2022. Április 08. /
Az öreg hölgy Székesfehérvárra látogatott: Tóth Ildikóval és Gáspár Sándorral a főszerepben Friedrich Dürrenmatt remekműve, Az öreg hölgy látogatása március végén került színpadra Bagó Bertalan rendezésében. A svájci mester a szimbólumok pazar játékával mutatja meg, hogy az
ember természete nem változik, csak a technikai eszközök. Ez pedig Bagó Bertalannak is éppen elegendő érv amellett, hogy Székesfehérváron felépítse Güllen városát.
B. B.: Nagyon kedvelem az olyan darabokat, amelyekben van egy erős groteszk, ironikus szál, nem realisztikus történet. Nevethetünk rajta, aztán elgondolkodhatunk, hogy min nevettünk, így még húsbavágóbb az egész. Nekem egyébként is mániám, hogy még a legnagyobb drámában is nevessünk, mindig kell, hogy legyen feloldás közben, hogy legyen egy kis humora a történetnek – kicsit fekete, de humor.
Az öreg hölgy visszatér szülővárosába, hogy régi szerelmén bosszút álljon, miközben óriási leckét ad Güllen városának.
B. B.: Több főszereplője van a darabnak. Egyszer Ill és az öreg hölgy, Claire Zachanassian, de ugyanilyen főszereplő a nép, a démosz. A nép az első pillanatban visszautasítja az ajánlatot, hogy kitaszítsa magából Illt, de kérdés, hogyan jut el odáig, hogy meggyőzi saját magát, s a város tagjai jogosnak érzik, hogy megöljék. Claire Zachanassian, az öreg hölgy tönkretette a várost, felvásárolt mindent, aztán ad pénzt, fölvirágoztatja a várost, majd morálisan tönkreteszi. Ez Dürrenmatt az ember természetéről és a társdalomról vallott véleménye. A másik főszereplő Ill, aki negatívból indul, tagadja a tetteit, de a vége felé már önként vállalja a halált, ez az ő belső döntése. Ez szintén egy nagy út. És van Claire Zachanassian, az öreg hölgy, a milliomos nő, aki több szempontból is érdekes. Nem egy egyszerű bosszú, amit el akar érni. Mindent egy lapra tesz fel. Illt ugyanazokon a stációkon akarja végigjáratni, amin ő végigment. Az a célja, hogy Ill ugyanazokon az érzelmi hullámvölgyeken menjen át, mint ő, ugyanazokat a társadalmi kivetettségeket élje meg, mint amiket ő élt meg fiatalkorában Güllenben. A darab nagyon hasonlít a görög sorstragédiákhoz utalásaiban is. Olyasmi ez egész, mintha Claire a stációk által tisztítótűzön keresztül juttatná át Illt, a volt szerelmét, hogy méltó legyen őhozzá. Mert ha odáig eljut, hogy kilúgozódik belőle a lélek és ez a rettenetes pénzközpontú magatartásforma, és alárendeli magát a szerelemnek, akkor olyan lesz, mint ő. Elviszi magával Capri szigetére, ahol már el van készítve a mauzóleum, és mintha az elysiumi mezőkön, Árkádia szikláin élnének tovább a halálban.
Az egész szimbólumrendszer hangsúlyosan jelenik meg a díszletben és a jelmezekben is.
B. B.: Elég egyértelmű jelekkel dolgozunk a díszlet és a jelmez tekintetében is. Dürrenmatt szakrális színházat írt meg, ez nem egy realista helyzet. Olyan sorvezetővel írta a darabot, ahogyan Brecht dolgozott, nagyon erős utalások vannak benne, formanyelvében – például ahogy az erdőt eljátssza a nép – is izgalmas, és a szereplők folyamatosan kibeszélnek. Én nagyon szeretem ezt. Azt gondolom, hogy az előadás részese a néző, állandóan kommunikálni kell vele, le kell leplezni a teatralitást, ki kell kacsintani, mert akkor még jobban figyel a lényegre. Nemcsak az érzelmekre kell apellálni, hanem az értelemre is.
Bemutató: 2022. március 26., 19h, Vörösmarty Színház, nagyszínpad
ember természete nem változik, csak a technikai eszközök. Ez pedig Bagó Bertalannak is éppen elegendő érv amellett, hogy Székesfehérváron felépítse Güllen városát.B. B.: Nagyon kedvelem az olyan darabokat, amelyekben van egy erős groteszk, ironikus szál, nem realisztikus történet. Nevethetünk rajta, aztán elgondolkodhatunk, hogy min nevettünk, így még húsbavágóbb az egész. Nekem egyébként is mániám, hogy még a legnagyobb drámában is nevessünk, mindig kell, hogy legyen feloldás közben, hogy legyen egy kis humora a történetnek – kicsit fekete, de humor.
Az öreg hölgy visszatér szülővárosába, hogy régi szerelmén bosszút álljon, miközben óriási leckét ad Güllen városának.
B. B.: Több főszereplője van a darabnak. Egyszer Ill és az öreg hölgy, Claire Zachanassian, de ugyanilyen főszereplő a nép, a démosz. A nép az első pillanatban visszautasítja az ajánlatot, hogy kitaszítsa magából Illt, de kérdés, hogyan jut el odáig, hogy meggyőzi saját magát, s a város tagjai jogosnak érzik, hogy megöljék. Claire Zachanassian, az öreg hölgy tönkretette a várost, felvásárolt mindent, aztán ad pénzt, fölvirágoztatja a várost, majd morálisan tönkreteszi. Ez Dürrenmatt az ember természetéről és a társdalomról vallott véleménye. A másik főszereplő Ill, aki negatívból indul, tagadja a tetteit, de a vége felé már önként vállalja a halált, ez az ő belső döntése. Ez szintén egy nagy út. És van Claire Zachanassian, az öreg hölgy, a milliomos nő, aki több szempontból is érdekes. Nem egy egyszerű bosszú, amit el akar érni. Mindent egy lapra tesz fel. Illt ugyanazokon a stációkon akarja végigjáratni, amin ő végigment. Az a célja, hogy Ill ugyanazokon az érzelmi hullámvölgyeken menjen át, mint ő, ugyanazokat a társadalmi kivetettségeket élje meg, mint amiket ő élt meg fiatalkorában Güllenben. A darab nagyon hasonlít a görög sorstragédiákhoz utalásaiban is. Olyasmi ez egész, mintha Claire a stációk által tisztítótűzön keresztül juttatná át Illt, a volt szerelmét, hogy méltó legyen őhozzá. Mert ha odáig eljut, hogy kilúgozódik belőle a lélek és ez a rettenetes pénzközpontú magatartásforma, és alárendeli magát a szerelemnek, akkor olyan lesz, mint ő. Elviszi magával Capri szigetére, ahol már el van készítve a mauzóleum, és mintha az elysiumi mezőkön, Árkádia szikláin élnének tovább a halálban.
Az egész szimbólumrendszer hangsúlyosan jelenik meg a díszletben és a jelmezekben is.
B. B.: Elég egyértelmű jelekkel dolgozunk a díszlet és a jelmez tekintetében is. Dürrenmatt szakrális színházat írt meg, ez nem egy realista helyzet. Olyan sorvezetővel írta a darabot, ahogyan Brecht dolgozott, nagyon erős utalások vannak benne, formanyelvében – például ahogy az erdőt eljátssza a nép – is izgalmas, és a szereplők folyamatosan kibeszélnek. Én nagyon szeretem ezt. Azt gondolom, hogy az előadás részese a néző, állandóan kommunikálni kell vele, le kell leplezni a teatralitást, ki kell kacsintani, mert akkor még jobban figyel a lényegre. Nemcsak az érzelmekre kell apellálni, hanem az értelemre is.
Bemutató: 2022. március 26., 19h, Vörösmarty Színház, nagyszínpad