2022. január 10. / Pavlovics Ágota
Izgalmas, a világjárvány miatt a színházakban kialakult új helyzetre gyorsan reagáló kutatás eredményeit foghatják kézbe hamarosan az érdeklődők. A Fehér Euridiké – Dér Cs. Dezső szerzőpáros #maradjotthon – #Veledvagyunk – Hazai kőszínházak online kommunikációja a pandémia
első évében – 2020. március 11. – 2021. március 27. című kötete a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének (MMA-MMKI) gondozásában jelenik meg. A kutatásról a kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatóhelyettesét, marketing igazgatóját, Fehér Euridikét kérdeztük.
Kinek a nevéhez fűződik a könyv megírásának ötlete?
F. E.: Alapvetően bennem született meg a gondolat, benne voltunk már a Covidban, és úgy éreztem, hogy rögzíteni kellene a tapasztalatokat, mindazt, hogy mi történt a világjárvány alatt a színházakban. Fontos volt számomra, hogy az online marketing elméleti része is bekerüljön a könyvbe, mert erről kevés az elérhető szakirodalom. A naprakész elméleti marketing emeli a könyv értékét, ami Dér Cs. Dezső felkészült munkájának köszönhető.
Hogy találtak egymásra szerzőtársával?
F. E.: Dér Cs. Dezső a METU Turizmus és Marketing Intézetének egyetemi docense, 2008 óta tanít marketingkommunikációt, kulturális marketinget a Budapesti Metropolitan Egyetemen. Több könyv és tanulmány szerzője, fő kutatási területei a kulturális marketing és menedzsment. Dezső szakkönyvei nekem is segítséget nyújtanak a mindennapokban, így megkerestem őt az ötletemmel, és együtt valósítottuk meg a kutatásunkat.
Milyen kritériumok alapján választották ki a kutatásban részt vevő színházakat?
F. E.: Törekedtünk rá, hogy országos képet kapjunk, lehessen olyan összehasonlítást tenni, hogy mit csinálnak Budapesten, és mit csinálnak vidéken. Fontosnak tartottuk, hogy olyan színházakat vizsgáljunk, amelyek saját társulattal, esetleg több tagozattal rendelkeznek. Kíváncsiak voltunk különböző műfajokra is, felkerestük a Budapesti Operettszínházat, a Magyar Állami Operaházat és nemzeti színházakat is, hogy kirajzolódjanak a hasonlóságok és a különbségek.
Hogy látja, melyek az online tér használatának pozitív és negatív oldalai?
F. E.: A pozitív oldalról általánosságban elmondhatom, hogy a Covid alatt olyan kommunikációs tevékenységet folytattunk, amely korábban nem volt jellemző, vagy kevesebb hatást ért el, vagy egyszerűen nem volt olyan aktív, hiszen a fő tevékenységünk online térbe került. Amíg karantén volt, a színészek otthon készítettek videókat, ami számukra is egy új terület és kihívás volt. Sok esetben a művészek a magánszférájukba is betekintést engedtek. Különös örömmel tölt el, hogy a színészek a számukra ismeretlen, új helyzetben ilyen izgalmas, értékes és színvonalas videós tartalmakat küldtek nekünk. Egy idő után akár teljes előadások is online térbe kerültek, amelyeket különböző felületeken értékesítettek színházak, és a korlátozások alatt lévő színházszeretők például laptopokon követhették az előadásokat, ez volt az időszak egyik sajátossága. Ebben a különleges helyzetben kialakulhatott egy olyan versenyhelyzet is, ami elmosta a város és a vidék közötti különbséget, azaz azonos lett a célpiac, hiszen online bárki megnézhette a különböző színházak műsorait, nem volt fizikai távolság, nem kellett elutazni vidékre, vagy vidékről Budapestre. Valahol ezen a ponton vált izgalmassá az úgynevezett kényszerhelyzet, hiszen a társulatok a zárva tartott színházépületen kívül is ismertséget szerezhettek, hírt adhattak önmagukról. A negatív oldala a klasszikus színházi lét nélkülözése volt, amelyben a művészi munka és a társulati létezés átformálódott.
Gyakran felmerülő kérdés, vajon hol a határ, nem megy-e az online az élő színház rovására? Ön hogy látja?
F. E.: Az online térben minden más, hiszen kevesebb a művészet és több a technikai bravúr. Hosszú távon nem tudja kiszorítani az online világ az élő színházakat, nem ér el ugyanolyan hatást, nincs akkora ereje, ezért is különbözik az élőben átélt élményektől. Amennyiben nem hosszú évekre kell berendezkednünk az efféle, online szolgáltatásra, úgy az élő színház győzni fog, és ahogyan a korlátozások megszűntével, ősszel is visszatértek a nézők a színházakba, úgy a jövőben is velünk maradnak.
Önöket különösen fájdalmasan érinthette a korlátozás, hiszen éppen csak birtokba vehették gyönyörűen felújított színházukat, amikor jött a bezárás.
F. E.: Valóban váratlan volt számunkra, hogy a 2019. novemberi nyitást 2020 márciusában bezárás követte. A színház felújítását óriási érdeklődés, rajongás kísérte, ünnepélyes megnyitóval, Díszévaddal készültünk, jóleső szeretet vett bennünket körül, és túl hamar jött a bezárás. Leálltunk, de a szeretetkörben benne maradtunk. A járvány alatti kommunikációs tevékenységünk személyesebbé vált, az otthon maradtak és a home office-ban dolgozók rajongással fogadták a videóinkat, érezhető volt, milyen fontos a munkánk, és mennyire várják a következő megjelenéseinket.
Bizonyára sokat adhatna a kötet a pedagógusoknak is, akik a járvány miatt egyik napról a másikra kellett átálljanak az online oktatásra.
F. E.: Örülök, hogy ezt mondja, az online kommunikáció valóban a mindennapi életünk része lett. A kutatás marketing szempontrendszer alapján vizsgálta a megjelölt időszakot, de szeretném kiemelni, hogy a Covid alatti színházi tevékenységek alapvetően nem marketinges célkitűzéssel születtek meg. Fura szituáció, de ilyen pozitív erejű marketingtevékenységre senki nem gondolt, amikor kitört a járvány. Az minden színháznak fontos, nekünk is, hogy tudjanak rólunk, szeressék, amit csinálunk, így talán ha ebből a szempontból nézzük a Covidot, akkor ugyan kényszerű, de erős lehetőséget adott arra, hogy mindenki fejlődjön a saját színházmarketingje és kommunikációja területén.
első évében – 2020. március 11. – 2021. március 27. című kötete a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének (MMA-MMKI) gondozásában jelenik meg. A kutatásról a kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatóhelyettesét, marketing igazgatóját, Fehér Euridikét kérdeztük.
Kinek a nevéhez fűződik a könyv megírásának ötlete?
F. E.: Alapvetően bennem született meg a gondolat, benne voltunk már a Covidban, és úgy éreztem, hogy rögzíteni kellene a tapasztalatokat, mindazt, hogy mi történt a világjárvány alatt a színházakban. Fontos volt számomra, hogy az online marketing elméleti része is bekerüljön a könyvbe, mert erről kevés az elérhető szakirodalom. A naprakész elméleti marketing emeli a könyv értékét, ami Dér Cs. Dezső felkészült munkájának köszönhető.
Hogy találtak egymásra szerzőtársával?
F. E.: Dér Cs. Dezső a METU Turizmus és Marketing Intézetének egyetemi docense, 2008 óta tanít marketingkommunikációt, kulturális marketinget a Budapesti Metropolitan Egyetemen. Több könyv és tanulmány szerzője, fő kutatási területei a kulturális marketing és menedzsment. Dezső szakkönyvei nekem is segítséget nyújtanak a mindennapokban, így megkerestem őt az ötletemmel, és együtt valósítottuk meg a kutatásunkat.
Milyen kritériumok alapján választották ki a kutatásban részt vevő színházakat?
F. E.: Törekedtünk rá, hogy országos képet kapjunk, lehessen olyan összehasonlítást tenni, hogy mit csinálnak Budapesten, és mit csinálnak vidéken. Fontosnak tartottuk, hogy olyan színházakat vizsgáljunk, amelyek saját társulattal, esetleg több tagozattal rendelkeznek. Kíváncsiak voltunk különböző műfajokra is, felkerestük a Budapesti Operettszínházat, a Magyar Állami Operaházat és nemzeti színházakat is, hogy kirajzolódjanak a hasonlóságok és a különbségek.
Hogy látja, melyek az online tér használatának pozitív és negatív oldalai?
F. E.: A pozitív oldalról általánosságban elmondhatom, hogy a Covid alatt olyan kommunikációs tevékenységet folytattunk, amely korábban nem volt jellemző, vagy kevesebb hatást ért el, vagy egyszerűen nem volt olyan aktív, hiszen a fő tevékenységünk online térbe került. Amíg karantén volt, a színészek otthon készítettek videókat, ami számukra is egy új terület és kihívás volt. Sok esetben a művészek a magánszférájukba is betekintést engedtek. Különös örömmel tölt el, hogy a színészek a számukra ismeretlen, új helyzetben ilyen izgalmas, értékes és színvonalas videós tartalmakat küldtek nekünk. Egy idő után akár teljes előadások is online térbe kerültek, amelyeket különböző felületeken értékesítettek színházak, és a korlátozások alatt lévő színházszeretők például laptopokon követhették az előadásokat, ez volt az időszak egyik sajátossága. Ebben a különleges helyzetben kialakulhatott egy olyan versenyhelyzet is, ami elmosta a város és a vidék közötti különbséget, azaz azonos lett a célpiac, hiszen online bárki megnézhette a különböző színházak műsorait, nem volt fizikai távolság, nem kellett elutazni vidékre, vagy vidékről Budapestre. Valahol ezen a ponton vált izgalmassá az úgynevezett kényszerhelyzet, hiszen a társulatok a zárva tartott színházépületen kívül is ismertséget szerezhettek, hírt adhattak önmagukról. A negatív oldala a klasszikus színházi lét nélkülözése volt, amelyben a művészi munka és a társulati létezés átformálódott.
Gyakran felmerülő kérdés, vajon hol a határ, nem megy-e az online az élő színház rovására? Ön hogy látja?
F. E.: Az online térben minden más, hiszen kevesebb a művészet és több a technikai bravúr. Hosszú távon nem tudja kiszorítani az online világ az élő színházakat, nem ér el ugyanolyan hatást, nincs akkora ereje, ezért is különbözik az élőben átélt élményektől. Amennyiben nem hosszú évekre kell berendezkednünk az efféle, online szolgáltatásra, úgy az élő színház győzni fog, és ahogyan a korlátozások megszűntével, ősszel is visszatértek a nézők a színházakba, úgy a jövőben is velünk maradnak.
Önöket különösen fájdalmasan érinthette a korlátozás, hiszen éppen csak birtokba vehették gyönyörűen felújított színházukat, amikor jött a bezárás.
F. E.: Valóban váratlan volt számunkra, hogy a 2019. novemberi nyitást 2020 márciusában bezárás követte. A színház felújítását óriási érdeklődés, rajongás kísérte, ünnepélyes megnyitóval, Díszévaddal készültünk, jóleső szeretet vett bennünket körül, és túl hamar jött a bezárás. Leálltunk, de a szeretetkörben benne maradtunk. A járvány alatti kommunikációs tevékenységünk személyesebbé vált, az otthon maradtak és a home office-ban dolgozók rajongással fogadták a videóinkat, érezhető volt, milyen fontos a munkánk, és mennyire várják a következő megjelenéseinket.
Bizonyára sokat adhatna a kötet a pedagógusoknak is, akik a járvány miatt egyik napról a másikra kellett átálljanak az online oktatásra.
F. E.: Örülök, hogy ezt mondja, az online kommunikáció valóban a mindennapi életünk része lett. A kutatás marketing szempontrendszer alapján vizsgálta a megjelölt időszakot, de szeretném kiemelni, hogy a Covid alatti színházi tevékenységek alapvetően nem marketinges célkitűzéssel születtek meg. Fura szituáció, de ilyen pozitív erejű marketingtevékenységre senki nem gondolt, amikor kitört a járvány. Az minden színháznak fontos, nekünk is, hogy tudjanak rólunk, szeressék, amit csinálunk, így talán ha ebből a szempontból nézzük a Covidot, akkor ugyan kényszerű, de erős lehetőséget adott arra, hogy mindenki fejlődjön a saját színházmarketingje és kommunikációja területén.