2021. november 30. / Nagy Klaudia
A Magyar Nemzeti Balett egyedülálló repertoárjával, táncművészeinek kiemelkedő technikai tudásával, rangos hazai és nemzetközi koreográfusok együttműködésével Európa élvonalába tartozik. Az Eiffel Műhelyház megnyitása hatalmas lépés az együttes életében, hiszen egy egészen
új, inspiráló közegben és magas színvonalú technikai környezetben folytathatja eddigi munkáját. Az új játszóhelyen legutóbb a többszörösen díjazott brit koreográfus és rendező, Wayne McGregor Chroma című darabjának magyarországi bemutatóját tartották. Idén nem marad el A diótörő sem, amely mindig meghatározza az ünnepi időszakot, az együttes és a közönség számára is meghitt hangulatot teremt. Az Operaház márciusi újraavatása után a csapat visszatérhet megszokott otthonába, a jeles eseményt a Mayerling premierjével ünnepli, melynek koreográfusa Sir Kenneth MacMillan. Kiemelt cél az együttes utánpótlásának kinevelése, amellyel kapcsolatban impozáns tervek vannak kibontakozóban. Solymosi Tamás Kiváló és Érdemes Művésszel, a Magyar Nemzeti Balett igazgatójával az Újranyitás Évadáról beszélgettünk.
Mit jelent az együttes számára az Eiffel Műhelyház átadása?
S. T.: Egy új hely minden művésznek beindítja a képzeletét, elkezd tervezni, számba veszi a lehetőségeket. Jelenleg próbáljuk megtalálni a legmegfelelőbb repertoárt a színház számára. Új nézők is csatlakoztak hozzánk, olyan fiatal balett- és operakedvelők, akiket az Eiffel Műhelyház megnyitásával értünk el, azóta követnek minket. Az Operaháznak és az Erkel Színháznak is van egy kialakult közönsége, úgy gondolom, hogy az Eiffel Műhelyház letisztult tervezése, vadonatúj, friss közege újabb embereket állított mellénk.
Úgy tervezik, hogy az Eiffel Műhelyház a kortárs darabok otthona lesz?
S. T.: Az Erkel-Eiffel-Opera repertoárját úgy állítjuk össze, hogy a legjobban illeszkedjen a játszóhely nyújtotta lehetőségekhez. Szeretnénk, ha az Eiffelben kortárs darabok kapnának teret, míg az Opera és az Erkel színpadára a nagyszabású, klasszikus, neoklasszikus baletteket szánjuk. Az Eiffel Műhelyháznak nagyon jól megtervezett, állítható méretű nézőtere van, ahol kamarakeretek között nem vész el a modern előadások iránt érdeklődő közönség sem a nézőtéren. Minden feltétel adott, hogy ezeket a modern darabokat a legjobb minőségben tudjuk előadni.
A kialakult járványhelyzet többször keresztülhúzta Wayne McGregor Chroma című előadásának bemutatóját, de nem adták fel, október végén sikerült közönség előtt is bemutatni. A világhírű külföldi alkotók jelenléte, elismerése hatalmas visszaigazolást jelenthet az ön számára.
S. T.: Az elmúlt 11 évben mindenki maximálisan elégedett volt csapatunk munkájával. Olyan illusztris külföldi alkotók dolgoztak velünk személyesen, mint Hans van Manen, Alexander Ekman, Paul Lightfoot és Sol León, illetve asszisztenseik, betanítóik révén ismerjük meg Wayne McGregor, William Forsythe és Kenneth MacMillan műveit. Ez a névsor magáért beszél, az együttes színvonalas működését, magas szintű tudását igazolja.
November 26-tól január 8-ig újra A diótörőé a főszerep. Hogyan élik meg ezt az intenzív, ünnepi időszakot?
S. T.: Az elmúlt években A diótörő olyan mértékű látogatottsággal büszkélkedhetett, ami mindent felülmúlt. Telt házzal ment 30 alkalommal, ami az Erkel Színházban harmincszor 1800 főt jelent, örömmel láttam, hogy a jegyek milyen gyorsan elkeltek. A felnőtt együttes művészei, valamint a zenekar és a műszak kemény, profi szakmai munkája mellett fontos megjegyeznem, hogy a Magyar Nemzeti Balettintézetben, az Opera balettiskolájában tanuló kis növendékek is óraműpontossággal vitték végig az előadásokat, lelkesedésük egy fikarcnyit sem lankadt, még a vége felé sem, sőt, egyfajta szomorúságot láttam rajtuk, amikor lement az összes előadás. A jövő generációjának nevelése, vezetése számomra egy fontos misszió, hiszen akik most még gyerekfellépők, 10 év múlva már fajsúlyosabb szerepekben fognak táncolni. Decemberben mindig beköltözünk a színházba, ilyenkor A diótörő és rengeteg munka mellett ünnepeljük a karácsonyt, de így is szeretetben és békében zajlik az ünnep.
2016-ban alapította meg a Magyar Nemzeti Balettintézetet, hogy biztosítani tudja az együttes utánpótlását, jövőjét. Hogyan zajlik a képzés?
S. T.: Ugyanolyan színvonalon, mint a világszerte ismert nagy iskolákban, sőt, nálunk 4-5 évesek is részt vesznek a képzésben, hiszen a mai világ megkívánja, hogy már ebben a korban felkeltsük az érdeklődésüket a balett iránt. Örömmel láttam, hogy ebben más iskolák is követnek minket. Sokat változott a balettpálya vonzereje az elmúlt évtizedekben. Amikor én jelentkeztem balettképzésre, 1000 fiúból és 2000 lányból választottak ki 12-12 főt, de a kor, a lehetőségek változásával az utóbbi időben egyre kevesebben jelentkeztek, ebből fakadóan vákuumhelyzet keletkezett. Ezért úgy döntöttem, mindenkinek meg kell mutatnunk, hogy ez egy gyönyörű, élő szakma. Páratlan körülmények között dolgozhatunk az Eiffel Műhelyházban, a fantasztikus Erkel Színházban, valamint márciustól a felújított Operaházban, ilyen bőséggel nem sok helyen dicsekedhetnek a világon. A gyerekekkel először megismertetjük a működésünket, próbáljuk velük megszerettetni az operát, a balettet. Nem mindenkiből válik balettművész, de fontos része lehet az életüknek, mert amellett, hogy fegyelmet tanulnak, megismerik a színházat, és ha elvarázsolja őket ez a világ, lehet, hogy nézőként visszatérnek, mert nem tudnak elszakadni ezektől a műfajoktól. Számos tehetséges növendékünk van, látjuk a vizsgáikon, hogy fejlődnek, szépen haladnak előre, és várjuk, hogy kibontakozzanak, szép sikereket érjenek el különböző nemzetközi balettversenyeken. Nemsokára a Magyar Nemzeti Balett előadásaiban komolyabb szerepekben is megmutatkozhatnak, addig is több, kisebb saját produkciót tervezünk a számukra, mint a János vitézke és a KisHattyúk tava. Minden segítséget és lehetőséget megadunk nekik, amivel nagyszerű balettművészek válhatnak belőlük.
Márciusban várhatóan megnyit a felújított Operaház is. Várják már, hogy visszatérhessenek?
S. T.: Természetesen nagyon várjuk! Egy ilyen hosszú renoválás, az „otthonunktól” való távollét mindenkit megvisel. Amíg a felújítási munkálatok zajlanak, Ókovács Szilveszter főigazgató megtesz mindent, hogy meg tudjuk tartani az előadásainkat, a premierjeinket, ami kicsit tompítja azt a fájdalmat, hogy nem a megszokott falak között dolgozunk. Most végre elérkeztünk abba a fázisba, hogy már látjuk, milyen lesz a megújult színpad és a belső tér, és ez kárpótol minket. Visszatérve az Operaházba újra játszani tudjuk azokat a nagy darabokat, amelyeket technikai okok miatt a bezárás idején nélkülözni kellett a repertoárról. Örülök, hogy a művészek ilyen fegyelmezetten, komoly kitartással és elhivatottsággal álltak hozzá a szokatlan helyzethez, óriási köszönet és hála illeti őket.
Március 14-én a felújított Operaházban a Mayerling lesz az első bemutatójuk. Miért ezzel a darabbal nyitnak?
S. T.: A Magyar Királyi Operaház ünnepélyes megnyitására 1884. szeptember 27-én, I. Ferenc József magyar király jelenlétében került sor. A Mayerlinggel visszatekintünk az Osztrák- Magyar Monarchia idejébe, hiszen az osztrák trónörökös, Rudolf főherceg és szeretője, Vetsera Mária tragikus történetét mutatja be a darab Liszt Ferenc sodró erejű zenéjével. Olyan méretű és nehézségű balett, ami az egész együttest megmozgatja. A nyitáson szeretném színpadon látni az egész együttest, és megmutatni, milyen tehetségei vannak az országnak. Nagy volumenű balett, amit a legjobb operaházak és balettegyüttesek tudnak csak kiállítani, és én a Magyar Állami Operaházat és a Magyar Nemzeti Balettet ezek közé sorolom.
Jövőbeli tervei közt szerepel egy művészeti iskola létrehozása. Hol tart jelenleg a megvalósítás folyamata?
S. T.: Az Eiffel Műhelyház melletti területen kapna helyet Opera Campus néven egy új művészeti iskola, ahol két osztályban a balettnövendékekre és az Opera Gyermekkarának tagjaira szabva indítanánk optimális képzést. A gyerekek egész napjukat itt tölthetnék, iskolai tanulmányaikat az opera- és balettelőadások próbáival összhangban végezhetnék el. Még az előkészítési folyamatban vagyunk, remélem, a tervezés és a kivitelezés gyorsabban meg fog valósulni, mint az Eiffel Műhelyházé. Az elmúlt években sok balettnövendék inkább külföldön kereste a lehetőségeket. Szeretném megfordítani ezt a tendenciát, és arra ösztönözni őket, hogyha befejezik a képzést, nálunk, a Magyar Állami Operaházban képzeljék el a jövőjüket, maradjanak itt, hiszen egy világszínvonalat képviselő együttes tagjai lehetnek.
új, inspiráló közegben és magas színvonalú technikai környezetben folytathatja eddigi munkáját. Az új játszóhelyen legutóbb a többszörösen díjazott brit koreográfus és rendező, Wayne McGregor Chroma című darabjának magyarországi bemutatóját tartották. Idén nem marad el A diótörő sem, amely mindig meghatározza az ünnepi időszakot, az együttes és a közönség számára is meghitt hangulatot teremt. Az Operaház márciusi újraavatása után a csapat visszatérhet megszokott otthonába, a jeles eseményt a Mayerling premierjével ünnepli, melynek koreográfusa Sir Kenneth MacMillan. Kiemelt cél az együttes utánpótlásának kinevelése, amellyel kapcsolatban impozáns tervek vannak kibontakozóban. Solymosi Tamás Kiváló és Érdemes Művésszel, a Magyar Nemzeti Balett igazgatójával az Újranyitás Évadáról beszélgettünk.
Mit jelent az együttes számára az Eiffel Műhelyház átadása?
S. T.: Egy új hely minden művésznek beindítja a képzeletét, elkezd tervezni, számba veszi a lehetőségeket. Jelenleg próbáljuk megtalálni a legmegfelelőbb repertoárt a színház számára. Új nézők is csatlakoztak hozzánk, olyan fiatal balett- és operakedvelők, akiket az Eiffel Műhelyház megnyitásával értünk el, azóta követnek minket. Az Operaháznak és az Erkel Színháznak is van egy kialakult közönsége, úgy gondolom, hogy az Eiffel Műhelyház letisztult tervezése, vadonatúj, friss közege újabb embereket állított mellénk. Úgy tervezik, hogy az Eiffel Műhelyház a kortárs darabok otthona lesz?
S. T.: Az Erkel-Eiffel-Opera repertoárját úgy állítjuk össze, hogy a legjobban illeszkedjen a játszóhely nyújtotta lehetőségekhez. Szeretnénk, ha az Eiffelben kortárs darabok kapnának teret, míg az Opera és az Erkel színpadára a nagyszabású, klasszikus, neoklasszikus baletteket szánjuk. Az Eiffel Műhelyháznak nagyon jól megtervezett, állítható méretű nézőtere van, ahol kamarakeretek között nem vész el a modern előadások iránt érdeklődő közönség sem a nézőtéren. Minden feltétel adott, hogy ezeket a modern darabokat a legjobb minőségben tudjuk előadni.
A kialakult járványhelyzet többször keresztülhúzta Wayne McGregor Chroma című előadásának bemutatóját, de nem adták fel, október végén sikerült közönség előtt is bemutatni. A világhírű külföldi alkotók jelenléte, elismerése hatalmas visszaigazolást jelenthet az ön számára.
S. T.: Az elmúlt 11 évben mindenki maximálisan elégedett volt csapatunk munkájával. Olyan illusztris külföldi alkotók dolgoztak velünk személyesen, mint Hans van Manen, Alexander Ekman, Paul Lightfoot és Sol León, illetve asszisztenseik, betanítóik révén ismerjük meg Wayne McGregor, William Forsythe és Kenneth MacMillan műveit. Ez a névsor magáért beszél, az együttes színvonalas működését, magas szintű tudását igazolja.
November 26-tól január 8-ig újra A diótörőé a főszerep. Hogyan élik meg ezt az intenzív, ünnepi időszakot?
S. T.: Az elmúlt években A diótörő olyan mértékű látogatottsággal büszkélkedhetett, ami mindent felülmúlt. Telt házzal ment 30 alkalommal, ami az Erkel Színházban harmincszor 1800 főt jelent, örömmel láttam, hogy a jegyek milyen gyorsan elkeltek. A felnőtt együttes művészei, valamint a zenekar és a műszak kemény, profi szakmai munkája mellett fontos megjegyeznem, hogy a Magyar Nemzeti Balettintézetben, az Opera balettiskolájában tanuló kis növendékek is óraműpontossággal vitték végig az előadásokat, lelkesedésük egy fikarcnyit sem lankadt, még a vége felé sem, sőt, egyfajta szomorúságot láttam rajtuk, amikor lement az összes előadás. A jövő generációjának nevelése, vezetése számomra egy fontos misszió, hiszen akik most még gyerekfellépők, 10 év múlva már fajsúlyosabb szerepekben fognak táncolni. Decemberben mindig beköltözünk a színházba, ilyenkor A diótörő és rengeteg munka mellett ünnepeljük a karácsonyt, de így is szeretetben és békében zajlik az ünnep.
2016-ban alapította meg a Magyar Nemzeti Balettintézetet, hogy biztosítani tudja az együttes utánpótlását, jövőjét. Hogyan zajlik a képzés?
S. T.: Ugyanolyan színvonalon, mint a világszerte ismert nagy iskolákban, sőt, nálunk 4-5 évesek is részt vesznek a képzésben, hiszen a mai világ megkívánja, hogy már ebben a korban felkeltsük az érdeklődésüket a balett iránt. Örömmel láttam, hogy ebben más iskolák is követnek minket. Sokat változott a balettpálya vonzereje az elmúlt évtizedekben. Amikor én jelentkeztem balettképzésre, 1000 fiúból és 2000 lányból választottak ki 12-12 főt, de a kor, a lehetőségek változásával az utóbbi időben egyre kevesebben jelentkeztek, ebből fakadóan vákuumhelyzet keletkezett. Ezért úgy döntöttem, mindenkinek meg kell mutatnunk, hogy ez egy gyönyörű, élő szakma. Páratlan körülmények között dolgozhatunk az Eiffel Műhelyházban, a fantasztikus Erkel Színházban, valamint márciustól a felújított Operaházban, ilyen bőséggel nem sok helyen dicsekedhetnek a világon. A gyerekekkel először megismertetjük a működésünket, próbáljuk velük megszerettetni az operát, a balettet. Nem mindenkiből válik balettművész, de fontos része lehet az életüknek, mert amellett, hogy fegyelmet tanulnak, megismerik a színházat, és ha elvarázsolja őket ez a világ, lehet, hogy nézőként visszatérnek, mert nem tudnak elszakadni ezektől a műfajoktól. Számos tehetséges növendékünk van, látjuk a vizsgáikon, hogy fejlődnek, szépen haladnak előre, és várjuk, hogy kibontakozzanak, szép sikereket érjenek el különböző nemzetközi balettversenyeken. Nemsokára a Magyar Nemzeti Balett előadásaiban komolyabb szerepekben is megmutatkozhatnak, addig is több, kisebb saját produkciót tervezünk a számukra, mint a János vitézke és a KisHattyúk tava. Minden segítséget és lehetőséget megadunk nekik, amivel nagyszerű balettművészek válhatnak belőlük. Márciusban várhatóan megnyit a felújított Operaház is. Várják már, hogy visszatérhessenek?
S. T.: Természetesen nagyon várjuk! Egy ilyen hosszú renoválás, az „otthonunktól” való távollét mindenkit megvisel. Amíg a felújítási munkálatok zajlanak, Ókovács Szilveszter főigazgató megtesz mindent, hogy meg tudjuk tartani az előadásainkat, a premierjeinket, ami kicsit tompítja azt a fájdalmat, hogy nem a megszokott falak között dolgozunk. Most végre elérkeztünk abba a fázisba, hogy már látjuk, milyen lesz a megújult színpad és a belső tér, és ez kárpótol minket. Visszatérve az Operaházba újra játszani tudjuk azokat a nagy darabokat, amelyeket technikai okok miatt a bezárás idején nélkülözni kellett a repertoárról. Örülök, hogy a művészek ilyen fegyelmezetten, komoly kitartással és elhivatottsággal álltak hozzá a szokatlan helyzethez, óriási köszönet és hála illeti őket.
Március 14-én a felújított Operaházban a Mayerling lesz az első bemutatójuk. Miért ezzel a darabbal nyitnak?
S. T.: A Magyar Királyi Operaház ünnepélyes megnyitására 1884. szeptember 27-én, I. Ferenc József magyar király jelenlétében került sor. A Mayerlinggel visszatekintünk az Osztrák- Magyar Monarchia idejébe, hiszen az osztrák trónörökös, Rudolf főherceg és szeretője, Vetsera Mária tragikus történetét mutatja be a darab Liszt Ferenc sodró erejű zenéjével. Olyan méretű és nehézségű balett, ami az egész együttest megmozgatja. A nyitáson szeretném színpadon látni az egész együttest, és megmutatni, milyen tehetségei vannak az országnak. Nagy volumenű balett, amit a legjobb operaházak és balettegyüttesek tudnak csak kiállítani, és én a Magyar Állami Operaházat és a Magyar Nemzeti Balettet ezek közé sorolom.
Jövőbeli tervei közt szerepel egy művészeti iskola létrehozása. Hol tart jelenleg a megvalósítás folyamata?
S. T.: Az Eiffel Műhelyház melletti területen kapna helyet Opera Campus néven egy új művészeti iskola, ahol két osztályban a balettnövendékekre és az Opera Gyermekkarának tagjaira szabva indítanánk optimális képzést. A gyerekek egész napjukat itt tölthetnék, iskolai tanulmányaikat az opera- és balettelőadások próbáival összhangban végezhetnék el. Még az előkészítési folyamatban vagyunk, remélem, a tervezés és a kivitelezés gyorsabban meg fog valósulni, mint az Eiffel Műhelyházé. Az elmúlt években sok balettnövendék inkább külföldön kereste a lehetőségeket. Szeretném megfordítani ezt a tendenciát, és arra ösztönözni őket, hogyha befejezik a képzést, nálunk, a Magyar Állami Operaházban képzeljék el a jövőjüket, maradjanak itt, hiszen egy világszínvonalat képviselő együttes tagjai lehetnek.