2022. Április 12. / Szűcs Anikó
A Honvéd Férfikar hazánk egyetlen hivatásos férfikórusa, 45 fős létszámával pedig egyben a világ második legnagyobb létszámú férfikara. Gazdag és változatos repertoárjában jól megférnek egymással az operák, oratóriumok, gregorián énekek, átiratok, valamint a férfikari kórusirodalom
legnagyobb alkotásai. Az idén 72 éves egykori katonakórust jelenleg magas képzettségű énekművészek alkotják. A számos szakmai díjjal elismert kórus 2021/2022-es bérletsorozatának soron következő, Egyenes labirintus című koncertje megannyi zenei csemegét – csupa ősbemutatót, rendhagyó hangszerösszeállításokat, zenével átszőtt költészetet és elmélkedő húsvéti hangulatot – ígér a Pesti Vigadó közönségének. Az április 11-i hangverseny kapcsán a Honvéd Férfikar karnagyával, Lógó Tiborral beszélgettünk.
Az április 11-én a Pesti Vigadóban megszólaló kortárs programjuknak több aktualitása is van.
L. T.: Valóban, a szóban forgó koncertnek két irányból jön az apropója. Az egyik a magyar költészet napja, hiszen a koncertet éppen aznap tartjuk. A másik irány pedig a közelgő húsvét okán a nagyhét gondolatvilága, úgyhogy a műsor ennek fényében született meg. Nem véletlenül fogalmazok így, hiszen vadonatúj darabokról beszélünk, kivétel nélkül mindegyik ősbemutató. Nagy fába vágtuk a fejszénket, az egész hangverseny elég bátor vállalásnak tűnik, úgyhogy több szempontból is különleges koncertre készülünk.
A költészet és a kóruszene összekapcsolódása nem mindennapi versünnepnek ígérkezik. Hogyan képzeljük el ezt az izgalmas „fúziót”?
L. T.: Műsorunk első felében Pilinszky- és Petőfi-versek szólalnak meg hat nagyszerű zeneszerző – Barabás Árpád, Dobszay-Meskó Ilona, Horváth Márton Levente, Kecskés D. Balázs, Zarándy Ákos és Virágh András Gábor – feldolgozásában. Az összeállítással évfordulós költőink művészetére irányítjuk a figyelmet, akik századok vonatkozásában éppen egymásnak adják a stafétát, még ha egy „köztes” évben is, hiszen tavaly ünnepeltük Pilinszky János születésének centenáriumát, idén pedig ősszel kezdődik a Petőfi-emlékév. Ugyan a két költő művészetében jókora kontraszt játszik, kettejük közös vonása lehet, hogy a saját korukban mindketten meghatározó alkotói voltak a magyar irodalmi életnek.
Hogyan választották ki a műsorban elhangzó verseket?
L. T.: Igazából egy ajánlást készítettünk, amit egyébként a zeneszerzők többé-kevésbé megtartottak. Van, aki más költemény mellett döntött, de olyan komponista is akadt, aki érdekes módon egy darabon belül mindkét költő versét feldolgozta egy kórusciklusban. A zeneműveket vagy zongorakísérettel adjuk elő, vagy pedig kamarazenekari közreműködéssel, ami különleges hangszerösszeállításokat ígér.
Miért éppen az Egyenes labirintus címet kapta az áprilisi hangversenyük?
L. T.: Mondhatni, ez a véletlen műve, mert annak idején, amikor címet adtunk a koncertnek, még nem tudtuk, hogy melyik zeneszerző melyik verset fogja választani. Majd miután kiderült, hogy ez lesz a címe, úgy hozta a lendület, hogy két zenemű is született ezzel a címmel… Az Egyenes labirintus sejtet magában egyfajta különlegességet, egyfajta ellentmondást, egyfajta modern kori vívódást, és úgy gondoltuk, hogy ez a Pilinszky-verscím kellőképpen megkapó lehet ahhoz, hogy felkeltse a közönség érdeklődését és figyelmét.
A koncert második felében húsvét közeledtén a nagyhét kerül fókuszba, méghozzá egy újabb ősbemutatóval.
L. T.: A koncert második részében Nagy László Adrián: Lukács Passió című művét hallgathatjuk.
Nagy László Adrián nemcsak kórusunk korrepetitora és nemcsak kiváló orgonaművész, hanem zeneszerző is, aki több nagy sikerű feldolgozást készített már a Honvéd Férfikar számára. Ebben az esetben viszont nem átdolgozásról van szó, hanem egy teljesen új kompozícióról, amely nyilvánvalóan Jézus szenvedéstörténetét dolgozza fel Lukács evangélista szemszögéből. A mű érdekessége, hogy a passiótörténetre reflektáló kórustételek szövegét is maga a zeneszerző írta. Tehát, ha úgy tetszik, ilyen módon egy picit a költészet napjához is kapcsolódik a Lukács Passió, amelyben Jézus szólamát Kovács István Liszt-díjas operaénekes énekli. Az áprilisi hangversenyünket Riederauer Richárd karigazgatóval ketten vezényeljük majd.
Legyen a kortárs zene mindenkié! – hirdeti a Honvéd Férfikar a soron következő műsora kapcsán, Kodály Zoltán gondolatát kiegészítve. Ön hogy látja, hogy viszonyul ma a közönség a kortárs zeneszerzőkhöz, illetve kóruszenéhez?
L. T.: Azt gondolom, hogy ez leginkább rétegzene, tehát bizonyára van egy olyan kör, vagy egy olyan vékonyabb réteg, akik nagyon szívesen járnak ezekre a koncertekre, és kifejezetten ezt a műfajt vadászszák. Ahogy mondani szokás, a saját korában Bach is újító, modern technikát alkalmazott, és bizony eleinte őt is nehezen fogadták el, tehát az újításoknak mindig van egyfajta nehézségük. Ma pedig már olyan nagy szükségünk van Bachra, mint egy falat kenyérre… Most azt nem mondom, hogy két-háromszáz év múlva ezeket a darabokat fogjuk fütyörészni mosogatás vagy barkácsolás közben, de általában minden újító korszaknak megvolt a saját kihívása, a saját új utcája. Arra is lehet számítani, hogy a mostani koncerten több olyan darab is elhangzik majd, amelyeknek szokatlanabb a hangzásviláguk, mint amit esetleg egy kórusműről elképzelünk, de éppen ettől érdekes és különleges ez a program. Bízom abban, hogy a közönség figyelmét magával ragadja a műsor, és hogy mindannyian egy különleges kortárs zenei est részesei lehetünk a magyar költészet napján.
legnagyobb alkotásai. Az idén 72 éves egykori katonakórust jelenleg magas képzettségű énekművészek alkotják. A számos szakmai díjjal elismert kórus 2021/2022-es bérletsorozatának soron következő, Egyenes labirintus című koncertje megannyi zenei csemegét – csupa ősbemutatót, rendhagyó hangszerösszeállításokat, zenével átszőtt költészetet és elmélkedő húsvéti hangulatot – ígér a Pesti Vigadó közönségének. Az április 11-i hangverseny kapcsán a Honvéd Férfikar karnagyával, Lógó Tiborral beszélgettünk.
Az április 11-én a Pesti Vigadóban megszólaló kortárs programjuknak több aktualitása is van.
L. T.: Valóban, a szóban forgó koncertnek két irányból jön az apropója. Az egyik a magyar költészet napja, hiszen a koncertet éppen aznap tartjuk. A másik irány pedig a közelgő húsvét okán a nagyhét gondolatvilága, úgyhogy a műsor ennek fényében született meg. Nem véletlenül fogalmazok így, hiszen vadonatúj darabokról beszélünk, kivétel nélkül mindegyik ősbemutató. Nagy fába vágtuk a fejszénket, az egész hangverseny elég bátor vállalásnak tűnik, úgyhogy több szempontból is különleges koncertre készülünk.
A költészet és a kóruszene összekapcsolódása nem mindennapi versünnepnek ígérkezik. Hogyan képzeljük el ezt az izgalmas „fúziót”?
L. T.: Műsorunk első felében Pilinszky- és Petőfi-versek szólalnak meg hat nagyszerű zeneszerző – Barabás Árpád, Dobszay-Meskó Ilona, Horváth Márton Levente, Kecskés D. Balázs, Zarándy Ákos és Virágh András Gábor – feldolgozásában. Az összeállítással évfordulós költőink művészetére irányítjuk a figyelmet, akik századok vonatkozásában éppen egymásnak adják a stafétát, még ha egy „köztes” évben is, hiszen tavaly ünnepeltük Pilinszky János születésének centenáriumát, idén pedig ősszel kezdődik a Petőfi-emlékév. Ugyan a két költő művészetében jókora kontraszt játszik, kettejük közös vonása lehet, hogy a saját korukban mindketten meghatározó alkotói voltak a magyar irodalmi életnek.
Hogyan választották ki a műsorban elhangzó verseket?
L. T.: Igazából egy ajánlást készítettünk, amit egyébként a zeneszerzők többé-kevésbé megtartottak. Van, aki más költemény mellett döntött, de olyan komponista is akadt, aki érdekes módon egy darabon belül mindkét költő versét feldolgozta egy kórusciklusban. A zeneműveket vagy zongorakísérettel adjuk elő, vagy pedig kamarazenekari közreműködéssel, ami különleges hangszerösszeállításokat ígér.
Miért éppen az Egyenes labirintus címet kapta az áprilisi hangversenyük?
L. T.: Mondhatni, ez a véletlen műve, mert annak idején, amikor címet adtunk a koncertnek, még nem tudtuk, hogy melyik zeneszerző melyik verset fogja választani. Majd miután kiderült, hogy ez lesz a címe, úgy hozta a lendület, hogy két zenemű is született ezzel a címmel… Az Egyenes labirintus sejtet magában egyfajta különlegességet, egyfajta ellentmondást, egyfajta modern kori vívódást, és úgy gondoltuk, hogy ez a Pilinszky-verscím kellőképpen megkapó lehet ahhoz, hogy felkeltse a közönség érdeklődését és figyelmét.
A koncert második felében húsvét közeledtén a nagyhét kerül fókuszba, méghozzá egy újabb ősbemutatóval.
L. T.: A koncert második részében Nagy László Adrián: Lukács Passió című művét hallgathatjuk.
Nagy László Adrián nemcsak kórusunk korrepetitora és nemcsak kiváló orgonaművész, hanem zeneszerző is, aki több nagy sikerű feldolgozást készített már a Honvéd Férfikar számára. Ebben az esetben viszont nem átdolgozásról van szó, hanem egy teljesen új kompozícióról, amely nyilvánvalóan Jézus szenvedéstörténetét dolgozza fel Lukács evangélista szemszögéből. A mű érdekessége, hogy a passiótörténetre reflektáló kórustételek szövegét is maga a zeneszerző írta. Tehát, ha úgy tetszik, ilyen módon egy picit a költészet napjához is kapcsolódik a Lukács Passió, amelyben Jézus szólamát Kovács István Liszt-díjas operaénekes énekli. Az áprilisi hangversenyünket Riederauer Richárd karigazgatóval ketten vezényeljük majd.
Legyen a kortárs zene mindenkié! – hirdeti a Honvéd Férfikar a soron következő műsora kapcsán, Kodály Zoltán gondolatát kiegészítve. Ön hogy látja, hogy viszonyul ma a közönség a kortárs zeneszerzőkhöz, illetve kóruszenéhez?
L. T.: Azt gondolom, hogy ez leginkább rétegzene, tehát bizonyára van egy olyan kör, vagy egy olyan vékonyabb réteg, akik nagyon szívesen járnak ezekre a koncertekre, és kifejezetten ezt a műfajt vadászszák. Ahogy mondani szokás, a saját korában Bach is újító, modern technikát alkalmazott, és bizony eleinte őt is nehezen fogadták el, tehát az újításoknak mindig van egyfajta nehézségük. Ma pedig már olyan nagy szükségünk van Bachra, mint egy falat kenyérre… Most azt nem mondom, hogy két-háromszáz év múlva ezeket a darabokat fogjuk fütyörészni mosogatás vagy barkácsolás közben, de általában minden újító korszaknak megvolt a saját kihívása, a saját új utcája. Arra is lehet számítani, hogy a mostani koncerten több olyan darab is elhangzik majd, amelyeknek szokatlanabb a hangzásviláguk, mint amit esetleg egy kórusműről elképzelünk, de éppen ettől érdekes és különleges ez a program. Bízom abban, hogy a közönség figyelmét magával ragadja a műsor, és hogy mindannyian egy különleges kortárs zenei est részesei lehetünk a magyar költészet napján.