2022. február 04. / K. B.
A Mindenki! – koncertek, történetek a beat és a rock aranykorából címmel, a Cser Kiadó gondozásában megjelenő kötet a hatvanas, a hetvenes és a nyolcvanas évek hazai koncertjeinek világába kalauzolja az olvasót. A rajongók és az előadók visszaemlékezései alapján készült, a
korszak könnyűzenéjét jobbnál jobb sztorikkal és gazdag képanyaggal bemutató könyvről a szerkesztő Vass Norbertet kérdeztük. A kötet egykori rajongók és sztárok visszaemlékezéseiből válogat.
Mi a közös az egymást kronologikus rendben követő sztorikban?
V. N.: A történetek többsége az NKA Hangfoglaló Program, a Hangőr Egyesület és a Volt egyszer egy beatkorszak.blog 2020 tavaszán meghirdetett felhívására érkezett. Erre bárki küldhetett sztorit, aki szívesen elmesélte a Kádár-kori koncertélményeit. Ahogy újraolvastam ezeket az írásokat, az volt a benyomásom, hogy a szövegek között a találkozás a legfőbb kapocs. Mindahány emlékező arról írt, hogy milyen hatást gyakorolt rá a zene, a koncertekhez kötődően megfogalmazta ugyanakkor a szerelemmel, a barátsággal, a közösséggel vagy az alkohollal, a cigivel való találkozásait is. Arról mesélnek a pályázatra érkezett anyagok, hogy például mit jelentett a rajongott sztárral, a tanárok, a szülők, a rendőrök vagy az állam szigorával találkozni. Arról, hogy miként írható le az a másfél óra, amikor az ősök, a rendfenntartók és a túlteljesítő csinovnyikok sem számítottak.
Amikor együtt vannak, összekapaszkodnak, üvöltenek vagy mosolyognak, amikor a hőseik zenéjén keresztül önmagukkal találkoznak a mindenkori fiatalok. Kiknek ajánlaná a kötetet?
V. N.: Szerintem mindenkinek érdekes lehet, aki a szerzőkhöz hasonlóan szívesen hallgat örökzöld slágereket, de azok számára is kínál érdekességeket, akiket a korszak öltözködése, gondolkodásmódja, szellemisége érdekel. Jó érzéssel töltött el a szerkesztése során, hogy a Mindenki! lapjain újból egymásra akadhatnak a könnyűzene szerelmesei. Azok a rajongók, akik negyven- ötven évvel ezelőtt esetleg épp egymás mellett álltak egyik-másik bulin. Biztos vagyok benne, hogy az olvasók közül sokan ugyancsak ott voltak a megidézett koncerteken, és ők is elmesélik majd az unokáiknak a saját változatukat. Ha így lesz, akkor ez a kötet különböző nemzedékek találkozására is alkalmat teremthet. A korabeli jelenségeket magyarázó miniesszék, valamint a szövegekben szóba kerülő helyszíneket röviden bemutató írások pedig elsősorban a fiatalabb olvasóknak kínálnak majd támpontokat. Úgy vélem, számukra is izgalmas kirándulást kínál a könyv, időutazást a szüleik és a nagyszüleik fiatalkorába.
Ön miképpen tudott kapcsolódni ezekhez a történetekhez?
V. N.: Bár én másik nemzedékhez tartozom, a szövegek olyan pontosan idézik meg a hatvanas, a hetvenes és a nyolcvanas évek hangulatát, hogy megelevenedett előttem az Ifipark kavalkádja, és élővé váltak a résztvevők számára méltán felejthetetlen Fekete bárányok- koncert pillanatai is. Afféle kaleidoszkópra emlékeztet engem ez a kötet. Olyan, mint egy nemzedéki életérzést taglaló, színes és sodró beszámoló.
korszak könnyűzenéjét jobbnál jobb sztorikkal és gazdag képanyaggal bemutató könyvről a szerkesztő Vass Norbertet kérdeztük. A kötet egykori rajongók és sztárok visszaemlékezéseiből válogat.
Mi a közös az egymást kronologikus rendben követő sztorikban?
V. N.: A történetek többsége az NKA Hangfoglaló Program, a Hangőr Egyesület és a Volt egyszer egy beatkorszak.blog 2020 tavaszán meghirdetett felhívására érkezett. Erre bárki küldhetett sztorit, aki szívesen elmesélte a Kádár-kori koncertélményeit. Ahogy újraolvastam ezeket az írásokat, az volt a benyomásom, hogy a szövegek között a találkozás a legfőbb kapocs. Mindahány emlékező arról írt, hogy milyen hatást gyakorolt rá a zene, a koncertekhez kötődően megfogalmazta ugyanakkor a szerelemmel, a barátsággal, a közösséggel vagy az alkohollal, a cigivel való találkozásait is. Arról mesélnek a pályázatra érkezett anyagok, hogy például mit jelentett a rajongott sztárral, a tanárok, a szülők, a rendőrök vagy az állam szigorával találkozni. Arról, hogy miként írható le az a másfél óra, amikor az ősök, a rendfenntartók és a túlteljesítő csinovnyikok sem számítottak.
Amikor együtt vannak, összekapaszkodnak, üvöltenek vagy mosolyognak, amikor a hőseik zenéjén keresztül önmagukkal találkoznak a mindenkori fiatalok. Kiknek ajánlaná a kötetet?
V. N.: Szerintem mindenkinek érdekes lehet, aki a szerzőkhöz hasonlóan szívesen hallgat örökzöld slágereket, de azok számára is kínál érdekességeket, akiket a korszak öltözködése, gondolkodásmódja, szellemisége érdekel. Jó érzéssel töltött el a szerkesztése során, hogy a Mindenki! lapjain újból egymásra akadhatnak a könnyűzene szerelmesei. Azok a rajongók, akik negyven- ötven évvel ezelőtt esetleg épp egymás mellett álltak egyik-másik bulin. Biztos vagyok benne, hogy az olvasók közül sokan ugyancsak ott voltak a megidézett koncerteken, és ők is elmesélik majd az unokáiknak a saját változatukat. Ha így lesz, akkor ez a kötet különböző nemzedékek találkozására is alkalmat teremthet. A korabeli jelenségeket magyarázó miniesszék, valamint a szövegekben szóba kerülő helyszíneket röviden bemutató írások pedig elsősorban a fiatalabb olvasóknak kínálnak majd támpontokat. Úgy vélem, számukra is izgalmas kirándulást kínál a könyv, időutazást a szüleik és a nagyszüleik fiatalkorába.
Ön miképpen tudott kapcsolódni ezekhez a történetekhez?
V. N.: Bár én másik nemzedékhez tartozom, a szövegek olyan pontosan idézik meg a hatvanas, a hetvenes és a nyolcvanas évek hangulatát, hogy megelevenedett előttem az Ifipark kavalkádja, és élővé váltak a résztvevők számára méltán felejthetetlen Fekete bárányok- koncert pillanatai is. Afféle kaleidoszkópra emlékeztet engem ez a kötet. Olyan, mint egy nemzedéki életérzést taglaló, színes és sodró beszámoló.