaszképpen küldött két megzenésített verset. Őrületesen lelkes lettem, megmutattam a lányomnak, aki hihetetlen jól reagált, rengeteget kellett rá táncolnunk. Felhívtam Attilát, hogy a gyerekkel éjjel-nappal erre táncolunk, ennek örömére átküldött még négyet. Kellett hozzá ez a nem létező valóság, ami a karantén valósága volt, különben Attilának erre nem jutott volna ideje. Amikor a fia, a 13 éves, általános iskolás Ábel is megzenésített kettőt, akkor már tényleg általános lett a jókedv, hogy kellene kezdeni valamit ezekkel a dalokkal.
Hány dal került fel a lemezre?
G. K.: Attila 11-et zenésített meg, Ábel kettőt, én végül egyet, így jött össze a 14 dal. Egyszer csak a stúdióban találtuk magunkat, a lemezfelvételnél pedig az volt a motivációnk, hogy jól működik a gyerekverskötet, tele vagyunk energiával, hiszünk abban, hogy egyszer vége a karanténidőszaknak, és visszatérhetünk a normális kerékvágásba.
Kik vettek részt a megvalósításban a zenekar tagjai közül?
G. K.: Attilán és a fián, Ábelen kívül Majorosi Marianna és Makó Peti.
Mi jellemzi az album zenei világát?
G. K.: Természetesen a Csík Zenekar tagjai nem bújtak ki a bőrükből, bizonyos dalok népdalkabátot kaptak, de közben Attila elemelte egy kicsit a népzenétől. Zeneileg nem hasonlít, de hagyomány szempontjából a Kalákát tudnám emlegetni, ahol egyszerre van jelen a népi világ, a népdal és az aláfestő zenében a játékosság. De például Ábel és az én dalaim popdalok, szóval eklektikus a zenei világa. Az akusztikus gitárok és a dob mellett mindenféle hangszer előkerül, például tambura, hegedű, szaxofon és klarinét. Játékos, szerethető zene, rengeteg vicces, kedves poénnal és nagy érzelmekkel.
A kislányod, Hanna mit szólt az albumhoz?
G. K.: Nagyon büszke, és ha a Hanna baba éjszakás című dal elkezdődik a lágy finom szaxofonnal, akkor mindig mutatja, hogy ez róla szól.
Az album mellett egy gyerekműsorral is készültök, amely a Margó Irodalmi Fesztiválon fog debütálni.
G. K.: Egy olyan interaktív gyerekműsort találtunk ki, ahol egyforma szerepet kap a vizualitás, a rajzolás, a tánc, a mondott és az énekelt vers. Alapja a Pici Szív Tánczenekar Belefér egy pici szívbe lemeze, mert időközben zenekar lettünk. Én vagyok az egyik gitáros-énekes, Mariannával és Attilával együtt éneklünk, zenélünk, valamint mesélek és olvasok is. Közben minden foglalkozáson begyűjtjük a gyerekek rajzait, és a következő alkalommal a rajzokat kivetítjük a mögöttünk lévő falra. Annyira édesek, hogy tömegbe állva hozzák a rajzaikat, rendkívüli öntudattal, hogy legközelebb biztosan kint lesz a rajzuk a falon. A főpróbán odajött egy kisfiú, aki a legbonyolultabb verset el tudta mondani fejből, annyira meghatódtam, hogy alig tudtam megszólalni. November végétől folyamatosan játsszuk minden vasárnap a Várkert Bazárban 11 órától. Mindig változni fog, éppen mely dalok hangzanak el, lesznek hangszerbemutatók is, mindenfélével próbáljuk magunkat is stimulálni, hogy állandóan alakuljon, változzon a program, hogy aki folyamatosan jár, az is kapjon mindig valami újat. Remélem, hogy sikerül egy olyan világot teremteni, amelyben szívesen vesznek részt velünk a szülők és a gyerekek is.
Jelenleg az Élet és Irodalom munkatársa, emellett dalszövegeket ír, filmforgatókönyveket, színházi szövegkönyvet is készít. Számos zenés és irodalmi esten lép fel, énekel és gitározik többek közt Hrutka Róberttel és Kollár-Klemencz Lászlóval. Tavaly ősszel jelent meg a Belefér egy pici szívbe című gyerekverskötete, amelyet kislánya ihletett. A Tom-Tom Records gondozásában a kötetből zenei album készült a Csík Zenekar tagjainak közreműködésével. A József Attila-díjas író-költővel az új gyereklemezről beszélgettünk.
A Csík Zenekar tagjaival régóta jóban vagytok, gondolom, adta magát, hogy ők legyenek a versek megzenésítői.
G. K.: Ismeretségünk sok-sok évvel ezelőttre nyúlik vissza, amikor a csongrádi Alföld Néptáncegyüttesben táncoltam, a táncházban pedig a kecskeméti Csík Zenekar húzta a talpalávalót. Amikor pedig 30 éves lett a zenekar, Szabó Attilával írtunk egy közös dalt, ami nagyon jól sikerült, turnéztam is velük.
Honnan jött az ötlet, hogy megzenésítsétek a verseket?
G. K.: Sokszor a jó ötletek vicces véletlenekkel kezdődnek. Van a kötetben egy játékos betét, ami félig a szülőknek is szól, mert az a tapasztalatom, hogy szerencsés, ha egy gyermekversnek többfedelű a szövege. Fontos, hogy egyrészt szórakoztassa a gyereket, legyen tele humorral, édes szeretettel és a gyerek problémáival. Másrészt bele lehet csempészni szórakoztató motívumokat a szülőknek, hiszen szegény szülő fáradt, rengetegszer olvassa ugyanazt, nem baj, ha egyszer-kétszer jut neki is egy kis kikacsintás. Így aztán készítettem egy ciklust, ahol ismert slágerekre írtam gyerekverseket, amelynek címe Variációk ismert témákra. Teljesen pontosan, minden szótagra figyelve megírtam őket, rá lehet énekelni az adott dalokra. Így például a Csík Zenekar és a Quimby nagy slágerére, a Most múlik pontosan című dalra is írtam egy gyerekverset, amelyet elküldtem Szabó Attilának is, a Csík Zenekar hegedűsének. Mindez a karantén ideje alatt történt, amikor Attila finom szólva nem volt leterhelve, és válaszképpen küldött két megzenésített verset. Őrületesen lelkes lettem, megmutattam a lányomnak, aki hihetetlen jól reagált, rengeteget kellett rá táncolnunk. Felhívtam Attilát, hogy a gyerekkel éjjel-nappal erre táncolunk, ennek örömére átküldött még négyet. Kellett hozzá ez a nem létező valóság, ami a karantén valósága volt, különben Attilának erre nem jutott volna ideje. Amikor a fia, a 13 éves, általános iskolás Ábel is megzenésített kettőt, akkor már tényleg általános lett a jókedv, hogy kellene kezdeni valamit ezekkel a dalokkal.
Hány dal került fel a lemezre?
G. K.: Attila 11-et zenésített meg, Ábel kettőt, én végül egyet, így jött össze a 14 dal. Egyszer csak a stúdióban találtuk magunkat, a lemezfelvételnél pedig az volt a motivációnk, hogy jól működik a gyerekverskötet, tele vagyunk energiával, hiszünk abban, hogy egyszer vége a karanténidőszaknak, és visszatérhetünk a normális kerékvágásba.
Kik vettek részt a megvalósításban a zenekar tagjai közül?
G. K.: Attilán és a fián, Ábelen kívül Majorosi Marianna és Makó Peti.
Mi jellemzi az album zenei világát?
G. K.: Természetesen a Csík Zenekar tagjai nem bújtak ki a bőrükből, bizonyos dalok népdalkabátot kaptak, de közben Attila elemelte egy kicsit a népzenétől. Zeneileg nem hasonlít, de hagyomány szempontjából a Kalákát tudnám emlegetni, ahol egyszerre van jelen a népi világ, a népdal és az aláfestő zenében a játékosság. De például Ábel és az én dalaim popdalok, szóval eklektikus a zenei világa. Az akusztikus gitárok és a dob mellett mindenféle hangszer előkerül, például tambura, hegedű, szaxofon és klarinét. Játékos, szerethető zene, rengeteg vicces, kedves poénnal és nagy érzelmekkel.
A kislányod, Hanna mit szólt az albumhoz?
G. K.: Nagyon büszke, és ha a Hanna baba éjszakás című dal elkezdődik a lágy finom szaxofonnal, akkor mindig mutatja, hogy ez róla szól.
Az album mellett egy gyerekműsorral is készültök, amely a Margó Irodalmi Fesztiválon fog debütálni.
G. K.: Egy olyan interaktív gyerekműsort találtunk ki, ahol egyforma szerepet kap a vizualitás, a rajzolás, a tánc, a mondott és az énekelt vers. Alapja a Pici Szív Tánczenekar Belefér egy pici szívbe lemeze, mert időközben zenekar lettünk. Én vagyok az egyik gitáros-énekes, Mariannával és Attilával együtt éneklünk, zenélünk, valamint mesélek és olvasok is. Közben minden foglalkozáson begyűjtjük a gyerekek rajzait, és a következő alkalommal a rajzokat kivetítjük a mögöttünk lévő falra. Annyira édesek, hogy tömegbe állva hozzák a rajzaikat, rendkívüli öntudattal, hogy legközelebb biztosan kint lesz a rajzuk a falon. A főpróbán odajött egy kisfiú, aki a legbonyolultabb verset el tudta mondani fejből, annyira meghatódtam, hogy alig tudtam megszólalni. November végétől folyamatosan játsszuk minden vasárnap a Várkert Bazárban 11 órától. Mindig változni fog, éppen mely dalok hangzanak el, lesznek hangszerbemutatók is, mindenfélével próbáljuk magunkat is stimulálni, hogy állandóan alakuljon, változzon a program, hogy aki folyamatosan jár, az is kapjon mindig valami újat. Remélem, hogy sikerül egy olyan világot teremteni, amelyben szívesen vesznek részt velünk a szülők és a gyerekek is.