2022. január 07. / Nagy Klaudia
Neves színészdinasztiából származik, a színház, az éneklés és a zene gyerekkora óta élete szerves részét képezi. 2001 óta a Budapest Operettszínház tagja, ahol olyan jelentős szerepekben láthatjuk, mint Sarolt az István, a királyban, Jente a Hegedűs a háztetőn-ben, Illésházy Krisztina
grófnő a Lili bárónőben és Horn Mici az Abigélben. A Nine – Kilenc című musicalben Liliane La Fleur producert alakítja, aki támogatni próbálja az alkotói válságba került filmrendezőt, Guido Continit. Jellegzetes, búgó hangjával visszarepít bennünket a 19. századi párizsi varieté világába. A nagy sikerű előadás 2022. február 4-től 13-ig újra látható lesz az Operettszínház műsorán. Siménfalvy Ágota színművésszel legújabb szerepéről beszélgettünk.
Az előadást Balázs Zoltán, a Maladype Színház vezetője rendezte, aki sajátos színházi formanyelvet használ. Közel áll hozzád az ő világa?
S. Á.: Nagyon szeretem ezt a munkamódszert, kifejezetten örülök az ilyenfajta kihívásoknak. Balázs Zoli egy komplex rendszert épített fel a próbák legelejétől. A séma, amit beépítettünk a testünkbe, gondolatainkba, a 9 hónap kényszerleállással megszakított, hosszú próbafolyamat során jól tudott rögzülni. Nagyon lelkesedtünk a koncepcióért, és bíztunk Zoliban. Inkább az volt a kérdés, hogy meg tudjuk-e valósítani úgy, ahogy az ő képzeletében él, úgyhogy sok-sok szempontból másfajta próbafolyamat volt, mint amihez hozzászoktunk. Úgy érzem, nekem ez nagyon kellett, megmozgatott a Zolival való találkozás. Amikor végzős színész voltam, ő akkor végezte el a rendező szakot, régre nyúlik vissza az ismeretségünk. Aztán a pályánk különböző irányba haladt, más műfajokban mozogtunk, de a Nine kapcsán végre tudtunk találkozni. Nagyon hálás vagyok neki, mert sokat épített rajtam, és jó érzés egy ilyen fantasztikus előadás részese lenni.
Liliane La Fleur producert alakítod, aki egy kifejezetten erős női karakter. Mi jellemzi őt?
S. Á.: Liliane La Fleur munkáját a pénz határozza meg, producerként fontos döntéseket kell hoznia. De nem ezt az oldalát próbáltam megfogni, hanem inkább a Guidóhoz való viszonyát szerettem volna bemutatni. A szeretetét és a megbecsülését, hiszen annyi mindent megtesz a barátjáért, akit elismer és csodál. A darab középpontjában a főszereplő és szerelmei állnak, ezzel szemben La Fleur és Guido viszonya sokkal inkább baráti, mint párkapcsolati, kölcsönös megbecsülésen alapuló szeretet és rajongás. La Fleur pénzügyi stabilitása és a tapasztalatai által egy érdekes színfoltot képvisel a női figurák között, ami a Folies Bergere című dalban nagyon szépen megmutatkozik.
A Folies Bergere című dal során belecsöppenünk a 19. századi párizsi varieté világába, ami annyira beszippantotta a premierközönséget, hogy szűnni nem akaró tapssal jutalmazták. Otthonosan mozogsz a francia sanzonok világában?
S. Á.: A mély hangomhoz kitűnően passzol a sanzon, a különböző fellépések alkalmával főleg Edith Piaf-dalokat szoktam választani, mert közel áll hozzám lelkileg és hangilag is. Hálás feladat, hogy ezt egy nagy musicalben meg tudtam mutatni. A jelenet varázslatos és csodálatos világa köszönhető a zenének, Zoli képzeletvilágának, a tervezőknek, és a tánckarnak. Az Operettszínház csodás színpada, gyönyörű épülete is magában hordozza a nosztalgiát, például a Kálmán Imre Teátrumunk helyén régen a Moulin Rouge működött, örülök, hogy egy ízig-vérig modern musicalben egy ilyen időutazás részese lehetek!
A három szereplőgárdához három teljesen különböző jelmezgarnitúra készült, ami meglehetősen ritka a magyar színpadokon. Gyönyörű, impozáns ruhadarabokat viseltek az előadásban, amik mind személyre szabottak.
S. Á.: Annyira csodálatos minden ruha, hogy legszívesebben minden szereposztás jelmezét viselném. Németh Anikó jelmeztervező ruhakölteményei különlegesek, és tökéletesen illenek az alkatunkhoz. Teljes mértékben ahhoz lettek igazítva, amit Zoli gondolt rólunk. A ruhákkal azt próbálta jelezni, hogy számára mindenki önálló egyéniség, hogy ő nem egy szerepen belül kategorizál minket, hanem próbálja a saját személyiségünkhöz alakítani, amellett, hogy minden szerepnek megvannak a maga kötöttségei. Ez jóleső érzés a kis színész lelkünknek.
Mi a Nine legfontosabb üzenete, miért érdemes megnézni ezt a különleges musicalt?
S. Á.: Számomra az a megkapó ebben a darabban, hogy a főszereplő egész alkotói, kreatív énje egy gyerekkori emlékre épül, ami 9 éves korában történt vele. A felnőtt énje mellett látjuk a gyermeki énjét, a hírnév és a csillogás mögött rejtőző 9 éves kisfiút. Mindannyiunk gyermekkorában történnek dolgok, amik mentén felépítjük az életünket, és milyen csodálatos, hogy a kreatív alkotóművészek mennyi mindent meg tudnak élni, ebből mennyi mindent létre tudnak hozni. Az egész előadás olyan, mint egy terápiás utazás. Ezek a mély belső utak, amiket a próbaidőszak kellős közepén megéltünk, olyanok, mint egy útmutatás, önmagunk feltérképezése, a bennünk élő gyermek felfedezése. Dolgoznunk kell bizonyos dolgokon, még akkor is, ha zsákutcába futunk, de az sem hiábavaló, mert utána felállunk, és megyünk tovább. Ez egy nagy hajtóerő, ami az előadás rendezőjében, Balázs Zoltánban is benne van. A Nine a művészlét bemutatásán keresztül jár körbe pszichológiai és mély emberi problémákat, ami bárki számára tanulság lehet, aki megnézi az előadást. Csodálatos látványvilágával, világslágereivel, mély mondanivalójával színház a javából, ami katartikus élményt nyújt.
grófnő a Lili bárónőben és Horn Mici az Abigélben. A Nine – Kilenc című musicalben Liliane La Fleur producert alakítja, aki támogatni próbálja az alkotói válságba került filmrendezőt, Guido Continit. Jellegzetes, búgó hangjával visszarepít bennünket a 19. századi párizsi varieté világába. A nagy sikerű előadás 2022. február 4-től 13-ig újra látható lesz az Operettszínház műsorán. Siménfalvy Ágota színművésszel legújabb szerepéről beszélgettünk.
Az előadást Balázs Zoltán, a Maladype Színház vezetője rendezte, aki sajátos színházi formanyelvet használ. Közel áll hozzád az ő világa?
S. Á.: Nagyon szeretem ezt a munkamódszert, kifejezetten örülök az ilyenfajta kihívásoknak. Balázs Zoli egy komplex rendszert épített fel a próbák legelejétől. A séma, amit beépítettünk a testünkbe, gondolatainkba, a 9 hónap kényszerleállással megszakított, hosszú próbafolyamat során jól tudott rögzülni. Nagyon lelkesedtünk a koncepcióért, és bíztunk Zoliban. Inkább az volt a kérdés, hogy meg tudjuk-e valósítani úgy, ahogy az ő képzeletében él, úgyhogy sok-sok szempontból másfajta próbafolyamat volt, mint amihez hozzászoktunk. Úgy érzem, nekem ez nagyon kellett, megmozgatott a Zolival való találkozás. Amikor végzős színész voltam, ő akkor végezte el a rendező szakot, régre nyúlik vissza az ismeretségünk. Aztán a pályánk különböző irányba haladt, más műfajokban mozogtunk, de a Nine kapcsán végre tudtunk találkozni. Nagyon hálás vagyok neki, mert sokat épített rajtam, és jó érzés egy ilyen fantasztikus előadás részese lenni.
Liliane La Fleur producert alakítod, aki egy kifejezetten erős női karakter. Mi jellemzi őt?
S. Á.: Liliane La Fleur munkáját a pénz határozza meg, producerként fontos döntéseket kell hoznia. De nem ezt az oldalát próbáltam megfogni, hanem inkább a Guidóhoz való viszonyát szerettem volna bemutatni. A szeretetét és a megbecsülését, hiszen annyi mindent megtesz a barátjáért, akit elismer és csodál. A darab középpontjában a főszereplő és szerelmei állnak, ezzel szemben La Fleur és Guido viszonya sokkal inkább baráti, mint párkapcsolati, kölcsönös megbecsülésen alapuló szeretet és rajongás. La Fleur pénzügyi stabilitása és a tapasztalatai által egy érdekes színfoltot képvisel a női figurák között, ami a Folies Bergere című dalban nagyon szépen megmutatkozik.
A Folies Bergere című dal során belecsöppenünk a 19. századi párizsi varieté világába, ami annyira beszippantotta a premierközönséget, hogy szűnni nem akaró tapssal jutalmazták. Otthonosan mozogsz a francia sanzonok világában?
S. Á.: A mély hangomhoz kitűnően passzol a sanzon, a különböző fellépések alkalmával főleg Edith Piaf-dalokat szoktam választani, mert közel áll hozzám lelkileg és hangilag is. Hálás feladat, hogy ezt egy nagy musicalben meg tudtam mutatni. A jelenet varázslatos és csodálatos világa köszönhető a zenének, Zoli képzeletvilágának, a tervezőknek, és a tánckarnak. Az Operettszínház csodás színpada, gyönyörű épülete is magában hordozza a nosztalgiát, például a Kálmán Imre Teátrumunk helyén régen a Moulin Rouge működött, örülök, hogy egy ízig-vérig modern musicalben egy ilyen időutazás részese lehetek!
A három szereplőgárdához három teljesen különböző jelmezgarnitúra készült, ami meglehetősen ritka a magyar színpadokon. Gyönyörű, impozáns ruhadarabokat viseltek az előadásban, amik mind személyre szabottak.
S. Á.: Annyira csodálatos minden ruha, hogy legszívesebben minden szereposztás jelmezét viselném. Németh Anikó jelmeztervező ruhakölteményei különlegesek, és tökéletesen illenek az alkatunkhoz. Teljes mértékben ahhoz lettek igazítva, amit Zoli gondolt rólunk. A ruhákkal azt próbálta jelezni, hogy számára mindenki önálló egyéniség, hogy ő nem egy szerepen belül kategorizál minket, hanem próbálja a saját személyiségünkhöz alakítani, amellett, hogy minden szerepnek megvannak a maga kötöttségei. Ez jóleső érzés a kis színész lelkünknek.
Mi a Nine legfontosabb üzenete, miért érdemes megnézni ezt a különleges musicalt?
S. Á.: Számomra az a megkapó ebben a darabban, hogy a főszereplő egész alkotói, kreatív énje egy gyerekkori emlékre épül, ami 9 éves korában történt vele. A felnőtt énje mellett látjuk a gyermeki énjét, a hírnév és a csillogás mögött rejtőző 9 éves kisfiút. Mindannyiunk gyermekkorában történnek dolgok, amik mentén felépítjük az életünket, és milyen csodálatos, hogy a kreatív alkotóművészek mennyi mindent meg tudnak élni, ebből mennyi mindent létre tudnak hozni. Az egész előadás olyan, mint egy terápiás utazás. Ezek a mély belső utak, amiket a próbaidőszak kellős közepén megéltünk, olyanok, mint egy útmutatás, önmagunk feltérképezése, a bennünk élő gyermek felfedezése. Dolgoznunk kell bizonyos dolgokon, még akkor is, ha zsákutcába futunk, de az sem hiábavaló, mert utána felállunk, és megyünk tovább. Ez egy nagy hajtóerő, ami az előadás rendezőjében, Balázs Zoltánban is benne van. A Nine a művészlét bemutatásán keresztül jár körbe pszichológiai és mély emberi problémákat, ami bárki számára tanulság lehet, aki megnézi az előadást. Csodálatos látványvilágával, világslágereivel, mély mondanivalójával színház a javából, ami katartikus élményt nyújt.