2022. március 18. /
A Tünet Együttes új előadása, a Nothing Personal Szabó Réka rendezőnek Boldizsár Ildikó meseterápiás módszere adott inspirációt.
2022. február 25-én és 26-án a Jurányi Házban lesz látható a Tünet Együttes új előadása, a Nothing Personal. A létezés eufóriája című filmjével világszerte ismertté vált rendező, Szabó Réka ezúttal a kiégés témájával foglalkozik. A próbafolyamathoz Boldizsár Ildikó meseterápiás módszere adott inspirációt. A darabban Szabó Réka, Peer Krisztián és Szász Dániel saját meséjüket és saját belső démonjaikkal szembeforduló mesehőseiket alkotják meg. A történethez Márkos Albert zeneszerző-csellista teremt érzékeny zenei közeget. A Tünet Együttes Szirtes Attila emlékének ajánlja az előadást.
„Volt egy ember, már ha tényleg volt, aki addig-addig facsarta és zsigerelte magát, míg kemény lett, száraz, örömtelen és hajlíthatatlan. Az egész világgal csak hadakozott, ezért aztán páncélt kellett növesztenie. De volt ennek az embernek egy gyermeke, és ez az ember nem akarta, hogy a gyermek észrevegye rajta a változást, így hát szemre ugyanaz maradt, aki előtte volt. De a páncélzata a bőre alatt egyre csak hízott befelé, és vastagodott. Végül már az egész ember nem volt más, csak egy magától mozduló páncél, amiben a kötelességtudó szív minden dobbanással önmagát repesztette-sebezte. Néha már jobban fájt neki a létezés, mint amennyire az ő halála fájhatna bárkinek is ezen a földön. És akkor ez az ember…
Ez a történet nem rólam szól. Nem azért, mert sokan járunk hasonló cipőben, hanem azért, mert ott kezdődik, ahol megszűnik az én.”
Jurányi Ház
02. 25-26.
2022. február 25-én és 26-án a Jurányi Házban lesz látható a Tünet Együttes új előadása, a Nothing Personal. A létezés eufóriája című filmjével világszerte ismertté vált rendező, Szabó Réka ezúttal a kiégés témájával foglalkozik. A próbafolyamathoz Boldizsár Ildikó meseterápiás módszere adott inspirációt. A darabban Szabó Réka, Peer Krisztián és Szász Dániel saját meséjüket és saját belső démonjaikkal szembeforduló mesehőseiket alkotják meg. A történethez Márkos Albert zeneszerző-csellista teremt érzékeny zenei közeget. A Tünet Együttes Szirtes Attila emlékének ajánlja az előadást.
„Volt egy ember, már ha tényleg volt, aki addig-addig facsarta és zsigerelte magát, míg kemény lett, száraz, örömtelen és hajlíthatatlan. Az egész világgal csak hadakozott, ezért aztán páncélt kellett növesztenie. De volt ennek az embernek egy gyermeke, és ez az ember nem akarta, hogy a gyermek észrevegye rajta a változást, így hát szemre ugyanaz maradt, aki előtte volt. De a páncélzata a bőre alatt egyre csak hízott befelé, és vastagodott. Végül már az egész ember nem volt más, csak egy magától mozduló páncél, amiben a kötelességtudó szív minden dobbanással önmagát repesztette-sebezte. Néha már jobban fájt neki a létezés, mint amennyire az ő halála fájhatna bárkinek is ezen a földön. És akkor ez az ember…
Ez a történet nem rólam szól. Nem azért, mert sokan járunk hasonló cipőben, hanem azért, mert ott kezdődik, ahol megszűnik az én.”
Jurányi Ház
02. 25-26.