2022. Április 08. / Nagy Klaudia
Színészi pályájával párhuzamosan indult el költői munkássága. Irodalmi lapokban és folyóiratokban is publikált, hetedik verseskötete idén jelenik meg. Feleségével, Tallián Mariann színművésszel megalapították a Ketten a versben versszínházi formációt, céljuk a klasszikus és kortárs
magyar irodalom minél szélesebb körben való népszerűsítése. Legújabb bemutatójuk, az Öröknyár Nagy Gáspár Kossuth-díjas költőnek állít emléket, aki feladatának érezte ’56 igazságának kimondását a diktatúra időszakában is. A különleges előadás a Pesti Vigadó Szó • Szín • Játék programsorozatának keretén belül, április 26-án lesz látható a Sinkovits Imre Kamaraszínpadon. Lázár Balázs színművésszel, költővel a kommunista diktatúra mechanizmusáról, Nagy Gáspár pályafutásáról, szellemiségéről beszélgettünk.
Miért a versszínház műfaját választotta kifejezési formának?
L. B.: 1998-ban Pécsett készítettem egy dramatikus, önálló estet Bertók László Kossuth-díjas költő verseiből. Ennek az újrafeldolgozásának tekinthetjük azt az előadást, amit már Mariann-nal együtt mutattunk be a Vígszínház Házi Színpadán 2005-ben. A versszínház egy összművészeti műfaj, ami lefedi sokirányú érdeklődésünket. Mariann hegedűsnek készült, a Zeneművészeti Főiskolára járt, majd elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakát, nekem pedig a költészet a színházzal, a színészettel együtt párhuzamosan fut már a pályám eleje óta. Ezt az összművészeti érdeklődésünket tudtuk az irodalom és a zene nyelvén színházi elemekkel kifejezni. Állandó alkotótársunk az előadások szerkesztésében Rózsássy Barbara József Attila-díjas költő, néhány éve már zenészbarátainkkal együtt is születtek újabb előadásaink. Repertoáron tartjuk az Egyenes labirintus című Pilinszky-estünket Szokolay Dongó Balázzsal, Jókai Anna Kossuth-díjas írónő 90. születésnapja alkalmából, Antal Gábor zongoraművész barátunkkal elkészítettük az Istengyermekség című estet, a Mi dolgunk a világon? című Vörösmarty-előadásunkban pedig Csörsz Rumen István zenésszel, irodalomtörténésszel dolgozunk együtt. A versszínház műfaja azért is jó, mert minimalista színházat hozunk létre, kevés kellék, díszlet, jelmez felhaszná|wlással, aminek az a lényege, hogy egy-egy általunk kitalált drámai szituációban szülessenek meg ezek a versek, de mai kortárs nyelven jussanak el lélektől lélekig – akár Vörösmarty is. Egyébként mi magunk is rácsodálkoztunk, mennyire aktuális Vörösmarty, ezt szeretnénk átadni a nézőknek is.
Az Öröknyár című est bemutatóját februárban tartották, amelynek középpontjában Nagy Gáspár Kossuth-díjas költő áll. Miért pont rá esett a választás?
L. B.: Ekler Andrea irodalomtörténész kért fel minket, ő állította össze az előadást a költő halálának 15. évfordulója alkalmából. Nagy Gáspár az Írószövetség titkára volt a 80-as években, s a költőről III/III-as jelentések készültek. Már előtte is szerzett fekete pontokat az előző rendszerben, de onnantól kezdték megfigyelni, amikor a tatabányai Új Forrás 1984. októberi számában az Öröknyár: elmúltam 9 éves című versét megjelentette, ami egy erős, félreérthetetlen utalás volt Nagy Imrére, aki nevének kezdőbetűi nagybetűvel voltak kiemelve, így mindenki tudhatta, kiről van szó. Be is tiltották ezt a lapszámot, összeszedték az utcai standokról, a könyvtárakból is. Bár a ’80-as években a diktatúra valamennyire puhult, ennek ellenére egy ilyen szabad véleménynyilvánításért ellehetetlenítették az embert. Még mindig jobban járt, mint az én költő mesterem, Bertók László, aki az ’50-es években egy versében megátkozta Rákosit, és elküldte néhány volt gimnáziumi évfolyamtársának, amiért három hónapot „vendégeskedett” az ÁVH kaposvári börtönében.
Mit tart az est nagy erősségének?
L. B.: Az est úgy épül fel, hogy a III/III-as jelentések váltakoznak Nagy Gáspár verseivel, prózáival, amelyek a ’80-as évek és a rendszerváltás kordokumentumainak is tekinthetőek. Nem csupán egy költői emlékest a verseiből, és nem is csak egy színházi est, hanem valójában az egész előadás egy kordokumentum arról, hogyan jutottunk el a rendszerváltásig, amellyel kapcsolatban sok mindennel szembesíti a nézőket, mert most értettük meg, mik voltak az előzményei, mi miért történt, történhetett. Ez azért is fontos, mert a mai fiataloknak fogalmuk nincs, hogy nézett ki a szocialista diktatúra működése. Az előadás egyrészt szembesítés, másrészt roppant izgalmas történet, ami tragikus és szomorú is olyan szempontból, hogy valóban nagyon meghurcolták Nagy Gáspárt, munka nélkül maradt 3 gyerekkel, nehéz körülmények közé került.
Munkássága a mai napig nem jutott el szélesebb olvasóközönséghez. Ennek mi lehet az oka?
L. B.: A rendszerváltás költőjeként is szokták emlegetni, mert amíg más esetleg a háttérben kollaborált a rendszerrel, ő bátran és erkölcsi feddhetetlenséggel próbált kiállni ’56-ért és a társadalmi igazságosságért. Elhallgattatása után, a rendszerváltást követően pedig mintha újra elhallgattatták volna, mintha folytatódott volna a pályán kívülre szorítása. Ugyan kapott Kossuth-díjat, de valóban nem sokan ismerik a fiatalok közül. Ennek talán oka lehetett szerény, visszahúzódó személyisége is. Az est célja, hogy költészetét és szellemiségét ismét megmutassuk a nagyközönségnek.
Az Öröknyár című előadást a Pesti Vigadóban április 26-án láthatják a nézők, ezen kívül még számos városban fogják játszani a tavasz folyamán. Ősszel hogyan tervezik a folytatást?
L. B.: ’56-hoz és a rendszerváltozáshoz is kapcsolódik az előadás, hiszen Nagy Gáspár költészete, hitvallása ’56 örökségére épült, szeretnénk október 23-a kapcsán ősszel és a későbbiek folyamán is játszani e különleges tematikájú és szerkezetű versszínházi előadást, mely által talán jobban megérthetjük közelmúltunk és jelenünk történetét, történéseit is.
magyar irodalom minél szélesebb körben való népszerűsítése. Legújabb bemutatójuk, az Öröknyár Nagy Gáspár Kossuth-díjas költőnek állít emléket, aki feladatának érezte ’56 igazságának kimondását a diktatúra időszakában is. A különleges előadás a Pesti Vigadó Szó • Szín • Játék programsorozatának keretén belül, április 26-án lesz látható a Sinkovits Imre Kamaraszínpadon. Lázár Balázs színművésszel, költővel a kommunista diktatúra mechanizmusáról, Nagy Gáspár pályafutásáról, szellemiségéről beszélgettünk.
Miért a versszínház műfaját választotta kifejezési formának?
L. B.: 1998-ban Pécsett készítettem egy dramatikus, önálló estet Bertók László Kossuth-díjas költő verseiből. Ennek az újrafeldolgozásának tekinthetjük azt az előadást, amit már Mariann-nal együtt mutattunk be a Vígszínház Házi Színpadán 2005-ben. A versszínház egy összművészeti műfaj, ami lefedi sokirányú érdeklődésünket. Mariann hegedűsnek készült, a Zeneművészeti Főiskolára járt, majd elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakát, nekem pedig a költészet a színházzal, a színészettel együtt párhuzamosan fut már a pályám eleje óta. Ezt az összművészeti érdeklődésünket tudtuk az irodalom és a zene nyelvén színházi elemekkel kifejezni. Állandó alkotótársunk az előadások szerkesztésében Rózsássy Barbara József Attila-díjas költő, néhány éve már zenészbarátainkkal együtt is születtek újabb előadásaink. Repertoáron tartjuk az Egyenes labirintus című Pilinszky-estünket Szokolay Dongó Balázzsal, Jókai Anna Kossuth-díjas írónő 90. születésnapja alkalmából, Antal Gábor zongoraművész barátunkkal elkészítettük az Istengyermekség című estet, a Mi dolgunk a világon? című Vörösmarty-előadásunkban pedig Csörsz Rumen István zenésszel, irodalomtörténésszel dolgozunk együtt. A versszínház műfaja azért is jó, mert minimalista színházat hozunk létre, kevés kellék, díszlet, jelmez felhaszná|wlással, aminek az a lényege, hogy egy-egy általunk kitalált drámai szituációban szülessenek meg ezek a versek, de mai kortárs nyelven jussanak el lélektől lélekig – akár Vörösmarty is. Egyébként mi magunk is rácsodálkoztunk, mennyire aktuális Vörösmarty, ezt szeretnénk átadni a nézőknek is.
Az Öröknyár című est bemutatóját februárban tartották, amelynek középpontjában Nagy Gáspár Kossuth-díjas költő áll. Miért pont rá esett a választás?
L. B.: Ekler Andrea irodalomtörténész kért fel minket, ő állította össze az előadást a költő halálának 15. évfordulója alkalmából. Nagy Gáspár az Írószövetség titkára volt a 80-as években, s a költőről III/III-as jelentések készültek. Már előtte is szerzett fekete pontokat az előző rendszerben, de onnantól kezdték megfigyelni, amikor a tatabányai Új Forrás 1984. októberi számában az Öröknyár: elmúltam 9 éves című versét megjelentette, ami egy erős, félreérthetetlen utalás volt Nagy Imrére, aki nevének kezdőbetűi nagybetűvel voltak kiemelve, így mindenki tudhatta, kiről van szó. Be is tiltották ezt a lapszámot, összeszedték az utcai standokról, a könyvtárakból is. Bár a ’80-as években a diktatúra valamennyire puhult, ennek ellenére egy ilyen szabad véleménynyilvánításért ellehetetlenítették az embert. Még mindig jobban járt, mint az én költő mesterem, Bertók László, aki az ’50-es években egy versében megátkozta Rákosit, és elküldte néhány volt gimnáziumi évfolyamtársának, amiért három hónapot „vendégeskedett” az ÁVH kaposvári börtönében.
Mit tart az est nagy erősségének?
L. B.: Az est úgy épül fel, hogy a III/III-as jelentések váltakoznak Nagy Gáspár verseivel, prózáival, amelyek a ’80-as évek és a rendszerváltás kordokumentumainak is tekinthetőek. Nem csupán egy költői emlékest a verseiből, és nem is csak egy színházi est, hanem valójában az egész előadás egy kordokumentum arról, hogyan jutottunk el a rendszerváltásig, amellyel kapcsolatban sok mindennel szembesíti a nézőket, mert most értettük meg, mik voltak az előzményei, mi miért történt, történhetett. Ez azért is fontos, mert a mai fiataloknak fogalmuk nincs, hogy nézett ki a szocialista diktatúra működése. Az előadás egyrészt szembesítés, másrészt roppant izgalmas történet, ami tragikus és szomorú is olyan szempontból, hogy valóban nagyon meghurcolták Nagy Gáspárt, munka nélkül maradt 3 gyerekkel, nehéz körülmények közé került.
Munkássága a mai napig nem jutott el szélesebb olvasóközönséghez. Ennek mi lehet az oka?
L. B.: A rendszerváltás költőjeként is szokták emlegetni, mert amíg más esetleg a háttérben kollaborált a rendszerrel, ő bátran és erkölcsi feddhetetlenséggel próbált kiállni ’56-ért és a társadalmi igazságosságért. Elhallgattatása után, a rendszerváltást követően pedig mintha újra elhallgattatták volna, mintha folytatódott volna a pályán kívülre szorítása. Ugyan kapott Kossuth-díjat, de valóban nem sokan ismerik a fiatalok közül. Ennek talán oka lehetett szerény, visszahúzódó személyisége is. Az est célja, hogy költészetét és szellemiségét ismét megmutassuk a nagyközönségnek.
Az Öröknyár című előadást a Pesti Vigadóban április 26-án láthatják a nézők, ezen kívül még számos városban fogják játszani a tavasz folyamán. Ősszel hogyan tervezik a folytatást?
L. B.: ’56-hoz és a rendszerváltozáshoz is kapcsolódik az előadás, hiszen Nagy Gáspár költészete, hitvallása ’56 örökségére épült, szeretnénk október 23-a kapcsán ősszel és a későbbiek folyamán is játszani e különleges tematikájú és szerkezetű versszínházi előadást, mely által talán jobban megérthetjük közelmúltunk és jelenünk történetét, történéseit is.