2022. március 15. / Nagy Klaudia
Lukács Miklós korunk virtuóz cimbalomművésze, a magyar kortárs zene ésjazz megkerülhetetlen alakja. A színházi közegben is otthonosan mozog, közös irodalmi és zenés esteken olyan jelentős művészekkel lép színpadra, mint Parti Nagy Lajos, Dés László és Mácsai Pál.
Első cimbalom szólólemeze a Fonó gondozásában 2021 végén látott napvilágot No Man’s Land címmel. A hét összekapcsolódó kompozíció egyaránt merít a világzene, a kortárs zene, a free jazz, az ambient, a noise és a kísérleti elektronika világából. Az Artisjus- és Magyar Művészetért díjas zenésszel új albumáról beszélgettünk.
Tekintsünk egy kicsit vissza az időben 2020 elejére, amikor a covidjárvány megbénította a világot, bezártak a kulturális intézmények, a szórakozóhelyek, a művészek bizonytalan ideig közönség és munka nélkül maradtak. Hogy viselte a zenészlétet élő fellépések nélkül?
L. M.: Elég nehezen, mint minden művész és zenész, akinek azzal telnek a napjai, hogy koncertekre készül, és folyamatos kapcsolatot ápol a közönséggel. A közönség, a zenész és a tér egybefüggő fogalom. A lezárás alatt sok minden megváltozott, mivel a közönséggel csak online formában, streaming koncertek keretében tartottuk a kapcsolatot, viszont a taps mint visszajelzés elmaradt. A visszacsatolás lájkok és nézettség formájában nyilvánult meg, a szervezők mindig jelezték, hogy nagyon sikeres volt az adott koncert, mert 1500-an nézték, csak éppen nem voltunk együtt, egy térben a nézőkkel. Egy koncert vagy egy színházi előadás nem lakásba való, számomra a koncert helyszíne egy szentély, mindenki odamegy, és megszenteli a maga jelenlétével, ami nekem a karantén alatt nagyon hiányzott.
A lemez a 2020-2021-es lezárások alatt született. Inspiráló volt ez az időszak?
L. M.: A bizonytalanság és a remény között ingadoztunk, mert nem láttuk, mikor lesz vége ennek az időszaknak, miközben inspirált is az új helyzet. Tudtam, hogy teljesen más lesz ez az anyag, mint amit eddig készítettem, mivel teljesen más időben született, más korszaknak a hangulatát tükrözi, és fontos kérdéseket tesz fel, amikre jelen pillanatban én sem tudok válaszokat adni. A lezárás alatt mérlegeltük a saját pozíciónkat, átgondoltuk a szakmánkat, a saját szerepünket a világban, aminek kapcsán sokféle kérdés felmerült. Szükség van ránk? Vajon művészetünkkel mi tartjuk az emberekben a lelket, hogy átvészeljék ezt a periódust, vagy nem is érdekli őket annyira, mert el vannak foglalva a járvánnyal? Ezek a felvetések szólalnak meg a kompozíciókban.
Mitől egyedi az új anyag hangzásvilága?
L. M.: Szólólemezt készíteni minden korszakban nehéz, mindig át kell gondolnom, hogy van-e mondanivalóm, tudok-e valami új üzenetet közölni. A karanténidőszak pont megfelelő alkalom volt arra, hogy belevágjak egy szólólemezbe, hiszen rengeteg minden kavargott bennem. Izgalmas feladat volt kitalálni, mit tudok kihozni a cimbalomból, hogyan tudok új hangzást elérni, a szerzeményeim mitől tudnak érdekesnek és izgalmasnak hangzani. A 20. század legnagyobb zenei felfedezése az elektronika, és arra gondoltam, hogy cimbalommal vegyítve sajátos fúzió jöhet létre. Nem akartam külső effekteket használni, ezért minden, ami szól a lemezen, elejétől a végéig a cimbalom hangja, csak elektronikusan át van dolgozva. Ettől lesz aktuális a 21. században egy cimbalom szólólemez, mert ilyen még nem készült a világon.
Kik voltak segítségére az album elkészítésében?
L. M.: Kopcsik Márton és Moldvai Márk segítettek megvalósítani az elképzeléseimet a stúdióban. Nagyon tetszett, hogy kreatívan álltak a közös munkához, a mai napig hálás vagyok nekik.
Speciális effektjeik miatt hogyan lehet élőben bemutatni az új kompozíciókat?
L. M.: Egy koncert során folyamatosan küzdenék a technikával, amivel ezt a hangzást meg tudnám teremteni, nem tudnék önfeledten, élvezettel játszani, ezért egy másik utat fogok választani a lemez bemutatójához. Kedves barátom, Horváth Csaba koreográfus, a Forte Társulat vezetője fog koreográfiát készíteni a kompozíciókra, ami vizuálisan és zeneileg is nagy élmény lesz. Teljes estés színházi anyagot tervezünk, még a zenén is változtatni fogunk a mozgás miatt, hogy élményszerűbbé tegyük.
A Fonóval nagyon régre nyúlik vissza a kapcsolatuk. Miért kedvelt helyszín a zenészek számára?
L. M.: Lassan 25 éve aktív részese vagyok a Fonó programjainak, követem az alakulását, már szinte hazajárok, akárcsak a Budapest Music Centerbe. Nagyon fontos, hogy legyenek ilyen helyek Budapesten, ahol a zenészek tudnak próbálni, új produkciót kitalálni, koncertezni, és koncert előtt vagy után találkozni a közönséggel, meghallgatni a véleményüket. A Fonó amellett, hogy nagyszerű kiadó és színvonalas programkínálattal rendelkezik, egyfajta otthont is jelent, igazi műhelymunkát tudunk végezni, a No Man’s Land előadás próbáit is ott tartjuk majd. Nagyon szeretem a Fonót, remélem, hogy még sokáig élvezhetjük a jelenlétét, és köszönjük, hogy támogat minket.
Első cimbalom szólólemeze a Fonó gondozásában 2021 végén látott napvilágot No Man’s Land címmel. A hét összekapcsolódó kompozíció egyaránt merít a világzene, a kortárs zene, a free jazz, az ambient, a noise és a kísérleti elektronika világából. Az Artisjus- és Magyar Művészetért díjas zenésszel új albumáról beszélgettünk.
Tekintsünk egy kicsit vissza az időben 2020 elejére, amikor a covidjárvány megbénította a világot, bezártak a kulturális intézmények, a szórakozóhelyek, a művészek bizonytalan ideig közönség és munka nélkül maradtak. Hogy viselte a zenészlétet élő fellépések nélkül?
L. M.: Elég nehezen, mint minden művész és zenész, akinek azzal telnek a napjai, hogy koncertekre készül, és folyamatos kapcsolatot ápol a közönséggel. A közönség, a zenész és a tér egybefüggő fogalom. A lezárás alatt sok minden megváltozott, mivel a közönséggel csak online formában, streaming koncertek keretében tartottuk a kapcsolatot, viszont a taps mint visszajelzés elmaradt. A visszacsatolás lájkok és nézettség formájában nyilvánult meg, a szervezők mindig jelezték, hogy nagyon sikeres volt az adott koncert, mert 1500-an nézték, csak éppen nem voltunk együtt, egy térben a nézőkkel. Egy koncert vagy egy színházi előadás nem lakásba való, számomra a koncert helyszíne egy szentély, mindenki odamegy, és megszenteli a maga jelenlétével, ami nekem a karantén alatt nagyon hiányzott.
A lemez a 2020-2021-es lezárások alatt született. Inspiráló volt ez az időszak?
L. M.: A bizonytalanság és a remény között ingadoztunk, mert nem láttuk, mikor lesz vége ennek az időszaknak, miközben inspirált is az új helyzet. Tudtam, hogy teljesen más lesz ez az anyag, mint amit eddig készítettem, mivel teljesen más időben született, más korszaknak a hangulatát tükrözi, és fontos kérdéseket tesz fel, amikre jelen pillanatban én sem tudok válaszokat adni. A lezárás alatt mérlegeltük a saját pozíciónkat, átgondoltuk a szakmánkat, a saját szerepünket a világban, aminek kapcsán sokféle kérdés felmerült. Szükség van ránk? Vajon művészetünkkel mi tartjuk az emberekben a lelket, hogy átvészeljék ezt a periódust, vagy nem is érdekli őket annyira, mert el vannak foglalva a járvánnyal? Ezek a felvetések szólalnak meg a kompozíciókban.
Mitől egyedi az új anyag hangzásvilága?
L. M.: Szólólemezt készíteni minden korszakban nehéz, mindig át kell gondolnom, hogy van-e mondanivalóm, tudok-e valami új üzenetet közölni. A karanténidőszak pont megfelelő alkalom volt arra, hogy belevágjak egy szólólemezbe, hiszen rengeteg minden kavargott bennem. Izgalmas feladat volt kitalálni, mit tudok kihozni a cimbalomból, hogyan tudok új hangzást elérni, a szerzeményeim mitől tudnak érdekesnek és izgalmasnak hangzani. A 20. század legnagyobb zenei felfedezése az elektronika, és arra gondoltam, hogy cimbalommal vegyítve sajátos fúzió jöhet létre. Nem akartam külső effekteket használni, ezért minden, ami szól a lemezen, elejétől a végéig a cimbalom hangja, csak elektronikusan át van dolgozva. Ettől lesz aktuális a 21. században egy cimbalom szólólemez, mert ilyen még nem készült a világon.
Kik voltak segítségére az album elkészítésében?
L. M.: Kopcsik Márton és Moldvai Márk segítettek megvalósítani az elképzeléseimet a stúdióban. Nagyon tetszett, hogy kreatívan álltak a közös munkához, a mai napig hálás vagyok nekik.
Speciális effektjeik miatt hogyan lehet élőben bemutatni az új kompozíciókat?
L. M.: Egy koncert során folyamatosan küzdenék a technikával, amivel ezt a hangzást meg tudnám teremteni, nem tudnék önfeledten, élvezettel játszani, ezért egy másik utat fogok választani a lemez bemutatójához. Kedves barátom, Horváth Csaba koreográfus, a Forte Társulat vezetője fog koreográfiát készíteni a kompozíciókra, ami vizuálisan és zeneileg is nagy élmény lesz. Teljes estés színházi anyagot tervezünk, még a zenén is változtatni fogunk a mozgás miatt, hogy élményszerűbbé tegyük.
A Fonóval nagyon régre nyúlik vissza a kapcsolatuk. Miért kedvelt helyszín a zenészek számára?
L. M.: Lassan 25 éve aktív részese vagyok a Fonó programjainak, követem az alakulását, már szinte hazajárok, akárcsak a Budapest Music Centerbe. Nagyon fontos, hogy legyenek ilyen helyek Budapesten, ahol a zenészek tudnak próbálni, új produkciót kitalálni, koncertezni, és koncert előtt vagy után találkozni a közönséggel, meghallgatni a véleményüket. A Fonó amellett, hogy nagyszerű kiadó és színvonalas programkínálattal rendelkezik, egyfajta otthont is jelent, igazi műhelymunkát tudunk végezni, a No Man’s Land előadás próbáit is ott tartjuk majd. Nagyon szeretem a Fonót, remélem, hogy még sokáig élvezhetjük a jelenlétét, és köszönjük, hogy támogat minket.