2021. november 06. / Pavlovics Ágota
A következő idézetet – „Az emberélet útjának felén egy nagy sötétlő erdőbe jutottam, mivel az igaz útat nem lelém.” – Dante Isteni színjáték című művéből a gimnazisták is ismerik. A 700 évvel ezelőtt született műből származó „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!” felszólítás pedig
már régen átment a hétköznapi beszédbe. Avval viszont már csak kevesen büszkélkedhetnek, hogy elolvasták a művet, amit bonyolult történetével és számos lábjegyzetével magyaráznak. Úgy tűnik, végre megváltozik ez a trend. Néhány éve megjelent Nádasdy Ádám mai magyar nyelvű fordítása a Színjátékból, és született egy
előadás a mű Pokol című részéből. A Katona József Színház Sufnijában november 3-án bemutatásra kerülő adaptációról a számomra mindig lenyűgöző Gyabronka Józseffel beszélgettünk.
Mit gondol, miért éppen most akarják újratárgyalni a politikai bűnökkel vádolt és máglyahalálra ítélt Dante perét, miért most lett fontos, hogy a száműzetésben élt költő maradványait Ravennából szülővárosába, Firenzébe szállítsák?
Gy. J.: Dante 1321. szeptember 14-én halt meg, a 700 éves évfordulótól felbolydult a világ egy része, és kampány lett belőle. Csak ennek köszönhető a fokozott érdeklődés, de így volt ez Ady és Bartók Béla esetében is. Nem baj, legalább a kerek évfordulók ráirányítják a figyelmet egy-egy nagy alkotóra. Dante műve része az általános műveltségnek, mégis alig olvassák. Abban reménykedem, hogy akik megnézik az általam elmondott 1 óra 20 perces előadást, gusztust kapnak hozzá, és nem fognak vonakodni, hogy elolvassák a teljes művet.
Kinek az ötlete volt a Pokol színpadra alkalmazása?
Gy. J.: Török Tamara, a Katona József Színház dramaturgja vetette fel, lenne-e kedvem hozzá. Hát persze, hogy volt hozzá kedvem, hiszen az Isteni színjáték remekmű. Babitsot nem bántom, de Nádasdy Ádám szövege egészen más, élő, szellemes, érthető. Többször találkoztam már a szövegeivel, például a Krétakörrel az ő fordításában játszottuk a Hamletet, és már akkor láttam, mennyire közel tudja hozni a szövegeit a gyerekekhez. Ádám szövegeivel szélesebb rétegek tudnak hozzájutni ezekhez a művekhez, én pedig ebben tudok segíteni mint előadó. Az egyik feladatom az, hogy a rajongásomat át tudjam adni.
Részt vett a szöveg húzásában, alakításában is?
Gy. J.: A Pokol húzását Tamara készítette, de amikor tavaly elkezdtem tanulni a szöveget, azt kértem, hogy azok a részek maradjanak, amelyek a legdrámaibbak és amelyekhez a legszemélyesebb közöm van. Ádám nem vett részt ebben a munkában, de megmutattuk neki a szöveget, és elfogadta, nem szólt bele.
Dante a megszokott latin helyett a nép nyelvén írta meg az Isteni színjátékot, amivel megteremtette az olasz nyelvet. Nádasdy Ádám pedig az első olyan Dante-fordító, aki kortársai anyanyelvén szólaltatta meg Dantét. Milyen emberek a Pokol szereplői?
Gy. J.: Dante a Poklot Vergilius vezetésével járja végig, és olyan bűnösökkel találkozik, akik hatottak a saját korukra, de életük és haláluk tanulságos az utókor számára is. Pontos képet ad kora szereplőiről, megmutatja, hogy az emberi természet az elmúlt 700 évben mit sem változott. Az ember ráismer a saját bűneire, gyarlóságaira. A karakterek nem ismeretlenek, ráismerek például a politikusokra, akik 700 éve is gazemberek voltak és most is gazemberek, és akiket ki nem állhatok, mert átvágják egymást, nyerészkednek, gyávák. Mesél a szerelemről is, pontosabban a szerelmes bűnösökről, például Paulo és Francesca titkos viszonyáról. A szerelmeseket Francesca férje rajtakapta, és mindkettőjüket megölte. Dante azt mondja, a szerelem nem bűn, de bizonyos határokra szükség van.
Ön szeret határozott rendezőkkel dolgozni, Kocsis Gergely színész-rendezővel a Becéző szavak kapcsán ismerkedett meg, és most ő állítja színpadra a Dante-előadást. Milyen volt vele dolgozni?
Gy. J.: Kocsis Gergelyt mi kértük fel, hogy gondolkodjon együtt velünk, mert nagyon jó színésznek és rendezőnek tartjuk. Többször elmondtam neki a szöveget, és ahogy hallgatott engem, tudott józan szakmai tanácsokat adni. Érzékeny ember, hasznos meglátásai vannak. A novemberi bemutatóig fogunk még együtt dolgozni az előadáson.
Egy interjúban azt mondta, egyre inkább tart tőle, hogy előadás közben nem jut eszébe a szöveg. Most hogy van ezzel?
Gy. J.: Akkora gyönyörűség számomra ez a mű, hogy minden nehézség tovaszáll. Minden nap elmondom a teljes szöveget, ha időm engedi. Fontos nekem, hogy dolgozhatok ezen az anyagon, hogy át tudjam adni a nézőtéren ülő 70-80 embernek azt a szenvedélyt, örömet, ami bennem van. Egy óra húsz percen keresztül fenn kell tartanom a nézők figyelmét. Azt szeretném, hogy amikor véget ér az előadás, azt mondják, hallottam egy részt az Isteni színjátékból, leveszem otthon a polcról a kötetet, vagy ha nincs meg a könyv, már holnap elmegyek és megveszem, hogy elolvassam az egészet.
már régen átment a hétköznapi beszédbe. Avval viszont már csak kevesen büszkélkedhetnek, hogy elolvasták a művet, amit bonyolult történetével és számos lábjegyzetével magyaráznak. Úgy tűnik, végre megváltozik ez a trend. Néhány éve megjelent Nádasdy Ádám mai magyar nyelvű fordítása a Színjátékból, és született egy
előadás a mű Pokol című részéből. A Katona József Színház Sufnijában november 3-án bemutatásra kerülő adaptációról a számomra mindig lenyűgöző Gyabronka Józseffel beszélgettünk.Mit gondol, miért éppen most akarják újratárgyalni a politikai bűnökkel vádolt és máglyahalálra ítélt Dante perét, miért most lett fontos, hogy a száműzetésben élt költő maradványait Ravennából szülővárosába, Firenzébe szállítsák?
Gy. J.: Dante 1321. szeptember 14-én halt meg, a 700 éves évfordulótól felbolydult a világ egy része, és kampány lett belőle. Csak ennek köszönhető a fokozott érdeklődés, de így volt ez Ady és Bartók Béla esetében is. Nem baj, legalább a kerek évfordulók ráirányítják a figyelmet egy-egy nagy alkotóra. Dante műve része az általános műveltségnek, mégis alig olvassák. Abban reménykedem, hogy akik megnézik az általam elmondott 1 óra 20 perces előadást, gusztust kapnak hozzá, és nem fognak vonakodni, hogy elolvassák a teljes művet.
Kinek az ötlete volt a Pokol színpadra alkalmazása?
Gy. J.: Török Tamara, a Katona József Színház dramaturgja vetette fel, lenne-e kedvem hozzá. Hát persze, hogy volt hozzá kedvem, hiszen az Isteni színjáték remekmű. Babitsot nem bántom, de Nádasdy Ádám szövege egészen más, élő, szellemes, érthető. Többször találkoztam már a szövegeivel, például a Krétakörrel az ő fordításában játszottuk a Hamletet, és már akkor láttam, mennyire közel tudja hozni a szövegeit a gyerekekhez. Ádám szövegeivel szélesebb rétegek tudnak hozzájutni ezekhez a művekhez, én pedig ebben tudok segíteni mint előadó. Az egyik feladatom az, hogy a rajongásomat át tudjam adni.
Részt vett a szöveg húzásában, alakításában is?
Gy. J.: A Pokol húzását Tamara készítette, de amikor tavaly elkezdtem tanulni a szöveget, azt kértem, hogy azok a részek maradjanak, amelyek a legdrámaibbak és amelyekhez a legszemélyesebb közöm van. Ádám nem vett részt ebben a munkában, de megmutattuk neki a szöveget, és elfogadta, nem szólt bele.
Dante a megszokott latin helyett a nép nyelvén írta meg az Isteni színjátékot, amivel megteremtette az olasz nyelvet. Nádasdy Ádám pedig az első olyan Dante-fordító, aki kortársai anyanyelvén szólaltatta meg Dantét. Milyen emberek a Pokol szereplői?
Gy. J.: Dante a Poklot Vergilius vezetésével járja végig, és olyan bűnösökkel találkozik, akik hatottak a saját korukra, de életük és haláluk tanulságos az utókor számára is. Pontos képet ad kora szereplőiről, megmutatja, hogy az emberi természet az elmúlt 700 évben mit sem változott. Az ember ráismer a saját bűneire, gyarlóságaira. A karakterek nem ismeretlenek, ráismerek például a politikusokra, akik 700 éve is gazemberek voltak és most is gazemberek, és akiket ki nem állhatok, mert átvágják egymást, nyerészkednek, gyávák. Mesél a szerelemről is, pontosabban a szerelmes bűnösökről, például Paulo és Francesca titkos viszonyáról. A szerelmeseket Francesca férje rajtakapta, és mindkettőjüket megölte. Dante azt mondja, a szerelem nem bűn, de bizonyos határokra szükség van.
Ön szeret határozott rendezőkkel dolgozni, Kocsis Gergely színész-rendezővel a Becéző szavak kapcsán ismerkedett meg, és most ő állítja színpadra a Dante-előadást. Milyen volt vele dolgozni?
Gy. J.: Kocsis Gergelyt mi kértük fel, hogy gondolkodjon együtt velünk, mert nagyon jó színésznek és rendezőnek tartjuk. Többször elmondtam neki a szöveget, és ahogy hallgatott engem, tudott józan szakmai tanácsokat adni. Érzékeny ember, hasznos meglátásai vannak. A novemberi bemutatóig fogunk még együtt dolgozni az előadáson.
Egy interjúban azt mondta, egyre inkább tart tőle, hogy előadás közben nem jut eszébe a szöveg. Most hogy van ezzel?
Gy. J.: Akkora gyönyörűség számomra ez a mű, hogy minden nehézség tovaszáll. Minden nap elmondom a teljes szöveget, ha időm engedi. Fontos nekem, hogy dolgozhatok ezen az anyagon, hogy át tudjam adni a nézőtéren ülő 70-80 embernek azt a szenvedélyt, örömet, ami bennem van. Egy óra húsz percen keresztül fenn kell tartanom a nézők figyelmét. Azt szeretném, hogy amikor véget ér az előadás, azt mondják, hallottam egy részt az Isteni színjátékból, leveszem otthon a polcról a kötetet, vagy ha nincs meg a könyv, már holnap elmegyek és megveszem, hogy elolvassam az egészet.