2021. november 04. / Nagy Klaudia
A Közép-Európa Táncszínház (KET) Magyarország egyedülálló repertoárral rendelkező progresszív tánctársulata. A 2021/2022-es évadot Gustavo Ramirez Sansano Recortes című koreográfiájával indították a Nemzeti Táncszínházban, október 25-én bemutatták a Walk on című
előadást a Bethlen Téri Színházban. A novemberben megrendezésre kerülő 10. Sissi Őszi Tánchéten két új produkciójuk lesz látható, december 4-én pedig dupla estet mutatnak be a nézőknek. Mádi László táncművésszel, koreográfussal, a Közép-Európa Táncszínház művészeti munkatársával az újranyitásról és új bemutatóikról beszélgettünk.
Hogyan sikerült átvészelniük a járványidőszakot?
M. L.: Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert a járványidőszak alatt sem álltunk meg egy percre sem a munkával. A párhetes karantén alatt, amikor az egész országban mindenki otthon maradt, mi is otthonról dolgoztunk, online megtartottuk a tréningeket, a táncművészek pedig egyéni feladatokat kaptak. A nézőkkel is tartottuk a kapcsolatot az online térben, régi előadásokat tettünk közzé, rajzolós közösségi felületet hoztunk létre, verses karanténvideókat készítettünk.
Az újranyitás után hogyan vágtak neki az új évadnak?
M. L.: Augusztusban újra elővettük az Anton Lachky által koreografált Set Your Mind Free című darabunkat, szeptember elején bemutattuk a TÁNC Nemzetközi Kortárs Fesztiválon Veszprémben, Budapesten a Trafóban láthatja a közönség. Majd azonnal belevágtunk a következő munkánkba, október 25-én következett a Walk on című előadás premierje a Bethlen Téri Színházban, amelynek koreográfusa Varga Csaba. Ezután kiutaztunk a társulat egy részével Norvégiába, ahol a Káva Kulturális Műhellyel a JOIN IN nemzetközi interaktív színházi konferencián vettünk részt. A Nemzetközi Monotánc Fesztiválnak, amelyet a KET indított a monodrámák ihletésére – ahol a monotánc nem (feltétlenül) azonos a szólótánccal –, megszületett egy testvérfesztiválja Monotanz Seoul névvel Dél-Koreában, ahová másodszor sikerült immár kijutnunk.
10. alkalommal kerül megrendezésre november 20. és 26. között a Sissi Őszi Tánchét, melynek a Közép-Európa Táncszínház házigazdája és állandó fellépője. Milyen előadásokkal találkozhatnak a nézők?
M. L.: Az Ifjú Koreográfusok Fóruma (IKF) programunk fut ebben az időszakban, a tavalyi évadban úgy terveztük, hogy külföldi alkotók is jelentkezhetnek a tehetségprogramra. A három nyertes lengyel koreográfussal online keretek között dolgoztunk végül együtt, akiket szerettünk volna visszahívni. Reméljük, hogy novemberben vendégül láthatjuk közülük élőben is Magdalena Skowront, aki az IKF programon belül hoz létre egy előadást, amely a Sissi Őszi Tánchét nyitónapi programja lesz. Nagyon szép demonstráció született az online munkafolyamatból, de egészen más lett volna élőben próbálni, Magda munkája pedig annyira tetszett nekünk, hogy úgy gondoltuk, nem szabad elengedni a kezét. Szeretnénk, ha lehetőséget kaphatna egy egész estés előadás létrehozására. Nagyon várjuk, hogy novemberben eljöjjön hozzánk, és a már elkezdett munkát befejezhesse. A második előadást a záróestre tartogatjuk. A Bethlen Téri Színház Ambíció tehetségprogramja fiatal pályakezdőknek ad lehetőséget, hogy profi színházi körülmények között próbára tegyék magukat. Fiatal újdonsült táncművészeink is részt vesznek ebben a műhelymunkában, és elkészíthetnek egy-egy szólót. Nagy örömmel láttam, hogy van rá bőven jelentkező, remélem, hogy szép, tehetséges koreográfiák fognak születni. Egyelőre hárommal készülünk, a későbbiekben kiderül, hogy demonstráció vagy szólóelőadás lesz belőle.
December 4-én a K-Arcok keretében dupla bemutatót tartanak a Bethlen Téri Színházban.
M. L.: Ebben az évadban próbálunk nagyobb hangsúlyt fektetni a szólóelőadásokra vagy a Monotánc esetében a monotáncokra. Azt tapasztaljuk, hogy a nézőink a pandémia bezártsága után fokozottan érdeklődnek a személyes történetek iránt, amelyek során betekinthetnek egy ember belső világába és ezen keresztül önmagukba. Ezeknek a kis szólóknak mindig van egy mentora, egy külső koreográfusa, aki bejön a táncművészhez, és iránymutatással, segítő kézzel rálel a táncos egyéniségére, a saját belső világára, és megpróbálja rávezetni, miként tudja előhozni magából a saját gondolatait. A koreográfusok szabadon választhattak a táncosok közül, a próbafolyamat alatt két alkotó entitás közös munkája válik majd egy-egy karcolattá. Az idei évadra Ladjánszki Mártát és Fülöp Lászlót kértük fel, illetve Egyed Bea és jómagam pedig egy dupla bemutatóval készülünk, az egyik a Dark Matter, a másik a Harslet.
A Harsletben Dabóczi Dávidot választotta szólótáncosnak. Miért?
M. L.: Dávidot rendkívül nyitott személyiségnek ismertem meg, amikor idekerült Marosvásárhelyről, visszahúzódó, csendes figura volt. Az évek alatt elég erőteljesen megnyílt, és olyan értékekre leltem benne, amiket mindenkinek látnia kell. Megpróbáltam megkeresni a személyiségében azokat a pontokat, amikről még igazából ő sem tud. Rengeteg ötletet vetettünk fel a próbák alatt, azt kutatva, mi is igazából az érdeklődési köre azon kívül, hogy táncművész. Mivel szeret foglalkozni, mi az, ami inspirálja, hogyan próbál kikapcsolódni. Ezeken a vékony határmezsgyéken nagyon érdekes dolgokat lehet fellelni egymásban. Ebből hoztuk létre ezt az előadást, amely egy belső kivetülést jelez. Egy kis interaktivitást is belecsempésztünk, hogy a nézők is részesei legyenek a játéknak.
A jövőben koreográfusként szeretné folytatni a munkáját?
M. L.: Bátran mondhatom azt, hogy mindent eltáncoltam a színpadon, amit lehetett. Rengeteg a mondanivalóm, amiről szeretnék beszélni, aminek teret kell engedni, ezért szeretnék egyre többet koreografálni. A táncos életet sem adom fel, ugyanúgy részese vagyok az előadásoknak, a társulat életének. Igyekszem kevesebbet aktív lenni táncművészként, de nem vonulok ki a szakma ezen szegmenséről egy pillanatig sem.
előadást a Bethlen Téri Színházban. A novemberben megrendezésre kerülő 10. Sissi Őszi Tánchéten két új produkciójuk lesz látható, december 4-én pedig dupla estet mutatnak be a nézőknek. Mádi László táncművésszel, koreográfussal, a Közép-Európa Táncszínház művészeti munkatársával az újranyitásról és új bemutatóikról beszélgettünk.
Hogyan sikerült átvészelniük a járványidőszakot?
M. L.: Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert a járványidőszak alatt sem álltunk meg egy percre sem a munkával. A párhetes karantén alatt, amikor az egész országban mindenki otthon maradt, mi is otthonról dolgoztunk, online megtartottuk a tréningeket, a táncművészek pedig egyéni feladatokat kaptak. A nézőkkel is tartottuk a kapcsolatot az online térben, régi előadásokat tettünk közzé, rajzolós közösségi felületet hoztunk létre, verses karanténvideókat készítettünk.
Az újranyitás után hogyan vágtak neki az új évadnak?
M. L.: Augusztusban újra elővettük az Anton Lachky által koreografált Set Your Mind Free című darabunkat, szeptember elején bemutattuk a TÁNC Nemzetközi Kortárs Fesztiválon Veszprémben, Budapesten a Trafóban láthatja a közönség. Majd azonnal belevágtunk a következő munkánkba, október 25-én következett a Walk on című előadás premierje a Bethlen Téri Színházban, amelynek koreográfusa Varga Csaba. Ezután kiutaztunk a társulat egy részével Norvégiába, ahol a Káva Kulturális Műhellyel a JOIN IN nemzetközi interaktív színházi konferencián vettünk részt. A Nemzetközi Monotánc Fesztiválnak, amelyet a KET indított a monodrámák ihletésére – ahol a monotánc nem (feltétlenül) azonos a szólótánccal –, megszületett egy testvérfesztiválja Monotanz Seoul névvel Dél-Koreában, ahová másodszor sikerült immár kijutnunk.
10. alkalommal kerül megrendezésre november 20. és 26. között a Sissi Őszi Tánchét, melynek a Közép-Európa Táncszínház házigazdája és állandó fellépője. Milyen előadásokkal találkozhatnak a nézők?
M. L.: Az Ifjú Koreográfusok Fóruma (IKF) programunk fut ebben az időszakban, a tavalyi évadban úgy terveztük, hogy külföldi alkotók is jelentkezhetnek a tehetségprogramra. A három nyertes lengyel koreográfussal online keretek között dolgoztunk végül együtt, akiket szerettünk volna visszahívni. Reméljük, hogy novemberben vendégül láthatjuk közülük élőben is Magdalena Skowront, aki az IKF programon belül hoz létre egy előadást, amely a Sissi Őszi Tánchét nyitónapi programja lesz. Nagyon szép demonstráció született az online munkafolyamatból, de egészen más lett volna élőben próbálni, Magda munkája pedig annyira tetszett nekünk, hogy úgy gondoltuk, nem szabad elengedni a kezét. Szeretnénk, ha lehetőséget kaphatna egy egész estés előadás létrehozására. Nagyon várjuk, hogy novemberben eljöjjön hozzánk, és a már elkezdett munkát befejezhesse. A második előadást a záróestre tartogatjuk. A Bethlen Téri Színház Ambíció tehetségprogramja fiatal pályakezdőknek ad lehetőséget, hogy profi színházi körülmények között próbára tegyék magukat. Fiatal újdonsült táncművészeink is részt vesznek ebben a műhelymunkában, és elkészíthetnek egy-egy szólót. Nagy örömmel láttam, hogy van rá bőven jelentkező, remélem, hogy szép, tehetséges koreográfiák fognak születni. Egyelőre hárommal készülünk, a későbbiekben kiderül, hogy demonstráció vagy szólóelőadás lesz belőle.
December 4-én a K-Arcok keretében dupla bemutatót tartanak a Bethlen Téri Színházban.
M. L.: Ebben az évadban próbálunk nagyobb hangsúlyt fektetni a szólóelőadásokra vagy a Monotánc esetében a monotáncokra. Azt tapasztaljuk, hogy a nézőink a pandémia bezártsága után fokozottan érdeklődnek a személyes történetek iránt, amelyek során betekinthetnek egy ember belső világába és ezen keresztül önmagukba. Ezeknek a kis szólóknak mindig van egy mentora, egy külső koreográfusa, aki bejön a táncművészhez, és iránymutatással, segítő kézzel rálel a táncos egyéniségére, a saját belső világára, és megpróbálja rávezetni, miként tudja előhozni magából a saját gondolatait. A koreográfusok szabadon választhattak a táncosok közül, a próbafolyamat alatt két alkotó entitás közös munkája válik majd egy-egy karcolattá. Az idei évadra Ladjánszki Mártát és Fülöp Lászlót kértük fel, illetve Egyed Bea és jómagam pedig egy dupla bemutatóval készülünk, az egyik a Dark Matter, a másik a Harslet.
A Harsletben Dabóczi Dávidot választotta szólótáncosnak. Miért?
M. L.: Dávidot rendkívül nyitott személyiségnek ismertem meg, amikor idekerült Marosvásárhelyről, visszahúzódó, csendes figura volt. Az évek alatt elég erőteljesen megnyílt, és olyan értékekre leltem benne, amiket mindenkinek látnia kell. Megpróbáltam megkeresni a személyiségében azokat a pontokat, amikről még igazából ő sem tud. Rengeteg ötletet vetettünk fel a próbák alatt, azt kutatva, mi is igazából az érdeklődési köre azon kívül, hogy táncművész. Mivel szeret foglalkozni, mi az, ami inspirálja, hogyan próbál kikapcsolódni. Ezeken a vékony határmezsgyéken nagyon érdekes dolgokat lehet fellelni egymásban. Ebből hoztuk létre ezt az előadást, amely egy belső kivetülést jelez. Egy kis interaktivitást is belecsempésztünk, hogy a nézők is részesei legyenek a játéknak.
A jövőben koreográfusként szeretné folytatni a munkáját?
M. L.: Bátran mondhatom azt, hogy mindent eltáncoltam a színpadon, amit lehetett. Rengeteg a mondanivalóm, amiről szeretnék beszélni, aminek teret kell engedni, ezért szeretnék egyre többet koreografálni. A táncos életet sem adom fel, ugyanúgy részese vagyok az előadásoknak, a társulat életének. Igyekszem kevesebbet aktív lenni táncművészként, de nem vonulok ki a szakma ezen szegmenséről egy pillanatig sem.