2021. december 06. / Nagy Klaudia
2018-ban végzett a Kaposvári Egyetem színművész szakán Uray Péter osztályában. Még ugyanebben az évben a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színházhoz szerződött, azóta folyamatosan arra törekszik, hogy minden műfajban kipróbálhassa magát. Az idei évadban sok izgalmas
színészi feladatot kap, játszik a népszerű Elisabeth musicalben, a Terror című előadásban, december végén pedig A cirkuszhercegnő című operett bonvivánjaként léphet színpadra. Koltai-Nagy Balázs színművésszel legújabb szerepeiről a Terror premierje előtt beszélgettünk.
Az Elisabeth ikonikus musical, amely hosszú ideig óriási sikerrel ment a Budapesti Operettszínházban. Mit szólt, amikor kiderült, hogy ön fogja játszani a darab egyik legemblematikusabb alakját, a Halált?
K.-N. B.: Amikor megtudtam, hogy rám osztották a Halál szerepét, azonnal elkezdtem készülni, mert tudtam, hogy ezt a lécet meg kell ugrani. Szerettem volna, ha olyan szinten tudok teljesíteni, ami méltó a karakter megjelenítéséhez.
Szente Vajk rendezésében az eddig megszokottakhoz képest nagyon eltérő Halál-ábrázolást láthatunk. Mitől különleges ez a figura?
K.-N. B.: Alapvetően nagyon jó szándékú, nem az a létezésének lényege, hogy mindenkit elragadjon, hanem megpróbál az élet részeként létezni. Úgy próbál jelen lenni, hogy közben ne vele foglalkozzanak, de legyenek tisztában azzal, hogy övé az utolsó tánc. Ez magabiztossággal, önbizalommal tölti el, ebből kifolyólag nincsenek váratlan pillanatai, megmozdulásai. Kifinomult, elegáns karakter, aki biztos a dolgában, ő az, aki mindent tud.
Fehér öltönyös, sétapálcás fickó, aki már-már emberként viselkedik.
K.-N. B.: Kialakult az a sztereotípia a Halálról, hogy gonosz és megnyomorítja az embert. Mi pont az ellenkezőjét igyekszünk megmutatni, hogy nem feltétlenül egy sötét, démoni karakter, hanem fel lehet ruházni emberi tulajdonságokkal. Amikor beleástuk magunkat a darabba, rájöttünk, hogy ennek van táptalaja, meg lehet indokolni, hogy valóban képes emberként is létezni, tud empatikus, szenvedélyes, önző, segítőkész vagy akár ártatlan lenni. Az emberi tulajdonságait pedig az Elisabeth iránti szerelem váltja ki. Féltékeny, zavarban van, próbálja meggyőzni Elisabethet, hogy nem kell küzdenie az élettel, menjen vele. Viszont Elisabeth ellenáll, mert úgy érzi, még maradnia kell, a Halál pedig elfogadja a döntését, tud várni, hiszen időtlen karakter.
Érdekes, hogy főleg pozitív tulajdonságokat említett, hiszen a Halál magával ragadja Elisabeth fiát, Rudolf főherceget. Milyen a kettejük kapcsolata?
K.-N. B.: Talán sokan azt gondolják, hogy a Halál közeledése Rudolfhoz bosszú Elisabeth ellen. De szerintem nem, hiszen a halál az élet része. A Halál egyfajta tanító szerepet tölt be a darabban. Például akkor, amikor elviszi a pici Sophie-t, vagy amikor az esküvőn megállítja az időt, és közli Elisabethtel, hogy az utolsó tánc neki jár, és akkor is, amikor a kis Rudolfnál megjelenik, aki éppen sír az édesanyja után. A Halál elmondja, hogy amikor érett lesz, vissza fog térni, mert ez Rudolf sorsa. Később látja, hogy a felnőtt herceg szenved, és biztatja, hogy legyen forradalmár. Ez nem személyes bosszú vagy gonoszság, hanem a segítőkészsége nyilvánul meg abban, hogy azt tanácsolja a főhercegnek, tegye azt, amit jónak lát, hiszen ez az élet értelme.
Cseke Péter állítja színpadra Ferdinand von Schirach Terror című darabját, amelyben Lars Koch vadászpilótát alakítja. Koch lelőtt egy repülőgépet 164 emberrel a fedélzetén, amely szervezett terrorakció következtében egy zsúfolt stadionba készült becsapódni. Az előadás érdekessége, hogy a Kecskeméti Törvényszéken fogják játszani, és a főszereplő sorsáról a közönség dönt. Mi a legnagyobb kihívás ebben a darabban?
K.-N. B.: Számomra nagyon izgalmas, hogy a közönség szavazhat arról, hogy a vádlott bűnös vagy ártatlan. Innentől fogva nagyon sok múlik a színészi játékon, hogy mi hogyan jelenítjük meg az adott karaktert. A nézők a hallottak alapján el fognak gondolkodni, hogy mi a helyes döntés, és valami mellett voksolniuk kell. Döntő pontja lehet az előadásnak, hogyan jelenítem meg a karaktert, mennyire ábrázolom őt egy pikírt, undok vadászpilótának vagy egy szerény, ártatlan fiúnak.
Készült egy weboldal is, ahol meg lehet nézni, melyik országban hogyan döntöttek a nézők. Egyedül Japánban találják bűnösnek őt.
K.-N. B.: Ebből talán azt lehet leszűrni, hogy a keleti országok nagyon szabálykövetőek. Náluk inkább az dönt, hogy a fiú megszegte felettesei parancsát, nem kérdés, hogy börtönbe kell mennie. Az európai hozzáállás érzelmesebb, és ebből kifolyólag itt inkább úgy döntenek, hogy felmentik, hiszen mégiscsak megmentett hetvenezer embert a stadionban, annak ellenére, hogy közben megölt 164-et a repülőn. Bűnös, mert megölt rengeteg embert vagy hős, mert megmentette a stadionban ülő nézőket. Elképesztően nehéz döntés.
Rengeteget dolgozik, délelőtt próbálja a Terrort, zajlanak A cirkuszhercegnő előkészületei, emellett minden este játszik. Hogyan tud kikapcsolódni?
K.-N. B.: Engem alapvetően a környezet tölt fel. Mindig ott érzem jól magam, ahol vagyok. Ugyanolyan pihenés, ha bent vagyok a színházban, és fél órát ülök a büfében, mint amikor otthon vagyok a kutyáimmal. Ha jön egy szabadnap, elkezdek bolyongani, annyira haszontalannak érzem magam, megszoktam, hogy ezerrel dolgozunk. Sokszor szoktam ezzel viccelődni, hogy elfelejtettem pihenni. Ugyanakkor törekednem kell arra, hogy a magánéletem is egyensúlyba kerüljön a munkával, mert a kettő együtt csak így tud működni.
színészi feladatot kap, játszik a népszerű Elisabeth musicalben, a Terror című előadásban, december végén pedig A cirkuszhercegnő című operett bonvivánjaként léphet színpadra. Koltai-Nagy Balázs színművésszel legújabb szerepeiről a Terror premierje előtt beszélgettünk.
Az Elisabeth ikonikus musical, amely hosszú ideig óriási sikerrel ment a Budapesti Operettszínházban. Mit szólt, amikor kiderült, hogy ön fogja játszani a darab egyik legemblematikusabb alakját, a Halált?
K.-N. B.: Amikor megtudtam, hogy rám osztották a Halál szerepét, azonnal elkezdtem készülni, mert tudtam, hogy ezt a lécet meg kell ugrani. Szerettem volna, ha olyan szinten tudok teljesíteni, ami méltó a karakter megjelenítéséhez.
Szente Vajk rendezésében az eddig megszokottakhoz képest nagyon eltérő Halál-ábrázolást láthatunk. Mitől különleges ez a figura?
K.-N. B.: Alapvetően nagyon jó szándékú, nem az a létezésének lényege, hogy mindenkit elragadjon, hanem megpróbál az élet részeként létezni. Úgy próbál jelen lenni, hogy közben ne vele foglalkozzanak, de legyenek tisztában azzal, hogy övé az utolsó tánc. Ez magabiztossággal, önbizalommal tölti el, ebből kifolyólag nincsenek váratlan pillanatai, megmozdulásai. Kifinomult, elegáns karakter, aki biztos a dolgában, ő az, aki mindent tud.
Fehér öltönyös, sétapálcás fickó, aki már-már emberként viselkedik.
K.-N. B.: Kialakult az a sztereotípia a Halálról, hogy gonosz és megnyomorítja az embert. Mi pont az ellenkezőjét igyekszünk megmutatni, hogy nem feltétlenül egy sötét, démoni karakter, hanem fel lehet ruházni emberi tulajdonságokkal. Amikor beleástuk magunkat a darabba, rájöttünk, hogy ennek van táptalaja, meg lehet indokolni, hogy valóban képes emberként is létezni, tud empatikus, szenvedélyes, önző, segítőkész vagy akár ártatlan lenni. Az emberi tulajdonságait pedig az Elisabeth iránti szerelem váltja ki. Féltékeny, zavarban van, próbálja meggyőzni Elisabethet, hogy nem kell küzdenie az élettel, menjen vele. Viszont Elisabeth ellenáll, mert úgy érzi, még maradnia kell, a Halál pedig elfogadja a döntését, tud várni, hiszen időtlen karakter.
Érdekes, hogy főleg pozitív tulajdonságokat említett, hiszen a Halál magával ragadja Elisabeth fiát, Rudolf főherceget. Milyen a kettejük kapcsolata?
K.-N. B.: Talán sokan azt gondolják, hogy a Halál közeledése Rudolfhoz bosszú Elisabeth ellen. De szerintem nem, hiszen a halál az élet része. A Halál egyfajta tanító szerepet tölt be a darabban. Például akkor, amikor elviszi a pici Sophie-t, vagy amikor az esküvőn megállítja az időt, és közli Elisabethtel, hogy az utolsó tánc neki jár, és akkor is, amikor a kis Rudolfnál megjelenik, aki éppen sír az édesanyja után. A Halál elmondja, hogy amikor érett lesz, vissza fog térni, mert ez Rudolf sorsa. Később látja, hogy a felnőtt herceg szenved, és biztatja, hogy legyen forradalmár. Ez nem személyes bosszú vagy gonoszság, hanem a segítőkészsége nyilvánul meg abban, hogy azt tanácsolja a főhercegnek, tegye azt, amit jónak lát, hiszen ez az élet értelme.
Cseke Péter állítja színpadra Ferdinand von Schirach Terror című darabját, amelyben Lars Koch vadászpilótát alakítja. Koch lelőtt egy repülőgépet 164 emberrel a fedélzetén, amely szervezett terrorakció következtében egy zsúfolt stadionba készült becsapódni. Az előadás érdekessége, hogy a Kecskeméti Törvényszéken fogják játszani, és a főszereplő sorsáról a közönség dönt. Mi a legnagyobb kihívás ebben a darabban?
K.-N. B.: Számomra nagyon izgalmas, hogy a közönség szavazhat arról, hogy a vádlott bűnös vagy ártatlan. Innentől fogva nagyon sok múlik a színészi játékon, hogy mi hogyan jelenítjük meg az adott karaktert. A nézők a hallottak alapján el fognak gondolkodni, hogy mi a helyes döntés, és valami mellett voksolniuk kell. Döntő pontja lehet az előadásnak, hogyan jelenítem meg a karaktert, mennyire ábrázolom őt egy pikírt, undok vadászpilótának vagy egy szerény, ártatlan fiúnak.
Készült egy weboldal is, ahol meg lehet nézni, melyik országban hogyan döntöttek a nézők. Egyedül Japánban találják bűnösnek őt.
K.-N. B.: Ebből talán azt lehet leszűrni, hogy a keleti országok nagyon szabálykövetőek. Náluk inkább az dönt, hogy a fiú megszegte felettesei parancsát, nem kérdés, hogy börtönbe kell mennie. Az európai hozzáállás érzelmesebb, és ebből kifolyólag itt inkább úgy döntenek, hogy felmentik, hiszen mégiscsak megmentett hetvenezer embert a stadionban, annak ellenére, hogy közben megölt 164-et a repülőn. Bűnös, mert megölt rengeteg embert vagy hős, mert megmentette a stadionban ülő nézőket. Elképesztően nehéz döntés.
Rengeteget dolgozik, délelőtt próbálja a Terrort, zajlanak A cirkuszhercegnő előkészületei, emellett minden este játszik. Hogyan tud kikapcsolódni?
K.-N. B.: Engem alapvetően a környezet tölt fel. Mindig ott érzem jól magam, ahol vagyok. Ugyanolyan pihenés, ha bent vagyok a színházban, és fél órát ülök a büfében, mint amikor otthon vagyok a kutyáimmal. Ha jön egy szabadnap, elkezdek bolyongani, annyira haszontalannak érzem magam, megszoktam, hogy ezerrel dolgozunk. Sokszor szoktam ezzel viccelődni, hogy elfelejtettem pihenni. Ugyanakkor törekednem kell arra, hogy a magánéletem is egyensúlyba kerüljön a munkával, mert a kettő együtt csak így tud működni.