Richard Strauss és J. S. Bach remekművei az OPERA műsorán 2022. március 04. / Az Operaház újranyitásával a repertoár régóta hiányzó darabjai is visszatérnek a műsorra. Elsőként az operairodalom egyik legnagyobb énekes kihívásokat tartogató műve, Richard Strauss opus magnuma, Az árnyék nélküli asszony. Eközben az Eiffel Műhelyház is adósságot törleszt. A járványhelyzet okozta két évados csúszást követően a Forte Társulattal közösen mutatja be a Bach-darabokból létrejött Keresztkantáták című előadást. [kep3] Március 20-tól látható az Operaházban Richard Strauss főműve, amely azon korszak alkonyán fogant, amelyet Stefan Zweig a „biztonság aranykorának” hívott, és azt a hagyományt összegzi, melyet alapjaiban rengetett meg az I. világháború. A mű korának gyermeke és Hofmannsthal szerint arra volt hivatott, hogy Goethe saját operai ideálját valósítsa meg, versenyezzen Mozart A varázsfuvolájának humanista üzenetével, és irodalmi utalások csillogó kaleidoszkópját mutassa be Kelettől Nyugatig. Strauss operájában gigantikus erők munkálkodnak: a zeneszerző monumentális, „wagneri” muzsikát komponált, amely ugyanakkor tele van finomsággal, kamarazenei és szólóhangszerekre redukált részekkel is. A 2014-ben végre Magyarországon is bemutatott mű rendezője, Szikora János nyilatkozza: „Az árnyék nélküli asszony kiindulási pontja az, hogy két férfi már megkapta azt, amire vágyott: a császár egy éve birtokolja szerelmét, akit mint vadász ejtett el, Barak pedig pénzért vette meg fiatal feleségét. Azonban a történet során arra döbbennek rá, hogy bol­dogságukat pillanatokon belül elveszthetik. Az előadásban a boldogság megtartásáért vívott küzdelem metaforikus történetét szeretném láttatni.” A műben megannyi lélegzetelállító pillanattal szembesülünk: ilyen az éjszaka őreinek tanítása a szerelemről vagy a még meg nem született gyermekek karának éneke. Háború alatt fogant mese emberségről, önfeláldozásról, boldogságunk megbecsüléséről és legelőször is a gyermekáldásról mint a házasság magasabb értelméről. A főbb szerepeket az eredeti szereposztás ki­vételes magyar művészei, Sümegi Eszter (A császárné), Kovácsházi István (A császár) Komlósi Ildikó (A dajka), Rálik Szilvia (Barak felesége) formálják meg, míg Barakot két kiváló vendégművész, John Lundgren és Oliver Zwarg alakítja. Az Opera együtteseit az ugyancsak nagy nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező, magyar származású karmester, Stefan Soltész vezényli. Johann Sebastian Bach ugyan operát nem írt, életművének vokális részét áthatja a dramaturgia mély ismerete és különleges érzéke. Annyira kifinomultan zenésíti meg, sőt jelenetezi a kottafüzet öt vonalán a szövegeket, néha kettős keresztekből szőtt kottaképi hálója a kereszthordozás sóhajmotívumaival oly kü­lön­legesen finom, hogy előadásuk nagy díszletek közt, hatalmas terekben nehezen érvényesülne. Az Opera mégis törekszik a műfaji határok tágítására, s ez újabb izgalmas kísérletben ölt testet. A korábbi, világi Bach-kantátákból szemezgető ÖRÖMÜNNNEP című kollázsnak 2022 húsvétjára elkészül a párdarabja is: egy olyan előadás, amely a nagy, basszushangra írott Krisztus-kantátákat ruházza fel az összművészet több­letlehetőségeivel. A Keresztkantáták esetében három nagy mű adja a zenei szövetet: az Ich will den Kreuz­stab gerne tragen (BWV 56) és az Ich habe genug (BWV 82) egésze, valamint a Christ lag in Todesbanden (BWV 4) részletei. Az egyetlen szólista, Kovács István mint főszereplő három szerepben jelenik meg, amelyek a keresztfa okán tartoznak össze, habár a kantáták liturgikus ideje különböző. A Bach-performansz Horváth Csaba rendező-koreográfus 2005-ben alapított Forte Társulatával együtt­mű­ködésben valósul meg. Előadásaikban a társművészetek is lényegi szerephez jutnak, miközben a testekkel, hangokkal, tánccal, zenével és szöveggel egy új, homogén nyelvet valósítanak meg az újrafogalmazott fizikai színházi műfaj keretein belül. A kantáták Halász Péter vezényletével és részben Lackfi János költő friss magyar szövegével csendülnek fel. Általuk jön létre ezúttal e műfaji határokon átívelő Bach-est március 26-án az Eiffel Műhelyházban.