2022. február 01. / Nagy Klaudia
A Színház- és Filmművészeti Egyetem operett-musical szakán végzett, pályafutása során olyan nagy sikerű musicalekben szerepelt, mint a Producerek, a József és a színes, szélesvásznú álomkabát, a Vámpírok bálja, a Spamalot és A nyomorultak. Az utóbbi tíz évben főleg prózai
szerepekben játszik, de egyre többet dolgozik rendezőként is. A musical után az operett műfajában is megmutathatja tehetségét, hiszen Kálmán Imre egyik legnépszerűbb operettjében, a Cirkuszhercegnőben az intrikus Vlagyimir Vlagyimirovics nagyherceget alakítja. Az előadást Eszenyi Enikő rendezte, a premiert 2022. január 7-én tartották a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színházban. Nagy Sándor Jászai Mari-díjas színművésszel legújabb szerepéről a bemutató előtt beszélgettünk.
Hogyan jött az együttműködés a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színházzal?
N. S.: Cseke Péter igazgató úr hívott fel még a nyáron, hogy lenne számomra egy szerep a Cirkuszhercegnőben, van-e kedvem hozzá. Nagyon tisztelem Pétert, nagyszerű színházat hozott létre Kecskeméten, úgyhogy örömmel vállaltam a felkérést.
Hamar sikerült összecsiszolódni a társulattal?
N. S.: Az első pillanattól kezdve! Az új generáció Koltai-Nagy Balázstól Bori Rékán át elképesztően tehetséges fiatalokból áll, másrészt jó emberek – szeretem, amikor a tehetség emberséggel párosul.
Hogyhogy elkerülték eddig az operettek?
N. S.: Egy egyetemi vizsgaelőadást leszámítva valóban nem játszottam operettben, eddig valamiért nem talált meg a műfaj, lehet, hogy meg kellett rá érnem.
Eszenyi Enikő számos sikerelőadás rendezője. Művészi látásmódja közel áll önhöz?
N. S.: Hasonlóan gondolkodunk a színházról, a jelenetek kidolgozásáról ritmus, poentírozás szempontjából, ami ennél a műfajnál kiemelten fontos. Amikor hoztam egy ötletet, Enikő hagyta, hogy kipróbáljam, és ha tetszett neki, bekerült az előadásba. Jól tudunk együtt dolgozni, egyáltalán nem a rendezőközpontú szemlélet jellemzi.
Milyen meglepetéseket tartogat az előadás látvány- és mozgásvilága?
N. S.: Az előadás koreográfusa, Barta Dóra a táncokban jó pár helyen szándékosan ellene megy a műfajnak. A Huszártánccal szenvedtem meg a legtöbbet, mert a stílusa modern, kicsit hip-hopos, ami elsőre teljesen idegen volt számomra, kétséges volt, hogyan fogom tudni elsajátítani, de aztán végül sikerült. Klasszikus operettkoreográfiára számítottam, de ezt is élvezem, szerintem szuper lett, csodálatos a közös munka a színház tánctagozatával, a Kecskemét City Balett-tel. A cirkusz világa végigkíséri az egész előadás látványát, ami érdekes, különleges hangulatot kölcsönöz a produkciónak.
Vlagyimir Vlagyimirovics nagyherceget alakítja, hogyan jellemezné őt?
N. S.: Tipikus orosz, dúsgazdag, elkényeztetett, beképzelt ficsúr, aki ráadásul agresszív is. Fedorával kapcsolatban falakba ütközik, mert a nő szerelme az egyetlen, amit nem tud pénzzel megvenni. A szerep drámai konfliktusa abból ered, hogy vagy eléri, hogy a nő beleszeressen, vagy bosszút áll rajta. Végül a bosszú mellett dönt, mert eszközei szegényesek és durvák ahhoz, hogy bármilyen nőt megszerezzen magának.
Eddig ritka esetben találták meg az intrikus figurák. Élvezi, hogy most negatív szerepet játszhat?
N. S.: A Madách Színház A nyomorultak című előadásában Thénardier-t alakítom, aki szintén eléggé furfangos és agyafúrt. Az intrikus figurákban sokkal több színészi lehetőség van, mint a jófiúkban. Hiszen attól, hogy valaki szép, aranyos és jó ember, nem biztos, hogy érdekes. Viszont egy negatív karakter jóval összetettebb, meg lehet mutatni a szerep igazságát, például hogy Vlagyimir szerelmes akar lenni. Van egy jelenet, amit Enikővel úgy találtunk ki, hogy megpróbál sírni zenére, elővesz egy hagymát, hátha elkezd könnyezni tőle. Ekkor derül ki, hogy minden igyekezete ellenére érzéketlen marad.
Régi vágya is teljesült ezzel az előadással, hiszen két kollégája is szerepel a darabban, akikkel már régóta szeretne együtt dolgozni.
N. S.: Járai Mátéval 1998-ban osztálytársak voltunk Toldy Mária musicalstúdiójában, ahová két és fél évig jártam, azóta nem szerepeltünk együtt sehol. Húsz év telt el, és most újra egy színpadon játsszunk, ami számomra óriási öröm, kedvelem a játékstílusát, a művészethez való hozzáállását. Brusovszky szerepét Sirkó Laci bácsi alakítja, aki hihetetlen ritmusérzékkel és rutinnal megáldott színész. Kecskeméten láttam őt régen a János vitéz című darabban, zseniális volt az előadás narrátoraként. Rengeteg zenés szerep van a háta mögött, több mint hetvenévesen kiválóan énekel még mindig. Egy öltözőben szoktunk öltözni, jó barátságba kerültünk, ami hatalmas megtiszteltetés. Mindent megbeszélünk, folyamatosan segítjük egymást. Ugyanez igaz a többi alkotóra is, nagyszerűen működünk együtt, igazi csapatmunka a miénk.
szerepekben játszik, de egyre többet dolgozik rendezőként is. A musical után az operett műfajában is megmutathatja tehetségét, hiszen Kálmán Imre egyik legnépszerűbb operettjében, a Cirkuszhercegnőben az intrikus Vlagyimir Vlagyimirovics nagyherceget alakítja. Az előadást Eszenyi Enikő rendezte, a premiert 2022. január 7-én tartották a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színházban. Nagy Sándor Jászai Mari-díjas színművésszel legújabb szerepéről a bemutató előtt beszélgettünk.
Hogyan jött az együttműködés a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színházzal?
N. S.: Cseke Péter igazgató úr hívott fel még a nyáron, hogy lenne számomra egy szerep a Cirkuszhercegnőben, van-e kedvem hozzá. Nagyon tisztelem Pétert, nagyszerű színházat hozott létre Kecskeméten, úgyhogy örömmel vállaltam a felkérést.
Hamar sikerült összecsiszolódni a társulattal?
N. S.: Az első pillanattól kezdve! Az új generáció Koltai-Nagy Balázstól Bori Rékán át elképesztően tehetséges fiatalokból áll, másrészt jó emberek – szeretem, amikor a tehetség emberséggel párosul.
Hogyhogy elkerülték eddig az operettek?
N. S.: Egy egyetemi vizsgaelőadást leszámítva valóban nem játszottam operettben, eddig valamiért nem talált meg a műfaj, lehet, hogy meg kellett rá érnem.
Eszenyi Enikő számos sikerelőadás rendezője. Művészi látásmódja közel áll önhöz?
N. S.: Hasonlóan gondolkodunk a színházról, a jelenetek kidolgozásáról ritmus, poentírozás szempontjából, ami ennél a műfajnál kiemelten fontos. Amikor hoztam egy ötletet, Enikő hagyta, hogy kipróbáljam, és ha tetszett neki, bekerült az előadásba. Jól tudunk együtt dolgozni, egyáltalán nem a rendezőközpontú szemlélet jellemzi.
Milyen meglepetéseket tartogat az előadás látvány- és mozgásvilága?
N. S.: Az előadás koreográfusa, Barta Dóra a táncokban jó pár helyen szándékosan ellene megy a műfajnak. A Huszártánccal szenvedtem meg a legtöbbet, mert a stílusa modern, kicsit hip-hopos, ami elsőre teljesen idegen volt számomra, kétséges volt, hogyan fogom tudni elsajátítani, de aztán végül sikerült. Klasszikus operettkoreográfiára számítottam, de ezt is élvezem, szerintem szuper lett, csodálatos a közös munka a színház tánctagozatával, a Kecskemét City Balett-tel. A cirkusz világa végigkíséri az egész előadás látványát, ami érdekes, különleges hangulatot kölcsönöz a produkciónak.
Vlagyimir Vlagyimirovics nagyherceget alakítja, hogyan jellemezné őt?
N. S.: Tipikus orosz, dúsgazdag, elkényeztetett, beképzelt ficsúr, aki ráadásul agresszív is. Fedorával kapcsolatban falakba ütközik, mert a nő szerelme az egyetlen, amit nem tud pénzzel megvenni. A szerep drámai konfliktusa abból ered, hogy vagy eléri, hogy a nő beleszeressen, vagy bosszút áll rajta. Végül a bosszú mellett dönt, mert eszközei szegényesek és durvák ahhoz, hogy bármilyen nőt megszerezzen magának.
Eddig ritka esetben találták meg az intrikus figurák. Élvezi, hogy most negatív szerepet játszhat?
N. S.: A Madách Színház A nyomorultak című előadásában Thénardier-t alakítom, aki szintén eléggé furfangos és agyafúrt. Az intrikus figurákban sokkal több színészi lehetőség van, mint a jófiúkban. Hiszen attól, hogy valaki szép, aranyos és jó ember, nem biztos, hogy érdekes. Viszont egy negatív karakter jóval összetettebb, meg lehet mutatni a szerep igazságát, például hogy Vlagyimir szerelmes akar lenni. Van egy jelenet, amit Enikővel úgy találtunk ki, hogy megpróbál sírni zenére, elővesz egy hagymát, hátha elkezd könnyezni tőle. Ekkor derül ki, hogy minden igyekezete ellenére érzéketlen marad.
Régi vágya is teljesült ezzel az előadással, hiszen két kollégája is szerepel a darabban, akikkel már régóta szeretne együtt dolgozni.
N. S.: Járai Mátéval 1998-ban osztálytársak voltunk Toldy Mária musicalstúdiójában, ahová két és fél évig jártam, azóta nem szerepeltünk együtt sehol. Húsz év telt el, és most újra egy színpadon játsszunk, ami számomra óriási öröm, kedvelem a játékstílusát, a művészethez való hozzáállását. Brusovszky szerepét Sirkó Laci bácsi alakítja, aki hihetetlen ritmusérzékkel és rutinnal megáldott színész. Kecskeméten láttam őt régen a János vitéz című darabban, zseniális volt az előadás narrátoraként. Rengeteg zenés szerep van a háta mögött, több mint hetvenévesen kiválóan énekel még mindig. Egy öltözőben szoktunk öltözni, jó barátságba kerültünk, ami hatalmas megtiszteltetés. Mindent megbeszélünk, folyamatosan segítjük egymást. Ugyanez igaz a többi alkotóra is, nagyszerűen működünk együtt, igazi csapatmunka a miénk.