2021. december 07. / Nagy Klaudia
Nagy Balázs 25. évadát kezdte meg a Győri Nemzeti Színházban. Zenés színészként nagyszabású musicalek és operettek főszereplője, ám tehetségét folyamatosan bizonyítja olyan prózai előadásokban is, mint a Primadonnák vagy a Szerelmes Shakespeare. Decemberben a Puskás musical
Vörös elvtársaként lép színpadra Szente Vajk rendezésében, jövőre pedig az Oliver című musical rosszfiújaként láthatja a közönség. A nemrég alakult Művészeti Tanács egyik tagja, amelyet a teátrumot július 1-jétől igazgató Bakos-Kiss Gábor hozott létre. Céljuk egy összetartó, kreatív társulat megteremtése. Nagy Balázs színművészt az elmúlt időszak nehézségeiről, az új Művészeti Tanácsról és a korszakváltásról kérdeztük.
Legutóbb 2020 elején beszélgettünk, még mielőtt Magyarországon is megjelent a koronavírus. Tele voltál tervekkel, rengeteg feladattal. Hogyan élted meg az elmúlt évet?
N. B.: Évtizedekig egy őrült nagy mókuskerékben éltem, gyakorlatilag nem volt magánéletem, szóval eleinte még jól is esett, hogy kicsit leálltunk. Tudtam időt tölteni a szeretteimmel, rengeteget futni, sportolni, tényleg nagyon jól éreztem magam. Aztán elkezdett iszonyatosan hiányozni a színház. Mi arra vagyunk berendezkedve, hogy minden este hétkor kiálljunk több száz ember elé, és kitegyük eléjük a szívünket-lelkünket. Engem ez éltet, és a színpad hiánya miatt egy depressziószerű nagy szomorúság lett úrrá rajtam. Végül szerencsére kijöttem belőle. Mivel streamelni nem tudtunk élőben, ameddig csak lehetett, próbáltunk. Aztán februárban, amikor Covid-fertőzött lettem, majd a színház nagy része megbetegedett, leálltunk a próbákkal is. Rettenetesen vártam a szabadtéri előadásokat, ami nagyon fontos volt a lelkemnek, mert végre közönség elé tudtam állni a Madách Színház és a Veres 1 Színház előadásaiban, valamint a Puskás musicalben.
Rengeteg zenés darabban szerepelsz, vigyáznod kell a hangodra, edzésben kell tartani. A lezárás alatt hogyan tudtál gyakorolni?
N. B.: A Győri Nemzeti Színház énekmestere, Schwimmer János online énekórákat tartott. Énekes színészként a hangszálaimon sokszor alakul ki ödéma a sok énekléstől, egy kis pihenő nem ártott neki. Úgyhogy jelen pillanatban nagyon jó állapotban van a hangom.
Hogyan indult újra a Győri Nemzeti Színház?
N. B.: A színházban folyamatosan zajlott a munka, csak a színészek nem voltak bent. Márciusban új igazgatót neveztek ki a Győri Nemzeti Színház élére Bakos-Kiss Gábor személyében, aki megtervezte az új évadot, és létrehozta az öt főből álló Művészeti Tanácsot, amelynek én is a tagja lettem. Nagyon sokat találkoztunk, és beszélgettünk a következő évadról. Majd szeptemberben megnyitotta kapuját a Győri Nemzeti Színház, bemutattuk a Mirandolinát, októberben Az öldöklés istenét és a Szerelmes Shakespeare-t. Gőzerővel dolgozunk.
Ismertétek egymást ezelőtt Bakos-Kiss Gáborral?
N. B.: Egyáltalán nem, soha nem találkoztunk. Amikor az önkormányzatnál dolgoztam mint színházért felelős biztos, bejött hozzám, és több mint két órát beszélgettünk. Éreztem, hogy nagyon egy húron pendülünk, egy hullámhosszon vagyunk, azóta is baráti a viszony közöttünk. Ambiciózus, intelligens, lendületes fiatalember, akit mindenben támogatok. Jólesik, hogy számít a 24 év során megszerzett tapasztalataimra.
Kikből áll a Művészeti Tanács?
N. B.: Öten alkotjuk a tanácsot: Bede-Fazekas Csaba operaénekes, Silló István zeneigazgató, Zakariás Zalán művészeti vezető, rendező, Bereczki Ágota dramaturg és jómagam. Hetente szoktunk összeülni személyesen vagy online, beszélgetünk, ötletelünk, minden komolyabb kérdést átbeszélünk, megvitatunk. Azért nagyszerű dolog egy ilyen művészeti tanács, mert mindenki el tudja mondani a saját véleményét, mivel mindannyiunk azt a területet képviseli, amihez a legjobban ért.
Bakos-Kiss Gábor igazgatói pályázatában arról írtál, hogy meg kellene oldani azt a problémát, amivel a több hónapos leállás sújtotta a színészeket.
N. B.: Rengeteg ember elvesztette a munkáját, vagy komoly anyagi gondokkal küszködött a lezárások alatt. Mi, színészek is óriási bajba kerültünk egzisztenciálisan, mivel csak akkor kapunk fizetést, ha van előadás, színpadra tudunk lépni. Megpróbálunk egy védőhálót kialakítani a színészeknek, hogy ez még egyszer ne fordulhasson elő.
Az évad elején a Nagyvizit című tragikomédiában mutatkoztál be a budapesti Karinthy Színházban, majd következett a Szerelmes Shakespeare című romantikus vígjáték a Győri Nemzeti Színházban. Láthatóan lubickolsz ezekben a szerepekben.
N. B.: A humort nagyon fontosnak tartom, életem egyik fő mozgatórugója, valószínűleg ezért érzem jól magam a vígjátékokban. Most pont egy olyan időszakon megyek keresztül, hogy már kezdem magam mögött hagyni a fiatal hősszerelmes szerepeket, és jönnek az intrikusabb, érettebb szerepek. A Puskás musicalben Vörös elvtársat játszom, az Oliverben pedig én leszek a rosszfiú, Bill Sikes.
Korszakváltás kezdődik az életedben?
N. B.: Ha egy korszak lezárul, mindig kezdődik egy új. Kezd megtalálni egy teljesen új szerepkör, azt hittem, a karakterváltás nehezebb, kellemetlenebb lesz, de nagyon élvezem. Megnyugtat, hogy jó kezekben van a Győri Nemzeti Színház vezetése, óriási megtiszteltetés, hogy szükség van a tanácsaimra, hogy meghallgatják a véleményemet, amit az elmúlt 24 évnek köszönhetek. Bízunk benne, hogy jó irányba halad a színház, hiszen szükség van egy kis vérfrissítésre, kellenek az új impulzusok.
Vörös elvtársaként lép színpadra Szente Vajk rendezésében, jövőre pedig az Oliver című musical rosszfiújaként láthatja a közönség. A nemrég alakult Művészeti Tanács egyik tagja, amelyet a teátrumot július 1-jétől igazgató Bakos-Kiss Gábor hozott létre. Céljuk egy összetartó, kreatív társulat megteremtése. Nagy Balázs színművészt az elmúlt időszak nehézségeiről, az új Művészeti Tanácsról és a korszakváltásról kérdeztük.
Legutóbb 2020 elején beszélgettünk, még mielőtt Magyarországon is megjelent a koronavírus. Tele voltál tervekkel, rengeteg feladattal. Hogyan élted meg az elmúlt évet?
N. B.: Évtizedekig egy őrült nagy mókuskerékben éltem, gyakorlatilag nem volt magánéletem, szóval eleinte még jól is esett, hogy kicsit leálltunk. Tudtam időt tölteni a szeretteimmel, rengeteget futni, sportolni, tényleg nagyon jól éreztem magam. Aztán elkezdett iszonyatosan hiányozni a színház. Mi arra vagyunk berendezkedve, hogy minden este hétkor kiálljunk több száz ember elé, és kitegyük eléjük a szívünket-lelkünket. Engem ez éltet, és a színpad hiánya miatt egy depressziószerű nagy szomorúság lett úrrá rajtam. Végül szerencsére kijöttem belőle. Mivel streamelni nem tudtunk élőben, ameddig csak lehetett, próbáltunk. Aztán februárban, amikor Covid-fertőzött lettem, majd a színház nagy része megbetegedett, leálltunk a próbákkal is. Rettenetesen vártam a szabadtéri előadásokat, ami nagyon fontos volt a lelkemnek, mert végre közönség elé tudtam állni a Madách Színház és a Veres 1 Színház előadásaiban, valamint a Puskás musicalben.
Rengeteg zenés darabban szerepelsz, vigyáznod kell a hangodra, edzésben kell tartani. A lezárás alatt hogyan tudtál gyakorolni?
N. B.: A Győri Nemzeti Színház énekmestere, Schwimmer János online énekórákat tartott. Énekes színészként a hangszálaimon sokszor alakul ki ödéma a sok énekléstől, egy kis pihenő nem ártott neki. Úgyhogy jelen pillanatban nagyon jó állapotban van a hangom.
Hogyan indult újra a Győri Nemzeti Színház?
N. B.: A színházban folyamatosan zajlott a munka, csak a színészek nem voltak bent. Márciusban új igazgatót neveztek ki a Győri Nemzeti Színház élére Bakos-Kiss Gábor személyében, aki megtervezte az új évadot, és létrehozta az öt főből álló Művészeti Tanácsot, amelynek én is a tagja lettem. Nagyon sokat találkoztunk, és beszélgettünk a következő évadról. Majd szeptemberben megnyitotta kapuját a Győri Nemzeti Színház, bemutattuk a Mirandolinát, októberben Az öldöklés istenét és a Szerelmes Shakespeare-t. Gőzerővel dolgozunk.
Ismertétek egymást ezelőtt Bakos-Kiss Gáborral?
N. B.: Egyáltalán nem, soha nem találkoztunk. Amikor az önkormányzatnál dolgoztam mint színházért felelős biztos, bejött hozzám, és több mint két órát beszélgettünk. Éreztem, hogy nagyon egy húron pendülünk, egy hullámhosszon vagyunk, azóta is baráti a viszony közöttünk. Ambiciózus, intelligens, lendületes fiatalember, akit mindenben támogatok. Jólesik, hogy számít a 24 év során megszerzett tapasztalataimra.
Kikből áll a Művészeti Tanács?
N. B.: Öten alkotjuk a tanácsot: Bede-Fazekas Csaba operaénekes, Silló István zeneigazgató, Zakariás Zalán művészeti vezető, rendező, Bereczki Ágota dramaturg és jómagam. Hetente szoktunk összeülni személyesen vagy online, beszélgetünk, ötletelünk, minden komolyabb kérdést átbeszélünk, megvitatunk. Azért nagyszerű dolog egy ilyen művészeti tanács, mert mindenki el tudja mondani a saját véleményét, mivel mindannyiunk azt a területet képviseli, amihez a legjobban ért.
Bakos-Kiss Gábor igazgatói pályázatában arról írtál, hogy meg kellene oldani azt a problémát, amivel a több hónapos leállás sújtotta a színészeket.
N. B.: Rengeteg ember elvesztette a munkáját, vagy komoly anyagi gondokkal küszködött a lezárások alatt. Mi, színészek is óriási bajba kerültünk egzisztenciálisan, mivel csak akkor kapunk fizetést, ha van előadás, színpadra tudunk lépni. Megpróbálunk egy védőhálót kialakítani a színészeknek, hogy ez még egyszer ne fordulhasson elő.
Az évad elején a Nagyvizit című tragikomédiában mutatkoztál be a budapesti Karinthy Színházban, majd következett a Szerelmes Shakespeare című romantikus vígjáték a Győri Nemzeti Színházban. Láthatóan lubickolsz ezekben a szerepekben.
N. B.: A humort nagyon fontosnak tartom, életem egyik fő mozgatórugója, valószínűleg ezért érzem jól magam a vígjátékokban. Most pont egy olyan időszakon megyek keresztül, hogy már kezdem magam mögött hagyni a fiatal hősszerelmes szerepeket, és jönnek az intrikusabb, érettebb szerepek. A Puskás musicalben Vörös elvtársat játszom, az Oliverben pedig én leszek a rosszfiú, Bill Sikes.
Korszakváltás kezdődik az életedben?
N. B.: Ha egy korszak lezárul, mindig kezdődik egy új. Kezd megtalálni egy teljesen új szerepkör, azt hittem, a karakterváltás nehezebb, kellemetlenebb lesz, de nagyon élvezem. Megnyugtat, hogy jó kezekben van a Győri Nemzeti Színház vezetése, óriási megtiszteltetés, hogy szükség van a tanácsaimra, hogy meghallgatják a véleményemet, amit az elmúlt 24 évnek köszönhetek. Bízunk benne, hogy jó irányba halad a színház, hiszen szükség van egy kis vérfrissítésre, kellenek az új impulzusok.