2022. január 04. /
A nagy sikerű bemutató után az előző év tapasztalatai felhasználásával, számos szerepben új énekesekkel tér vissza a Magyar Állami Operaház műsorára Szörényi Levente és Bródy János István, a király című alkotása, ezúttal Gyöngyösi Levente szimfonikus átiratában. Szinetár Miklós
rendezését az idei évadban november 12. és 20. között nyolc alkalommal tűzi műsorára az Erkel Színház.
A magyar rockopera- és musicaltermés messze legsikeresebb darabja, az István, a király a kezdetektől, az eredeti lemezkiadás óta nemcsak szimfonikus jegyekkel rendelkezett, de áthatotta a klasszikus operákra jellemző vokális, zártszámos gondolkodás, a nagyszabású tablók jelenléte és a rockmuzsikát egyetemes távlatokba emelő hangszerelés is. A magyar história egyik alaptörténetét Boldizsár Miklós Ezredforduló című drámáján keresztül megközelítő Szörényi Levente-mű verseit a régi szerzőtárs, Bródy János írta. A Magyar Állami Operaház a művet operai hangszereléssel, operaénekesek előadásában vitte színre 2020-ban – az eredeti tervek szerint Szörényi Levente 75. születésnapján, ezt azonban a koronavírus-járvány megakadályozta.
A kolozsvári születésű zeneszerző, Gyöngyösi Levente nem először fejezte ki tiszteletét kompozíciói révén Szörényi Levente munkássága iránt: öt évvel korábban bemutatott IV. szimfóniája, amely az Illés szekerén címet viseli, ugyancsak az Illés és a Fonográf emblematikus zeneszerzőjének életművéből merít ihletet. Gyöngyösi tisztán szimfonikus hangszerelése révén és a produkcióban részt vevő operaénekesek által az István, a király teljességgel megszabadult a kihangosítás szükségletétől, ami izgalmas kihívás elé állította az énekesek mellett Kesselyák [kep3]Gergelyt, az Opera első karmesterét is. „Ez intellektuális, művészi kísérlet, hogy hogy lehet átültetni egy remekművet egy másik műfajba. Bizonyos hangnemek magasabb lágéban szólalnak meg, mint az eredeti műben, mert az operaénekeseknek ott vannak elemükben, ahol visz a hangjuk, míg a színészeknek, akik nem tudnak magasan énekelni, a hangosítás a segítségükre volt.”
A legnagyobb magyar színházi tér, az Erkel Színház atmoszférájában Szinetár Miklós, a magyar operaélet nagy mestere színrevitelében a darabnak újabb értékei tűnnek fel. „Ez a mű arról szól, hogy itt több száz év óta mindnyájan kicsit Koppányok vagyunk és egy kicsit Istvánok vagyunk. Folyamatosan harcol egymással kétfajta mentalitás. Az egyik, amelyik azt mondja, hogy legyen rend, a másik szabadságot akar. Az egyik nyugat felé fordul, a másik pedig keletnek. Hinni vagy nem hinni? És egy kicsit mindenkinek igaza van. Ezt kéne vállalni.”
Az előadást, az énekesek és zenészek munkáját a Limelight grandiózus vetített hátterei, Horesnyi Balázs többszintes díszletei, a Vári Bertalan által megkoreografált tánc- és harci jelenetek a Magyar Nemzeti Balett művészeinek közreműködésével, valamint nem utolsósorban a katartikus tablók, énekkar, gyermekkari és statisztaszereplőinek pompás jelmezei támogatják (tervező Velich Rita).
Az Opera a tavalyi előadást követően lemezfelvételt is készített a produkcióból, és az előadások tanulságai, tapasztalatai nyomán a hangszerelés finomhangolását követően több új énekesnek is lehetőséget biztosít a bemutatkozásra. A kettős szereposztásban Istvánt az idei évadban Nyári Zoltán és Pataki Adorján alakítja, míg Koppányt igencsak testhez álló szerepben Molnár Levente formálja meg Szegedi Csaba mellett. Laborc szerepében Fekete Attila eresztheti ki hangját, Rékaként Máthé Beátához Heiter Melinda csatlakozik, míg Saroltot Komlósi Ildikó mellett Wiedemann Bernadett alakítja. A táltos szerepét, Tordát László Boldizsár mellett Balczó Péter ölti magára, míg Gizella szerepét idén is Rácz Rita és Kriszta Kinga éneklik.
rendezését az idei évadban november 12. és 20. között nyolc alkalommal tűzi műsorára az Erkel Színház.
A magyar rockopera- és musicaltermés messze legsikeresebb darabja, az István, a király a kezdetektől, az eredeti lemezkiadás óta nemcsak szimfonikus jegyekkel rendelkezett, de áthatotta a klasszikus operákra jellemző vokális, zártszámos gondolkodás, a nagyszabású tablók jelenléte és a rockmuzsikát egyetemes távlatokba emelő hangszerelés is. A magyar história egyik alaptörténetét Boldizsár Miklós Ezredforduló című drámáján keresztül megközelítő Szörényi Levente-mű verseit a régi szerzőtárs, Bródy János írta. A Magyar Állami Operaház a művet operai hangszereléssel, operaénekesek előadásában vitte színre 2020-ban – az eredeti tervek szerint Szörényi Levente 75. születésnapján, ezt azonban a koronavírus-járvány megakadályozta.
A kolozsvári születésű zeneszerző, Gyöngyösi Levente nem először fejezte ki tiszteletét kompozíciói révén Szörényi Levente munkássága iránt: öt évvel korábban bemutatott IV. szimfóniája, amely az Illés szekerén címet viseli, ugyancsak az Illés és a Fonográf emblematikus zeneszerzőjének életművéből merít ihletet. Gyöngyösi tisztán szimfonikus hangszerelése révén és a produkcióban részt vevő operaénekesek által az István, a király teljességgel megszabadult a kihangosítás szükségletétől, ami izgalmas kihívás elé állította az énekesek mellett Kesselyák [kep3]Gergelyt, az Opera első karmesterét is. „Ez intellektuális, művészi kísérlet, hogy hogy lehet átültetni egy remekművet egy másik műfajba. Bizonyos hangnemek magasabb lágéban szólalnak meg, mint az eredeti műben, mert az operaénekeseknek ott vannak elemükben, ahol visz a hangjuk, míg a színészeknek, akik nem tudnak magasan énekelni, a hangosítás a segítségükre volt.”
A legnagyobb magyar színházi tér, az Erkel Színház atmoszférájában Szinetár Miklós, a magyar operaélet nagy mestere színrevitelében a darabnak újabb értékei tűnnek fel. „Ez a mű arról szól, hogy itt több száz év óta mindnyájan kicsit Koppányok vagyunk és egy kicsit Istvánok vagyunk. Folyamatosan harcol egymással kétfajta mentalitás. Az egyik, amelyik azt mondja, hogy legyen rend, a másik szabadságot akar. Az egyik nyugat felé fordul, a másik pedig keletnek. Hinni vagy nem hinni? És egy kicsit mindenkinek igaza van. Ezt kéne vállalni.”
Az előadást, az énekesek és zenészek munkáját a Limelight grandiózus vetített hátterei, Horesnyi Balázs többszintes díszletei, a Vári Bertalan által megkoreografált tánc- és harci jelenetek a Magyar Nemzeti Balett művészeinek közreműködésével, valamint nem utolsósorban a katartikus tablók, énekkar, gyermekkari és statisztaszereplőinek pompás jelmezei támogatják (tervező Velich Rita).
Az Opera a tavalyi előadást követően lemezfelvételt is készített a produkcióból, és az előadások tanulságai, tapasztalatai nyomán a hangszerelés finomhangolását követően több új énekesnek is lehetőséget biztosít a bemutatkozásra. A kettős szereposztásban Istvánt az idei évadban Nyári Zoltán és Pataki Adorján alakítja, míg Koppányt igencsak testhez álló szerepben Molnár Levente formálja meg Szegedi Csaba mellett. Laborc szerepében Fekete Attila eresztheti ki hangját, Rékaként Máthé Beátához Heiter Melinda csatlakozik, míg Saroltot Komlósi Ildikó mellett Wiedemann Bernadett alakítja. A táltos szerepét, Tordát László Boldizsár mellett Balczó Péter ölti magára, míg Gizella szerepét idén is Rácz Rita és Kriszta Kinga éneklik.