2021. november 30. / Pavlovics Ágota
Száz éve kezdődött el a jazz-korszak, születtek meg egymás után azok a melódiák, amelyek mára sem veszítettek semmit a vonzerejükből, és amelyeket az 1945 utáni Magyarországon első ízben a Bényei Tamás és a Gramophonia Hot Jazz Orchestra kelt életre korhű formában.
A zenekar gerincét a harmincöt éves, sikeres múltra visszatekintő, Kossuth-díjas Hot Jazz Band alkotja. A 11 tagúra bővült zenekar a Melody Dance Company közreműködésével ad koncertet december 31-én a Pesti Vigadóban. A különleges évbúcsúztató koncertről a zenekar vezetőjével, a több hangszeren játszó nagyszerű énekessel, a nem csak megjelenésében kifogástalanul elegáns Bényei Tamással beszélgettünk.
Korábban is mámorító volt hallgatni Önöktől a múlt század 20-as, 30-as éveinek zenéjét, a mögöttünk lévő, embert próbáló időszak pedig csak fokozta az ilyen irányú vágyainkat.
B. T.: Szokták mondani, hogy a zene, amit játszunk, gyógyszer, hosszú pályafutásom alatt sok olyan reakciót hallottam a közönségünktől, hogy a zenénk
átsegítette őket nehéz időszakokon, még gyászon is. Már az ókorban tudták, hogy érzéstelenítők és fájdalomcsillapítók hiányában zenével lehet enyhíteni a páciensek fájdalmát.
Hogyan jellemezné a zenekar stílusát?
B. T.: Alapítótársammal, Szőke Péter barátommal sokat polemizáltunk ezen, ő mondta, hogy a mi zenénk akkor született, amikor a nagyvárosokban a korábbinál sokkal kényelmesebbé vált az élet. Az ipari forradalom kiteljesedésének köszönhetően magasabb volt az életszínvonal, és a felszabadult öröm határozta meg a közkinccsé vált zenét. Ez a zene nem fennkölt, ekkoriban lépett ki a komolyzenéből, és a hangokból új zenei világ, a mai könnyűzene őse jött létre. Benne volt a felfedezés öröme, de a profán, hétköznapi érzések, a bánat és a szomorúság is éppen úgy, ahogy a kor költőinek verseiben. A 20. század elején a szerzők boldog zenét alkottak.
Ezt a boldog zenét – amit hallgatva az ember egyszerűen nem lehet szomorú – hallhatják majd mindazok, akik a 2021-es évet Önökkel fogják búcsúztatni a Pesti Vigadóban. Milyen műsorral készülnek a szilveszteri koncertre?
B. T.: A koncerten megszólalnak majd a népszerű Karády-, Jávor-, Kabos-, Latabár-filmek zenéi és Benny Goodman, Artie Shaw, Tommy Dorsey vagy Jimmie Lunceford zenekarainak legendás szerzeményei. A Bényei Tamás és a Gramophonia Hot Jazz Orchestra elnevezésű big band 2014 óta működik, azért alapítottam meg, hogy az 1920-tól az 1940-es évekig született szerzeményeket nagyzenekari hangzásban elevenítsük meg, hogy a dalok éppen úgy hangozzanak el, mint a korabeli lemezeken. A klasszikus jazz művelőinek hazai táborában nem sok hivatásos zenész van, belőlük alakult ez a zenekar, amelynek gerincét a harmincöt éves múltra visszatekintő, Kossuth-díjas Hot Jazz Band alkotja. A zenekarban Fodor László altszaxofonon és klarinéton, Kovács Tamás harsonán, Szabó Lóránt gitáron és bendzsón, Juhász Zoltán bőgőn játszik, Galbács István dobol, Korb Attila trombitán és basszusszaxofonon, Szalóky Béla trombitán, Dennert Árpád altszaxofonon és klarinéton, Mátrai Zoltán tenorszaxofonon és klarinéton zenél, Nagy Iván zongorázik, én pedig a zenekar vezetője és producere vagyok, trombitán és bendzsón játszom, illetve énekelek. Sok szép koncert van már mögöttünk.
Mit tudhatunk a Melody Dance Companyról?
B. T.: Korda Júlia táncos – a Pesti Vigadó munkatársa, protokoll rendezvényeinek szervezője –, Bóbis László világbajnok sztepptáncos tanítványa alakította a szilveszteri koncertre a tánccsoportot, és készítette a koreográfiát erre az alkalomra. A táncosok a swing változatait fogják táncolni, ide tartozik a charleston, a foxtrott, a Lindy-hop, a shimmy, vagyis a jól ismert és népszerű táncok. A zenekar megalakulása óta sok, a táncosokkal közös produkció készült, ezt szeretnénk folytatni a jövőben is.
Ön több hangszeren játszik, énekel, miért döntött úgy, hogy altszaxofonozni is megtanul?
B. T.: Trombitán kilencéves koromban zeneiskolában tanultam meg játszani, bendzsón 11 évesen magamtól és kotta nélkül, gitáron szintén magamtól 15 évesen, és játszom szájharmonikán is. Az alt szaxofon közel áll a trombitához, de sokkal könnyebb zenélni rajta, míg a trombita megszólaltatásához a szájizmokkal végzett kemény fizikai munkára van szükség, a szaxofonnál csak a hangszer fúvókáját kell fújni. Már valahol az óceánon, egy hajó gyomrában utazik az az 1924-ben készült muzeális hangszer, amelyiken tanulni fogok.
A Képzőművészeti Egyetemre járt, de a zene beszippantotta, parlagon hever ez a tudás?
B. T.: Természetesen nem. A most készülő lemezünk, amelynek alcíme Hot Jazz Band kicsiknek és nagyoknak, illusztrációit is én készítem. Most folynak a digitális stúdiómunkák, a 12 dalt tartalmazó lemez november végén, legkésőbb december elején megjelenik.
A klasszikus jazz irányába olyan művészek terelték, mint Karády Katalin és Kalmár Pál. Mostanában kik vannak Önre a legnagyobb hatással?
B. T.: Minden tekintetben konzervatív vagyok, öltözködésben, esztétikai téren, látványban és a zenében is a nagy öregek hatnak rám a legerősebben még mindig. Benny Goodman dallamfűzése unikális, sokat lehet tanulni tőle. A másik Allen Reus gitáros, aki úgy szólaltatja meg a hangszerét, mintha valaki két kézzel zongorázna, teszi ezt egy szál pengetővel hat húron. A Dél-Afrikában született és a hitleri bombázások áldozatául esett brit Al Bowlly csodaszép baritonját mindig nagy élmény hallgatni. Ahogy a beszélgetésünk elején mondtam, a zene gyógyít, azt szeretném üzenni a zeneszerető közönségnek, hogy vigyázzanak magukra, és akik be vannak oltva, egészségesek, mozduljanak ki, jöjjenek el a koncertjeinkre.
A zenekar gerincét a harmincöt éves, sikeres múltra visszatekintő, Kossuth-díjas Hot Jazz Band alkotja. A 11 tagúra bővült zenekar a Melody Dance Company közreműködésével ad koncertet december 31-én a Pesti Vigadóban. A különleges évbúcsúztató koncertről a zenekar vezetőjével, a több hangszeren játszó nagyszerű énekessel, a nem csak megjelenésében kifogástalanul elegáns Bényei Tamással beszélgettünk.
Korábban is mámorító volt hallgatni Önöktől a múlt század 20-as, 30-as éveinek zenéjét, a mögöttünk lévő, embert próbáló időszak pedig csak fokozta az ilyen irányú vágyainkat.
B. T.: Szokták mondani, hogy a zene, amit játszunk, gyógyszer, hosszú pályafutásom alatt sok olyan reakciót hallottam a közönségünktől, hogy a zenénk
átsegítette őket nehéz időszakokon, még gyászon is. Már az ókorban tudták, hogy érzéstelenítők és fájdalomcsillapítók hiányában zenével lehet enyhíteni a páciensek fájdalmát. Hogyan jellemezné a zenekar stílusát?
B. T.: Alapítótársammal, Szőke Péter barátommal sokat polemizáltunk ezen, ő mondta, hogy a mi zenénk akkor született, amikor a nagyvárosokban a korábbinál sokkal kényelmesebbé vált az élet. Az ipari forradalom kiteljesedésének köszönhetően magasabb volt az életszínvonal, és a felszabadult öröm határozta meg a közkinccsé vált zenét. Ez a zene nem fennkölt, ekkoriban lépett ki a komolyzenéből, és a hangokból új zenei világ, a mai könnyűzene őse jött létre. Benne volt a felfedezés öröme, de a profán, hétköznapi érzések, a bánat és a szomorúság is éppen úgy, ahogy a kor költőinek verseiben. A 20. század elején a szerzők boldog zenét alkottak.
Ezt a boldog zenét – amit hallgatva az ember egyszerűen nem lehet szomorú – hallhatják majd mindazok, akik a 2021-es évet Önökkel fogják búcsúztatni a Pesti Vigadóban. Milyen műsorral készülnek a szilveszteri koncertre?
B. T.: A koncerten megszólalnak majd a népszerű Karády-, Jávor-, Kabos-, Latabár-filmek zenéi és Benny Goodman, Artie Shaw, Tommy Dorsey vagy Jimmie Lunceford zenekarainak legendás szerzeményei. A Bényei Tamás és a Gramophonia Hot Jazz Orchestra elnevezésű big band 2014 óta működik, azért alapítottam meg, hogy az 1920-tól az 1940-es évekig született szerzeményeket nagyzenekari hangzásban elevenítsük meg, hogy a dalok éppen úgy hangozzanak el, mint a korabeli lemezeken. A klasszikus jazz művelőinek hazai táborában nem sok hivatásos zenész van, belőlük alakult ez a zenekar, amelynek gerincét a harmincöt éves múltra visszatekintő, Kossuth-díjas Hot Jazz Band alkotja. A zenekarban Fodor László altszaxofonon és klarinéton, Kovács Tamás harsonán, Szabó Lóránt gitáron és bendzsón, Juhász Zoltán bőgőn játszik, Galbács István dobol, Korb Attila trombitán és basszusszaxofonon, Szalóky Béla trombitán, Dennert Árpád altszaxofonon és klarinéton, Mátrai Zoltán tenorszaxofonon és klarinéton zenél, Nagy Iván zongorázik, én pedig a zenekar vezetője és producere vagyok, trombitán és bendzsón játszom, illetve énekelek. Sok szép koncert van már mögöttünk.
Mit tudhatunk a Melody Dance Companyról?
B. T.: Korda Júlia táncos – a Pesti Vigadó munkatársa, protokoll rendezvényeinek szervezője –, Bóbis László világbajnok sztepptáncos tanítványa alakította a szilveszteri koncertre a tánccsoportot, és készítette a koreográfiát erre az alkalomra. A táncosok a swing változatait fogják táncolni, ide tartozik a charleston, a foxtrott, a Lindy-hop, a shimmy, vagyis a jól ismert és népszerű táncok. A zenekar megalakulása óta sok, a táncosokkal közös produkció készült, ezt szeretnénk folytatni a jövőben is.
Ön több hangszeren játszik, énekel, miért döntött úgy, hogy altszaxofonozni is megtanul?
B. T.: Trombitán kilencéves koromban zeneiskolában tanultam meg játszani, bendzsón 11 évesen magamtól és kotta nélkül, gitáron szintén magamtól 15 évesen, és játszom szájharmonikán is. Az alt szaxofon közel áll a trombitához, de sokkal könnyebb zenélni rajta, míg a trombita megszólaltatásához a szájizmokkal végzett kemény fizikai munkára van szükség, a szaxofonnál csak a hangszer fúvókáját kell fújni. Már valahol az óceánon, egy hajó gyomrában utazik az az 1924-ben készült muzeális hangszer, amelyiken tanulni fogok.
A Képzőművészeti Egyetemre járt, de a zene beszippantotta, parlagon hever ez a tudás?
B. T.: Természetesen nem. A most készülő lemezünk, amelynek alcíme Hot Jazz Band kicsiknek és nagyoknak, illusztrációit is én készítem. Most folynak a digitális stúdiómunkák, a 12 dalt tartalmazó lemez november végén, legkésőbb december elején megjelenik.
A klasszikus jazz irányába olyan művészek terelték, mint Karády Katalin és Kalmár Pál. Mostanában kik vannak Önre a legnagyobb hatással?
B. T.: Minden tekintetben konzervatív vagyok, öltözködésben, esztétikai téren, látványban és a zenében is a nagy öregek hatnak rám a legerősebben még mindig. Benny Goodman dallamfűzése unikális, sokat lehet tanulni tőle. A másik Allen Reus gitáros, aki úgy szólaltatja meg a hangszerét, mintha valaki két kézzel zongorázna, teszi ezt egy szál pengetővel hat húron. A Dél-Afrikában született és a hitleri bombázások áldozatául esett brit Al Bowlly csodaszép baritonját mindig nagy élmény hallgatni. Ahogy a beszélgetésünk elején mondtam, a zene gyógyít, azt szeretném üzenni a zeneszerető közönségnek, hogy vigyázzanak magukra, és akik be vannak oltva, egészségesek, mozduljanak ki, jöjjenek el a koncertjeinkre.