„Még nem látjuk, mit bír el a nézői igény”
2021. november 05. / Á. P.

A pandémia negatív hatásai, ahogy a többi színházat, az Orlai Produkciós Irodát (OPI) sem kerülték el. Folynak a próbák, egymást követik a bemutatók, és mennek a régebbi előadások is, de persze ott van a levegőben a kérdés: hogy lehet tervezni a továbbiakban? Az OPI alapító ve-
zetőjét, Orlai Tibort arról kérdeztük, hogyan látja az új évad esélyeit, milyen előadásokkal készülnek, s csat­lakoztak-e új művészek a társulathoz.

Szeptemberben elején David Hare angol drámaíró Amy világa című színművével indították a 2021/22-es évadot, a darab főszerepében az utánozhatatlan Hernádi Juditot láthatta a közönség, az előadás sokáig velünk maradó élményt adott. Mit tapasztalt az elmúlt egy hónapban, bemerészkedett a közönség a színházba?
O. T.: 2021 ősze meghatározó a színházak működésében. Sok pro­duk­ció készült el, ami a járvány miatt nem jutott el a nézőkhöz. Há­rom-négy darab van „dobozban” szinte minden színháznál ország­szer­te. Kérdéses, hogy a közönség hajlandó lesz-e zárt térbe, kőszín­ház­ba menni, miközben nincsenek óvintézkedések. Sok az új bemutató is, a teátrumok kínálata rendkívül gazdag, ugyanakkor azt látom, hogy a közönség félve tér vissza. A koronavírus előtti időszakban a szín­há­zak majdnem telt házakkal mentek, most zömében fél házak vannak, és minden színház kevesebb előadást tűz ki, mint korábban, a „békeidőben” tette. Persze a sikerdarabok jobban megmozgatják a színházba járók fantáziáját, de itt meg is állnak. Ez egy nagyon éles helyzet, kü­lö­nö­sen, ha figyelembe vesszük, hogy színházba elsősorban a koronavírus által fokozottan veszélyeztetett idősebbek járnak. Egyelőre nem lehet felmérni, mennyire tartós ez a tendencia, vagy ha javul a jár­vány­hely­zet, visszatérnek-e a nézők a színházakba. Vannak félelmeim. A járvány alatt streamingelt előadások ugyan nem adják vissza a jelen idejű színház élményét, viszont van jelentős hozzáadott értékük is, ami izgalmassá teszi őket, kicsit máshová helyezi a fókuszt. Ráadásul az idősebb nézők esetében az online előadások az egészségügyi óvintézkedések mellett a kényelmi szempontokat is erősen kiszolgálják. A streamingelt előadások további előnye, hogy a vidéken élő, a fővárosi színházakba ritkán vagy egyáltalán nem járó közönség is láthatja a produkciókat.

Hogyan tudnak tervezi az adott körülmények között?
O. T.: Kevesebb előadást tűzünk ki, mint szoktunk, havonta produkciónként csupán egyet-egyet, még nem látjuk, mit bír el a nézői igény. Október második felére jósolják a járványhelyzet romlását, miközben azt látom, hogy a védettségi igazolvány kőszínházi ismételt bevezetésének kísérlete nem aratott osztatlan sikert, sok nézőt elriasztott. Ellenben a maszkviselés visszaállítását fontosnak tartanánk, ahogy ezt több szakértő javasolja.

Beszéljünk akkor a régi-új előadásokról, amelyeket mostantól láthat a közönség.
O. T.: Öt olyan előadásunk van, amelyeket 2020-ban mutattunk be, amikor éppen lehetett színházat csinálni. Újnak számítanak, mert alig tudtuk őket játszani, és vannak azok, amelyeket idén tavasztól próbáltunk. Szóval gyakorlatilag 8 új produkció várja a nézőket. A Budapest, Te! című zenés darabunk nyáron a Városmajori Szabadtéri Színpadon nagy sikert aratott, és szeptember 30-án a Belvárosi Színházban is bemutattuk. A fővárost megidéző, Pelsőczy Réka rendezte, a legnépszerűbb régi és új dalokkal teli előadás rendkívül vonzó lehet korosztálytól függetlenül mindenki számára, humor és mélység egyaránt van benne. Művészszínházi produkciónk a Bodor Johanna író-táncművész-koreográfus önéletrajzi ihletésű könyve alapján készült Nem baj, majd megértem című előadás, amely a 80-as évek Romániájába visz bennünket, a rendszerváltás idejének meghatározó darabja. Az előadást Szikszai Rémusz rendezte, szereplői Bánfalvi Eszter, Kerekes Éva, Ötvös András és Gyabronka József. Az egyetemes érvényű mondanivalójú darabot a Jurányi Inkubátorházban játsszuk.
Szintén a Városmajori Szabadtári Színpadon volt az ősbemutatója még 2020 nyarán a Határátlépések című kortárs darabnak.
O. T.: A Határátlépések az elmúlt zaklatott időszak, a leállások miatt nem léphette még át a közönség ingerküszöbét. A Second Life alkotóinak darabja a színészek saját történeteiből indul ki, azt firtatja, hol lépjük át a saját határainkat, hol lépjük át mások határait, és hol lépik át mások a mi határainkat. Az előadással részt vettünk a nyíregyházi VIDOR Fesztiválon, ahol a legjobb kamaraszínházi előadásként Pierrot-díjat kapott, Ötvös András pedig ugyanebben az előadásban, valamint a Hogy szeret a másik című darabunkban nyújtott alakításáért a legjobb férfi epizódszereplő Brighella-díját érdemelte ki. A Határát­lé­pé­seket a 6SZÍN Teátrumban láthatja a közönség.

Egészen különleges helyszínnel bővülnek az Orlai Produkció játszóhelyei, a gyönyörűen felújított, kulturális térként is funkcionáló Rumbach Sebestyén utcai zsinagógával.
O. T.: Didier Caron Hamis hang című színdarabja, több korábbi előadásunkhoz hasonlóan, vészterhes tör­té­nel­mi időkkel foglalkozik, olyan téma, amiről kötelességünk folyamatosan beszélni. A darabot Ujj Mé­szá­ros Károly rendezte, Nagy Dániel Viktor és Vasvári Csaba játsszák a Rumbach zsinagógában.

Önről köztudott, egyformán feladatának tartja a fiatal tehetségek támogatását és a sikeres színészek folyamatos jelenlétét színházában. Lesznek új arcok az Orlai Produkció csapatában?
O. T.: A 2019-2020-es évadban az idén diplomát szerző, nagyon tehetséges Gombó Violát és Rohonyi Barnabást ismerhette meg több darabban is a közönség nálunk. A 2021. évben a Budapest, Te! című zenés játékunkban játszik Börcsök Olivér, személyében – meggyőződésem – a jövő egyik nagy sztárja készül elhagyni alma materét. Boldogan várjuk vissza bármikor az Orlai Produkciónál. Az elmélyült alakításairól ismert Kerekes Éva is játszik nálunk (a már említett Nem baj, majd megértem című előadásunkban láthatják), és először rendezett az OPI-nál Ujj Mészáros Károly.