2021. november 04. / Nagy Klaudia
Örkény István Kulcskeresők című tragikomédiájában Fórisék új lakásba költöznek. Ám Fóris felesége, Nelli a beköltözés napján elveszíti a lakáskulcsot, miközben nyugtalanul várja, hogy pilóta férje hazatérjen. A nyitott lakásba váratlan vendégek toppannak be, amikor azonban Nelli
férje megérkezik, az ajtó becsukódik, és a szereplők összezárva maradnak egymással és saját élethazugságaikkal. Örkény István örök érvényű művének premierjét november 5-én tartják a Karinthy Színházban Csiszár Imre rendezésében. A lázadó fiatal lány szerepében a Nemzeti Színház színművészét, Barta Ágnest láthatjuk, akit legújabb szerepéről kérdeztünk.
A Nemzeti Színházon kívül ritkán szoktál más teátrumban fellépni. Mi ösztökélt, hogy elvállald a felkérést?
B. Á.: Elsősorban a rendező, Csiszár Imre személye győzött meg, mert a Nemzeti Színházban már többször dolgoztunk együtt. Biztos voltam benne, hogy jó munka vár rám, ha elvállalom. Másrészt Örkényt nagyon szeretem, úgyhogy külön örültem, hogy pont ebbe a darabba hívtak játszani.
Miért szeretsz együtt dolgozni Csiszár Imrével?
B. Á.: Darab- és szituációelemzésben kimagasló tehetségű színházi alkotó, sokat tanulok tőle. Kevés ilyen rendezővel találkoztam, aki enynyire elemző típus.
Mitől volt különleges számodra a próbafolyamat?
B. Á.: Pont az újranyitás után kezdtük el a próbákat, mindannyian örültünk, hogy végre újra dolgozhatunk. Szinte mindenki más helyről érkezett a Karinthy Színházba, csupa olyan emberrel próbálhattam, akiket eddig még nem ismertem, mint például Pikali Gerda, Rékasi Károly, Gregor Bernadett, Pusztaszeri Kornél. Öröm volt találkozni velük. Nagyon jó érzés, hogy van egy anyaszínház, ahol társulati tag vagyok, de mindig inspirálóan hat, ha új embereket ismerhetek meg.
Fóris és Nelli lányát, Katinkát alakítod a darabban. Hogyan jellemeznéd őt?
B. Á.: Katinka is bent reked ebben a lakásban, pedig az a legnagyobb fájdalma, hogy szabadulna a szüleitől, attól, amit ők képviselnek. Egyáltalán nem akar velük élni, teljesen új szemlélettel szeretné nézni a világot. Zavarja az anyja túlaggódása, a folytonos pánikhangulat, ami körülötte uralkodik. A végén pedig kiderül, hogy ugyanolyan, mint ők, akármennyire is megpróbál más lenni.
Mennyire lehet azonosulni a figurával?
B. Á.: Majdnem mindenkinek az életében eljön egy ilyen időszak, amikor tinédzserként azt érzi, ki akar szabadulni, hogy másképp látja a világot, mint a szülei. Katinka lázad, közben keresi az útját és a céljait. Nagyon érdekes szerep, mert mindig azt mondogatja, hogy el akar menni, de soha nem derül ki, hova. Tulajdonképpen nincs határozott elképzelése, csak azt tudja, hogy menni akar.
Végül nem is tud kitörni ebből a „rabságból”, ahogy a többiek sem.
B. Á.: Betagozódik, elenged mindent, képtelen előre lépni, semmi nem történik vele, csak sodródik az árral. A szereplők belenyugszanak a kis hazugságaikba, az önámításba, azt hiszik, így könnyebb és jobb lesz az életük. Fárasztó és nehéz szembenézni önmagukkal, ezért inkább élethazugságokba menekülnek.
Még nem szerepeltél Örkény-darabban, mik voltak a nehézségei?
B. Á.: Sokáig nem nagyon tudtam vele mit kezdeni, hogyan kell játszani ezt a fajta abszurd humort. Aztán az ember rájön, hogy maga a nyelvezet, maga a mű megadja ennek a hangulatát, és ugyanúgy kell benne működni, mint bármilyen másik darabban, ugyanolyan igazi érzelmekkel kell játszani, ebben nincs különbség. Az egyik szerepálmom Ágika a Tótékból, bár most már lassan kiöregszem ebből a szerepkörből.
Színházi munkáid mellett játszol az RTL Klub nagy sikerű sorozatában, a Mellékhatásban, valamint a Svenk című filmes magazin egyik műsorvezetője vagy a Hír TV-n. Szeretsz kalandozni a műfajok között?
B. Á.: Alapvetően nagyon szeretem magam kipróbálni különböző műfajokban, de a műsorvezetésnél minden alkalommal izgulok, nagyon össze kell szednem magam előtte, mert más attitűdöt igényel, mint a színészet. Sokat tanulok, rengeteg új emberrel találkozom, más szemszögből nézek bizonyos helyzetekre, de nehéz műfaj, sok energiát igényel.
Folyamatosan próbálsz, játszol, forgatsz és műsort vezetsz. Hogyan látod magad 10 év múlva?
B. Á.: Azért érdekes ez a kérdés, mert ha megkérdezték volna 10 évvel ezelőtt, hogyan látom most magam, akkor teljesen mást mondtam volna. Akkor azt gondoltam, hogy sokkal jobban megtalálom a saját helyemet a világban, jobban kialakul az életem, és hogy merre tartok. Visszagondolva teljesen másképp képzeltem el a 28 éves énemet 18 évesen, ezért nehéz elképzelni most a 38 éves énemet. Remélem, hogy 10 év múlva is szeretnek majd színházba járni az emberek, és lesz igény a munkánkra, szeretném, ha egyre inkább megtalálnám a saját hangomat magánemberként és színészként is. Ha pedig jön egy jó lehetőség, remélem, fogok tudni vele élni, ez nagyon fontos ezen a pályán.
férje megérkezik, az ajtó becsukódik, és a szereplők összezárva maradnak egymással és saját élethazugságaikkal. Örkény István örök érvényű művének premierjét november 5-én tartják a Karinthy Színházban Csiszár Imre rendezésében. A lázadó fiatal lány szerepében a Nemzeti Színház színművészét, Barta Ágnest láthatjuk, akit legújabb szerepéről kérdeztünk.
A Nemzeti Színházon kívül ritkán szoktál más teátrumban fellépni. Mi ösztökélt, hogy elvállald a felkérést?
B. Á.: Elsősorban a rendező, Csiszár Imre személye győzött meg, mert a Nemzeti Színházban már többször dolgoztunk együtt. Biztos voltam benne, hogy jó munka vár rám, ha elvállalom. Másrészt Örkényt nagyon szeretem, úgyhogy külön örültem, hogy pont ebbe a darabba hívtak játszani.
Miért szeretsz együtt dolgozni Csiszár Imrével?
B. Á.: Darab- és szituációelemzésben kimagasló tehetségű színházi alkotó, sokat tanulok tőle. Kevés ilyen rendezővel találkoztam, aki enynyire elemző típus.
Mitől volt különleges számodra a próbafolyamat?
B. Á.: Pont az újranyitás után kezdtük el a próbákat, mindannyian örültünk, hogy végre újra dolgozhatunk. Szinte mindenki más helyről érkezett a Karinthy Színházba, csupa olyan emberrel próbálhattam, akiket eddig még nem ismertem, mint például Pikali Gerda, Rékasi Károly, Gregor Bernadett, Pusztaszeri Kornél. Öröm volt találkozni velük. Nagyon jó érzés, hogy van egy anyaszínház, ahol társulati tag vagyok, de mindig inspirálóan hat, ha új embereket ismerhetek meg.
Fóris és Nelli lányát, Katinkát alakítod a darabban. Hogyan jellemeznéd őt?
B. Á.: Katinka is bent reked ebben a lakásban, pedig az a legnagyobb fájdalma, hogy szabadulna a szüleitől, attól, amit ők képviselnek. Egyáltalán nem akar velük élni, teljesen új szemlélettel szeretné nézni a világot. Zavarja az anyja túlaggódása, a folytonos pánikhangulat, ami körülötte uralkodik. A végén pedig kiderül, hogy ugyanolyan, mint ők, akármennyire is megpróbál más lenni.
Mennyire lehet azonosulni a figurával?
B. Á.: Majdnem mindenkinek az életében eljön egy ilyen időszak, amikor tinédzserként azt érzi, ki akar szabadulni, hogy másképp látja a világot, mint a szülei. Katinka lázad, közben keresi az útját és a céljait. Nagyon érdekes szerep, mert mindig azt mondogatja, hogy el akar menni, de soha nem derül ki, hova. Tulajdonképpen nincs határozott elképzelése, csak azt tudja, hogy menni akar.
Végül nem is tud kitörni ebből a „rabságból”, ahogy a többiek sem.
B. Á.: Betagozódik, elenged mindent, képtelen előre lépni, semmi nem történik vele, csak sodródik az árral. A szereplők belenyugszanak a kis hazugságaikba, az önámításba, azt hiszik, így könnyebb és jobb lesz az életük. Fárasztó és nehéz szembenézni önmagukkal, ezért inkább élethazugságokba menekülnek.
Még nem szerepeltél Örkény-darabban, mik voltak a nehézségei?
B. Á.: Sokáig nem nagyon tudtam vele mit kezdeni, hogyan kell játszani ezt a fajta abszurd humort. Aztán az ember rájön, hogy maga a nyelvezet, maga a mű megadja ennek a hangulatát, és ugyanúgy kell benne működni, mint bármilyen másik darabban, ugyanolyan igazi érzelmekkel kell játszani, ebben nincs különbség. Az egyik szerepálmom Ágika a Tótékból, bár most már lassan kiöregszem ebből a szerepkörből.
Színházi munkáid mellett játszol az RTL Klub nagy sikerű sorozatában, a Mellékhatásban, valamint a Svenk című filmes magazin egyik műsorvezetője vagy a Hír TV-n. Szeretsz kalandozni a műfajok között?
B. Á.: Alapvetően nagyon szeretem magam kipróbálni különböző műfajokban, de a műsorvezetésnél minden alkalommal izgulok, nagyon össze kell szednem magam előtte, mert más attitűdöt igényel, mint a színészet. Sokat tanulok, rengeteg új emberrel találkozom, más szemszögből nézek bizonyos helyzetekre, de nehéz műfaj, sok energiát igényel.
Folyamatosan próbálsz, játszol, forgatsz és műsort vezetsz. Hogyan látod magad 10 év múlva?
B. Á.: Azért érdekes ez a kérdés, mert ha megkérdezték volna 10 évvel ezelőtt, hogyan látom most magam, akkor teljesen mást mondtam volna. Akkor azt gondoltam, hogy sokkal jobban megtalálom a saját helyemet a világban, jobban kialakul az életem, és hogy merre tartok. Visszagondolva teljesen másképp képzeltem el a 28 éves énemet 18 évesen, ezért nehéz elképzelni most a 38 éves énemet. Remélem, hogy 10 év múlva is szeretnek majd színházba járni az emberek, és lesz igény a munkánkra, szeretném, ha egyre inkább megtalálnám a saját hangomat magánemberként és színészként is. Ha pedig jön egy jó lehetőség, remélem, fogok tudni vele élni, ez nagyon fontos ezen a pályán.