2022. március 03. / Pavlovics Ágota
A hétköznapi figurákat és a klasszikus darabok ikonikus alakjait egyformán megdöbbentő erővel megmutatni tudó, korát meghazudtoló, szarkasztikus humorú művésznőről Mácsai Pál azt mondta: a 95. születésnapja felé „szaladó” Békés Italával fog beszélgetni január 24-én az Örkény
színpadán. Telitalálat a megfogalmazás, a művésznő differenciált mozgású, rendkívül impulzív alkat. A Hogyan lettem senki? – Azt meséld el, Itala című beszélgetésen a Kossuth- és Jászai-díjas színésznő, ahogy szokta, érdekes, izgalmas, szomorú és vidám történeteivel mint a szélvész ragadta magával a közönséget. A meghökkentő pillanatokban is gazdag, remekül sikerült estet a színház felvette, így március 23-án, a művésznő születésnapján az Örkény Streamen mindazok megnézhetik, akik a januári beszélgetésről lemaradtak. Örömünkre Békés Itala osztotta meg gondolatait velünk.
Gratulálok Mácsai Pállal közös estjéhez, a közönség ovációjához. Hogy tudott kivételesen gazdag és elképesztően sokszínű életművéből egy kétrészes színházi estre valót kiválogatni?
B. I.: Nagyon hosszú munka előzte meg az estemet, hiszen közel 100 évből a legfontosabbakat szerettük volna megmutatni. Az első rész a színházi munkáimról szólt, a másodikban a színházon kívüli munkáimról beszélgettünk, amiket én szakmailag még érdekesebbnek tartok. A 90 éves születésnapomon volt életmű-kiállításom a Madách Színházban meg a Bajor Gizi Színészmúzeumban, annak az anyaga is segített.
Húsz műfajban dolgozott a pályája során, ha élete legnagyobb kihívásáról kérdezem, melyik szerepét, estjét, fellépését említené?
B. I.: Talán az ikertestvéremmel, Bandival közös pantomimszámomat, amivel elindult az önálló munkám, de említhetem az 1881-ben született első francia művészkabarét megidéző zenés estemet, a Chat noir-t is, amit a Budapest Kongresszusi Központban Vogel Eric díszletei között mutattam be Köves Tamás rendezésében.
Nem sok színész büszkélkedhet vele, hogy Kurtág György biztatta alkotásra. Önnel ez történet, hogyan pontosan, és milyen inspirációt jelentett a mester?
B. I.: Shakespeare A vihar című művében találkoztunk, én Arielt játszottam, a darabhoz Kurtág György szerzett zenét, tetszett neki a munkám, ezért megzenésített nekem egy Erich Kästner-verset, amit felvett a rádió. Kurtág György barátom sarkallt az önálló alkotómunkára. Az Egyetemi Színpad felkérésére 1969-ben mutattam be Egyszemélyes Színházam első produkcióját, A NŐ!?-t, amely több mint 1000 előadást ért meg, és bejártam vele a fél világot.
Úgy tudom, a magyar irodalom sokak által szeretett szerzője, Örkény István biztatta, hogy írjon, kétségeit pedig úgy próbálta eloszlatni, hogy megajándékozta egy ceruzával, a motiváció eredménye pedig több kötet lett.
B. I.: Eredetileg az Egyszemélyes Színház egyik előadásának megírására kértem fel Örkény Istvánt 1973-ban, aki elolvasta a 20 oldalas szinopszisomat, és azt mondta, írjam meg én, és amikor azt mondtam, nem tudok írni, adott egy ceruzát. 1993-ban jelent meg az első könyvem, Hogyan lettem senki? címmel, ami nemcsak családregény, hanem kortörténet is. Olvasd a buszon! című kötetem rövid történeteihez Sajdik Ferenc rajzolt karikatúrákat. Égi játszótársak című könyvemben anekdotákat írtam azokról a pályatársakról, akikkel együtt játszottam. Idén pedig a születésnapomon, március 23-án jelenik meg a Hogyan lettem senki? bővített kiadása.
75 éve van a pályán, számos színpadi szerepében ragyogott, csupa egyedülálló kezdeményezés és „leg” jelzi művészi útját, nem volt ez másként az utolsó másfél évtizedben sem. Elsőként a Meggyeskertre gondolok, hogyan lett Firsz?
B. I.: Zsótér Sándor látott Kovalik Balázs rendezésében, a Borisz Godunovban, amiben Kszényiját, Borisz lányát Barbi babának öltöztetve játszottam, tetszett neki, persze már én is régóta kacérkodtam vele, mert nagyon szerettem a rendezéseit. Így kért fel a sokat látott, öreg Firsz szerepére.
A briliáns Firsz-alakítás után pasifogó trükköket adott Borbély Alexandrának Enyedi Ildikó Oscar-díjra jelölt Testről és lélekről című filmjében, amiben takarítónőt játszott, és humorával, színészi játékával teljesen elkápráztatta a nézőket. Hogy találtak egymásra a rendezővel?
B. I.: Ildikó látta a Firsz-alakításomat, és írt nekem egy csodás levelet, amiben elmondta, szégyelli, hogy most látott először színpadon, és rájött, hogy mit hagyott ki az életéből, ezért beírt egy kis szerepet nekem a Testről és lélekről már elkészült forgatókönyvébe.
Enyedi Ildikó következő filmjét Önnek írja, milyen szerepe lesz benne, és mikorra várható a megjelenése?
B. I.: Azt nem tudom, mikor lesz a film bemutatója, csak annyit tudok, hogy a műfaja science fiction lesz, 150 évvel a mi korunk után játszódik, én pedig kiborgként tekintek vissza erre a mai világra, amiben a film szerint 9 éves vagyok.
Végül, de egyáltalán nem utolsósorban, mi a kulcsa művészetének?
B. I.: Talán az, hogy nem voltam elkényeztetve sem a szakmában, sem a családban, nagyon meg kellett küzdenem az élet adta kihívásokkal. A másik a sokoldalúság, hogy sok mindennel foglalkozom, ez életismeretet ad, amiből bőven táplálkoznak a színházi munkáim. A családom szigorú kritikus volt, és én is azt várom el, hogy mindig mondják meg nekem, mi nem jó, mi lehetne még jobb. Minden estemet a bemutató előtt megmutattam a barátaimnak, és javítottam, mielőtt közönség elé került.
színpadán. Telitalálat a megfogalmazás, a művésznő differenciált mozgású, rendkívül impulzív alkat. A Hogyan lettem senki? – Azt meséld el, Itala című beszélgetésen a Kossuth- és Jászai-díjas színésznő, ahogy szokta, érdekes, izgalmas, szomorú és vidám történeteivel mint a szélvész ragadta magával a közönséget. A meghökkentő pillanatokban is gazdag, remekül sikerült estet a színház felvette, így március 23-án, a művésznő születésnapján az Örkény Streamen mindazok megnézhetik, akik a januári beszélgetésről lemaradtak. Örömünkre Békés Itala osztotta meg gondolatait velünk.
Gratulálok Mácsai Pállal közös estjéhez, a közönség ovációjához. Hogy tudott kivételesen gazdag és elképesztően sokszínű életművéből egy kétrészes színházi estre valót kiválogatni?
B. I.: Nagyon hosszú munka előzte meg az estemet, hiszen közel 100 évből a legfontosabbakat szerettük volna megmutatni. Az első rész a színházi munkáimról szólt, a másodikban a színházon kívüli munkáimról beszélgettünk, amiket én szakmailag még érdekesebbnek tartok. A 90 éves születésnapomon volt életmű-kiállításom a Madách Színházban meg a Bajor Gizi Színészmúzeumban, annak az anyaga is segített.
Húsz műfajban dolgozott a pályája során, ha élete legnagyobb kihívásáról kérdezem, melyik szerepét, estjét, fellépését említené?
B. I.: Talán az ikertestvéremmel, Bandival közös pantomimszámomat, amivel elindult az önálló munkám, de említhetem az 1881-ben született első francia művészkabarét megidéző zenés estemet, a Chat noir-t is, amit a Budapest Kongresszusi Központban Vogel Eric díszletei között mutattam be Köves Tamás rendezésében.
Nem sok színész büszkélkedhet vele, hogy Kurtág György biztatta alkotásra. Önnel ez történet, hogyan pontosan, és milyen inspirációt jelentett a mester?
B. I.: Shakespeare A vihar című művében találkoztunk, én Arielt játszottam, a darabhoz Kurtág György szerzett zenét, tetszett neki a munkám, ezért megzenésített nekem egy Erich Kästner-verset, amit felvett a rádió. Kurtág György barátom sarkallt az önálló alkotómunkára. Az Egyetemi Színpad felkérésére 1969-ben mutattam be Egyszemélyes Színházam első produkcióját, A NŐ!?-t, amely több mint 1000 előadást ért meg, és bejártam vele a fél világot.
Úgy tudom, a magyar irodalom sokak által szeretett szerzője, Örkény István biztatta, hogy írjon, kétségeit pedig úgy próbálta eloszlatni, hogy megajándékozta egy ceruzával, a motiváció eredménye pedig több kötet lett.
B. I.: Eredetileg az Egyszemélyes Színház egyik előadásának megírására kértem fel Örkény Istvánt 1973-ban, aki elolvasta a 20 oldalas szinopszisomat, és azt mondta, írjam meg én, és amikor azt mondtam, nem tudok írni, adott egy ceruzát. 1993-ban jelent meg az első könyvem, Hogyan lettem senki? címmel, ami nemcsak családregény, hanem kortörténet is. Olvasd a buszon! című kötetem rövid történeteihez Sajdik Ferenc rajzolt karikatúrákat. Égi játszótársak című könyvemben anekdotákat írtam azokról a pályatársakról, akikkel együtt játszottam. Idén pedig a születésnapomon, március 23-án jelenik meg a Hogyan lettem senki? bővített kiadása.
75 éve van a pályán, számos színpadi szerepében ragyogott, csupa egyedülálló kezdeményezés és „leg” jelzi művészi útját, nem volt ez másként az utolsó másfél évtizedben sem. Elsőként a Meggyeskertre gondolok, hogyan lett Firsz?
B. I.: Zsótér Sándor látott Kovalik Balázs rendezésében, a Borisz Godunovban, amiben Kszényiját, Borisz lányát Barbi babának öltöztetve játszottam, tetszett neki, persze már én is régóta kacérkodtam vele, mert nagyon szerettem a rendezéseit. Így kért fel a sokat látott, öreg Firsz szerepére.
A briliáns Firsz-alakítás után pasifogó trükköket adott Borbély Alexandrának Enyedi Ildikó Oscar-díjra jelölt Testről és lélekről című filmjében, amiben takarítónőt játszott, és humorával, színészi játékával teljesen elkápráztatta a nézőket. Hogy találtak egymásra a rendezővel?
B. I.: Ildikó látta a Firsz-alakításomat, és írt nekem egy csodás levelet, amiben elmondta, szégyelli, hogy most látott először színpadon, és rájött, hogy mit hagyott ki az életéből, ezért beírt egy kis szerepet nekem a Testről és lélekről már elkészült forgatókönyvébe.
Enyedi Ildikó következő filmjét Önnek írja, milyen szerepe lesz benne, és mikorra várható a megjelenése?
B. I.: Azt nem tudom, mikor lesz a film bemutatója, csak annyit tudok, hogy a műfaja science fiction lesz, 150 évvel a mi korunk után játszódik, én pedig kiborgként tekintek vissza erre a mai világra, amiben a film szerint 9 éves vagyok.
Végül, de egyáltalán nem utolsósorban, mi a kulcsa művészetének?
B. I.: Talán az, hogy nem voltam elkényeztetve sem a szakmában, sem a családban, nagyon meg kellett küzdenem az élet adta kihívásokkal. A másik a sokoldalúság, hogy sok mindennel foglalkozom, ez életismeretet ad, amiből bőven táplálkoznak a színházi munkáim. A családom szigorú kritikus volt, és én is azt várom el, hogy mindig mondják meg nekem, mi nem jó, mi lehetne még jobb. Minden estemet a bemutató előtt megmutattam a barátaimnak, és javítottam, mielőtt közönség elé került.